Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-04 / 28. szám
1964. február 1 4 Kedd EMBEREK A HÁTTÉRBEN... A szakszervezet megvizsgálta a kórházi dolgozók élet- és munkakörülményeit Nyolcvanezer cipőt javítottak meg a múlt évben a Körös-vidéki Egyesült Cipész KTSZ-dolgozói A Kőrös-vidéki Egyesült Cipész Azokról* akik kórházainkban dolgoznak, de nem vesznek részt közvetlenül a gyógyító munkában, vajmi keveset beszélünk. Aki a fehér falak közé kerül, az természetesnek tartja, hogy a szobákban meleg van, a folyosók, kórtermeik ragyognak a tisztaságtól, a reggeli, ebéd, vacsora időben elkészül, az orvosokon, ápolónőkön fehér köpeny feszül, a vízicsapból zuhog a vízsugár, a villany nem pislákol és így tovább. Ez a megszokott, már-már magától értetődő természetesség sok ember fáradságos munkájába kerül mindennap. Szakácsok és konyhalányok, mosónők és vasalók, fűtők és takarítónők, szerelők és éttermi dolgozók — sok esetben — primitív körülmények között teszik nehéz dolgukat. Emberek a háttérben™ Emberek, akiknek nem hálálkodik senki, de akiket gyakran bírálnak, molesztálnak, férfiak és nők, akiknek a munkáját nem magasztalja sereid, de ha nem lennének, a kórház nem tudná betölteni hivatását. Csendben, szívós igyekezettel, kitartással dolgoznak annak tudatában, hogy fontos munkát végeznek. Az elmúlt másfél évtizedben — őszinték lehetünk —• az egészségügy mostoha gyermekei voltak. Mérföldes előrehaladás történt az orvos-ellátottságban, a kórházi felszerelések gyarapodásában, új egészségügyi létesítmények készítésében, de az ő élet- és munka- körülményeik keveset változtak, különösen a régi kórházakban, az olyanokban, mint a békéscsabai és a gyulai. Akkor is a háttérben maradtak — sajnos —■, amikor kapniuk kellett volna, élet- és munkakörülményeiket javítani kellett volna. Ezúttal róluk lesz sző, a névtelen, de nélkülözhetetlen emberekről. Annál is inkább, mert egy igényes brigádvizsgálat nyomán megközelítően reális kép alakult ki helyzetükről. A vizsgálatot az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége részéről egy öttagú brigád végezte a múlt év novemberében. A bizottság tagjai 441 ember gondját, észrevételeit, panaszait, kéréseit jegyezték fel és tárták ama tanácskozás elé, melyet hétfőn délután tartották meg a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának nagytermében, A vizsgálati jelentés elöljáróban a szakma-politikai és kultúr- nevelési munkát elemzi. A tapasztalatok szerint a szakszervezeti bizottságok eléggé intenzíven foglalkoznak a dolgozók általános műveltségének, szakmai hozzáértésének ügyével. Részint ennek is tudható be, hogy pl. Békéscsabán a közelmúltban tizenkilenc fő érettségizett le, s jelenleg négy dolgozó jár gimnáziumba, technikumba. A gyulai tbc-szanatóriumból (a viszonylag alacsony létszámból) tizenkilenc fő jár gimnáziumba, nyolcán tanulnak mosómesteri tanfolyamon, illetve hűtőgépkezelői tanfolyamon. Üdvös dolog, hogy jelenlegi beosztásuk mellé egy másik szakmát szereznek. A megye kórházi adminisztrációs dolgozóinak és műszaki szakmunkás dolgozóinak hatvan százaléka rendelkezik beosztásához szükséges szakképzettséggel. Ez valamivel kedvezőbb mint az országos helyzet, de nem ad okot a megnyugvásra. Még most is akadnak olyan dolgozók, akik nem rendelkeznek az általános iskola minden osztályával, s ez figyelmeztető valóság. Mindhárom intézmény rendelkezik könyvtárral, s az olvasók nagy többsége a fenntartó-részlegeik dolgozói közül kerül ki. örvendetes, hogy sokan vásárolnak könyvet saját könyvtáruk gazdagítására. A színház- és mozi látogatás viszont rapszodikus. Különösen a színházi közönségszervező munka gyenge. A gyulai tbc-sza- natórium szakszervezeti bizottsága a KISZ-szel közösen irodalmi estek, filmvetítések, klubestek rendezésével igyekszik biztosítani a kulturális nevelést,-szórakoztatást. A békéscsabai kórház dolgozói közül sokan látogatják az Egészségügyi Dolgozók Akadémiáját, ahol világnézeti, irodalmi és egészségügyi témákkal foglalkoznak. A gyulai kórház 220 fenntartó dolgozójából 36 fő jár rendszeresen szakszervezeti tanfolyamra, politikai foglalkozásra. Ami a munkafegyelmet illeti, kielégítő. A korábbi években Békéscsabán elég sok volt a műszaki dolgozók fegyelemsértése, előfordult az is, hogy munka közben italt fogyasztottak. Ez megszűnt. De még tovább lehetne javítani a helyzetet a szocialista brigád- mozgalomban rejlő lehetőségek kihasználásával. Jelenleg vegetál ez a verseny. Mindhárom kórházban kevés az újítók száma. Évente alig adnak be egy-két újítást. A szakszervezeti bizottságoknál jobban kellene ösztönözni a dolgozókat, akiknek nagy része egyáltalán nem töpreng azon, hogy miképpen ésszerűsítse munkáját, munkaeszközeit. Többen az újítás alatt valamilyen találmány benyújtását értik és nem az apróbb munlkafogások, eszközök, munkafolyamatok észszerűsí tésére gondolnak. Nem buzdító a jelenlegi jutalmazási rendszer sem. A jutalmazási keret mellett mindenütt szükség lenne az újítási keretre. A vizsgálat csak megerősítette azt a már korábban regisztrált igazságot, hogy a dolgozók bérezése valamennyi munkakörben elmaradt más népgazdasági ágak hasonló képzettséggel rendelkező dolgozói bérezéséhez viszonyítva. Magyarán: kevés a fizetés, s ezzel magyarázható, hogy kevés a jó szakmunkás (szakács, szerelő, fűtő) a kórházakban. A bérfeszültségek enyhítésére az évenkénti soron kívüli előléptetési •keret ad lehetőséget Sajnos, ezt nem mindig osztják el megfelelően. A szakszervezeti bizottságoknak a jövőben gondosabban kell mérlegelni a Jceret felosztását a kórház vezetőivel együtt Sok szó esett a dolgozók között is, a tanácskozáson is a veszélyességi pótlék rendezésének szükségességéről. Az állandó munkaügyi vitákat ideje lenne már megszüntetni. Vannak, akik 30—40 százalékos veszélyességi pótlékot kapnak, mások viszont semmit. Mivel egy bizonyos időt valamennyi dolgozó eltölt veszélyeztetett munkakörben, illetve munkahelyen, indokoltabb lenne mindenkiek 10 százalékos pótlékot folyósítani. Ugyancsak költségfedezetet kellene biztosítani a kazánházi, mosodai és konyhai dolgozók 10 százalékos melegsógi pótdíjára. Nyáron szinte kibírhatatlan melegben dolgoznak ezek az emberek. Súlyos gond a munkáshiány. Ha figyelembe vesszük az Egészség- ügyi Minisztérium által kidolgozott iránynormát, akkor kiderül, hogy Gyulán 67 fő hiányzik. Kü; Ionosén kevés a takarítónő, de van hiány Békéscsabán és a tbc-szana- tóriumban is. Mivel a kormány az idén létszámfejlesztést nem tud biztosítani, nincs más választás, mint a munkaszervezés tökéletesítése. Ahol a szakszervezeti bizottságok, gazdasági vezetők segítenek megszervezni a feladatköröket, egy-egy munkakörben a napi munkát, ott kevésbé érezhető a létszámhiány, kevesebb a túlóra, a kapkodás. A munkavédelmi szemle után meglehetősen sötét kép alakult ki. A munkahelyek nagy része'zsúfolt, nincsenek megfelelő szociális helyiségek. A konyhák, mosodák kicsik, szellőzőberendezés vagy nincs, vagy korszerűtlen. A gépesítés minimális. A gyulai kórház kazánjai közül tíz már nagyon elavult Itt még az is hiba, hogy a salaktárolás a kazánház mellett történik, s egészségtélen. A kazánházi dolgozók részére nincs fürdő, öltöző, sőt még WC sem. A József Attila Szanatóriumban normálisabb a helyzet. A munkahelyek területi problémáit, a kazánházak korszerűsítését csak a kórházak felújításával lehet megoldani, de azokat a hiányosságokat, amelyek a rendetlenségre, _ # gondatlanságra, szervezetlenségre utalnak, az állami vezetőknek és a szakszervezeti bizottságoknak közösen meg lehet oldani. A tanácskozáson tisztázódott, hogy mit tudnak tenni helyben a kórházakban azok, akik felelősséggel tartoznak a fenntartó-részlegek dolgozói élet- és munkakörülményeinek javításáért. Most már a tettek következnek. Minden apró változás, javulás örömet okoz, jobb munkakedvet ad ezeknek a — háttérben — szerényen, de áldozatkészen dolgozó embereknek. Megérdemlik a gondosabb törődést(5) 1 A megfeszített munkában szinte észrevétlenül közeledett a start napja. Az űrhajó és utasai készen álltak. Három nappal a start előtt Kámov hármunk kíséretében utoljára átvizsgálta az űrhajót. Kipróbáltuk az összes műszert és készüléket, teher- vizsgát tartottunk. Kámov és Belopolskkij az egész hajót átvizsgálta, Pajcsadze a csillagászati részleget, én pedig a saját fotó- és filmberendezéseket. Három önműködő filmfelvevő gép áll a rendelkezésemre: egy hordozható, kettő pedig be van szerelve az űrhajó falába. Négy pompás fényképezőgépem hathat csereobjektíwel van ellátva. Külön kis fotólaboratóriumom tökéletes műszaki csoda, mint ahogy különben egész űrhajónk is az. Kámov expedícióját megfontoltan és bőségesen ellátták mindennel, amire bármilyen körülmények között csak szüksége lehet. Semmiről sem feledkeztek meg, semmit sem hagytak figyelmen kívül. Gondosan előkészítettek mindent, hogy biztosítsák a teljes sikert. Naplómban a következő bejegyzőt már a repülő űrhajón végKtsz 1963. évi felemelt termelési tervét száz százalékra teljesítette. A készáruterntolés során 11 250 pár férficsizmát, 11 700 pár férfi- cipőt, 28 800 pár férfipapucsot, 7100 pár női cipót és 140 800 pár zem majd el. Mára elég volt. Tizenkettő múlott tíz perccel. Ez az iHtolsó éjszakám a Földön! Holnap startolunk az ismeretlenségbe...! Start 19... július 3. Moszkvai idő szerint 11 óra. 32 órája repülünk... Eltelt az első nap. Jön a második. Az órám mutatja. Űrhajónkon nap-éj változás nincs és nem is lesz. A Nap szakadatlanul világítja hajónk jobb oldalát. De a gép rendszeresen forog, hogy testének felszíne egyenletesen melegedjen át. A motorok már rég nem dolgoznak s most a tehetetlenség révén repülünk másodpercenként 28 és fél kilométeres sebességgel. A száguldást nem is érezzük. Ügy tűnik, hogy az űrhajó egy helyben lebeg, mozdulatlanul. A Föld messze mögöttünk maradt. Mindenütt csillagok. Körös-körül számtalan fénylő pont. Az egész tejút olyan, mint egy óriási gyűrű. A Nap elviselhetetlenül tűz, de közvetlen közelében is láthatók a csillagok. Furcsa látvány. Nap és csillagok a fekete égbolton. A Földről az ég sohasem tűnik ilyen feketének. női papucsot készített. így a készárutermelési tervét 93,5 százalékra teljesítette. A tervnél mutatkozó lemaradás a termékválasztékban mutatkozik, a munkabér pedig így az igényesebb munkák felé tolódott el. csillag távolabb van, amaz meg közelebb, mégis milyen messze vannak valamennyien! Űrhajónk a végtelen űrben lebeg... Az a kép, amely a Földön oly ijesztően hatott rám, itt egyáltalán nem is félelmetes. Nem érzem, hogy alattunk feneketlen mélység húzódik, mert ugyanilyen végtelen mélység vesz körül bennünket minden oldalról. A „fent” és „lent” fogalmak már rég összekeveredtek. Alighogy a motorok leálltak és űrhajónk a tehetetlenség folytán repült tovább állandó sebességgel, súlyunk megszűnt s vele szűntek megszokott elképzeléseink... Semmi súlyom nincs!... A súlytalanság egyáltalán nem oly félelmetes, sőt kellemes érzés. Egy nap alatt teljesen megszoktam. Most éppen az asztalnál írok. Kényelmesen dolgozom. Fülkénk nem nagy. Egyik fala homorú: ez az űrhajó oldala. Kerek ablakát ha nem használjuk, kívülről acéllemez fedi el. A hátsó fal egyenes s a hajó egyik oldalától a másikig húzódik. Rajta egy „ajtó”: egy méter átmérőjű kerek nyílás. Ha ki akarok menni, kissé ellököm magam valamitől s átúszom a nyíláson, mint egy hal. A két oldalfal szabályos félkört képez f s nincs rajtuk nyílás. Az egyikhez van erősítve az asztal, és én mögötte a levegőn ülök. Bal ka* P. R. 'DaLáLk&záj Egyik ismerősöm, aki a diplomáciai szolgálatban tisztviselő volt, a következő történetet mesélte el nékem, amelyet változtatás és kommentár nélkül idézek: „Bielanira mentem látogatóba. Késő volt, ezért elhatároztam, hogy taxival megyek. Félórás várakozás után végre megpillantottam egy közeledő taxit. Futottam elé. Sajnos. Amikor kinyitottam a taxi ajtaját, velem szemben egy deresedé hajú, előkelő tekintetű urat pillantottam meg, aki a másik oldalon' akarta magát befészkelni a kocsiba. Villámgyors szóváltás robbant ki közöttünk: — Én foglaltam le a kocsit. — De uram, hiszen látja, hogy én! — Tessék kiszállni! — Szálljon ki ön! — Nagyon fontos ügyben megyek a repülőtérre! — Én meg a miniszter feleségének a temetésére! — Szálljon ki gyorsan! — Hogy merészel így beszélni?! — Kimászol vagy nem? — Te menj innen a fenébe! — Ne lássam itt tovább a pofádat! — Pofája az ökörnek van meg neked, te marha! — Idegbeteg vagyok és szétcsaphatom a koponyádat! — Csak ki ne tépjem a... — Hallgass, idióta! — Tűnj el innen, te tökfilkó! — Gazember! E rövid szóváltás után kinyújtottam jobb karomat, erősen összeszorítottam a fogamat és a diszting- vált urat kezdtem kituszkolni a kocsiból. Egy pillanat múlva már kint volt, de még maradt annyi ideje, hogy ököllel oldalba csapjon, úgy, hogy nyögve estem a kocsi ülésére. Elsuttogtam a címet. Elindultunk. Még láttam, hogy a deres hajú férfi egy másik taxihoz rohan. Nemsokára megérkeztem ismerősömhöz. Kiszálltam a taxiból, fizettem, és már üdvözöltem is ismerőseimet. Néhány perc múlva megérkezett a következő vendég is. A deres hajú, diszting- váit úr volt, akit nem is olyan régen volt szerencsém megismerni. A háziasszony bemutatott bennünket: — K. úr, a mi hires diplomatánk... — Z. úr, az akadémia professzora. Barátságos mosoly- lyal üdvözöltük egymást. Ügy láttam, hogy egészen kedves ember. Szürke szemének szelíd tekintete volt, homloka magas, intelligens, finoman él- celődött. Hiába, mégis csak az akadémia professzora— De elhatároztam, ha taxit keresek, amikor hazafelé megyek, igyekszem elkerülni, mert az oldalamban még mindig éreztem a fájdalmat. A professzornak olyan ökle volt, mint egy hordárnak.” Bába Mihály fordítása GEORGIJ MARTINOV: DCaland a - /Harson Sárközi Gyula fordítása Szabad szemmel látni, hogy ez a x
