Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-04 / 28. szám
Egy évvel a vezetőség újjáválasztása után Dévaványán I múlt év kom tavaszán az 1962. évi sikertelen gazdálkodás mérleghiányának pótlására és az 1963. évi termelés szervezésére hárommillió forint dotációt kapott a ványai Lenin Tsz. Abban az időben hallottam: ebbe a tsz- be akár vasvillávai is dobálhatja az állam a pénzt. A hárommillió forintot is ablakon kidobott pénzként emlegették. Borsódzott a háta minden megyei szerv beosztottjának, ha a dévaványai Lenin Tsz anyagi gondjáról esett szó. Ebben az időszakban szerkesztőségünk meghívására több szakember, gyakorlati gazda látogatta meg a szövetkezetét, hogy az ottani gondok megoldásához az újonnan választott vezetőség némi segítséget kapjon. 161 emlékszem arm a késő estébe nyúló beszélgetésre, amely az igazgatóság tagjai és az odahívott vendégek között lezajlott. Igen, zajlott a szó legszorosabb értelmében. Az egyik tsz-tag az öletszínvonalról beszélt. Azt köve. telte, hogy a dévaványai parasztember és a gyárban dolgozó munkás keresete közé az állam tegyen egyenlőségjelet. Arról viszont semmit sem mondott, hogy a tsz- ben kialakult, igen kedvezőtlen helyzet megváltoztatására személy szerint mit akar tenni. Pénzt, pénzt és pénzt sürgetett, mondván, hogy a tavaszi munkára a jó paraszt mindig kiaforalköl- ja a lovát Ezt a felfogást annak idején demagógiának mondtuk. — így összegeztük a felszólalást is, mert ez az ember akkor úgy vélte, hogy a párt javaslatára a kormány azért sürgette a szövetkezeti gazdálkodás kialakítását, mert a nemzeti jövedelem jelentős részét nem tudja mire fordítani.' A munkásosztály és az akkor már jól gazdálkodó szövetkezetek tartsák el — az akkori megnyilvánulások szerint — a gazdaságilag megalapozatlan szövetkezeteket. Ez a nézet egy életerős ember szemlélete volt. Amikor híre ment, hogy az állam hárommillió forintot adott, az emberek ötvenesével sürögtek az iroda körül, várták a pénz elosztását. Amikor azután az elnök bejelentette, mire fordíthatják a kapott összeget, a 350 család egynémeiyikével bírni sem lehetett. Már úgy látszott, mindenki elmegy, hátat fordítanak a közösnek, a vezetőség pedig magára marad. Papp Ferenc, az elnök, amikor közelebbről megismerte a helyzetet, a siralmas állapotok miatt elkeseredett. Volt azonban a tsz-ben néhány ember, akik becsületesen akartak dolgozni, akik leghamarabb értették meg a hárommilliós dotáció lényegét. Ez az értelem adott időről időre újabb és újabb erőt az elnöknek és a vezetésben dolgozóknak a munkák további szervezésére. Házi agitációba kezdtek. Sorra látogatták a szövetkezet minden egyes tagját, így tudták meg, hogy a tavaszi munkákban kikre számíthatnak. A vezetőség szigorúan kitartott korábbi álláspontja: a munkafegyelem megszilárdítása, az egészséges anyaga ösztönzés kialakítása és a szöv^jjcezett tulajdon védelme mellett. Azután jött a tavasz. Kezdetben csak néhányan mentek dolgozni, vetni a kora tavasziakat, ment a föld — bármennyire is zilált a tsz helyzete — nem maradhat ugaron. Később belelendültek a becsületes munkába. Hz elnököt — egy évvel ezelőtt — bizalmatlanul fogadták. Amikor azonban látták, hogy a tsz gondját pőrére vetlkőztetve gazdatársai elé tárja, másként kezdtek gondolkozni. A bizalom egyre erősödött, s ma addig jutott, hogy a közgyűlés szünetében ilyesmit hallottam: rendes az elnök, de a könyvelő sem rossz ember. Egyévi együttműködés után a két idecsöppent vezetőről a sző. vetkezetlek ilyen véleményt alakították ki. Az elismerő szavak lényege azonban csak akkor csillant meg, amikor az ellenőrző bizottság elnöke a közgyűlésnek jelentést tett a végzett munkáról A szövetkezeti tulajdonban lopás miatt nem- | igen esett kár. A lelkáismeret nemigen vitt rá senkit a közös dézsmálására. Ebben a szövetkezetben minden terményt — még a százalékosan művelt kukoricát is — törés után nyomban a szérűre hordták, mérlegelték és amikor a törést befejezték, elkezdték a részelést. Ez a módszer anyagilag terhet jelentett a tsz-nek, de ugyanakkor becsületet adott a közös vagyonnak. I fegyelem helyreállításénak tudható be, hogy a zárszámadó közgyűlésen — a szövetkezet fennállása óta (1959) — először vehettek számba eredményeket. Az elnök igen alapos részletességgel tájékoztatta a tagságot a tőle megszokott alapossággal, az 1963- as év gazdálkodásáról. Az adatok közül a rend és a fegyelem helyreállítását igen érzékelhetően fejezte ki a tiszta vagyon gyarapodása. A négyezer holdas gazdaságban december 31-én a tiszta vagyon 42 ezer forinttal haladta meg a kilencmilliót, s ez négymillió 385 ezer forinttal több az 1962. évinél. Az eredményes gazdálkodás hasznát elsősorban tehát a tagság látja. Egy év alatt — a tiszta vagyon gyarapodása mellett — az átlagosan dolgozó gazdák jövedelme két fc fél ezer forinttal növekedett. Állami támogatással, saját erejükből erre az évre 822 ezer forintos termelési alapot hoztak létre. Százkilencvenkét- ezer forintot a biztonsági alapra, szociális és kulturális célra 58 ezer forintot, a hitelek visszafizetésére pedig 625 ezer forintot fordítottak. A dévaványai Lenin Tsz életében először rendezte a gazdálkodás eredményéből az esedékes hosszú, közép és rövid lejáratú hiteleket Ezek az eredmények ieghűbb kifejezői annak a nagy átalakulásnak, amely a hárommilliós dotációtól, a tiszta vagyon Csaknem 50 százalékos gyarapodása mellett, a biztonsági alap képzéséből, a szociális és kulturális alap első forintjainak letétije helyezéséig mutatják a Lenin Tsz gazdáinak 1963. évi jó munkáját. D. K. nen táplálkozó csatornahálózat építéséhez! A békési duzzasztó építése társadalmi érdek, s nagy lehetőségek hordozója a népgazdaság árualapjainak növelésére, a termelőszövetkezetek gazdasági erősödésének. Mindez 5000 holdon csak egy része, kisebb hányada annak a nagy természetátalakító munkának, amelyet a megyében a termelés színvonalának növelésére fordítani lehetne. A másik nagy lehetőség: a Békéscsaba és Szabadkígyós közötti nagy legelőn — Makkosháton — egy olyan víztároló építése, amely 22 ezer holdra Békéscsaba, Üj kígyós, Medgyesegyháza, Kétegyhá- za, Gyula térségébe juttatna vizet A Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei a tároló részletes tervein dolgoznak. Ez a tároló az árhullámok vizének egy részét fogadná, hiszen a Köröskön egy-egy tavaszi áradás időszakában tízszer, de jóllehet hússzor vagy még annál is nagyobb tömegű víz hömpölyög tovább, mint amennyit csupán egy év alatt a tsz-ek és állami gazdaságok öntözésre használnak. A beruházás összege — becslés szerint — meghaladná az 500 millió forintot, de ebben az ösz- szegben a szövetkezetek, az állami gazdaságok öntözéssel kapcsolatos összes beruházása — csatornázás, vízhasznosítás, a termelés technikai szervezettségének biztosítása is benne van. Az ide fordított összeg — 500 millió forint — tíz év alatt a terméshozamokból megtérülne. A makkosháti körzet elsősorban zöldséggel látná el az egyre nagyobb kapacitással dolgozó Békéscsabai Konzervgyárat, de bőven adna cukorrépát, a kukorica öntözésével hízott sertést & gabonát is a népgazdaságnak. Az ország az eddigieknél is több árut vár Békés megyétől. Egy gazdaságilag sikeres esztendőben a mi megyénk adja az ország kenyérgabonájának 10 százalékát. Sertéshúsból és baromfitermékből az országos szükséglet 15—16 százaléka kerül ki Békésből. A cukorrépa termesztésében az országos ranglistán szintén jelentős helye van a megyének. A többi ipari növény terméseredménye is jóval fölötte van az országos átlagnak. Az utóbbi időben fokozatosan előtérbe került a zöldségtermesztés. A megye mezőgazdaságában — nagyüzemi méretekben — új, eddig nemigen ismert termelési ágak fejlődtek ki. Az állami gazdaságokban éppúgy, mint a tsz- ekben jól kell beosztani a termőföldet, hogy a hagyományos szárazföldi termesztés lehetőségét sokoldalúan és eredményesen használják ki. Valamennyi új kultúra meghonosítása a takar- mánytermos d^sbe vont terület csökkenését eredményezte. Ez most már felső határt szab az állattenyésztésinek, a haszonállattartásnak. Ha a népgazdaságnak a megyéből egyre több mezőgazdasági termékre van szüksége, akkor azokat a kezdeményezéseket, amelyeket elismert szakemberek, megyénk vezetői annyira mélyrehatóan és összefüggéseiben az öntözéses gazdálkodás továbbfejlesztésére feltártak, az országos szerveknek még nagyobb beruházások árán is támogatni kell! Amikor megyénk szakembereinek kiemelkedő, és figyelemre méltó munkáját az országos szervek elbírálják, többek között elsősorban azt a nemes törekvést lássák benne, hogy ez a népgazdaság erőforrásainak növelésére készült. Ha ebből a nézőpontból vizsgálják a helyzetet, talán már ebben az évben — a korábban tervezettnél — nagyobb lépés megtételére adnak az ország erőforrásaiból lehetőséget. Tudjuk, hogy a Tisza II. vízlépcső elkészítése igen jelentős népgazdasági beruházást jelent. De addig is, amíg ez elkészül — innen 51 ezer hold öntözésére kap megyénk vizet — a békési duzzasztót, továbbá a makkosháti víztárolót fel kell építeni! A 27 ezer hold öntözött terület — ahová a békési duzzasztó és a makkosháti víztároló ad vizet — igen jó anyagi alapot ad a Tisza II. vízlépcső nagy beruházási programjához. Dupsi Károly Gabonafúvóval dúsítják a levegőt a Biharugrai Halgazdaság telelőrendszerében Hetven halász éjjel-nappali küzdelme a halak megmentéséért A Biharugrai HMgazdaság fél-1 évszázados fennállása óta nem I volt az ideihez hasonló, hosszú ideig tartó, kemény tél. A halastavakban hatvancentis jégpáncél veszélyezteti négyezer mázsa iva- íék, tenyész. és piaci hal áttelelte- tését. A rendkívüli tél kemény próbára tette a halászokat. Hetven halász éjjel-nappali munkával küzd a vízi élőlények áttelel- tetéséért. A lékek százait kell I rendben tartani, tisztítani és tágí- I tani, ezenkívül hét szivattyú szüntelenül dúsítja a tavakban a levegőt. A telelőrendszerben például nagy teljesítményű gabonafúvót állítottak munkába, s így juttatják mesterségesen oxigén- 1 hez az ivadékok százezreit. A halászok megfogadták, hogy a kemény tél ellenére veszteség nélkül átteleltetik a halakat. Ismét növekedett a növényvédelmi szakmunkások száma 42 szövetkezeti gazda vizsgázott Gyulán Évről évre rengetegen tanulnak megyénkben. Hányszor meg hányszor írtunk már lapunkban kicsinyek, serdülők és felnőttek vizsgájáról. S hányszor írunk még mind nagyobb pátoszra törekedve, mert ahány vizsga, any- nyi lépcsőfok az dolgozó népünk kultúrájának, a termelés színvonalának felfelé ívelésében. Január 31-én, pénteken Gyulán újabb 42 termelőszövetkezeti gazda vizsgázott, b kapott bizonyítványt. Nem hosszú ideig, mindössze egy hónapig tanultak, de ez elegendő alap ahhoz, hogy a növényvédelem szakmunkásaivá váljanak, s lényegesen megnöveljék azoknak a számát, akik a gyors ütemben fejlődő technika vívmányainak segítségével egyre inkább csökkentsék azt a nagy kárt, amit évről évre okoznak a rovarok és a gyomok a mezőgazdaságban. A kihúzott, s a feltett kérdésekre a hallgatók pontos, folyamatos választ adtak, ami az ő szorgalmukat is, de a növényvédő állomás hat szakemberének türelmes, részletes, jól megérthető előadásait is dicsérik. Nem jöttek zavarba bármit kérdeztek tőlük, pedig a vizsgáztató bizottságok tagjai elismert szaktekintélyek voltak: Szólősi Dezső, a Földművelésügyi Minisztérium szolgálati osztályának helyettes osztályvezetője, Timkó Béla, a Szabadkígyósi Tangazdaság igazgatója, Csomós István, a megyei növényvédő állomás igazgatója. — Az ország különböző részén számos növényvédelmi szakmunkásképző tanfolyam vizsgáján vettem már részt — mondatta Szólősi Dezső a hét kitűnő, a 11 jó, a 22 közepes és megfelelő bizonyítvány kiosztása után —, de olyan szorgalmat, s olyan jó feleleteket mint itt, nem sokszor hallottam. Jól megérdemelt nagy dicséret ez, mert nem volt könnyű rövid, egy hónap alatt megjegyezni a rengeteg rovarkártevő, s az ellenük való védekezéshez szükséges szerek nevét, a kártétel fel ismerhetőségét, s azokat az időpontokat, amikor leghatásosabb a beavatkozás. Nem volt könnyű, mert a hallgatók zöme idős ember, annak a generációnak a tagjai, akiknek nemigen volt lehetőségük tanulásra. Voltak köztük, akik az elemi iskola néhány osztályának elvégzése óta semmilyen tanfolyamon nem voltak, s most mégis kitűnő bizonyítványt kaptak. Voltak köztük olyanok is, akik már az elmúlt években növényvédelmi szakmunkás-bizonyítványt vagy mezőgazdasági technikumi oklevelet szereztek, de eljöttek, hogy gyarapítsák tudásukat, megismerkedjenek a növényvédelem újabb módszereivel A vizsga után csak úgy találomra megszólítottunk néhány hallgatót. Rapai Ferencet, a med- gyesegyházi Aranykalász Tsz tagját azért, mert őt láttuk a legfia- talabbnak. Elmondta, hogy kétéves mezőgazdasági szakiskolát végzett, s most a mezőgazdasági technikum levelező tagozatán tanul. Mondani sem kell, hogy kitűnő bizonyítványt kapott, s bizonyára a növényvédelem kiváló harcosa lesz. Találomra szólítottuk meg Bánfi Dezsőt, a körös- nagyharsányi Egyetértés Tsz 50 év körüli tagját, aki a korábbi években megszerezte a szakmunkás-bizonyítványt, s már négy év óta növényvédelmi felelősi beosztásban dolgozik. Korábban megszerzett szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebében jelentkezett erre a tanfolyamra Lengyel Mátyás, a kaszapert Lenin Tsz tagja is. Ruck Jánosnak, az újkígyó- si Aranykalász Tsz üzemegységvezetőjének technikumi végzettsége van, mégis eljött a tanfolyamra, hogy vele együtt ötre szaporodjon a termelőszövetkezetben azoknak a száma, akik hozzáértéssel és széles látókörrel irányítják a növényvédelmet. Jó volt hallani a jó feleleteket, s azt, hogy ki milyen szándékkal jött a tanfolyamra, de jó volt hallani azt is, hogy néhány nap múlva 60 újabb szövetkezett gazda érkezik Gyulára az újabb növény- védelmi szakmunkásképző tanfolyamra. Nagy szükség vhn az olyan képzett emberekre, akik ismerik a rovarkártevőket, s az ellenük való védekezés módját, mert bár az utóbbi években szervezetté vált a növényvédelem, de a különböző növényi és rovar- kártevők évente még mindig négy-ötmilliárd forint értékkel csökkentik hazánkban a mező- gazdasági terméshozamot. K. I. Az £M Békés megyei Állami Építőipari Vállalat a megye területén belül változó munkahelyre felvesz ti*,* gáz- és fűtésszerelő, valamint hőszigetelő szakmában gyakorlattal rendelkező szakmunkásokat. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán (Békéscsaba, Kazinczy utca 4.). 93043
