Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-04 / 28. szám

I 1964, február 4. Kedd II magyar—szovjet gazdasági és műszaki tudományos együttműködési bizottság alakuló ülése A magyar és a szovjet kor- I mánybi2ottság, továbbá szakér-1 tők részvételével hétfőn a parla- ' ment épületében tartotta alakuló plenáris ülését a ma,gyár—szovjet gazdasági és műszaki tudományos együttműködési bizottság. A magyar kormánybizottságot Apró Antal, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese ve­zeti. A bizottság tagjai: Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke, Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Bíró József külkereskedelmi miniszter, Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnökének első helyettese, Hont János, a földművelésügyi minisz­ter első helyettese, Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első he­lyettese, Jávor Ervin, az Orszá­gos Tervhivatal elnökhelyettese és Szita János, az Országos Terv­hivatal főosztály vezetője. A szovjet kormánybizottság ve­zetője M. A. Leszecsiko, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nökhelyettese, a külföldi gazda­sági ügyekkel foglalkozó állami bizottság elnöke. Tagjai: V. D. Lebegyev, a Szovjetunió Nép­gazdasági Tanácsának elnökhe­lyettese, A. V. Korobov, a Szov­jetunió Tervhivatalának elnök- helyettese. M. J. Rakovszkij, a Szovjetunió Tervhivatala mellett működő műszeripari és automa­tizálási állami bizottság elnöke, N. X. Sztrokin, a Szovjetunió Terv. hivatala mellett működő mező- gazdasági gépgyártási, autó- és traktoripari állami bizottság, el­nöke, N. I. Boriszenko, a Szovjet­unió Tervhivatala mellett műkö­dő elektrotechnikai állami bi­zottság elnökhelyettese, N. M. Csuprakov, a Szovjetunió ener­getikai és villamosítási állami termelési bizottságának elnökhe­lyettese és J. A. Nazarov, a Szov­jetunió magyarországi nagykö­vetségiek gazdasági tanácsosa. Szakértőiként részt vesz a bizott­ság munkájában L. I. Zorin, a Szovjetunió külkereskedelmi mi­niszterhelyettese, A. A. Zaharpv, a Szovjetunió elektrotechnikai állami bizottságának elnökhelyet­tese és több más szakember. Az ülésszak munkájában részt vesz G. A. Gyeinyiszov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. (MTI) Ulbricht válasza Hruscsov újévi üzenetére Közeli A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén jóvá­hagyta az öntözéses gazdálkodás fejlesztési tervét 1964—1970 idő­szakára. A meglévő, csaknem 50 ezer hold öntözést 120—130 ezer holdra javasolják a szakemberek kiterjeszteni. A fejlesztés meg­valósítására hét esztendő áll ren­delkezésre, ami azt jelenti, hogy évenként — 1964-et is beleértve — 10 000—11 500 holddal kellene növelni az öntözött területet Ho­gyan lehetséges ez? Mai viszonyaink között a Körö­sök nyári vízhozama ezt az igen erőteljes ü*temű fejlesztést nem teszik lehetővé. A folyószakaszból a nyári időszakban az állami gaz­daságok és termelőszövetkezetek, a kivehető vizet — az említett 50 ezer hold öntözésére — kis híján igénybe is veszik. Így az előbb említett öntözés fejlesztésére csak újabb lehetőségeik fedltárásávál lehet szó. A Körösök vízhozama a kora tavaszi, és a tavaszi időszakban az árhullámok levonulásakor bő­séges. Ebből a vízből kellene ki- sebb-nagyoibb mennyiséget bizo­nyos tárolókban élhelyezni és tartalékolni a nyári időszakra. A távlati fejlesztési tervet ké­szítő szakemberek jól látták a 1 helyzetet, amikor a mezőgazdasá­távlat gi termékek keresletének jövőjét tanulmányozták. Már ma is kéz­zel fogható: a népgazdaság egyre több gabonát, cukorrépát, cirkot, kendert, hízott sertést, tejtermé­ket és zöldséget vár a megyétől. A művelés alá vont terület az árutermelésnek bizonyos értelem­ben határt szab, így a jövőben az egyre több áru előállításához a fejlett termelési módok alkal­mazásának jut döntő szerep. Az alapműveletek — amelyeken jó­részt már túl vannak a termelő- szövetkezetek — a mélyszántás, a vetés viszonyaink között legma­gasabb technikai alkalmazása, ma már kevés. A vegyszerek és a műtrágya-adagolás — a vegetá­ciós időszakban — elképzelhetet­len víz nélkül. Ha nincs megfele­lő mennyiségű csapadék, amely a vegyszereket és tápsókat feloldja, ezek hatása elmarad. Vízből pe­dig a magképzés időszakában — ez a nyári száraz hetekre esik — minimális a talajkészlete. Éppen ezért indokolt az öntözéses gaz­dálkodás kiterjesztése az említett 120—130 ezer holdra, hogy 1970- ig a megye művelés alatt álló te­rületének 15—16 százalékán ne a nyári kánikula szabja meg a ter­més mennyiségét, hanem az alko­tó ember. Mindehhez megvan a lehetőség. A folyószakasz további rendezé­se a népgazdaságnak jelentős ki­adást jelent. A Békésnél tervezett duzzasztómű kivitelezése is több tízmillió forintba kerül. Ettől a duzzasztótól Békés és Doboz kör­nyéke 5000 holdra remélhet aszályt űző, a terméseredményt megkétszerező vizet. Csupán egy év' alatt — az 5000 hold mai ho­zamának értéke 14,1 millió forint — 18,7 millió forint értékű ter­méstöbblethez jutna a népgazda­ság, amely főként a cukorrépa, a kukorica, a zöldség, a kerti és a virágmagvak termesztésében re­alizálódna. Valamennyi cikkből a belföldi és a külföldi piacon korlátlan kereskedelmi lehetősé­gek vannak. A duzzasztó építésé­re fordítandó összeg ily módon éveken belül megtérülne! A békési és a dobozi körzet jól gazdálkodó termelőszövetkezetei adják ehhez az elgondoláshoz a biztosítékot. Ha a dobozi Petőfi Tsz két év alatt megtalálta a gazdasági felemelkedés útját, és azon igen eredményesen tudott előrébb jutni, most vállalja az öntözővíz hasznosítását kiterjedt területen is. Éppen ezért népgaz­dasági szinten mérlegelve nem­csak a dobozi Petőfi Tsz-ért, ha­nem a környék többi közös gaz­dasága ügyében is, minél hama­rább hozzá kellene fogni a körzet árutermelésének biztonságossá té­teléhez, a duzzasztómű és az in­A vér és arany vize ‘A. Panama-csatorna — nagy üzlet, Mg business, ahogy a Jenki üzlet­emberek mondják. E csatorna vize telnek Panamától — megint csak | amerikai sajtó szenvedélyesen KBve­„borravaló” ellenében. Ezt az „ttzle- ' teli a „szabadságot” mindazoknak a tét” azonban Panama népe már nem I népeknek, amelyeknek földién — mérhetetlen hasznot hajt —, de mér- I nyelte le: sokallja a régi szerződés hetetlen sok vér folyt érte megalko- [gyalázatát és a saját hazája nagy lázának első percétől fogva. Évente j adottságait maga aka.'ja kiaknázni. jenki töke nem virul. Mélyen hall­gat azonban a szabadságról, ha ez sértené a Wall Street pénzeszsákjai­meg ezer őceánjárő, sok száz- I A Panama-csatorna (egyik óceáni ezer mérföldnyi utat takarít meg bejáratat első képünk ábrázolja), általa. A hajóstársaságok tehát fizet- azonban olyan konc, amelynek „meg. nek, mint a köles. védelmozéséért” az US áltig felfegy­Amikor a csatorna megépült, a kis vérzett MP (Military Police — Kató­nak érdekeit. De hát az idő kereke forog, a terror-szerződések Ideje le­jár, s a népek valóságos szabadságot követelnek. Ez történik most Pana­mában is. Moszkva A Pravda hétfői számában közli Walter Ulbricht válaszát Nyikita Hruscsov december 31-i üzenetére, amelyet a szovjet kormányfő a te. rületf viszályok és határkérdések békés rendezése tárgyában inté­zett az állam- és kormányfőkhöz. A válasz hangsúlyozza, hogy „a német nép csak abban az esetben Létezhet, ha megakadályozza az agresszív imperialists erők erősza­kos és revansiszta terveit és jó kapcsolatokat teremt szomszédai­val és más államokkal.” „A német nép nemzeti érdeke — folytatja Walter Ulbricht — szi­lárd biztosítékokat követel meg arra, hogy Németország területé­ről soha többé ne induljon ki há­ború. Ulbricht szerint ehhez első. sorban azt kell megakadályozná, hogy Nyugat-Németország részt vegyen a multilaterális NATO- atomerőben. Nyugat-Németország bármilyen formájú atomi elf egy_ vérzésé — hangoztatja az állam­tanács elnöke — az európai békét fenyegetné, és a második világhá­ború eredményeinek erőszakos re­víziójára irányuló revansiszta po_ litikát serkentené”. Ma már nem a háború, hanem a béke mindinkább növekvő erői ha. tározzék meg az emberiség fejlő­désének irányát — írja végezetül Walter Ulbricht. — Eljött az idő,, amikor a békés együttélés politi­kája alapján el lehet és el kell ke­rülni a háborút, amikor minden vitás kérdést békés úton kell meg­oldani. (MTI) Panama-köztársaság szegény volt s kénytelen-kelletlen eladta dús örök­ségét egy tál lencséért. Egy terror- szerződés keretében területeket adott át az amerikaiaknak a „borra­valónak” beillő ellenszolgáltatásért. Most aztán a csatorna az aranyért megint vért kíván. Két óceánt köt össze ez a viziüt: az Atlanti- és a Csendes-őceánt. A jen­kik most szélesíteni akarják ezt a aizlutat s ezért új területeket köve­nal Rendőrség) alakulatokat vonulta­tott fel. (Második képünk). Vér folyt az aranyért. És a nép? Védekezik, ahogy tud: foggal, körömmel, szimp­la revolverrel. És az ország fővárosá­ban, Panamában, az övezethatáron felhúzza a nemzeti zászlót (harmadik képünk). Igen beszédes tanulságai vannak a panamai konfliktusnak. Ezek közül talán a legérdekesebb az, hogy az

Next

/
Thumbnails
Contents