Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-28 / 49. szám
MM. február 28. 3 Péntek Tiszta lappal, gazdag tartalommal... Eredmények, tervek a bókésszentandrási Rákóczi Tsz-ben A békésszentandrási Rákóczi Tsz tagjai 12—13 aranykoronás földön, igen nehéz körülmények között kezdték meg a kollektív gazdálkodást Éveken át komoly mérleghiánnyal zártak, a tagok keresete is alacsony volt 1963-ban várakozáson felüli eredményeket értek el. Erről és az új év terveiről nyilatkozott Nagy József elnök, országgyűlési képviselő, aki korábban a Szarvasi Öntözési és Rizs termesztési Kutató Intézet gazdaságvezetője volt s sok jó tapasztalatot hasznosított új munkakörében. — Nehéz esztendő volt a tavalyi. 1962 évről 491 ezer forint mérleghiányt hoztunk át, ezenkívül 227 ezer forint földjáradék- tartozást. Az államtól 1 millió 321 ezer forint dotációt kaptunk, így tudtunk pénzügyileg megindulni. A párt- és tanácsi szervek szintén sokat segítettek, új szakemberekkel gyarapodtunk s komolyabban kezdhettünk a termeléshez. A tagság látta, hogy munkájáért rendszeresen előleget kap, a vezetőség új módszerek bevezetésére törekszik s minden területen maxi. mális eredmények elérését tűzi célul. Így aztán nagyobb lett a munkakedv. Nélkülük nem sokra mentünk volna. áthoztunk 1 millió 930 ezer forint biztonsági alapot. Öntöztünk 1192 hóidon. Ez sokat segített. Rizsből például 300 hold átlagában 23 q-s termésünk volt, de azon a 60 holdon, amelyen a szarvasi Lajtos János nemesítette Káka/162 fajtát vetettük 30 mázsás átlagunk volt. Kukoricából 8—10 mázsával magasabb termést takarítottunk be holdanként, mint a korábbi években. Eladtunk 14 ezer pulykát, 20 ezer csirkét, tehénállományunk tbc- mentes, így a tejért is többet kapunk. — Az új évre még nagyobb gonddal készültünk fel. Az ősszel mindent idejében és jó minőségben elvetettünk, felszántottunk, takarmánykészletünk több mint bármikor. Célul tűztük, hogy 1964-ben 2000 forinttal növeljük a tagság évi átlagkeresetét. Erre minden lehetőségünk megvan. Komolyan berendezkedünk a nagyüzemi baromfinevelésre. Sok pulykát tartunk, tízezer libát vásárolunk s ennek felét törzsállománynak hagyjuk meg. • — A szakmai továbbképzésre is gondoltunk, hisz öntözni, új módon gazdálkodni csak így lehet. Brigádvezetőink felsőfokú mező— A mostani zárszámadáson mar elmondhattuk, hogy 1963-ban j a szövetkezet bruttó jövedelme' 7 millió 397 ezer forint volt. A tiszta vagyonunk egy év alatt 4 millió 108 ezer forinttal gyarapodott. A tagság évi keresetét átlag ^ 6142 forintra terveztük a korábbi eredmények alapján s elértünk 15 482 forintot. Az új esztendőre« gazdasági technikumba járnak, 35-en szakmunkásképzésre, két agronómusunk egyetemen levelező hallgató, öntöző mesterünk is tavaszra. Így minden reményünk megvan arra, hogy az elmúlt évnél is jobb eredményekről adjunk számot a legközelebbi zárszámadó közgyűlésen. Ary Róza Megkezdték a tavaszi munkát a Mezőhegyesi Állami Gazdaság gyümölcsösének szocialista brigádjai A Mezőhegyesi Állama Gazdaság 300 holdas gyümölcsösében szocialista brigádok dolgoznak évek óta. Kitartó szorgalmuk, szakszerű munkájuk eredménye, hogy kiváló zamatú, szép gyümölcsökkel hazai és nemzetközi kiállításokon számos arany és ezüst érmet nyertek. A mezőhegyesi gyümölcsösben megkezdődött a tavaszi munka. A fák között létraerdőt látni, metszik a fákat, alakítják a lombkoronákat. Gondosan felkészültek az öntözésre, a faápolásra, permetezésre és egyéb időszerű munkákra. Elhagyatottan Egy-egy pohár sör mellett ülték ők hárman, a Hunyad Földműves, szövetkezet úgynevezett központi italboltjában. Beszélgettek. Komolyan, elmélyülten, láthatólag sorsdöntő dolgokról. Ez keltette fel kíváncsiságunkat, s odaléptünk, megkérdeztük miről beszélgetnek. A 74 éves szövetkezeti nyugdíjas Hornok Imrével kezdtük a sort. Nem kellett különösebben biztatni, hogy beszéljen magáról, életéről. Egyedül él. Kint a hunyai tanyákon. Egy és más élelmiszercikk beszerzésére kerékpározott be a faluba. Kint a tanyán ő a háziasszony, a szakács, egyszóval minden. Van családja, egy fia, aki megnősült, akinek gyermekei vannak, akinek valamilyen megmagyarázhatatlan okoik miatt már nem jut ideje arra, hogy idős apjával törődjön, hogy néha-néha meglátogassa. — Én is magamra maradtam — szól közbe a 61 éves Bakuin János. Rosszulesik hallani: hárman vannak egy asztalnál, s a második kérdezett is azt fájlalja, hogy magára maradt. Két családja van. sakkozni, ne üljön a tábla mellé. Ez a perspefetívátílan tervezés mutatkozik közvetlenül az építőiparban is. A mi lakóházainkat, mint a -békéscsabai, orosházi stb. tömböket nem két-há- rom évi időtartamra, hanem legalább 80—100 évre építették és építik. Ez a táv azonban elvesz a tervdokumentációkban és ezért három-négy év múlva ismét tanúi lehetünk majd nagy költségű átépítéseknek, nem is beszélve a lakók nyugalmának zavarásáról. Köztudomású ugyanis, hogy a megyénkben feltárt gáz a legolcsóbb fűtőanyag és belátható időn belül be is kapcsolják elsősorban a nagy lakóházakat a gázszolgáltatásba. Ha azonban ez köztudomású és nem homokra épített elképzelés (ha nem is holnapután valósul meg), miért nem úgy tervezik már most a vásártéri és más tömböket, hogy néhány év múlva ne kelljen átütni a falakat, felszedni a padlózatot a vezetékék, s a fűtőberendezésék elhelyezése miatt. Pedig, ha egyelőre holt beruházás is lenne ez, jelentős összeggel kevesebbe ke- Tülne, mint majd annak idején, amikor újra fel kell vonulni az addigra szépen kiépített, parkosított lakótelepekre, a gázfűtés bekapcsolása végett. Orosházán azonban már ma sem holt beruházás, mert a város határáig lefektették a gázvezetéket, s a lakóházak mégis a régi tervezéssel épülnek. Mi más ez, mint békaperspektíva! A nem rugalmas, késedelmes tervezés, az állandó tervmódosítások, s az építkezések kijelölésének elhúzódása qvyiik rákfenéje az építőiparnak. Ezek az okok nehezítették meg tavaly is az építkezések kivitelezését. A megyei építőipari vállalat csak márciusban, tehát háromihóna- pos késedelemmel kapta meg a minisztériumtól a megkezdendő építkezések kijelölését. Ezekhez azonban anyag kellett, s mire a jóváhagyott tervek megvalósításához szükséges anyagok szállítását a különböző vállalatok visszaigazolták, újabb két-há- rom hónap telt eL Ilyen módon az első fél év elmúllt. amíg a megfelelő anyagkészlet rendelkezésükre állt, s ha előbb is elkezdték valamelyik épület alapozását, éppen anyaghiány miatt kellett abbahagyni egyes helyeken a munkát és máshová átcsoportosítani az erőket. Tavaly például a megyei építőipari vállalatnak csaknem 30 millió forint értékű normán felüli anyag, készlete volt, ami indokolatlanul hevert, egyszerűen azért, mert például a födémelemeket — ami már megvan — nem tudják addig beépíteni, ameddig az ezt megelőző munkálatokhoz szükséges egyéb anyagok nem érkeznek meg. Ez súlyos kamatterhet jelentett a vállalatnak, ami nagymértékben rontotta az önköltséget, a termelékenység alakulását, általában a nyereséges gazdálkodást. Ezek a hibák is a minisztériumig nyúlnak és követelik a tárcák jobb összehangolását, az építőipari vállalatok tervszerűbb tevékenységéhez szükséges objektív körülmények megteremtését. A személyi kultusz éveiben arra is alapoztunk, amelyek megvalósulásához sokszor nem volt meg a reális lehetőség. És aki ez ellen szót emelt, arra azt mondták: nem alkalmas a vezetésre, mert már eleve pesszimista módon áll a feladathoz... Nos, a párthatározat reális útmutatást és alapot ad az építőipar tevékenységének korszerűsítésére, szervezettségének töké. létesítésére és egyenesen felszólítja a különböző vállalatok műszaki, gazdasági, párt. és tömeg, szervezeti vezetőit, hogy emeljenek szót a jobb együttműködésért, értekezzenek egymással, hogy minél kevesebb hiba akadályozza az összehangolt munkát. Ezen túl kimondja, hogy az Országos Tervhivatal, s a beruházókat irányító hatóságok, minisztériumok már a következő évben „javítsák tovább, s a harmadik ötéves terv során növeljék optimális mértékre a beruházások koncentrálását — javítsák meg azok előkészítését”. A tervszerűbb, s a különböző vállalatok összehangoltabb munkája megszünteti az építkezéseken jelenleg tapasztalható huzamos munkakieséseket, a folyamatos termelést gátló körülményeket, megalapozza a korszerű építésszervezést, mely által termelékenyebbé, gyorsabbá és pontosabbá válhat az építőipar tevékenysége. Varga Dezső Czeglédi Sándorné lett az első a gyomai járási baromlitenyésztö versenyben A napokban értékelték a gyomai járás termelőszövetkezeti munkacsapatainak, valamint áz egyéni baromfitenyésztők versenyének eredményeit. Az értékelésen 45 termelő jelent meg. A földművesszövetkezet felvásárlási felügyelője ismertette az értékelő bizottság jelentését, majd többék között javasolta, hogy a baromfi- és tojástermelés érdekében alakítsanak baromfitenyésztő társulást. A tanácskozás résztvevői ezt a javaslatot elfogadták és elhatározták, hegy még februárban megalakítják a társulást, a nötanács járási titkára pedig javasolta, hogy tapasztalatcsere-láI togatást szervezzenek Gyulára, I ahol már működik egy ilyen kollektíva. A gyomai járásban a baromfi- tenyésztés első díját, egy 1000 forintos étkészletet Czeglédi Sán- domé dévaványai termelő nyerte él. A második^ díjat Vatai Gébemé gyomai, a harmadik díjat pedig Soczó Mátyásné endrődi asszony nyerte él. Ezenkívül a földművesszövetkezet több olyan termelőt, aki a baromfi- és tojás- szerződésben vállalt kötelezettségének 100 százalékosan éleget tett, értékes jutalomban részesített. Megyeri Sándor A lánya tanárnő Pesten, a fia mérnök valahol Afrikában. Az 56-os zűrzavarok idején disszidált. Az vitte ki, hogy neki valamilyen rokona van Amerikában, aki majd egy dohánygyárat hagy rá örökössze. Egy-egy munkaegység prémiummal együtt 28 forintot ért. Fűt ja a keresetből nemcsak egy, nem is kettő, hanem több pohár sörre nap mint nap. Azért, mert a háztáji is jövedelmezett. Tavaly ségül. A vágyak és az álmok nem mindig teljesülnék. A disszidálás az viszont valóság. Bakula János ugyancsak egyedül él, főzöget és mosogat magának. A tanult, intelligens tanárnő lányának tíz év óta egyszer jutott eszébe, hogy meglátogassa s bemutassa neki, minden idős ember legnagyobb örömét, az unokát. Csak egyszer voltak látogatóban. Ráadásul nem is ír. A fia, aki jóval messzebb van, a forrongó Afrikában, annál gyakrabban. Legutóbb is azt írta, hogy bár nagyon messze van, talán 16 ezer kilométerre Hunyától, mégis hazalátogat. Bakula János várja a fiát, ezzel van eltelve, erről beszélget ismerőseivel, az utcán s amikor beül egy pohár sör mellé. A kis társaság legboldogabb tagja az 55 éves Tímár Gergely. Az ő boldogsága is viszonylagos, mert míg Hornok Imre és Bakula János arról panaszkodik, hogy keveset törődnek velük, ritkán látogatják meg gyermekeik, ő viszont arról, hogy nem volt családja. Feleségével együtt élnek kettesben, s együtt is dolgoznak a Hunyadi Tsz-ben s odahaza a ház körül. A munkaegység 387-re szaporodott négy hízott sertést, több száz tojást és több kiló baromfit adtak el. Több baromfit is eladhattak volna, de tavaly nem volt még hentesüzlet Hunyán, mint most, s ha húst akartak enni, akkor csirkét, tyúkot vagy kacsát vágtak. Rövid beszélgetés, két pohár sör közben ennyit tudtunk meg a képen látható három emberről. Csupán néhány percet töltöttünk együtt, de ez elegendő volt ahhoz, hogy együttérezzünk velük, s hogy együtt ingassuk meg rosszallóan fejünket fiaik, lányaik fe- ledékenysége miatt. Talán nem is feledékenység ez, hanem valami olyan betegség, ami mostanában sokakat elkap. Az, hogy természetesnek, a szülők kötelességének tartják a fiúk és lányok, hogy felneveljék, iskoláztassák, s ilyenolyan értékű segítséggel szárnyúikra bocsássák őket. Ez rendjén van. Hornok Imire sem, Ba'kula János sem vár anyagi segítséget fiától, lányától, csupán azt, hogy időnként írjanak, látogassák meg őket, s nekik meséljék ed, hogy egyszer is, máskor is miért nem sikerült jóízűre a leves, s miért maradt szürke az ing, az ágynemű, amit kimostak. K. 1. Televízió- és rádióni űszcrcszeket mielőbbi belépésre felvesz a Szarvasi Vas-, Fémipari ütsz.
