Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-28 / 49. szám
1964. február 28. 2 Péntek Aktív érdeklődés, őszinte beszéd, újuló tennivágyás Véleménycsere a falusi, városi népfrontbizottságok tisztújításáról Berlin és a valóság Szépen összejöttünk. A parányi titkári szoba élettel, mozgással, hanggal — s mert lassan alkonyba vált a délután — fénnyel van tele A nem hivatali komolysággal, inkább „ki ér rá?” — spon tanítással szervezett beszélgetésünk fesztelen, rapszodikus, meghitt, amolyan alkalmi összegezésre, tapasztalatok csokorba kötésére hivatott. A Hazaf ias Népfront megyei titkára: Rusznák János és munaktársai nem nagyon beszédes embereik, de ezúttal nem fukarkodnak a szóval, mert társalgásunk fókuszába a népfrontbizott- Ságok tisztújításának témáját állítottuk. Érdekes a téma, időt érdemlő, véleménykimondásra hangoló. A beszéd-staféta állandóan vándorol, mert a megyei titkárnak is, a munkatársaknak is bőven van komoly szava és derűs megjegyzése, szóval mondanivalója. Persze ez egyáltalán nem csoda. Február elseje óta nap mint nap a falvakat járták, falugyűléseken, alkalmi beszélgetéseken vettek részt, rengeteg tapasztalatot, javaslatot, észrevételt gyűjtöttek. Jó érzés most kibeszélni a hallottakat, látottakat, az impresz- szdókat™ Megyénkben összesen két városi, hetvenhat községi és hat városi kerületi népfrontbizottságot választottak újjá február 24-ig. A járási bizottságok tisztújítása szerdán fejeződött be. Általános megállapításként mindjárt elöljáróban elmondják, hogy a vártnál több embert mozgatott meg az esemény, aktív érdeklődést lehetett tapasztalni mindenütt Négy évvel ezelőtt az életforma-váltás idejét élte a fa IU, az embereik figyelmét lekötötte a sok tépeüődés, gond, húzódoztak a közügyekben való r*—ívé1 eü öli. s ráadásul nem is látták tisztán a Hazafias Népfront szerepét, küldetését. Az elmúlt négy év politikai, gazdasági eredményei következtében kibontakozásnak indult a falusi emberek tennivágyása, közélet iránti érdeklődése. A párt és a kormány politikája évről évre népszerűbb lett, az emberek rájöttek, hogy érdemes odaállni azok közé, akik jobbat, emberibb életet, jó közlégkört akarnák teremteni, falusi egységet, előreha- j ladást akarnak kimunkálni. A tavalyi választások légköre ékesen fémjelezte a gondolkodásban végbement változásokat. A mosMagyar felszólalás az Afrikai Gazdasági Bizottság Addisz Abeba-i 6. ülésszakán Addisz Abeba Az Afrikai Gazdasági Bizottság Addisz-Abeba-i VI. ülésszakán részt vevő magyar megfigyelő delegáció vezetője, Rácz Pál nagykövet felszólalásában foglalkozott a Magyar Népköz- társaság és az afrikai országok közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlődéséveL Hangsúlyozta, hogy ipari berendezések szállításával Magyarország hozzájárul az afrikai országok gazdasági függetlenségének megerősítéséhez, szakértők küldésével és ösztöndíjasok fogadásával segítjük a szakemberhiány leküzdését Felszólalása végén kiemelte a márciusban tartandó világkereskedelmi értekezlet jelentőségét, (MTI) tani tiszfújítás pedig megerősítette a tavalyi tapasztalatokat: nő a közügyek iránti vonzalom, őszinte a beszéd, évről évre újul a tennivágyás, felelősségvállalás. A megyei bizottság munkatársai örömmel regisztrálták, hogy a falugyűléseken úgyszólván sehol sem került szóba egyéni panasz, kérelem. Mindenütt arról beszéltek az emberek, ami utcájuk, kerületük, falujuk, városuk gondja, baja, öröme. A falugyűlések, kerületi gyűlések előkészítéséhez sok segítséget adtak a pártszervezetek, tanácsok, KISZ-szervezetek. Szinte az egész falut izgalomba hozta a gyűlés jó megszervezése. Nem egy községben még az úttörők is mozgolódtak, verset, éneket tanultak, műsorral készülteik. Mire eljött a falugyűlés ideje, a lakosság nagy része tudta, hogy miről lesz szó. Ha egy-agy zsúfolt terembe kevesen is fértek be az utcák lakóinak képviseletében, a gyűléseken elhangzottakról, a tisztújításról hamar értesültek azok is, akiket a munka, a háziasszonyi teendő otthon marasztalt. Körülbelül húszezren hallgatták meg a beszámolókat és több százan szólaltak fel. A felszólalásokat a nyílt szókimondás jellemezte. Terítékre került a társadalmi munka végzés, a tanulásra buzdítás, a falu, kerület szépítése, a különböző társadalmi rétegek aktivitása vagy passzivitása, a háztáji gazdaság szierepe, az analfabétizmus felszámolásának igénye, a nemzetközi politika kérdéseiben való eligazodás segítésének kérése, a falu fejlődése és még sok minden. Az emberek jelzéseket adtak le: így látjuk a mát, a gondokat, ilyennek szeretnénk a holnapot. Sok szó esett arról, hogy I mi hiányzik még a faluban, a kerületben, mit kellene építem, létAz építőipar munkájáról szóló párthatározat közvetlenül és közvetve érint egy sor olyan problémát, amely szorosan véve nem az iparágon belüli szervezetlenség okaként jelentkezik, hanem az építőiparral együttműködő szervek, vállalatok felelősségére utal. Ezeknek az iparágaknak jó kapcsolódása az építkezések szükségleteihez gyorsíthatja vagy lassíthatja a munka ütemét, ezen túl pedig anyagi nehézségeket is okozhat az építőiparnak az önköltségi és termelékenységi tervek teljesítésében. Ezért hívja fel a párthatározat az építőipar munkájához szorosan kapcsolódó más népgazdasági ágazatok dolgozóit, hogy „tervszerűbb együttműködéssel segítsék az építőipart”, ami egyébként e szervek termelési tervfeladata. Jóllehet, ez a felhívás elsősorban az épílőanyagipamak, a vegyipari vállalatoknak, a vasúti és közúti teherszállítási szerveknek, a gépgyártó üzemeknek, faárugyáraknak szól, de címzettek a minisztériumok is, amelyek feladata összehangolni és tervszerűbbé tenni a különböző ágazatok kooperációját. Ezt népgazdaságunk arányos és tervszerű fejlődésének törvénye követeli, melyet, ha megsértünk, rehozni. A hangokból néha türelmetlenség csendült ki, de ez józan megértéssel, lehetőségeink, helyzetünk reális megítélésével párosult. A választások során több helyen előfordult, hogy az emberek kérték: még ezt is, azt is válaszszák be a bizottságba, mert tetit- rakész ember. Egy-két bizottság tagsága ily módon a tervezettnél nagyobb lett, de ez korántsem baj. Falusi, kerületi, városi bizottságainkba 4200 embert választottak be. A járási bizottságokba. (Ugyancsak a falugyűléseken, kerületi gyűléseken) több mint 500 férfit és nőt delegáltak, örvendetes, hogy megszaporodott a nők és a fiatalok száma. Az új bizottságok tagságának negyven százaléka friss erő, olyan emberek közül került ki, akik eddig elég ritkán vagy egyáltalán nem szóltak bele a közügyekbe, de a közvélemény munkára, szorgoskodás, ra biztatja őket, mert ismerik szókimondó, .példamutató, szervező képességűiket. Míg a falugyűléseken a gondola tébresztés dominált, a járási bizottságok értekezletén már a nép- frontmunka műhelygondjai, módszerei kerültek előtérbe. Szarvason például a kulturális élet további tennivalóit feszegették. Egyöntetűen állást foglaltak amellett, hogy a szövetkezeti klubokat otthonosabbá, bennük az életet tartalmasabbá, igényesebbé kell tenni. Még a szünetben is töprengtek, vitatkoztak a járási bizottság tagjai, mert a tanyasi iskoláik körzetesítésének időszerűsége „darazsat tett a fülükbe”. Mezőkov ácsházán a falusi emberek tudatformálásáról esett sok szó, okos mondat. A rengeteg javaslat, észrevé'el, ami elhangzott a februári beszélgetések idején, ér lelkes segítség a további munkához. Pallag Róbert akaratlanul is akadályozzuk a szocializmus építését. Kereken szükséges kimondani ezt, mert sok esetben szubjektív hibák miatt vesznek kárba millió és millió forintok. Így történt az Orosházi Üveggyár építésénél is, ahol a beruházó vállalat, a minisztérium jóváhagyásával a gépi berendezések alapozására adott megbízást a megyei építőipari vállalatnak. Annak ellenére, hogy bizonytalanok voltak a megrendelt típusú gépek szállításai, ezekhez csináltatták meg az alapokat. Később aztán kiderült, hogy felesleges volt az ilyen alapozás, fel kellett szedni a betonpadlót. Az előkészítetlen beruházások, az új és új tervmódosítások fejetlenséget, kapkodást és tömérdek felesleges munkát „eredményeztek” ezen az építkezésen, amely rendkívüli módon megdrágította a költségeiket. Megtörtént, hogy a beruházó olyan épület kivitelezésére adott megbízást, amelyről eleve tudta, hogy felesleges lesz. Ez a szabadtéri gázfogadó állomás el is készült, de helyette másikat kellett építeni. Az előbbire egy kézlegyintés kíséretében mondták: majd csak jó lesz valamire... Készíttettek egy festőüzemet is, több mint egymilió forintos költséggel. Kiderült, hogy nincs rá A berlini rokonlátogatások ügye hovatovább hűséges tükre lesz azoknak a törekvéseknek, amelyek az NDK részéről a berlini kérdés megoldása, a nyugatnémet és frontvárosi jobboldali körök részéről pedig a helyzet élezésére irányulnak. Az NDK kormánya nemcsak a karácsonyi és az újévi látogatások kezdeményezésekor, de már a védelmi fal felállításakor is abból indult ki, hogy az emberszeretet és a humanitás szellemében lehetővé kell tenni a város keleti és nyugati felében élő rokonok találkozását. Ez a javaslat azonban ennél többet is jelentett. Utat mutatott a nyugat-berlini kérdés megoldásának két — szinte kizárólagosan — járható útjára: a tárgyalásokra és a reális helyzet elismerésére. Csaknem két hónap távlatából és a pontos adatok ismeretében most már könnyűszerrel megállapíthatjuk: az NDK kezdeményezése teljes sikert aratott, vagyis győzött a humanitás, a tárgyalások és a realitások eszméje. E tapasztalatok alapján a Német Demokratikus Köztársaság kormánya ismét kapcsolatba lépett a nyugat-berlini szenátussal és további tárgyalásokat kezdeményezett olyan állandó jellegű intézkedésekről, amelyek értelmében a nyugat-berlini polgárok meglátogathatják az NDK fővárosában élő rokonaikat. Ezek a javaslatok tehát már a probléma átfogóbb megoldására, a két városrész lakossága közötti rendszeresebb kapcsolat megteremtésére irányulnak. Az NDK kormányának 1964. január 17-i dokumentuma ugyanis nemcsak a közelgő húsvéti, illetve a pünkösdi ünnepek alkalmából helyez kilátásba a karácsonyihoz szükség. FelépWetfelk egy tűzálló anyagraktárt, és kiderült, hogy a hutakemencék földszintjén bőven elfér nagy mennyiségű samottanyag, tehát a külön raktárra sincs szükség. A beépített anyagok, a munkaidő, e nagyfokú szervezetlenség, egymást érő tervmódosítások és tervszerűtlenség következtében improduktívvá váltak és csak ezen az építkezésen nyolcmillió forint veszteséget jelentettek az építőipar gazdálkodásában. Miért? Miért nem tudta előre a minisztérium, s a beruházó vállalat, hogy nem lehet számítani az eredetileg rendelt gépi berendezésekre? Vagy, ha tudta, miért' nem előzte meg a nagy költségű alapozási és egyéb munkákat? Hol van itt a tervszerű, előrelátó beruházás, hogyan valósulhat meg ilyen körülmények Között a párthatározat, hogy még a nagyobb beruházások is ,m kivitelezés meg. kezdésétől számított két év alatt legalább részlegesen üzembe lépjenek, a harmadik évben pedig befejeződjenek”. Az üveggyári építkezésnél is nemegyszer rászólnak a munkásokra: ne pazarold az anyagot, ne hányd szét felelőtlenül, mert ezzel a népgazdaságot károsítod! De joggal kérdezhetik itt a dolgozók: és akik milliókat hagynak kárba veszni, azokat ki agitálja jobb tervezésre?! Ilyen durván szükséges leírni ezt, mert nem egy esetben lehetünk tanúi felelőtlen tervezcsnen, amikor aszfaltozzák a járdát, s egy héttel utána felbontják, hasonló forgalmat, hanem módot kíván adni a nyugat-berlinieknek rokonaik meglátogatására az év más napjain is. Ezenkívül lehetőséget akar nyújtani rendkívüli engedélyek kiadására is, pl. házastársaknak vagy sürgős családi ügyekben. A kérelmek átvételének és az engedélyek kiadásának rendje pedig semmiben sem térne el attól, amely a múlt év végén nagyszerűen bevált. A nyugat-berlini szenátorokat és bonni „védszentjeiket” az NDK minőségileg új elképzelése —a hosszú lejáratú megoldás kezdeményezése — zavarba hozta. Mondvacsinált ürügyekkel szabotálták a tárgyalásokat. Ilyen körülmények között az NDK javasolta: először a sürgős családi ügyben engedélyezhető látogatások kérdését tárgyalják meg. Amikor itt is „frontvárosi ellenállásba” ütközött, február 13-án indítványozta, hogy a tavaly decemberben kötött megállapodást hosszabbítsák meg az idei húsvéti ünnepek idejére. így érkeztünk él a mai helyzethez, amelynek több mozzanatára érdemes felfigyelni. Először is arra, hogy az NDK minden politikai feltételektől mentes ja. vasiatok egész tárházát vonultatja fel olyan emberbaráiti lépések érdekében, amelyeket a nyugat-berlini lakosság 90 százaléka helyesel. Ezzel szemben pedig éppen a nyugat-berlini szenátus minősíti most ártalmasnak mindazt, ami karácsonykor jó és hasznos volt, amit Willy Brandt 1963 decemberében „példának, kiindulási pontnak” nevezett. Nem kétséges, hogy a nyugat-berlini szenátorokra erős bonni nyomás nehezedik. hogy lefektessék a kábeleket. Vagy parkíroznak egy teret, s utána nyomban újra csatatérré változtatják, hogy valami jobb megoldást valósítsanak meg ott. Előfordul — sajnos, elég gyakran — olyan is, mint a szeghalmi pártház tervezése, aminek dokumentációja szerint a megyei tatarozó vállalatnak ötféle téglát kellett beépíteni. Az már nem is meglepő, hogy ezeknek csak egyikét, a magasított téglát gyártják megyénkben, a többi négyfélét az ország különböző részeiből kellett Szeghalomra szállítani. Nyilvánvaló, hogy ez megnövelte az építkezés költségeit. Vagy példákat lehetne sorolni kisebb kaliberű, de egyáltalán nem kisebb arányokban pénzt herdáló építkezések kivitelezésének ésszerűtienségeirol. Újkígyóson egy régi, omladozó gyógyszertár aláfalazására kapott megbízást a tatarozó. Amikor ezzel készen lettek, kiderült, hogy megfelelő alapja nincs az épületnek, s ezért a megrendelő le is állította a további munkát. Űj tervet kellett készíteni az egész épület megújítására, azon. ban a „felesleges” munkát — amely 50 ezer forintot tett ki — ki kellett fizetni a vállalatnak. Nem más ez, mint békapers- * pektíva! De lehetnek-e a tervek készítői rossz sakkozók, akik nem látják előre a következő lépéseket? A Szovjetunióban azt mondják erre és ezt jelentette ki Hruscsov elvtárs is az SZKP Központi Bizottságának legutób. bi plén untán, hogy aki nem tud Tervezés, vagy — békaperspektíva?
