Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-27 / 48. szám

r\&Gí­Wl február 27. Csütörtök Belpolitikai fordulat Ausztriában Végre hivatalossá vált, amit mindenki tudott: az Osztrák Nép­párt leváltotta miniszterelnökét Gorbachot és az osztrák kormány élére a párt jobboldalának úgy­nevezett „reformszárnyának” veze­tőjét, dr. Josef Klausot állította. Ezzel régóta húzódó belső harc, az Osztrák Néppárt régóta érlelő­dő és fekélyesedő belső válsága robbant ki. E válság első szaka­szát hónapokig tartó titkolózás és kulisszák mögötti harcok jelle­mezték. Igazán nyílttá akkor vált a helyzet, amikor néhány nappal ezelőtt Gorbach az osztrák televí­zió felvevőgépei előtt bejelentette lemondási szándékát. Ezután már csak néhány napos utócsatározás következett, amely a hivatalos mi­niszterelnökcserében öltött testet. Az osztrák semlegesség hívei nem minden aggodalom nélkül szemlélik a néppárt fokozatos tá­volodását attól a politikától, ame­lyet Raab, a közelmúltban el­hunyt kancellár neve fémjelzett. Aligha véletlen, hogy Figl volt kancellár, Raab személyes barát­ja és híve felemelte figyelmeztető szavát: „Nem a miniszteri székek, ről, hanem az állam érdekeiről van szó.” A Klaus-szárny — mint a kla­genfurti kongresszus bebizonyí­totta — meg akarja gyengítem az osztrák semlegességi politika, valamint a bel- és gazdaságpoli­tika pozitív elemeit. Hangsúlyo­zottan támogatja Ausztria társu­lását a Közös Piachoz, a belpoli­tikában pedig követeli a nagytőke pozícióinak kiszélesítését, s min­denekelőtt az Ausztriában igen erős szektort jelentő államosított ipar visszaadását magán kézbe. Klagenfurt már előrevetette a későbbi események árnyékát. Ke­mény harcok után ugyanis Gor­bachot a párt elnöki tisztségéből kibuktatták. Helyébe Klaus ke­rült, a főtitkári széket pedig Klaus politikai barátja, Withalm szerez­te meg. A párt vezető pozícióiból kiindulva indult meg azután a mostani roham, amely Ausztria vezető pártjának jobbratolódá- sát állami, kormánysíkra is át­vitte. A másik koalíciós párt, a szo­cialisták álláspontja e pillanat­ban ingadozó és határozatlan. Plttermann alkancellár legutóbbi rádióbeszéde szerint a fordulat „egy időre megszakítja” a két ko. alíciós párt együttműködését. Ar­ról azonban nem beszélt részlete­sen az alkancellár, hogy ez a „megszakadás” milyen formákat . ölt. Vannak olyan áramlatok is, amelyek „be nem avatkozó ál­láspontra” akarják rávenni az osztrák szocialistákat a néppárti fordulattal kapcsolatban. A je­lek szerint úgy látszik, hogy a válság előbb-utóbb magában a szocialista pártban is kiélezi a helyzetet. Sokan bírálják ugyan­is a szociáldemokrata pártvezetés taktikáját. Ez ugyanis nem tá­mogatta a néppárt mérsékelt szárnyát a „reformistákkal” foly­tatott harcban,, hanem politikai flörtöt kezdett a szélsőjobboldali szabadelvű párttal. Egyes szociál­demokrata körök ugyanis azt re­mélték, hogy a néppárti válságot felhasználhatják a hagyományos kétpért-koalíció felrobbantására és olyan „kis koalíció” alakításá­ra a szabadelvűekkel, amelyben a szociáldemokratáké lett volna a vezető szerep. Ez a taktika az eredmények fényében hibásnak bizonyult, s voltaképpen hozzá­járult ahhoz, hogy a néppártban a jobboldal erői a mérsékeltek jóié kerekedhettek. Lemondott a dél-vietnami ügyekkel foglalkozó amerikai államtitkár Washington A Fehér Ház szóvivője sokat sejtető közleményt adott ki arról, hogy Johnson elnök hosszú tele­fonbeszélgetést folytatott Mcna- mara hadügyminiszterrel és Rusk külügyminiszterrel a dél-vietna­mi háború távlati kérdései­ről, továbbá a TASZSZ-irodá- nak a dél-vietnami helyzettel kap­csolatos nyilatkozatáról. A köz­leményt a TASZSZ megfigyelője úgy értékeli, az amerikai kor­mányzat most minden erejével azon fáradozik, hogv kiterjessze a D41-Vietnamban folyó háborút Vietnam demokratikus részére is. A dél-vietnami politika „új vonalvezetésének” kérdésében egyébként magán az amerikai kor­mányon belül is véleményeltéré­sek vannak. Erre mutat, hogy a Fehér Ház kedden este közölte: Johnson elnök elfogadta Roger Hilsman távol-keleti ügyekkel foglalkozó külügyi államtitkár le­mondását. Hilsman nyilatkozata szerint a lemondásnak nincs po­litikai oka. A hírszolgálati irodák megemlítik, hogy nemrég a kül­ügyminisztériumon belül William H. Sulliman külügyi államtitkár vezetésével „a vietnami problé­mák jobb ke'-lésére” új munka­csoport alakult, amely gyakorla­tilag kivette Hilsman kezéből a dél-vietnami ügyeket. Sulliman ebben a minőségében Rusk kül- ügymin:szter különleges tanács­adója lesz. (MTI) Krupszkaja Izrael fekete-afrikai térhódításáról Moszkva A szovjet szakszervezetek lapja, a Trud szerdai számában V. Tul- iakov tollából Izrael fekete-afri­kai politikai és gazdasági expan-* ziójához fűz hírmagyarázatot. A cikkíró megállapítja, hogy Izrael a szó szoros élteimében betör a nemrégen függetlenné vált afrikai országokba. Államférfiakat és diplomatákat, gyárosokat és ke-1 rés kod őket, polgári és katonai szakértőket küld oda, kereskedel­mi és pénzügyi egyezményeket KönnyMaszlo Mákkal a diákok ellen Párizs Fraoc!aors74f?b»n kedden újabb dí- 3kihintettek zajlottak le. A fútskplA- ok Púntrsban ús Lórimban is. tiltakoz­tak eejtk társuk, Christian Desobry elítélése ellen. Az egyetemi hallgató a múlt heti párizsi tüntetésnél leütötte egy rendőr-tisztviselő csákóját és ezért nyolcnapi elzárásra ítélték. A Sorbonne udvarán kedden dél­után mintegy 7000 főiskolás gyűlt ösz- sze. A letartóztatott diákok szaba­don bocsátását. Fouohet közoktatás­ügyi miniszter lemondását követelték. ^ Lyonban a diáktüntetéseknek több , sebesült áldozata volt. (MTTi köt az afrikai államokkal „együtt­működésről és segélynyújtásról”. Izrael uralkodó körei Afrikát mindenekelőtt az olcsó nyers­anyag forrásának és fontos árupi­acnak tekintik. Nem utolsó helyet foglal el az sem hogy a fiatal af­rikai államok súlya évről évre növekszik az ENSZ-ben. Izrael meg akarja szerezni támogatásu­kat és fel akarja használni ezeket az országokat a szomszédos arab országokkal fennálló vitás kérdé­sek eldöntésére az ENSZ-ben. Mint a cikkíró megjegyzi, ez te­hát a valódi ok, amiért Izrael anyagi áldozatra is hajlandó. A helyzet az, hogy Izrael, amely politikailag és gazdaságilag telje­sen az Egyesült Államoktól és más imperia’ista hatalmaktól függ, ez utóbbiak akaratának vég­rehajtója az afrikai kontinensen. Ily módon — állapítja meg vége­zetül Tuljakov — az izraeli tár a- ságok cégére alatt Afrikában tu­lajdonképpen az imperialista ha­talmak, s elsősorban az Egyesült Államok működnek. Izrael csu­pán annak a veszedelmes ügynök­nek a szerepét tölti be, amely j „mint kis állam, képtelen gyár-. mati hódításokra”. Nem csodála- | tos tehát, ha Izrael tevékenysége egyre jobban nyugtalanítja és ag- gasztja az afrikai népeket. (MTI) i Huszonöt évvel ezelőtt. 1939. február 23-én, hetvenéves ko­rában halt meg Krupszkaja. Ez a csodálatos asszony, aki sze­rénységével és a tudásával egya­ránt beírta a nevét a történe­lembe, Lenin felesége volt. Együtt élt vele jóban, rosszban. Fiata’on, 20 éves korában vál­lalt feladatokat első ízben a forradalmi munkásmozgalom­ban. Huszonöt éves korában a ..Harci Szövetség a Munkásosz­tály Felszabadítására” nevű szervezet tagja s ettől kezdve mindvégig Lenin oldalán har­colt Tartózkodó szerénysége ki­váló pedagógiai tudással páro­sult. és egyenletes lánggal lo­bogó forradalmi hittel. Semmi­féle megpróbáltatás vagy a moz­galom apá’y-időszaka nem volt képes rá, hogy meggyőződésé­ben megingassa, vagy elcsüg­gessze. Csak a tudományos: meg­alapozottságú eltökéltség képes arra, hogy ilyen fokú szilárdságot adjon az embernek. Az értelem­ből és az érzelemből fakadó ener­giák együttesen emelték őt fel az osztályharc lenini színvonalára. Végigélte Leninnel együtt a szibériai száműzetés keserves időszakát. Ott volt az Iszkra, a Vperjod és a Proletarij című forradalmi újságok szerkesztő­ségeiben. 1913-ben a Központi Bizottság titkárságán tevékeny­kedett. Sohasem akart feltűnni, mindig pontosan megoldotta minden feladatát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után he­lyettes népbiztosként a szovjet oktatásügy szervezőinek első soraiban harcolt. Életművének maradandó része a szovjet pe­dagógia tudományos alapjainak kidolgozása. Élete utolsó éveiben tamia volt a lenini párt Központi Ellenőr­ző Bizottságának, majd a Köz­ponti Bizottságnak is. A világ harcos asszonyai, a jobb jövőért munkálkodó nők milliói mély­séges szeretettel gondolnak rá. Ügy érzik, hogy Krupszka ja tisz­ta nőiessége, szilárd forradalmi meggyőződése és határtalan em- berszeretete példaképe lehet minden nőnek aki a végképpen fölszabadult és fölszabadított emberek új világáért lelkesedik. A svájci kormány befagyasztotta a Balzan-alapítványt Róma A svájci kormány szerdán be­jelentette, hogy befagyasztotta az olasz—svájci Balzan-alapítvány rendelkezésére álló összegeket. A bejelentés előtt az alapítvány két tiszteletbeli elnöke, Segni olasz és Ludwig von Moos svájci köztár­sasági elnök lemondott az alapít­ványnál viselt tisztségéiről. Minit ismeretes, a Balzam-alla- pítvány, amely tavaly XXIII. Já­nos pápánaik ítélte évről évre kiosztásra kerülő Béke-díját, idén az ENSZ-et jutalmazta — a dön­tés azonban nem történt szabá­lyos körülmények között. A Bé­ke-díj odaítéléséről szóló tünte­tést a tizenegy tagú bizottság szá­mos más tagja sem helyeselte. Segni és von Moos, lemondásu­kat bejelentve közölték, hogy nem az ENSZ díjazása, hanem a díj odaítélésének szabálytalansága miatt köszönték le tisztségükről. A Balzán-álapítvárijít égy Svájc, ban meghalt olasz lapkiadó, Eugenio Balzári családja tetté, s az alapokmány szerint az alapít­vány pénzügyeit a svájci hatósá­gok ellenőrzik. A hivatalos beje­lentés szerint gyámsági bizottsá­got hoztak létre az alapítvány belső nézeteltéréseinek rendezésé­re. (MTI) A személyiden kfirokrí A bürokráciának olyan a ter­mészete, hogy magyarázni lehet, de elviselni nem. Mindaddig haj­landó az ember tárgyilagosan vizsgálódni okairól, tüneteiről, ameddig az elvontság semleges állapotában találkozik vele, de menten elveszti a türelmét, ami­kor ez a találkozás személyes jel­legűvé válik. És, mert a formális ügyintézés, a hivatali huzavona, a papíron döntés valahol, valaki­nek mindig a húsába vág, a bü­rokráciával szemben nem lehe­tünk elfogulatlanok. A bürokrácia elleni harc sok­szor azért Válik álküzdelemmé, mert időközben megfeledkeznek a dolog személyes oldaláról. Abból kiindulva, hogy a bürokrácia, mint minden társadalmi jelenség magvarázható, különösebb indu­latok nélkül magyarázzák ere­detét, ábrázatának csúfságát, osz- ályozzák fajait és alfajait, ki- pusztítá ának hosszú és rövid le­járatú terveit. Mindez nem is len­ne baj, mert abban senki sem kételkedhet, hogy itt igenis elem­zésre és alapos feltárásra szoruló ielenségről van szó, amelyet nem lehet kizárólag érzelmi alapon vizsgálni. Az ellentmondás ott van, hogy a bürokrácia elleni harc lehetetlen az érzelmi motívumok visszafolytásával. Tudniillik a bü. rokrácia nem más, mint az em­beri kapcsolatok dehumanizáló- dása. Az ember eltűnik a látótér­ből, helyébe dolgok és viszonyok lépnek: az ügyek személytelenné válnak, s az ügyintéző, a döntést hozó nem érzi a dolgok mögött az érző. reménykedő, a gondokkal küzdő ügyének igazságos elbírá­lását váró embert. A bürokrácia azáltal lesz azzá ami, hogy sze­mélytelenül pergeti a sors rokká­ját. Lehet ellene küzdeni embersé­ges, okos, célszerű jogszabályok alkotásával, az ügymenet egysze­rűsítésével, áttekinthetőbb hiva­tali szervezéssel. De csak úgy, hogy közben visszavezetjük a sze­mélytelenné vált ügyeket az em­berhez, nem engedjük meg, hogy fogaskerekek módján, lélektelenül dolgozzanak a hivatalok. Nem engedjük, hogy a döntések indíté­ka csupán egy elvont, általános célszerűség legyen, hanem elvá­laszthatatlan részévé tesszük az embertiszteletet és az emberszere- tetet. Állítható, hogy a meglevő tárgyi okok mellett is a bürokratizmus eseteinek fele, sőt negyede sem fordulna elő, ha az illetékesek mindig éreznék a gépies döntések ostoba, fejbekólintó, a józan értel­met sértő voltát, a szocialista el­vekkel ellenkező természetét. Hi­szen meglehetős gyakori az az eset, hogy a hivatali huzavona során már teljesen háttérbe szo­rul az ügy alanya, csupán papi­roscsata zajlik, noha segíthetné­nek az emberen, ha a papírok helyett valóban ő állna a figye­lem központjában. Gondoljunk csak arra a meg’ehetősen gyakori esetre például, hogy nem műkö­dik az új lakótelep kazánja, és emiatt néhánv száz ember kínló­dik, bosszankodik. A hiba nem túl jelentős, viszonylag egyszerű­en rendbe lehet hozni, ha a vitá­zó felek elsős'T'-ban a fázó asszo­nyokat és köhögő gyermekeket látnák maguk előtt. Végül is azonban egészen más érdekek és szempontok kerülnek előtérbe. A beruházó vállalat igazolja, hogy a baj a kivitelező vállalat hibá­jából történt. A kivitelező okmá­nyokkal bizonyítja, hogy a fele­lősség nem őt, hanem a kooperáló vállalatot terheli. A kooperáló ki­jelenti. hogy a megrendelés nem volt pontos. Féltucat hivatalos szerv van már bekapcsolva, mind­egyik elmélyülten boncolgatja vajon ki a felelős, s már alig jut eszébe valakinek, mi van azokkal a családokkal, akik még mindig fűtetlen lakásban várják a ta­vaszt ... De vannak a bürokratizmusnak más, ellenszenvesebb esetei, az emberiesség megsértésének nyil­vánvalóbb példái. Idesorolhatnánk azoknak az öregeknek és bete­geknek az ügyét is, akiknek egyébként sem könnyű az életük, de akiknek nehézségeit csak fo­kozza hogy a tsz vezetősége meg­feledkezik róluk, figyelmen kívül hagyja elesettségüket. Azt a nagy különbséget, amely az öregek és munkaképtelenek segítésében szö­vetkezet és szövetkezet között van, nem lehet másként felfogni, mint sajnálatos különbséget az emberi­esség értelmezésében. A bürokrácia másik jellegzetes terméke a sommás elintézésmód. Sajnos, túlságosan gyakran fordul elő, hogy sommásan alkalmazzák a rendelkezéseket, például házhe­lyek és telkek kisajátítása eseté­ben. Azt mindenki megérti, hogy építészeti, városrendezési, köz­gazdálkodási okokból néha ilyes­mi elkerülhetetlenné válik. Más dolog azonban, amikor a társadal­mi és egyéni érdekek kellő mér­legelése nélkül, szükségtelenül élnek ezzel a joggal olyan csalá­dok ellenében, amelyek szerény jövedelmükből egy élet munkájá-

Next

/
Thumbnails
Contents