Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-23 / 45. szám
Lesz-e Petőfi- emlékszoba Mezőberényben ? S okszor megfordultam már Mezőbe, rényben és legalább annyiszor hallottam, néha romantikusan kiszínezett, de mégis érdeklődést keltő története, két Petőfi Sándor és a község kapcsolatáról. Aztán azt is mondták, hogy valamikor, évtizedekkel ezelőtt, az akkori községházán Petőfi-szoba is volt, ahol több, a költővel kapcsolatos tárgyait, ereklyét gyűjtötték egybe és nézhette meg azt a kíváncsi utazó. A hagyományok tisztelete soha nem párosult olyan mozgalmas erejű ápolással és kutatóképi emlékeit kellene bemutatni, mégpedig jól szerkesztett, érdekes tablókon. Erre mondja Irányi István, hogy ehhez idő kell és még nem készült el a teljes herényi vonatkozású Petőfi-anyag feldolgozásával, bár már 12 esztendő munkáját beleölte és öt teljes kötet végére tette le a pontot. Az előbb említett külön történetre visszatérve, Irányi István gondjait kellene elősorolnom, ezeket azonban tudom, hogy nem venné szívesen, mert túlontúl szerény ember és olyan, aikd a legelső, nem annyira . f: * jÜ i i Ü iv jJP > ■ iw - i üá&r • J rráayi István s Petrics-házból származó kanapén Petőfi poharát nézegeti. (Totó: Demény) segítő szándékra visszahúzódik a maga dolgozószoba, jába, kedves relikviái közé, és nem kockáztat meg újabb kérést. A kérés természetesen egyrészt anyagi jellegű. A Petőfi-emlékszo- ba megszervezéséhez is hozzájárulna töméntelen tablóra kívánkozó gyűjtésével; de pénzt kérni rá meg talán időt is — már nem az ő kenyere. (Tavaly, a Körös-parti Petőfi emlékmű elkészítését ő szorgalmazta. El is készült, fél is avatták, és Irányi István több ezer forintot fizetett ki rá, a saját zsebéből, mert többe került, és senki sem állta a többletet. Mondja, hogy még a koszorúkat is a saját zsebéből vásárolta.) A szerelme, szinte az élete ez a kutatómunka. így van aztán, hogy üzedrangú gondként emlegeti ezt a pénzhistóriát, a legnagyobb gondja az, hogy befejezhesse munkáját, legalábbis egy részét, és publikálhassa azt. — Idő kérdése az egész — mutatja a már kész köteteket —, magamfajta ember, aki nappal is, este is tanít, jóformán csak vasárnap jut ilyesmihez, ha feláldozza a pihenést is. Aztán bevezet lakása belső szobájába, ahol az egyik sa. rokban különleges, intarziás, kárpitozott kanapét látni. — A Petrics-házból való. Majdnem bizonyos, hogy abból a szobából, ahol a költő, felesége és a kis Zoltán lakott 1849. július 5-tól 18-ig. Ez volt az utolsó herényi látogatás, innen Nagyváradra, majd Segesvárra ment Petőfi — meghalni. A kanapé értékes darab munkával, mint éppen manapság, nem hagyott hát nyugodni a kérdés: ha egyszer volt Petőfi-szoba Mezőberényben, miért nincs most? Irányi István mezőberé- nyi tanárt, az ország talán leglelkesebb Petőfi-kutató- ját kérdezem. Ö így válaszol: — Nem olyan egyszerű ez a dolog. Tudom, sokan szeretnék, ha egyik napról a másikra meglenne. Amint hallom, a kultúrházban helyet is adnának neki. Csakhogy.És ez a „csakhogy” egy külön történetet takar vagy úgy is mondhatnánk, hogy a történet első mondatának első szava. Tény, hogy a századforduló utáni években valami Gozmány nevű községi jegyző szerezte össze az ereklyéket, vagyis inkább koszorúkat, és hasonló tárgyakat, tehát nem any- nyira a költő és Mezőbe- rény kapcsolatát mutatta be az a szoba, hanem inkább az emlékét ápolta. Irányi István szerint „ke- gyelets zabának” lehet titulálná és akik jártak benne, azok is így emlékeznek rá. Sok olyan tárgyat, mely Petőfivel kapcsolatos volt — például a híres karosszéket, melyben barátja és rokona Orlai Petries Soma lefestette — már régen Pestre szállították, a Petőfi Múzeumba. Berény- ben csak apróbb-cseprőbb vagy tágabban Petőfivel kapcsolatos tárgyak, emlékek kerülnek már elő, és azok sem különösen értékesek. Itt tehát a kutatómunka lép előtérbe, és ha valóban terveznek egy Pe- tőfi-emiékszobát, akkor a költő különböző herényi tartózkodásainak Írásos és és Irányi István magántulajdona. Kiss Józsefnétől vásárolta meg, akinek édesanyjához Orlai Petricsék vagyontárgyainak árverésekor (kb. 1830 körül) került. Egy másik ereklye, Petőfi pohara, szintén Petricsék házából. A pohárnak írásos „anyakönyve” van, hitelességéhez kétség nem férhet. De mi van még Mezőberényben? A kutató válaszol: — Egy íróasztal, szintén a Petrics-házból, jelenleg még magántulajdonban. A Petrics-kert kunyhójának ajtaja és egy kis asztalka a kunyhóból, ahol Petőfi sokszor megfordult, és hasonlók, Petőfitől eléggé távoli vonatkozásúak. Mindenesetre, ha komolyan gondolják a község vezetői, igényes munkával szép Pe- tőfi-emlékszobát hozhatnánk össze, mely díszére válna Mezőberénynek. Elsietni azonban — csak azért, hogy legyen valami — nem szabad. Ez a szoba, ha úgy szerezzük össze anyagát, a jövő mezőberé- nyi múzeumának magja lehetne. Érdemes volna a múzeum gondolatát is élesztgetni... A kérdésre tehát: hogy lesz-e Petófí-emlékszoba Mezőberényben? — választ még nem adhatunk. A feltételei ugyan már régen adottak, csak az első lépést kellene megtenni. Egy azonban nagyon fontos: megfontolt, tudatos lépés legyen, és a terv, ha elkészítik, tudományos igényű, színvonalas, a beiényi emberek hírnevét öregbítő cél megvalósítását tegye a munka elé. Ezt Petőfi emléke is így kívánja— Sass Ervin KOROST AJ KULTURÁLIS MELLÉKLET 5 1 Ezüst György: Napfényes házak (ólai) Csehov- bemutatóra készül a színház Ha az ember Michelangelo valamelyik szobrával, Rembrandt képeivel, Beethoven vagy Mozart zenéjével találkozik, szükségképpen valami érés izgalom, öröm, áhítat lesz rajta úrrá, csodálat a mű iránt, amely teljesebbé, szebbé teszi a világról magáról alkotott elképzelését. Hasonló érzés vett erőt a2 újságírón, amikor a Simái Mihály: CjfzarmitQ, Három hordó nevetést hoztam, — mink is. mink is gurulunk mostan Néző tésztát örzse kovászol, titkot keltet a barna kovácsról Titkok a tálban, szóban, szemben, látod-e kedves, férjhez mentem hej! hej! bej! Rúgtam, jártam, vertem a csizmám, jaj, de csinos vagy kincsem kislány hej! Kurtát táncol, sok-nagyot alszik, költsd fel, rázd fel Röszkei Karcsit hej! Feliért keresel, erszényt elkőce, sutba te suttyó, nyughass gyerkőc Cingár cincér cinege címer, hogy ez a Matykó mit nem mível Zsuzskát hívta, Katikát kérte, Jutkát meg csak végigmérte Vigalom, farsang, fúvó éjfél, százhold hóban csókot ígértél Egyenes üllés, kaccsos dfillő, csak te vagy édes hozzám illő hej! hej! hej! hej! hej! „Három nővér” egyik esti próbájára Igyekezett. Hiszen Csehov a modem drámairodalom csúcsain Ibsen, Shaw, Gorkij társa, a századforduló orosz társadalmának utolérhetetlen pontosságú krónikása — s mellette nagy színpadi reformer Is. A mai drámatörténetek — és nemcsak Időrend miatt — vele kezdik a műfaj XX. századi tárgyalását. • A színpadon a második felvonás díszlete, Prozorovék fogadószobája. Még nem végleges formájában, csak jelezve, régi előadások megmaradt elemeiből összeállítva. A művészek játéka, a hangulat azonban sok helyt már az igazi. Ha nem is mindig, de hát ős-zintét- len hangsúly, tempó- vagy ritmuszavar most még előfordulhat: próba van. Déry Mária, azaz Natasa éppen arra akarja burkolt formában rávenni férjét, Andrejt (Dánffy Sándor), hogy segítsen neki Olga és Irina elüldözé- séberu — Azt hiszem, egy kicsit későn kezdtem el ,,főzni” Andrejt. Ha lehet, csináljuk meg még egyszer. — Persze, hogy lehet — hagyja jóvá a rendező (Vass Károly). — És ne feledkezzetek meg a jelenet humoros oldaláról. A Művész Színházban mnga Csehov hívta fel erre a szereplők figyelmét. Ismétléskor sokkal jobb a jelenet, megkapja a hiányzó komikus árnyalatot is. A drámaíró Csehovot általában úgy szokták emlegetni, mint a bánat, a reménytelen elmúlás pasztell-szürkékkel és bús-lilákkal dolgozó mesterét és most egyszerre kiderül, hogy darabjaiból az élénk színek, a humoros véna sem hiányoznak. • A készülő farsangi mulatságra új vendég érkezik. Csebuti- kint, a cinikus öreg doktort Kátay Endre, a Szegedi Nemzeti Színház Jászai-díjas művésze vendégként játssza. Szinte teljesfen kész már a szereppel, ahogy Hamlet kéri színészeitől, a szóhoz illeszti a cselekményt, s a szót a cselekményhez. Pompás dolgokat produkál cvikkerjével, agyonolvasott újságjával, egy zsebkés fülvakarójával — mindennel, ami a kezébe kerül. És a szavakkal is: — Azt mondom magának, hogy a csehartma az ürühús — kezd vitát a kötözködő Szólj onijjal (Körösztös István). — Én pedig azt mondom magának, hogy a cseremsa az hagyma — válaszol a százados, s tragikomikus hévvel és komolysággal vitatkoznak ezen tovább, nem véve észre, hogy mindkettőjüknek igaza van, s csak azért van a vita, mert mindketten másról beszélnek. A felvonás legérdekesebb része — ez volt a próba legjobban sikerült része is — a mulatság kezdete. A két fiatalabb nővér és a vendégek nagyszerű hangulatban vannak, gitároznak, táncolnak, énekelnek, Mása (Szentirmay Éva) még a doktort is megforgatja. Igazi farsangi hangulat, szemmel látható, hogy a színészek „pri- vátim” is élvezik a játékot. A rendező csendesen mosolyog, egy hátul „kibicelő” kolléga jóízűket nevet a mókán, s a nézőtérről is látni, hogy a díszletek mögött Petur Ilka elégedetten ringatja magát egy széken a zene ütemére. Aztán Natasa robban be, s durva beavatkozással egyetlen pillanat alatt lefagyasztja az ajkakról a mosolyt — a színpadon és a nézőtéren is. Ismeretlen tragédia előszele suhan át a Prozorov-házon. * Nem tudom, miért terjedt el Csehovról az a vélemény, hogy drámái cselekménytelenek? HL. szén csak ebben a felvonásban a következő „cselekmények” zajlanak le: Natasa nőiességével hatva húgai elárulására veszi rá férjét; Versinyin alezredes (Szo- boszlai Sándor) bevallja régen égő szerelmét Másának, feszült jelenetek játszódnak le Szol- jonij, Csebutikin és Tuzenbach báró (Bíró József) között, Natasa agresszíven kitessékeli a házból a társaságot, aztán szeretőjével szánkázni megy, . Szoljonij feleségül kéri Irinát (Stefanik Irén), ének, zene, tánc a színpadon — mindmegannyi „cselekmény”. S az előadás mozgalmassága — ahogy ez a mostani próba alapján előre látszik — nem Csehov „ellenében” lesz, hanem éppen az ő elképzeléseit vtpkrözi majd. A felkészülés e szakaszában erre irányul az együttes fő erőfeszítése. Ezért ismétlik a jeleneteket újra meg újra, ezért tart a próba fél nyolctól háromnegyed tizenkettőig. A résztvevők, érthetően, elfáradtak, mégis jókedvűék, vidámak. Ügy mondják, ma különösen jó volt a próbahangulat. * Hazafelé, mostanában látott filmekről beszélnek: Antonioni „Az éj<!zaká”-ról és a „Hitler életé”-ről. Előbbiben — elismerve tökéletes technikai felkészültségüket — az alkotók pesszimista, nihiles mondanivalóját kifogásolták, a film negatív hatását hibáztatták. Utóbbit így summázták: a hamis tartalom (a fasiszta demagógia) nagyobb távlatból mindig komikus formában jut kifejezésre — lásd Hitler őrjöngő gesztusait vagy a tisztek groteszk díszlépéseit. Szavaikból érezhető volt az egészséges művészi ösztön, igényesség, a komoly társadalmi felelősség- vállalás. Nagyon jólesett hallani. (—n —ö)
