Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-23 / 45. szám
IMI. február 23. Vasárnap Egy áttörés — két plénum „Az Egyesült Államokban és a többi fejlett tőkés országban öt évtized kellett a mezőgazdaság ke- mizálásához. A Szovjetunióban ezt a feladatot hét esztendő alatt valósítjuk meg Hruscsov mondotta ezeket a szavakat a Szovjetunió Kommunista Pártjának két nappal ezelőtt befejeződött mezőgazdasági plénumán. A taps, amely ezt a mondatot üdvözölte — ugyanakkor egy korábbi tanácskozás határozatainak is szólt: a múlt év végén tartott vegyipari plénummak. S egyben kifejezte a két tanácskozás szoros logikai összefüggését. Ezen keresztül pedig azt az elválaszthatatlan kapcsolatot, amely a szovjet vegyipar „nagy áttörésének” előkészítése és a mezőgazda- sági termelés radikális növelésének programja között fennáll. Már Lenin megmondotta: a hatalomra jutott munkásosztály elsősorban építőmunkájával gyakorol hatást a nemzetközi politika fejlődésére, az új és a régi világ harca végső soron a gazdaságban dől el. A Szovjetunió elsőrendű világhatalom, s a rakéta-korszakban a legváltozatosabb katonai és politikai módszerekkel feiti ki hatását a nemzetközi politikában. Végső elemzésképpen azonban a vegyipar és a mezőgazdaság egymással összehangolt fejlődése fontosságban minden más akciót felülmúl: ez ma nemcsak szovjet belpolitika, hanem a világpolitika egyik legfontosabb tényezője is. Nem véletlen, hogy a New York Times „vegyipari forradalomnak” nevezte azt a programot, amelv a szovjet vegVipar termelését 1970- re a mainak háromszorosára emeli. Meg kell jegvezni, hogy a Szovjetunió abszolút értelemben már ma is vegyipari nagyhatalom, s különösen fontos, hogy vegyiparának kétharmad része rendkívül modern: az elmúlt hét esztendőben létesült. Az amerikai vegyipar például jóval öregebb: annak csak 47 %-a „fiatalabb” az iskoláskornál. A vegyipar termékei iránti szükséglet azonban éppen az általános szovjet gazdasági fejlődés gyorsabb üteme és a mező- gazdaság különleges helyzete miatt ennél az iramnál is jóval gyorsabban nőtt. így az abszolút előretörés mégis viszonylagos hi- ám.rt jelent: a szovjet vegvipar ma még alig háromötödét tudja kielégíteni a szükségleteknek. Márpedig a világgazdaság fejlődése azt mutaja, hogy az egyes országok gazdasági hatalmát ma mindenekelőtt a vegyipar testesíti meg, sokkal inkább, mint korábban a gazdaság „fejedelmének” számító acél. A vegyipar ma az a legmodernebb iparág, amelynek fejlődése rohamos tempóban szükségszerűen maga után húzza az ipar egészének, a mezőgazdaságnak és ezzel a nemzeti jólétnek a fejlesztését. Ezek a meggondolások állottak a vegyipari plénum tanácskozásainak középpontjában, amelyek során végül is elkészítették a „kémiai fordulat” tervét. E fordulat méreteit jellemzi, hogy 1964 és 1970 között, tehát összesen hét esztendő alatt, ötször annyi pénzt kap a vegyipar, mint amennyit az októberi forradalom pillanata óta mostanáig kapott. Nemzetközi összehasonlításban mérve: ez az összeg két és félszer annyi, mint amennyit jelenleg a világ legnagyobb kémiai iparának, az amerikai vegyiparnak összes gépi berendezései és épületei érnek! Mindaz, ami a szovjet mező- gazdaságban 1953 óta történt, megvetette a technikai és gazdasági alapját a most előkészített fordulatnak. A mezőgazdasági plénum feladata éppen a fordulat megszervezése volt. A döntés lényege: a most következő történelmi időszakban, lényegében 1980-ig mélységében kell fejleszteni a szovjet mezőgazdaságot. A fő kérdés tehát a mezőgazdaság belterjessé tétele, a mezőgazdasági terme’ őkenység rendkívü/ gyors ütemű fokozása. Éppen itt kapcsolódik össze elválaszthatatlanul egymással a vegyipari és a mezőgazdasági plénum. A belterjesség elengedhetetlen feltétele ugyanis a szovjet műtrágya-felhasználás megnégy- szerezése, a vegyi gyomirtók és növényvédőszerek dús alkalmazása. Ez, természetesen, a vegyipai fejlődésének függvénye. A vegyipar a mezőgazdaság számára ebből a szempontból valósággal „kincset” ér, hiszen egy munkaóra a műtrágyát gyártó modern vegyi üzemben — 24 munkaórát takarít meg a mező- gazdaságban. Minden egyes rubelt, amit vegyipari növényvédelemre fordítanak, tizenkét rubellel fizet vissza a mezőgazdasági termés. Ennek megfelelően — mint a mezőgazdasági plénumon elhangzott beszámoló hangsúlyozta — már az idén tízmillió tonna műtrágyát használnak fel a szemes termények termeléséhez, 1970-re pedig ez a mennyiség eléri a 30—35 millió tonnát. A szovjet szakemberek számítása szerint a műtrágya tonnája 2-3-szoros azonnali termésnövekedést eredményez, ami azt jelenti, hogy már az első évben 20—30 millió tonnás termésnövekedést lehet előirányozni, s mint Hruscsov mondotta: „A vegyipar fejlődésével létrejönnek a feltételek ahhoz, hogy biztosítsuk az ország szükségleteinek teljes kielégítését a legértékesebb élelmiszerek tekintetében is.” Az egymással összeforró, összefonódó vegyipari és mezőgazdasági áttörés s az áttörést megszervező két plénum ily módon voltaképpen történelmi határkő, a Szovjetunió gazdasági fejlődésének, a bőség nagy versenyének kiindulópontja. S ebben az értelemben elsőrendű világpolitikai esemény. Büszkék vagyunk nagy fegyverbarátunkra Díszünnepség a Fegyveres Erők Klubjában Tegnap este díszünnepséget tartottak a szovjet hadsereg születésének 46. évfordulója alkalmából a fegyveres erők békéscsabai klubjában. A diszünnepségen részt vett Szabó Sándor, az MSZMP Békés megyei bizottságának titkára. Homoki István ezredes, Vrbovszki György, az MSZMP békéscsabai bizottságának munkatársa, valamint a társadalmi és állami szervek más képviselői. A szovjet és a magyar Himnusz elhangzása után Lévai Zsigmond rendőrőmagy nyitotta meg a dísz- ünnepséget, majd Homoki István ezredes tartotta meg az ünnepi beszédet. A szovjet hadsereg történetének méltatása után a következőket mondotta a szónok: — A világra szóló győzelmek forrása mindenekelőtt az, hogy a szovjet hadsereg olyan társadalmi rendszernek a szülötte, amely fennállása első napjától kezdve a békét, az igazságot és az emberi haladás szolgálatát tűzte zászlajára. — Amikor a szovjet nép — folytatta — elsőnek lépett a szocializmus útjára, az egész emberiség számára utat tört a boldogabb jövő, az igazi emberi civilizáció felé. Olyan társadalom megteremtését tűzte feladatául, amely megszabadítja az emberiséget a kizsákmányolástól és a kizsákmányolással járó összes szenvedéstől, a százezrek és milliók pusztulásával járó borzalmas háborúktól. Az a nép, amely ilyen nemes célokat tűzött maga elé, örökre elvetette a hódítás és a más népek leigázásának gondolatát A Szovjetunió a szocialista forradalom győzelmétől kezdve külpolitikájának alapelvévé tette a két rendszer békés együttéléséért, a béke fenntartásáért folytatott küzdelmet. A világ többi részein azonban még fennmaradt az imperializmus, s ez arra kényszerítette a Szovjetuniót, hogy gondoskodjék saját fegyveres védelméről. Már az intervenció és a polgárháború éveiben is kemény ököllel adta tudtára az agresszomak, hogy a saját hatalmát védő nép még a négyéves háború gyötrelmei után | is hatalmas erőt képvisel. Ez az ! erő győzött Pszkovnál és Narvá- ! nál, ez az erő állta ki a Nagy Honvédő Háború nehéz próbáját Az előadó ezután a szovjet hadsereg felkészültségéről beszélt, majd így folytatta: — Ha az imperializmus a háború kirobbantására vetemedik, a szovjet hadsereg képes lesz a világ bármely pontján, bármely agresszort megsemmisíteni. Most újabb nagy jelentőségű lépés történt a szovjet hadsereg védelmi erejének fejlesztésében. Ahogy Malinovszkij elvtárs bejelentette: „A Szovjetunió megoldotta a rakéták repülés közbeni megsemmisítésének problémáját is”. Ezzel még nagyobbra növelte azt az előnyét, amellyel rendelkezik az imperialista hadseregekkel szemben. — A népek tisztában vannak azzal — hangsúlyozta Homoki' elvtárs —, hogy a szovjet hadsereg kezében a modern fegyverek is a béke védelmének eszközei. Tudják, hogy a szocialista hadseregek nem nyúlnak elsőnek fegyverhez és sohasem gyújtják meg a háború tüzét. Erejük azonban meggondolásra készteti a forró fe. jű imperialistákat A bókét óhajtó emberek százmilliói ezért fogadják egyetértéssel Hruscsov élvtárs szavait, amikor kijelenti: „A Szovjetunió védelmét erősítve, nemcsak saját érdekünkben, hanem minden békeszerető nép, az egész emberiség érdekében cselekszünk. Amikor a béke ellenségei erővel fenyegetnek bennünket, erőt és még imponálóbb erőt kell és fogunk velük szembe, állítani.” Az előadó ezután arról beszélt, hogy a Szovjetunió gazdasági helyzete, ipari fejlettsége mindenkor biztosítja a fejlettebb és erősebb hadsereg fenntartását az imperialistákkal szemben. Bár az imperialista vezető körök az utóbbi években kénytelenek voltak rádöbbenni arra — folytatta —, hogy az erőviszonyok az ő kárukra változtak meg, mégsem mondtak le háborús terveikről. Az új helyzetben is fenntartják régi célkitűzéseiket. Vissza akarják billenteni az erőviszonyok mérlegét az imperializmus javára. E törekvés hatja át az Amerikai Egyesült Államok kormányának és monopolista köreinek egész tevékenységét. Ezzel a céllal akarják megszilárdítani az egész imperialista rendszert. Tevékenységüknek különösen veszélyes része a nyugatnémet mi- litarizmus támogatása, a NATO- ba történt bevonása, rakétákkal való ellátása, revansista vágyainak élesztgetése. Az amerikai imperialisták és cinkosaik azonban újra élszámítják magukat, amikor azt tűzik maguk elé, hogy megváltoztassák az erőviszonyokat. A múltba tűnt erőfölényüket sohasem szerezhetik vissza. Nem egy kormány rossz vagy jó politikájának, hanem az egész imperializmus mélyreható válságának következtében maradtak le. — Mi, a Magyar Néphadsereg katonái büszkék vagyunk arra, hogy együtt menetelünk a nagy fegyverbarátu ntkkal, a 46. évfordulóját ünneplő szovjet hadsereggel — mondotta az előadó, majd így fejezte be ünnepi beszédét: — Szilárd meggyőződésünk, hogy a szovjet és magyar nép, va. lamint hadseregeik barátsága elszakíthatatlan, örök barátság. A magyar dolgozók saját fiainak érzik a szovjet harcosokat, akik a Magyar Néphadsereggel együttesen őrködnek hazánk és az egész szocialista tábor biztonsága felett. Ezután a díszünmepség résztvevői megtekintették a Szomjúság című szovjet filmet. Konzultáció A gondolkodásmód az aktivitás rugója A szocializmus győzelme hazánkban is elválaszthatatlan a marxista—leninista eszmétől. A végbement forradalmi változások, a párt politikája iránti bizalom azt bizonyítják, hogy a marxizmus hazánkban is offen- zívában van. A szocializmus nemzetközi és hazai sikerei növelik a bizalmat eszméink erejében, életrevalóságában. Ugyanakkor a szocializmus teljes felépítésének feladatai megkövetelik a szocialista tudatosság minden o’dalú érvényesítését, magasabb fokra emelését. Mindezekből következik, hogy az eszmei offenzíva magában foglalja a marxizmus hatékony terjesztését, hogy általánossá váljék a szocialista meggyőződés és magatartás. Alapvető igazság, hogy az emberek gondolkodásmódja, érzelemvilága befolyásolja cselekvésüket. Minél inkább a szocialista szemléletmód hatja át az emberek gondolkodását, érzésvilágát, annál jobban érvényesül ez munkájukban. Ez azonban nem spontán módon alakul így, hanem a társadalmi körülmények és a nevelő munka együttes hatásának eredménye. Megköveteli tehát az ideológiai harcot a szemben álló káros nézetek, szokások ellen. • Pártunk politikája igazi, humanista politika. Nemcsak kifejezi a dolgozók alapvető érdekeit, hanem megmutatja azok megvalósításának útját is. E politika megvalósítására mozgósítani és az aktivitást fejleszteni, minden kommunistának és a szocializmus minden következetes hívének alapvető kötelessége. Hogyan növekedhet tömegméretekben az aktivitás a szocialista építőmunkában? Egyrészt, ha mind többen felismerik a célokat és azok megvalósításának módozatait, másrészt, ha a célok gyakorlati realizálása nyomán az emberek érzik a saját és a közösség egésze anyagi és kulturális életviszonyának pozitív változását. Tehát a párt politikájának megvalósításában az aktív részvétel is hatással van az emberekre, azt kiegészíti a kulturális eszközök hatása. A kapitalista társadalmi rendszer sajátossága, hogy az uralkodó burzsoázia sok olyan emberre is támaszkodhat, akik közvetlenül nem foglalkoznak politikával, közömbösek a társadalmi problémák iránt, csak egyéni sorsuk érdekli őket. Az ilyen törekvéseket a burzsoázia még táplálja is, ösztönzi az egyéni boldogulás illúzióit. „Mindenki magáért, isten mindenkiért” — hangoztatják a jelszót Miért? Azért, mert a burzsoázia számára világos, hogy az olyan embert, aki csrk magául r. =cLik, aki nem tud különbséget tenni a vágyálmok és valóságos érdekei között, Könnyű a sajá*• céljai szolgálatába állítani. A szocializmus igazi támasza viszont az, aki gondolkodik, ismeri a társadalom valóságos helyzetét, összefüggéseit, felelősséget érez a közösség iránt, saját érdekeit nem mások rovására akarja érvényesíteni. Ahol a párt vezette doigozo nép vesai kezébe sorsa irányítását, ott társadalmi szükséglet annak tisztánlátása, hogy a jobb, kulturáltabb élet nem magától alakul, annak feltételeit, összetevőit neki magának kell megteremtenie. Minél tudatosabb ez, annál inkább válik a cse’ekvés rugójává. Hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait, felszámoltuk a kizsákmányolást és forrásait A dolgozók 95 százaléka szocialista szektorban dolgozik. Társadalmunk helyzetét, céljait es törekvéseit tekintve egységesebbé vált. Pártunk megmutatta a tennivalókat is a szocializmus teljes felépítéséhez. Minél világosabbá válik ez minden dolgozó előtt, annál gyorsabb a megvalósítása. • Vajon elmondhatjuk-e, hogy ma már minden kommunista, a szocializmus minden őszinte híve tisztán látja ezt? Nem, ez még nincs így. Sőt, előfordul az is, hogy kommunisták fogadjál: kétkedéssel a pártnak a dolgozók szocialista tedata formálására irányuló törekvéiseit. Nemegyszer találkozunk sikertelen próbálkozások után pesszimista megnyilvánulásokkal: nem érdemes az emberekkel bajlódni, nem lehet megváltoztatni őket. Ennek ellentmond az is, hogy a marxista meggyőződés már a burzsoá uralom idején is utat tör magának. Amikor a dolgozó nép került hatalomra, a társadalmi változások nem múltak el nyomtalanul az emberek fölött. A dolgozó emberek tudatának formálódását leginkább a szocializmus építésében tanúsított helytállásuk bizonyítja. Ha csak
