Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-21 / 43. szám
A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A ME'GYEI TANÁCS LAPJA 1964. FEBRUAR SÍ., PÉNTEK Ara 60 fillér XIX. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM Fiatalodik a szövetkezet | Rácz Pál kálváriája | Az elmulasztott segélynyújtás | A rádió műsora | Hideg éjszaka Szükségletek szerinti termelést Tji/vasz a télben. A Békés megyei Műszaki Fejlesztési Hét csütörtöki eseményei, mai programja A nagyüzemi gazdálkodás szervezése, megerősítése közben a termelőszövetkezetek megmegfeledkeztek néhány apróságnak látszó, de igen fontos közszükségleti és népgazdasági cikk termeléséről. Leginkább az úgynevezett sok pénzt hozó, a jó jövedelmet biztositó áruk termelésére törekedtek. Ezzel volt magyarázható egy időben a tej-, a tojás-, a burgonya- s a zöldséghiány. A mezőgazdaság átszervezésének, de általában a munkásosztály hatalmának és a szocializmus építésének ellenlábasai kárörvendően csámcsogtak azon, ha átmenetileg zavar támadt valamiből a közellátásiján, vagy ha valamely cikkből nem tudta teljesíteni kötelességét a népgazdaság. S még nagyobb volt kárörvendésük, hogyha olyan élelmiszer-cikkeket, például búzát vagy húst importáltunk, amiből szerintük 1945 előtt eladhatatlan sok felesleg volt. Akik ismerték a felszabadulás előtti búza és hús „bőségének” okait — azt, hogy hazánkban hárommillió koldus volt, akik még a kenyérrevalót sem tudták megkeresni, nemhogy a húsra-, baromfira-, pláne kövér baromfira valót, nem túl sok ügyet vetettek az ilyen értelmű fecsegésekre. Annál is inkább nem, mert tudták, hogy a fiatal termelőszövetkezetektől — amelyek a nagyüzemi gazdálkodás gyermekbetegségeiben, épületek, felszerelések, s megfelelő törzsállatállomány hiánya közt vergődtek, nem lehetett megkövetelni, hogy egyik évről a másikra bőségesen megtermeljék azt a sokféle cikket, amelyre a közfogyasztásnak szüksége van. De lám, már tavaly, a mezőgazdaság egész átszervezésének harmadik-negyedik esztendejében — a kenyérgabona és még egy-két hasonlóan fontos cikk kivételével *— megtermeltek mindent a nagyüzemi gazdaságok, ami szükséges. Néhány cikkből, például a korábban sokat reklamált zöldségfélékből még túlzottan sokat is termeltek. Az idén búzából minden bizonnyal még tartalékolni is tud bizonyos mennyiséget a népgazdaság, mert megyénkben Is, országszerte is idejében történt a vetés, s általában mindenütt jól szervezik a vetések fej trágyázását, tavaszi ápolását, vegyszeres gyomirtását. Általában növekedett megyénk szövetkezeteiben is a tejtermelés, a törzsbaromfi-állomány és a sokkal több csibe mellett az eddiginél sokkal több tojás is kerül piacra. — De mikor éled fel újra, régi hagyományaihoz méltóan a liba-, a.»kacsahizlalás és a libamáj-export? — vetik fel többen napjainkban, sokféleképpen érthető célzattaL Bármi diktálja is az ilyen kérdést egyesek részéről, elengedhetetlenül szükséges követelmény az, hogy mielőbb, minél több libát és kacsát hizlaljanak a közös gazdaságokban is. Nemcsak azért, hogy ezen se tudjanak csámcsogni az ellenlábasak, hanem azért, mert jól jövedelmez a közös gazdaságoknak is, a népgazdaságnak pedig érdeke, hogy a kövér baromfival és libamájjal eddig megszerzett piacot megtartsa, sőt bővítse. Most, a kacsák és a libák tojásrakása előtt vagy kezdetén, az üzemi terv megerősítése idején van a legfőbb ideje a baromfihizlaláson való elgondolkodásnak s az elképzelések megszervezésének. Ha egyes háziasszonyoknak megéri, hogy libát is és takarmányt is vásároljanak, s hogy idegen munkaerőt is fizetve 80—100 libát vagy kacsát tömjenek, akkor feltétlenül megéri a hizlalás a szövetkezeteknek is. Különösen azoknak a gazdaságoknak éri meg, ahol az olcsó liba- és kacsanevelést legelő és természetes folyóvíz teszi lehetővé. Az a baj, hogy a liba- és a kacsaneveléssel foglalkozó szövetkezetek vezetőinek jó része arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem érdemes hizlalni a libát és a kacsát, mert az sok takarmányba és sok költségbe kerül. Számos magánember, különösen azok, akik a korábbi időkben alaposan ki tudták aknázni a hízottbaromfi-szezont, szívesen hizlalnak vásárolt libát, vásárolt takarmányon és idegen munkaerő segítségével is. Miért ne hizlalhatnának a szövetkezetek saját nevelésű baromfit, saját termelésű takarmányon, jó haszonnal még akkor is, ha a tömés kisüzemi módszeren, kézi munkán alapszik. Minden szövetkezetnek vannak olyan idős asszonytagjai, akik a határba már viszo- lyogva vagy egyáltalán nem járnak ki dolgozni, de baromfinevelést, liba- és kacsatömést szívesen elvállalnának a szövetkezet központjában vagy saját j udvarukon, csak legyenek olyan vezetők, akik felismerik ennek hasznát és népgazdasági szükségszerűségét. Tények sokasága bizonyítja, hogy szövetkezeteink zöme felhagyott a korábbi fellengős nagyvonalúsággal, a csak olyan áruk termelésével, amely főleg a szövetkezetnek volt hasznos. Az ilyen szűk látókörűséget részben felváltotta, de még jobban fel kell váltsa a népgazdasági fejjel való gondolkodás, a minden szükséglet megtermelésére, köztük a baromfih’zla- lásra és a libamáj értékesítésére való törekvés is. Kukk Imre Befejezték a cukorgyártást Sarkadon és Mezőhegyesen 79000 tonna kristályaik or gyártás egy idényben Megyénk két cukorgyárában befejeződött a munka. A Mezőhegyesi Cukorgyár 75 éves és a Sar- kadi Cukorgyár 51 éves fennállása óta nem volt arra példa, hogy 165, illetve 170 napig dolgozzanak. A két üzem összesen a tavalyi bő répatermésből mintegy 65 ezer vagonnal dolgozott fel, a népgazdaságnak 79 ezer tonnányi kristály- cukrot adott. Mezőhegyesről ezenkívül 5800 tonna nyers cukrot exportáltak. Mindkét gyárban már az új répatermés biztosításával törődnek. Kötik a szerződést, szállítják a vetőmagot. A Mezőhegyesi Cukorgyár eddig 15 ezer hold répára kötött termelési szerződést. Élen jár ebben a munkában a mezőkovácsházi járás, de alaposan lemaradt az orosházi, makói és szegedi járás, ahonnan szintén jelentős alapanyagot várnak az őszi cukorgyártáshoz. Egyébként a Mezőhegyesi Cukorgyár környékén ötezer holdnál nagyobb területen alkalmazzák a szemenként! vetést tavasszal, a kártevők elleni védekezésre csávázó anyagról gondoskodik a gyár, hogy minél jobban megalapozhassák a bő termést az új esztendőben. Csütörtökön, a Magyar Agrártudományi Egyesület megyei csoportja és a Magyar Elektrotechnikai Egyesület megyei csoportja tartotta meg rendezvényeit a Békés megyei Műszaki Fejlesztési ■Hét keretében. 4% orsxággytHés nyomán t fiz anyagnormák bevezetésével 106 ezer forintot takarít meg egy év alatt a megyei szolgáltató szövetkezet A legutóbbi országgyűlés ülésszakán a pénzügyminiszter expozéja és több hozzászólás foglalkozott azokkal a rejtett tartalékokkal, amelyek révén növelhetjük a népgazdaság minden ágában a gazdaságos termelést. E rejtett tartalékok közé tartozik elsősorban a jó anyaggazdálkodás és a munkafegyelem állandó javítása. Az országgyűlés útmutatásai alapján határozták el a Békés megyei Szolgáltató Ktsz vezetői, hogy ebben az évben a tavalyinál hathatósabb intézkedéseket tesznek a gazdaságosabb termelés előmozdítására. Különösen a férfi, és női fodrászrészlegeknól mutatkozott hagy eltérés tavaly az anyaggazdálkodásban. Voltaik olyan részlegek, ahol 9,5 százalékos anyagfelhasználás mellett mindössze 1600 forint volt az egy főre eső forgalom, de volt olyan üzlet is, amelyben 3 százalékos anyaggazdálkodással 2600 forintot forgalmaztak. A szövetkezetekben tavaly nem kapcsolták össze az anyagtakarékosságot a premizálással, és éppen ebben hoztak változást most a ktsz vezetői. Megállapították az anyagnormákat, melyek szerint a férfifodrászatokban négy-, a női részlegeknél pedig tízszázalékos anyagfelhasználás engedhető meg. Ha ezt a normát tavaly is betartják, több mint százezer forinttal növekedhetett volna a nyereség. A premizálás kiterjesztésével ugyanakkor érdekeltté tették a dolgozókat az anyagtakarékosságban. Ha ugyanis valaki vagy valamelyik üzlet a normative alatt használja el az alapanyagot, a megtakarított mennyiség forint értékének fele premizálás címén növeli a keresetét. A szolgáltató kitsz-ekben megvalósuló takarékossági intézkedés minden bizonnyal kihat az ez évi jövedelmezőbb gazdálkodásra. Ebben ugyan sokat fejlődtek az elmúlt évben az üzletek, hiszen 1862-höz képest 26,5 százalékkal magasabb nyereséget értek el, s 5,7 százalékkal növelték az egy főre eső termelési értéket is, amelynek eredményeképpen a következő hetekben sorra kerülő I közgyűléseken mintegy 360 ezer : forintot osztanak szét nyereségre, szesedés címén, azaz egy dolgozóra 21—22 napi keresetnek megfelelő összeg jut. A mostani intéz kedések megvalósulása azonban ! jövőre tovább növelheti ezt a nyereségrészesedést, Az Elektromos-nap programjában három értekezés szerepelt. Gervai Zoltán gépészmérnök a korszerű útvilágításról, Marikher Endre, az ERŐTERV IV. Vezetek- fervezési Irodájának főmérnöke Kis. és középfeszültségű hálózatok fejlesztési irányai, különös tekintettel a háztartási és mezőgazda- sági energiaigény kielégítésére címmel, délután, a DÁV békéscsabai kultúrotthonában Petri Pál, a DÄV főmérnöke Elosztórendszerek és berendezések fejlesztési iránya címmel tartott előadást. Az Agrár-nap keretében a Békéscsabai Városi Tanács nagytermében délelőtt 10 órakor Magas László, a Földművelésügyi Minisztérium állattenyésztési főigazgatóhelyettese Állattenyésztésünk főbb takarmányozási problémái, különös tekintettel a sertés- és baromfitenyésztésre címmel tartott előadást. Ma, a Technika Házában, délelőtt 9 órától az Építőipari Tudományos Egyesület megyei csoportjának programja zajlik, illetve a Gyulai Erdőgazdaság kultúrtermében az Erdész-nap rendezvényeire kerül sor. A Békéscsabai Hűtőház kultúrtermében délután 2 órai kezdettel dr. Almási Elemér, ez Élelmiszeripari Kutató Intézet sztályvezetője a hűtőipar távlati fejlesztési irányairól tart előadást a szakembereknek.
