Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-16 / 39. szám
1864, február 18. 4 Vasárnap DCom^kci-iiyip Fő az üstben a borsőleves, 0 a másikban a paprikás burgonya, a tűzhelyen sisteregve pirul a vagdalt hús. Az asztalnál vagy hat asszony pogácsákat formái a daráit húsból, a mennyezetről meg csepeg a pára és a víz. Vagy tizenöten keresgetik egymást a nem éppen nagy főzőkonyhában. A szó igazi értelmében keresgetik, mert a gőztől nemcsak hogy fuldokolnak, nem is látják egymást. Mi jót lehetne mondani az előkészítőről? Csak annyit, hogy itt is szorgalmas asszonyok — vagy húszam — készítik elő a szakács keze alá a nyersanyagot — egy nyolc kilogramm kapacitású burgonyatisztító és egy kisméretű daráló „gépesítettséggel”. És: a raktáraik zsúfoltak — de azért tiszták —, az öltözőben, írd és mondd, egy ruha szekrény. Igaz, a konyhába még csak egy csontozóaszfalt sem tudnak betenni™ Legfeljebb sóhajtozni lehet s csodálkozni, hogyan tudnak itt 2000—2500 gyermeknek naponta 7000—7500 ételadagot elkészíteni (reggeli, ebéd, uzsonna)? Ügy, ahogy meg is mondják, csak kérdezni kell ezeket az asz- szanyokat. Sőt, egymásról s önmagukról is beszélnek, nemcsak a munkakörülményekről. Rosszalló válaszok Négy esi Zsigmondné:_ — Egészségtelen is, meg a szűkösség miatt vagyon-nagyon sok a munka is. Szegedi Pálné: — Kilencszázöt- vennégy óta ezt csinálom. Mikor összevonták a konyhákat, talán ötszáz adagot főztünk itt, ugyanekkora helyen. Gondolhatja, hogy milyen nehéz most™ Gregor Györgyné: — Az a baj, tudja, hogy nem vesz minket észre senki. Sem a felsőbb szervünk, sem « pedagógus-szakszervezet. (Ide tartoznak szervezetileg.) Pedig észre kellene már venni, hogy ez így nem megy tovább... Az is baj, hogy mi sem vagyunk egyformák: egyikünk ügyesebb és rátermettebb, másikunk gyengébb. A munkát meg él kell végezni, így aztán bizony egyik-másik asszonynak több jut az amúgy is sok munkából™ Medgyesi Lajosné: — Ha törődnének velünk, ha észrevennék a körülményeinket, akkor nem lenne olyan gondom, hogy még a fizetésügyemet sem intézték el. Kilencszáz forintot kapok, pedig kilencszáznegyven járna... Egy-egy mondat, csokorban. S mind jelzi, hogy nem megnyugtató a helyzet az Alsófokú MűvelóAx EM 31. Építőipari Vállalat jó kereseti lehetőséget biztosító munkákra, nagy keresztmetszetű vasak szerelésére vasbetonszerelőket, valamint ács, állványozó és kőműves szakmunkásokat, kubikos és segédmunkásokat vesz fel a bajai és szegedi munkahelyeire. Jelentkezni lehet a helyszínen és a vállalat központjában, Budapest V., Petőfi Sándor utca 7. sz. 100 désügyi Intézmények békéscsabai központi konyhájában. Nem mondunk sokat, de legalább három évvel lemaradtak itt a követelményektől. Olyannyira, hogy amikor az Egészségügyi Minisztériumtól engedélyt kértek a kétezres főzésre, ők ezt odafent megtagadták. Ha szigorúan vesszük, csak szer napközis gyermeknek készíthetnének itt ételt. De azt kérdezi Erdei József is, a konyha vezetője, hogy mit tehet? — Ezerkétszáz gyermeket utasítsak vissza? Ne adjak nekik ételt? Akkor honnan kapják meg az ebédet? Lehet, hogy egyszer majd megbüntetnek bennünket, amiért megszegjük az utasítást... De akkor sem tehetek semmit™ Egyszer már kísértett az ördög Egy évvel ezelőtt megriadt Békéscsaba. Tífuszjárvány fektette betegágyba az embereket. Az akkori egészségügyi vizsgálat a Csaba utcai szociális otthont meg a mellette levő napközi konyhát találta a járvány el terjesztőjének. A szennyvíz megengedhetetlen elvezetése, az egészségtelen helyzet és környezet, melegágyat adott a tífusznak. Tehát már akkor kísértett az ördög. A helyzet azonban nem változott. Egy ideig szigorúbb egészségügyi ellenőrzések, sgy-ikét — lehetőségihez képest maximális — apró intézkedés, s maradt minden a régiben. Azaz, mégsem maradt. Néhány lelkes ember jobban kezdte verni az asztalt: most már meg kell oldani a napközis konyha helyzetét, megfelelő helyen, korszerűen felszerelve, a jelenlegi és a jövő követelményeinek megfelelően. Még akikor is, ha ez valami másnak a rovására történik. El kellett fogadni az igényt, hiszen oktatási munkánknak az a perspektívája, hogy egyre több gyermek legyen a tanítási órán túl is a pedagógusok nevelésében. Iskolánként ez már most is évi 10—15 százalékos növekedést jelent. Persze azt sem mondhatnánk, hogy mindezzel nem értett valaki egyet. Sőt, lelkes szavakkal is körítették az igényt. De valahogy úgy érződik, mintha a tífuszjárvány megszűnésével alábbhagyott volna a lelkesedés is. Jelen pillanatban egy-két homályos elképzelésen túl semmi nincs. Mondják, hogy a KISZ-tábor környékén kellene az új konyhát felépíteni, meg hallottam azt is, hogy a vásártér se lenne rossz e célra. A minisztérium hajthatatlan De ezek csak elképzelések, óhajok, amiben nem lehet megfőzni — most már lassan — háromezer iskolás és óvodás gyermek ebédjét. És az egyedüli gátló ok: a pénz. Csabának egymillió forintja lenne rá, de hiányzik négymillió, mert az elképzelések szerint ötmillió forintba kerülne a létesítmény. Honnan vegyünk pénzt? Nem hebehurgya módon, hanem meggondoltan és megindokolva a Művelődésügyi Minisztériumhoz fordultak a városiak: adjanak 4 millió forintot. Szó sem lehet róla — ez volt lényegében a válasz. Ezzel a kör be is zárult. Mindenki tudja, hogy tenni kellene valamit, mert a jelenlegi konyha nem felel meg sem kapacitásában, sem higiéniai feltételeiben, sót, veszéllyel jár ebben a helyzetben üzemeltetni, de — legalábbis megyén belül — senki nem tud tenni semmit. A megyei tanács művelődésügyi osztályán is — amikor az elképzelésről érdeklődtünk — csupán ennyit mondtak: — Annyit tettünk, hogy értesi- tettük a várost a minisztérium elutasításáról... Meg kall gondolni valóban azt, hogy mire költjük a népgazdaság pénzét. Az is igaz, hogy sok minden kellene, amire sajnos, még nincs lehetőség. Ebben az esetben azért mégis máshogy kellene látnia a Művelődésügyi Minisztériuminak™ Varga Tiber Évről évre több süteményt fogyaszt a lakosság Új gépeket szerelnek fel az l-es számú Sütőipari Vállalat telephelyein Békéscsaba, Békés, Mezőberény, tek. Budapest után Békéscsabán Köröstarcsa, Kétsoprony, Kamut, I és környékén fogy ei a legtöbb sü- ; Gerla és még néhány kisebb tele- • temény naponta. Persze, váltako- i pülés napi kenyér- és sütemény- I szükségletét a megyei tanács I-es számú Sütőipari Vállalata biztosítja. Több mint 100 ezer ember él ebben a körzetben. Naponta 350 mázsa kenyér és 45—50 ezer sütemény előállítása vár a pékekre, szállítása a gépkocsivezetőkre, rakodómunkásokra Az emberek dicséretére legyen mondva: az ellátásosai a szokatlanul hideg téli napokban sem volt különösebb baj. A kemencéktől a fogyasztókig hosszú volt az út, de a muiikászik a „sláger”. Tavaly a búrkifli, a lekváros táska és a mákos tiroli volt a „sztár”, ötször-halszor több fogyott el, mint 1962-ben. Az idén a vállalat csupán arra törekszik, hogy a békési, mezőberényi, kö- röstarcsai sütödék süteményskáláját bővítse. Tovább korszerűsítik, gépesítik a sütőipari egységeket. A békési sütödét teljesen felújítják. A régi pékműhelyből tágas, neonfényos, higiénikus üzemet alakítanak ki. Tavaly már elkészült a keranüt- gárda összehangoltan, éjjel-nap^' burkolat és nemsokára megkezdik pal, fáradtságot legyűrve dolgozott a lakosság érdekében. Erről beszélgettünk elöljáróban a minap a vállalat vezetőivel a békéscsabai kenyérgyárban, majd egy kis számvetést csináltunk az elmúlt évről. Kiderült, hogy tavaly tovább csökkent a kenyérigény és nőtt a süteményfogyasztás. 1963-ban 1107 mázsával kevesebb kenyeret eveit a körzet 100 ezer lakosa, mint 1962-ben. Süteményt viszont sokkal többet vásárolt — összesen 13 millió 580 ezer darabot, 170 ezerrel többet -g mint tavalyelőtt. Ez az arányváltozás az egészségesebb étkezésre irányuló törekvést igazolja. A süteményválaszték bővítésére nem nagyon volt szükség, hiszen már tavaly 30 féle süteményt készíteta próbasütést a harmadik kemencében. Az idén automata kenyér- tészta-osztó gépsort, új dagasztócsészéket, garb-kocsikat (kenyér- szakajtó-tartókat), automata víz- keverőt kap a sütöde és felújítják az olajfűtőberendezést. Békéscsabán, a karbantartó részlegben új esztergapadot, a Bartók Béla úti süteményüzemben automata víz- keverőt helyeznek üzembe, s felújítják a kenyérgyár szállítószalagjait, melyek 1957 óta üzemelnek szinte megállás nélkül. A fentiekből ékesen kitűnik a gépesítés gyorsítása a nehéz fizikai munka könnyítésére. A sütőipar egyre inkább elveszti — éppen a gépesítés következtében — kézműipar jellegét. (P- e.) Február 18-án mezőgazdasági konyvnapot tartanak a kamuti Béke Tsz-ben A kamuti Béke Tsz tagsága és vezetősége február 18-án, kedden, a helyi kultúrház nagytermében mezőgazdasági könyvnapot tart. A szövetkezet főagronómusa és főállattenyésztője este 6 órakor az újonnan megjelent mezőgazdasági szaikkönyvelkről ad tájékoztatót. Többek között ismertetik Szia- mencky I.: Baromfitenyésztés a világgazdaságban, Baintner: Takarmányadagok gazdaságos összeállítása és az Erdei-Csete-Márton szerzőhármas: A mezőgazdaság belterjessége című könyvét. (16.) Felajzott idegeimet le kellene valamivel csillapítani. A napló — régi, kipróbált eszköz! Leírom megérkezésünket a Marsra. Nagyszerű űrhajónk a pontosan kiszámított időben érte el az űrnek azt a pontját, amelyet a találkozás színhelyéül kijelöltek. Közelebb érve, csaknem közvetlenül magunk előtt.láttuk a Naptól élénken megvilágított Marsot és mindennap figyelhettük nagyobbodását. Színe az űrhajó ablakából halvány narancs, sárgának látszott. Leszállásunk semmiben sem különbözött a Venus ra történt hasonló leereszkedésről. Csakhogy most hiányoztak a felhők, melyek a Venuson eltakarták előlünk a bolygó felszínét. A Mars légköre tiszta és áttetsző volt. Bekapcsoltuk a fékezőmo- torokat.í Valamennyien a helyünkön tartózkodtunk: Pajcsadze és Belopolszkij a műszerek mellett, én a saját ablakomnál, Ká- mov pedig a vezérlőpult előtt. A Mars gyorsan növekedett, s úgy tűnt, egyenesen az űrhajónak tart. Gömbölyű felszíne szemünk előtt fokozatosan változott át homorú, óriási csészévé. A csésze szélei, közelebb érve hozzá, egyre lejjebb ereszkedtek, egyre szélesebbre tágultak, s amikor az űrhajó már csak ezerkilométeres magasságban repültek, eltűntek a távoli látóhatár vonala mögött. Végtelen síkság fölött repülGEORGIJ MARTINOV: DCalancL cl JllacL&ti Sárközi Gyula fordítása tünk. Lapos, sárgásbarna felszín, ibt-ott sötét foltokkal. — Sivatag! — jegyezte meg Kámov. — Kel. lerne lien csalódást éreztem. Miért? Mit vártam? ... Furcsa szerzet az ember! A világegyetem minden zugát hozzá hasonló ész- lényekkel szeretné betelepíteni. Miután csődöt mondtam a Vénusszal, vágyaimat áttestáltam a Marsra. Biztosra vettem, hogy a bolygó lakott. Űrhajónk most kieresztett széles szárnyakkal repült a halott unalmas síkság fölött... Milyen ellentéte a Venusnak! Ott az óceán magas hullámai hömpölyögnek. Viharfelhők hatalmas erejű vízáradatot zúdítanak a tárja Vakító villámok szántják az eget. Erdőóriások, magas hegyek és élet... még öntudatlan vak élet, de ifjonti hévvel tör utat magának a jövőbe. Itt meg? Egy kilométerre ereszkedtünk le és távcsövön jól láthattuk a részleteket. Homok ... homok ... és itt-ott holmi növényzetek vilá- gostkékes-szürke foltjai. A bolygó forgásával ellentétes irányba repültünk, vagyis nyugatnak, óránként 600 kilométeres sebességgel. A táj jellege fokoza. tosan változott. Egyre gyakrabban tűntek fel nagy növényfoltok. A terep egyre jobban lejtett és mi hamarosan mintegy 3 kilométernyi magasságba kerültünk. A homoksivatag eltűnt. Ismeret, len növények sűrű szőnyege terült el alattunk. Váratlanul egy kisebb tó vize csillant meg előttünk. Aztán egyre több tóval találkoztunk. Csak nem tenger felé repülünk?... De nem! Két óra múlva ismét megpillantottuk a már ismert homoksivatagot. Négyórai repülés után még mindig ugyanazt a képet láttuk: a végtelen, kietlen sivatagot. Úgy látszik, a Marson egyáltalán nincsenek hegyek, még dombok sem. Az imént látott több mint ezer kilométer széles medence sekély volt. Ebből azt következtettük, hogy a bolygó felszíne olyan sima, mint a biliárdgolyó. A Nap lassan ereszkedett lefelé a látóhatár széléhez. Rövidé, sen beköszönt az éjszaka. Éjszaka az idegen bolygón. Idegen? Hát kié is volna? ... Élőlényeknek legkisebb nyomát sem láttuk. Talán odalent a növények sűrű leple alatt rejtőzködik a marslakók élete? — Még az éjszaka beállta előtt le kell szállnunk — mondta Kámov. A Nap már egészen alacsonyan állt. A gép sebessége csökkenni kezdett. Űrhajónk széles köröket írt le a levegőben, fokozatosan ereszkedett lefelé. A motorzaj csendesedett. Éreztük az űrhajó testének remegését. Itt volt a repülés döntő és legveszélyesebb pillanata. Súlyos űrhajónk kis sebességgel haladva, csak nagy nehezen tudott fennmaradni a Mars ritka légkörében. Minden pillanatban lezuhanhatott. Kámov le nem vette szemét a periszkópról. De közben magabiztosan kezelte a vezérlőpult fogantyúit és gombjait. Már csak 50 méter választott el bennünket a bolygó felszínétől. Hirtelen megnőtt a sebesség. A bolygó vonzereje legyőzte a repülés tehetetlenségét. Űrhajónk, szárnyain vitorlázva simán szállt lefelé. A motor elhallgatott Csikorgás hallatszott. Az ablakból porfelhő gomolygását láttuk és űrhajónk, amely több mint 440 millió kilométeres utat tett meg a világűrben, megállt. Célba értünk. A Marson vagyunk!... Egymás karjaiba estünk. Kámov bejelentette, hogy csak reggel szállunk ki a gépből Majd közölte, hogy körülbelül a bolygó egyenlítőjén lehetünk. Tehát az éjszaka 12 óráig tart majd. Bármilyen nehéz volt is ilyen hosz- szú ideig várakozni, senkinek sem jutott eszébe vitába szállni parancsnokunkkal. Ki tudja, mi vár ránk az űrhajó falain kívül ezen az idegen bolygón? (Folytatjuk)
