Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-16 / 39. szám
MM. február 16. 2 Vasárnaj. NYÍLT SZÍVVEL arról, hogy milyenek vagyunk,.. ji^nietz András megy az utcán. A községnek ez a része régen térdig sárban úszott olvadás idején. Milyen jó, hogy most nem kell dagasztani az anyafö’.det' Az idén újabb tíz kilométernyi járda épül Újkígyóson — erről tájékoztatták a napokban a pártcsoportot. Hátha még ezek a rossz úttestek is eltűnnének végre a községből! Az lenne itt az igazi szocializmus. Igaz, ez nem szerepel egyik tankönyvben sem, azért mégis hozzátartozik a falu meg a város különbségének eltörléséhez... Bár Csabán is van még bőven sáros utca... — ilyenek járnak Kmetz fejében. Éppen át akar menni a túloldalra, a terményforgalmihoz, ahol kapná a jószágnak valót, amikor elébe toppan id. Szabó István néni. A szemüveges Szabó édesanyja. Azaz, hogy dehogy toppan. Má~ előbb észrevette Kmetzet az ablakból és kijött a kisajtóba hogy beszéljen vele. A szokásos üdvözlések után mindjárt a velejét mondja: — ...Nem igazság ez fiam. elmondom neked, mert tudom, megértesz és szólsz értem, ahol kell. Nézd, ott átellenben lakik az elnökhelyettes, épp’ az imént hozta el neki a tápot a csoport kocsija. Az enyémet mért nem hozta el? Én is itt lakom, a szomszédságában és ugyanolyan tag vagyok, mint ő, csak már do’rtoz- ni nem tudok. Egymagám állox itt, mért nem segítenek... — Bizony ez nem jól van így, mama. — háborodik fel Kmetz András. Aztán megfontoltan hozzáteszl: — Szólok majd érte. de látja, én is éppen a magam patáján megyek a tápért... Tornetz tovább gyalogol, de a bosszúság most már legyőzi korábbi gondolatait. Igen, igen. Haladunk előre, van már betoniárdánk, kövesutunk is egyre több. Van autóbuszjáratunk, kultúrh ázunk, még strandunk is nyáron. De a fejekben még sokszor a régimódi szabályozza az éltünket. Régen is űey volt: aki tehette, kényelmesebben élt, a más'kik rí már nem törődött. Nem az elnökhelyettesről van szó, talán nem is ő tehet arról, hogy a kocsis csak az ő tápját rakta fel. Inkább az eeósz szervezésről, amely nem törődik eléegé az öregekkel meg azokkal, akik jobban rászorulnak a segítségre. Ped:g nem abban van-e a legfőbb különbség a múlt és a mostani között, hogy egymás gondját, baját sokkalta jobban éreznénk?! De hiába. Még ilyenek vagyunk, elfelejtjük, ha mindenkivel egyformán törődnének, ez azt is jelentené, hogy hamarább beszélne mindenki egy nyelven a szövetkezetben... Igen, szólok emiatt a taggyűlésen. Szervezzék meg jobban, hogv a kukorica, a tá.p és más termények számításit mindenki egyformán élvezhesse. Kmetz András sokszor megy az utcán és sokszor szólítják meg. Tréfáson úgy mondják az Aranykalászban: a „nemzetközi brigád7’ tagja, ami azt jelenti, olyan szolgálatot teljesít, hogyha úgy hozza a dolog, éjjel is talpon kel* állnia társaival együtt a vagonrakásoknál, műtrágyaszállításnál és egyebütt.. így aztán valóban sokat forgolódik az emberek között. A múltkoriban Balogh Jóska állította meg az utcán: — Mondja csak, András — kezdte —, maguknál, már mint a csoportnál, állandóan vitáik vannak a kifizetések miatt? Azt mondják: olyan fizetséget kap mindenki a tsz-ben, amennyit dől. goz-ik érte. Nekem pedig a nyár óta nem fizették meg a motoros '.-sérülésért járó illetményemet. ß aloglh ugyanis a vízműveknél dolgozik, s csak a felesége vesz részt a közös munkában. Nyáron elkérték őt, hogy segítsen a csép’.ésiben. Szükség volt rá. Mikor azonban díjazásra került sor, nem akadt gazdája annak, aki ezt elintézze. Kérte Bsilogh: legalább a felesége munkaegységéhez írják hozzá, amit ő csinált. De ez sem történt meg. Ezért hozta szóba Kmetz előtt a dolgokat. — Menjen Csik Péterhez, az elnökhöz, beszéljen vele — mondta neki Kmetz. — Ha itt sem ér célt, jöjjön vissza, elmegyünk Lőrin- csskhez, a párttitkárhoz, s majd elintézzük közösen ... Balogh nem tért vissza, biztosan elintéződött az ügye. így van ez ebben a kilencezer holdas gazdaságban. Rengeteg a dolog, hisz csaknem az egész község dolgozó paraszt lakóinak a munkáját kell irányítani, s bizony a nagy forgatagban sűrűn előfordulnak hibák is. Még verekszik egymással a régi nemtörődömség meg az új jelszó, hogy: mindent az emberért. Persze a régi „nemtörődömség”, nemcsak a vezető poszton állók magatartásában bukkan fel itt is, ott is. Jelen var. néha a tagság körében és ellenpólusában: a „csak magammal” törődésben mutatkozik meg. Így volt ez nemrég a leltározáskor. Az örökföldi üzemegységben magot kellett felmérni, s az ottani brigád egyszerűen kijelentette, (mitsem törődve azzal, hogy mikor készül el a leltár): csak magasabb normáért hajlandó elvégezni ezt a munkát. I ogtalan ez a követelés, embe" rek — próbálta magyarázni Kmetz, aki ekkor a leltározó bizottság elnökeként tevékenykedett. — Azt maga nem tudhatja — felelték neki. — Az talán nem jogtalan, hogy egyeseknek, akik fele annyit sem dolgoznak, mint mi, kétszer annyi a jövedelmük, mint a mienk? Menjen csak az irodába és mondja meg a véleményünket. Kmetz hiába érvelt, hogy mindenki annyit kap, amennyit dolgozik — nem lehetett szót érteni a brigádtaigoklkail és ezért nem tehetett mást, beszélt az agronómussal ebben az ügyben. — Szó se lehet semmiféle normaemelésről — mond" a ifjú Bozó. — A meglevő díjazásra van csak anyagi lehetőségünk. Ha nem hajlandók ennyiért megcsinálni, javasolni fogom, hogy kétheti munkaegységüket vonják le büntetésből... — Ilyen módon nem lehet visszavágni — vélekedett Kmetz. — Ok is gazdái a szövetkezetnek, ha nem is értik meg valamennyien, hogy ez mivel jár együtt. Beszélni kell velük. Jöjjenek ki, s nyílt szívvel tárják eléjük a helyzetet. De nem ment oda senki. „Kényelmetlen” lett volna szembeszállni az egész brigáddal. Kmetz- ék mégis megoldották a problémát: köbözéssel mértek fel vagy ezer mázsa tápcirokmagot. fj* gyébként a normák megállapításánál akad a legtöbb vita. Még mindig van olyan, hogy egyes gazdasági vezetők magasabb normát ígérnek valamely munkára, aztán, mikor az elszámolásra kerül a sor, mégis az alacsonyabbat íratják be. így volt ez a magtisztításkor is, s csak nagy vita után számolták el az ígért normát. — Sok mindent meglátnak az emberek és őszintén szóvá is teszik — mondja Kmetz. — Ami nekik fáj, az nekem is fáj, ha nem iis közvetlenül az én vállamat nyomja a gond. Az állattenyésztők például azt kifogásolják, hogy náluk nincs megfelelő premizálás. Ez igaz. Jobban érdekeltté kellene őket tenni abban, hogy több legyen a hús, a tej. De észrevesznek mást is az emberek, olyat, ami nem tetszik nekik. A szövetkezetben mindenki felel a rábízott vagyonért. Jogosan büntették meg nemrég Herczeg traktorost, mert kárt csinált a gépében. De mikor az elnök gépkocsivezetője csinált kárt, ezt elkendőzték, s „elhasználódás” számlájára jegyzőkönyvezték. Az ilyesmi ellentétekre ad alkalmat. Mindenki legyen felelős s ha úgy hozza a sors, még az elnököt is citálják meg a mulasztásaiért. — Előfordul néha — vallja őszintén Kmetz —, hogy bizony az ilyen dolgok miatt a vezetőséget együtt szidom az emberekkel. Pedig csak azt szeretném, hogy jobban csinálják ők is a magukét. Vannak nékem is egyéni sérelmeim és sokszor nincs igazam bennük. Mégiscsak később, amikor már kivitáztam magam, akikor jövök erre rá. Valahogy mindany- nyian hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a hibákat lássuk meg, s elfelejtjük, milyen nagyot fordult a világ. Mert fordult. Alakul itt minden, s ha a múlt csatázik is a jelennel, egy bizonyos: valamennyien földtulajdonosok vagyunk, nagy föld gazdái és anyagiakban elégedettek vagyunk a helyzetünkkel. Persze ez nem minden, jól tudom. De azért mégis ez a fő. S ha van még gond, ami bánt bennünket, nyílt szívvel megmondjuk egymásnak. Így tűnhetnek csak ej a hibák. Legalábbis így gondolkozunk mi, pártcso- poribizakniak.Varga Dezső KISZ társadalmi vezetőképző fanfolyamot tartottak Békéscsabán Február második hetében a békéscsabai KIS7-*áborban a sarkad: járási KISZ-bizottság társadalmi vezetőképző tanfolyamot rendezett. Az előadássorozaton Biharugra, Körösnagyharsány, Mezőgyán, Okány és Zsadány községek állami gazdaságai, gépállomásai, területi, termelőszövetkezeti és fmsz KlSZ-alapszerveze- ; teinek titkárai, agiíációs és propa- i gar.da, ISZM, gazdasági, kultúr-, sport- és leányfelelősei vettek részt. A sahkadi járás KlSZ-bizottsá- ga azért rendezte meg a vezetőképző tanfolyamot, hogy a fent említett községek KlSZ-alapszer- vezeteiben is érdekesebbé, színesebbé, változatosabbá tegyék a munkát. Ennek érdekében a résztvevők előadást hallottak a KISZ Központi Bizottság nevelési irányelveiről, az eszmei, politikai, esztétalok megismerkedtek az Ifjúság a szocializmusért mozgalom, és az ifjúsági vezetés munkamódszereivel, a reszortfelelőtök pedig speciális feladataik tudnivalóit sajátították el. A sarkadl járás aktivistái, hogy alapszervezeteikben mozgalmasabbá tudják tenni a KISZ-életet, maguk is filmankéton, mintaklubesten és társastánc-bemutatón vettek részt. Ezenkívül különböző társasjátékok és szellemi vetélkedők rendezését is megtanulták. A tanfolyam résztvevői a napi foglalkozások után sokat szórakoztak, táncoltak, egy alkalommal pedig moziban voltak. A tanulás és szórakozás közben az öt község KISZ-vezetői megismerték egymást. Sokat beszélgettek, vitatkoztak egymás KlSZ-alapszerve- zeteinek problémáiról és eredményeiről, ami további munkájüktikai, erkölcsi, testi és munkára i ban bizonyára mindannyiuknak való nevelés feladatairól, amit segítséget ad. elemeztek és megvitattak. A fia-1 4.1. Vezetőség- és kuldöttválasztd gyűlést tartott a Hazafias Népfront bucsai szervezete A községi pártház nagytermében, február 6-án mintegy kétszáz résztvevő előtt tartotta a Hazafias Népfront bucsai szervezete vezetőség- és küldöttválasztó falugyűlését. Az általános iskola úttörőinek és énekkarának műsora után Sze- belley Ferenc népfrontelnök beszélt az elmúlt időszakban végzett munkáról. Hangoztatta, hogy a mozgalom az utóbbi éveikben sokat erősödött Búcsún. Igen jó a kapcsolat a községi tanács és a népfront között. Az azonban nem a legszerencsésebb, hogy a népfrontbizottság tagjai egyben tanácstagok is, mert így kétfelé vannak lekötve. Ezen úgy segítenek, hogy az új vezetőségbe olyanokat is jelöltetnek, akik nem tanácstagok és más irányban sincs jelentősebb elfoglaltságuk. A beszámoló után Sándor Jenő, a járási és Kendra János a megyei népfront nevében méltatta a mozgalom bucsai eredményeit és ismertette a további feladatokat. Ezt követően került sor a bucsai vezetőség újraválasztására, valamint a nyolcvan küldött megválasztására. Sz. A. Megerősödve kezdik az ez évi gazdálkodást a békési járás tsz-ei A megfontoilt s a fejlődés törvényszerűségét jói ismerő kommunisták nem állították felelőtlenül a dolgozó parasztoknak annak idején a békési járásban sem, hogyha a szövetkezetbe lépnek, egyik évről a másikra ugrásszerűen megnövekszik a jövedelmük, a jólétük. Nem, mert a mezsgyék elszántása, a gyengén és közepesen műveit parcellák közül, még csak az első kezdeti lépés volt, amit épületek, gépek sokaságának, s a nagyüzemi gazdálkodás módszerednek elsajátítása kellett kövessen. Ezeknek az alapoknak a lerakása, az új módon való gazdálkodás és gondolkodásra való áttérés közben egyik csetledezést-botűadozást a másik követte, s amikor a kevés jövedelem láttán még jelentős mérleghiány és nagy összegű közös adósság tudata is zörgette az agyhártyát, jó néhányan visz- sza akartak fordulni az önként választott útról. Bizony nagyon sokat kellett magyarázni a járási, a községi és szövetkezeti vezetőknek, amíg mindenkivel, leg. alábbis a többséggel megérttet- ték, hogy a szilárd, jó jövedelmet biztosító nagyüzemi gazdálkodás megteremtésének elsődleges fő forrása a kitartó, szorgalmas munka. Az 1960. évi átszervezést kezdetnek véve, négy év kellett ahhoz, hogy a kifelé kacsingatást, a bizonytalanságot egyöntetű szorgalom, a tsz üres kasszáját hatalmasra duzzadt közös vagyon váltsa fel. Sokat segített ehhez az állam különböző anyagi eszközökkel, de nagyon sokat segítettek útmutatással, a léptek egyengetésével a járási és községi párt. és tanácsi szervek. A sokoldalú segítség hatása, hogy 1962-ben az azelőtti hat helyett, már csak egy zárt mérleghiánynyal, most pedig egy sem. A földek azonos összetételűék most is: fele elsőrendű vályog, a másik fele pedig erősen kötött, szikföldes, rétiagyag talaj. A munka, a föld művelése azonban sokfkai masabb, s a terméseredmények is rekordszámba mennék a föld minőségéhez viszonyítva. Járási átlagban tavaly cukorrépából 171, rizsiből 16,3, kenderből 33, kukoricából pedig 17,7 mázsa májusi morzsoltat takarítottak be holdanként. Egyrészt azért, mert ugrásszerűen megnőtt a talajművelő gépek száma, s nem vonakodtak a műtrágyahasználattól, mint kezdetben, hanem holdanként járási átlagban 240 kilót adagoltak. Évről évre növelték az aszály ellenszerét, az öntözést, s tavaly már több mint ötezer hold kapott vizet huszonöt berendezés segítségével. A gépek és az eszközök holt tárgyak, 9 az adottságok kiaknázatlanul maradnak az ember szorgalma nélkül. Kezdetben jórészt kiaknázatlanok is maradtak, mert nem volt anyagi ösztönzés, a .kevés jövedelem, kevés munkakedv” elve uralkodott. A premizálást 1961-ben kezdték bevezetni a békési járás szövetkezetei, s a termelés gépezete olyan egyenletesen kezdett működni, mint az üzem. és kenőanyaggal jól ellátott motor. Ennek nyomán az 1961. évi egy tagra jutó 9306 forint jövedelem a következő évben 10 464, az elmúlt évben pedig 13 349 forintra növekedett járási átlagban. A jobb adottságokkal rendelkező, s a lehetőséget alaposan kiaknázó szövetkezetekben természete, sen nagyobb, s teljes megelégedést kiváltó jövedelem jutott tavaly. Többek között a kétsopro- nyi Dózsában 23102, a kamut! Békében 19 478, a csárdaszállási Ezüstkalász Tsz-ben 18 750, a békési Vörös Csillagban 15 050 és így tovább. Az elmúlt évet még nagyon gyengén kezdő köröstar. csai Búzakalászban és a 3 bélmegyeri szövetkezetben is jelentősen növekedett a jövedelem. Például a bélmegyeri Keleti Fény, amely a megalakulása óta eltelt tizenhárom évből tizenegyet mérleghiánnyal zárt, most a tervezett 6822 forint helyett 9635 forint jövedelmet osztott tagonként. S így van ez a többi szövetkezetekben is, azért, mert a gyengébbekre különös gondot fordítottak a járási, községi párt- és tanácsi szervek. Ahol szükséges volt, hozzáértő emberekkel erősítették a vezetést (például a köröstarcsai Búzakalászban a patronáló Gajdács Andrást, a Hidasháti ÁG igazgatóját elnökhelyettesnek választották), máshova az állami gazdaságokból (például a bélmegyeri Keleti Fény és Aranykalász Tsz-ekbe) agronómusokat, könyvelőket vittek, olyan szakembereket, akik nemcsak a gaz-
