Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-17 / 13. szám

IMI Január 17.

4

Péntek

• • •

Ahogy nálunk mondják:

Anyi za boha...

Csalk félig volt hivatalos már a beszélgetés, hiszen az értekezlet befejeződött, mindenki szedelödz- ködött, amikor először hallottam: anyi za boha!

hIzelgefctem” a hallottalkat, érteni nem értettem, míg aztán egyszer valaki megmagyarázta az érteiméit-.

FurcsáMottam ezt a szólásmondást, de különösebb jelentőséget sokáig nem tulajdonítottam neki. Legyintettem magam is, de azért már nekem is ráállt a szám: anyi za boka... jaz istenért sem”.

Hiba lenne, ha most valaki a mi szőkébb pátriánkban ebből az idézetből valami általános szellemre következtetne, de valljuk be, néha ez is előfordul. Azt hiszem, e mondás mögött húzódó jelenséget, vadhajtást nem árt né. ha nyesegetnünk. Mert nézzük csak, hol is találkozunk ilyen jelenséggel?

Néhány évvel ezelőtt Békéscsabán meg kellett szüntetni az első autóbuszjáratot, érdektelenség miatt, de telt-múlt az idő és ma már azon sóhajtozik a csabai ember, hogy a reggeli vagy délutáni csúcsforgalomban még le is marad, sőt, uram bocsa’, az autóbusz „anyi za boha” állt meg. No, de hát ez kicsi dolog, van en_ nél cifrább is. Mert ugye, előfordul még az, hogy egy-egy ügy, a bürokrácia zigzeges útján, hónapokig eltűnik. Az is előfordul, hogyha valami előrébb halad, csak lassan, vontatottan és fél megoldás születik. Mert mit mondanak azok a Tanácsköztársaság úti lakók vagy Irányi utcai lakók, akik már lassan egy éve levelekkel ostromolják a Békéscsabai Városi Tanács műszaki osztályát, egy bizonyos kerékpármegőrző miatt és tanácstagi beszámolóktól kezdve, minden alkalmat megragadnak, hogy panaszukkal felkeressék az illetékeseket. A megoldás még mindig csak ideiglenes, hiszen a kerékpármegőrzőt még mindig nem helyezték el, amely ugyan sérelmes az Irányi utcaiaknak, de megoldás mindazoknak, akik kerékpárjukat moziba menve ott helyezik éL Ki tud 1 nagy közgazdasági ismerettel vá. itt igazságot tenni? És az ilyen laszalja bárki: távlatokban nyil- apró, látszólag kicsiny ügyek ván hasznosabb a távfűtés. Igen.

mondatják velünk sokszor, úgy sem oldódik meg, nem haladnak előre a dolgok: „anyi za boha”.

De mégsem úgy épülnek a házak! Nem hát, hogy is épülnének úgy, mikor drága a radiátor, kevés a szaikejnber, stb., stb. Bár ez még egy kicsit talán korai téma, de most érdemes felvetni, hiszen jövő. re még több lakást akarunk építeni, s azután még többet. És arról akár a mi lapunk tudományos mellékletében is olvashattunk, hogy a szén egyre fontosabb ásvánnyá lép elő, egyre jobban meg kell nézni, hogy mire használjuk fel. És bizony a vásártéri házak lakói a megmondhatói, hogy a rosszul sikerült kémény- megoldás eszi a szenet, de meleget nem olyan sokait ad. Vajon kit kellene meggyőzni, hogy elhiggye: Békéscsabán is megoldható lenne a távfűtés. Vajon ki az, aki — ha erről hall — azt mondNemrégiben, bár lehet, hogy már több hónapja is cikket írtunk a Békés megyei Vízmű Vállalat szerepéről, arról, hogy megyénkben a vízkérdés lassan, talán még ebben az évtizedben nemcsak városainkban, de községeinkben is megoldódik. Mindenki tudja, hogy ez egyáltalán nem filléres ügy, népi államunk sok milliós és milliárdos beruházása az egyre több közkifolyókban is megmutatkozik. Az igaz, hogy városainkban, de községeinkben különösen tett a lakosság is azért, hogy ez a kérdés nyugvópontra jusson.

Mondhatnánk úgy is, jól haladnak ja: nem lehet! Miért kell nekünk a dolgok. Igen ám, de az elmúlt mondaná hogy „anyi za bo- időszaikban született egy rende- »■

let, amely hasznos és jó is, hiszen szabályozza a vízmű vállalat működését, munkáját. Csak... azt nem érti az a sarkad! ember, aki éppen házába akarja bevezetni a vizet, hogy míg a község rendelkezett a vízművel, miért történt meg ez a kis munka 3—4 nap ! alatt, most meg esetleg egy hónap alatt. Ügy tűnik, mintha ez a | szervezés nehézkesebbé tette vol- I na a munkát, mintha a „gazdák ! között elveszett volna a gyerek”.

! Arról nem is beszélve, hogy pél- j dául a vízdíjbeszedés, nemcsak j Békéscsabán, de a megyében is elég sok vitára adott alkalmat.

Kézenfekvőnek látszó gondolat, hogy valahogy egyszerűsíteni kell a dolgot: Ha marad a vállalat toEredmények a földvédelmi törvény végrehajtásában

Nagy Károly országgyűlési képviselő nyilatkozata

És szaporodhatnának az anyi za bohák, azzal, hogy évente megírjuk, hogy megoldódik a gázprobléma; hogy nem lesznek szállítási nehézségek. Aki nem hiszi, akár szerkesztőségünkben, akár a könyvtárban 3—4 évre visszalapozhat az újságban és megállapíthatja, hogy minden évben megígérik: többet ilyen probléma nem lesz És ma is van, mert van aki arra panaszkodik, hogy egy hónapja a negyedik munkanap marad odahaza gázbekötés miatt Más pedig azért panaszkodik, hogy két hete van az üres palack a telepen, de az önmagávábbra is ilyen központosított,j tói nem telik meg. Nem az, „anyi akkor a községek részéről és várészéről több beleszólási i

VADÁSZ FERENC:

Tájérlelíezlet Orosházán a modern nevelésről

Január 30-án és 31-én a Művelődésügyi Minisztérium a városi tanács vb művelődésügyi osztályán tájértekezletet tart Békés, Bács, Csongrád és Szolnok megyék, valamint Szeged város művelődésügyi osztálya képviselőinek részvételével. A tájértekezleten megtárgyalják majd a szakközépiskolai, az 5+1-es munkaoktatás eredményeit, módszereit és problémáit. A programban szerepel a szakmai vonatkozású pontokon kívül az Orosházi Üveggyár megtekintése és látogatás a Táncsics Mihály Gimnáziumban.

rosok

jogot kell biztosítani működésé- ] be, mert nyilván, az mindenki előtt világos, hogy a bucsaiak problémáját Bucsán ismerik igazán, nem pedig Békésen. Persze, ez fordítva is álL És azt is meg „anyi za boha”. lehetne kockáztatni talán, hogy,1 bár minisztertanácsi rendeletről van szó, mégis érdemes lenne gondolkozni Békéscsaba, Gyula,

Orosháza önálló vízgazdálkodásáról. Vagy talán éretlenek ezek a városok még arra, hogyha saját vállalatuk lenne, azt nem tudnák irányítani? Nehéz ügy ez, sok apró bosszúság forrása és sok meliékzöngéje van.

©

A szólásmondás él, hat és a jelenségek ott húzódnak mögötte.

Mindenki örül városaink fejlődésének és annak is, hogy a községekben egyre több ház ópüL Gyű. ián új, modem városrész kezd kialakulni és Békéscsabán, ha minden jól halad, néhány év múlva a régi sziktérre még az „ős” békéscsabai lakosok sem ismernek rá.

Mégsem ártana — bár már utána vagyunk — egy gondolatról beszólni. Vajon a népgazdaságnak mi kifizetőbb: a lakásonként megvásárolt 40 mázsa szén vagy pedig a távfűtéses rendszer? Nem

za boha...”

Pedig néha jó lenne, ha önmagáktól telnének meg a gázpalackok és a hivatalos bürokratikus út is rövidebb lenne, kevesebb lenne az apró bosszúság és lomtárba kerülhetne a szólásmondás, az Dóczi Imre

A termőföld védelméről 1961- ben — VI-os törvény címen — rendelet jelent meg. Azóta a megyei és a járási tanácsok, továbbá az Állami Földmérési Hivatal, az állami gazdaságok és a termelő- szövetkezetek szakemberei csaknem befejezték megyénkben is a termőföldek számbavételét. Az elért eredményekről munkatársunk, Nagy Károly országgyűlési képviselőnek kérdéseket tett fel.

— Milyen eredményeket hozott a földvédelmi törvény eddigi megvalósítása?

— A közelmúltban vólt alkalmam tanulmányozni a földvédelmi törvény végrehajtását me1 gyénkben. Beszélgettem több i szakemberrel is. Olyan következ- i tetést vontam le, hogy eredményesen hajtották végre megyénk termelőszövetkezeteiben a földvédelmi törvényt. 1961-et megelőzően körülbelül 20—23 ezer hold olyan földről tudtunk, amely kiesett a mezőgazdasági termelésből. Az utóbbi években ezek számbavételéért és a termelésbe való visszaállításáért folyt egy egész megyét átfogó munka. Most elmondhatom: a törvény célját, lényegét a termelőszövetkezetek megértették. Csupán a múlt esztendőben 15—20 ezer holdra becsüljük azt a területet, amelyet ismét bevontak a tsz-ek a mező- gazdasági termelésbe. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy az új szövetkezeti majorok, tanya- központok kialakításában bizony tapasztalni termőföld-pazarlást Az épülő majorokban szétszórtan építkeznek, a távlati tervnek megfelelően — ami lényegében helyes —, csupán az a baj, hogy az épületek körül húzódó termőföldet a tavasa és nyári időszakban nem hasznosítják.

— Tovább lehetne-e csökkenteni a termelésből kivont területeket?

— Három év alatt csak nagy vonalakban tudtunk a földtörvénynek a megye egész területén érvényt szerezni. A tsz-ek, állami gazdaságok tovább tudnák növelni a termelésbe vont földet, ha a fölösleges utakat megszüntetnénk, vagy az olyan széles utakat, mint Végegyháza és Mezőhegyes között az Aradi út, Orosháza és Csanád- apáca között a Gőböly hajtó út, Békéscsabán a Lencsésy út és a Gerendásra vezető földút, a dűlő- út méreteire korlátoznák. Van lehetőség az öntözéses termesztés szervezésénél a csatornákból kitermelt föld minél hamarabbi elsimítására és hasznosítására is. De beszélhetnénk arról is, nogy a községek ne a szántóföld irányába terjeszkedjenek, hanem a nagy telkeket esetleg új utcák nyitásával osszák meg. BatJtomyán például 200 házhely alakítható ki a belterületen. A település mégis kifelé húzódik a faluból.

— A föld termőképességének növelését — gondolunk a zárt kertekre —, hogyan lehetne tovább növelni?

— Megvizsgáltunk több települést. Megállapítottuk, hogy a falvak mellett kisebb-nagyobb zárt kertek is vannak. Ezek állapota nagyon gyenge. Véleményem szerint a zárt kertek területét is intenzívebb kezelésbe kellene vonni, hogy minél több termék kerüljön ki innen. Üjra kellene telepí- i teni az itt lévő gyümölcsöst más területen, és a kert egész területét visszaadni mezőgazdasági művelésre, vagy pedig fel kellene újítani az itt lévő szőlőt é- gyümölcsöst. A' járási szervek törekedhetnének arra is, hogy a községek mellett húzódó víznyomásos területet füzessel vagy papímyár- ral hasznosítsák. Véleményem szerint a szövetkezetek gazdálkodásának szilárdulása lehetővé teszi a földtörvény mind következetesebb megvalósítását, a mezőgazdasági hozamok növelését — fejezte be nyilatkozatát Nagy Károly elvtárs.

/í tirG&C'fohcH'fitűcLi'lc bd

(40)

AZ ÉM CSONGRÁD MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT

azonnali belépéssel alkalmaz

kőműves, kályhás, szobafestőmázoló szakmunkásokat,

festőszakmában jártas segédmunkásokat átképzésnek, építőipari segédmunkásokat.

Jelentkezés: Szeged, Bocskai u. 10—12, munkaerőg azdálkodáson.

92096

Egérút

Nagyon hideg volt a víz. A télikabátját, kalapját már a menekülés első szakaszában elhagyta. Most a sálja úszott el. De azért átvergődött valahogy. A túlsó parton tovább futott. Már egészen sötét volt. Annyit még látott, hogy a detektív a Szilas partján áll, nem akaród- zik neki az átkelés.

Cigi arra gondolt, ha valahol egérutat nyer, talán eljut Fótig. Erősen szúrt az oldala, tüdeje zihált. Egy dombot látott. Közelebbről észrevette, hogy nagy kupac paradicsomkaró áll ott, kátránypapírral letakarva. Megfordult a fejében az a gondolat, hogy alábújik rövid pihenőre. De hirtelen lódobogást hallott. Egy füstös képű legény ült a lovon, egyenesen felé rohant, vas- villát tartott a kezében, megcélozta a mellét.

— Add meg magad vagy fel- nyársallak! — kiáltotta.

A fiú felismerte a helyzetet. Bizonyosan Way and küldte utána a legényt.

— Te szerencsétlen! — kiáltotta neki. — Bántottalak én?

Nyomban látszott, hogy a szavak itt nem használnak. Cigi a

karókhoz ugrott, kiragadott egyet s hirtelen lendülettel a lovas felé ugrott, lesújtott a karóval. Az állat orrát érte a csapás. Nyerített és felágaskodott, forogni kezdett a tengelye körül. Nem lépett előre. A füstös képű kiabálni kezdett: — Segítség, gyilkos!

Nem volt senki a közelben. Cigi újra futni kezdett, visszanézett, a lovas ellenkező irányba ügetett.

Elérte a Dunakeszi — Alag — Vác felé vezető vasútvonalat. Eszébe jutott: Bárd Andrásék Megyeren laknak a sógoruknál, tőlük segítséget kaphat a további meneküléshez.

A vizes nadrág csonttá fagyott, recsegett, ahol hozzátapadt a bőréhez, égette, mint a parázs. Fázott, a hideg rázta. Sűrű pelyhekben havazni kezdett.

Mire Bárdékhoz ért, besötétedett. Az udvaron András sógornőjébe, Hoffman Károlynéba ütközött.

— Lili, te vagy? — vacogta.

— Mi az Cigi, mi van veled? De furcsán nézel ki.

— Szólj Andrásnak, jöjjön ki gyorsan.

Bárd kijött, nem volt náluk senki, bevonszolta a lakásba,

alig tudtak életet verni bele. Forró teával itatták.

Kettesben maradt Andrással.

— Lebukott a nyomda — mondta Kurimszky. Hain és Way and üldöz.

*

Bárdéknál nem maradhatott soká, ők is „feketék” voltak. Egy kicsit összeszedte magát, ruháját sebtében megszárították. András sógora — Hoffman Karcsi — télikabátját adták rá és sapkát kerítettek.

Már öreg este volt, amikor villamosra szállt. Furcsán nézhetett ki, mert a sapka nagy volt, a feje kicsi. De nem történt baj.

Megyerrői Angyalföldre ment, Domonkos Lajosékhoz, a mai Reiter Ferenc utca hetvenötbe. Domonkos régi kommunista volt, a Lakos és Székely-féíe vasüzemben, a Béke téren dolgozott mint szerszámlakatos.

Domonkoséknál éppen sejtülést tartottak. Öt csak a házigazda ismerte, de megnyugtatta a többieket. Hamar végeztek, a négy vendég elment.

Két napot töltött Domonkoséknál, aztán elkísérték Kelen- völgybe Lakatos Alberthez. — Lakatos elvtárs a Győri Vagongyár vezérigazgatója lett a felszabadulás utáni években. Akkor a Ganzban dolgozott.

Míg Lakatosék rriunkában voltak, ő otthon maradt a lakásban. Csakhogy ez a szállás sem volt biztonságos, Lakatost is ismerte a rendőrség.

(Folytatjuk)