Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-16 / 12. szám
»M. Január IS. 4 CsflffirtSk ös tehervagon-park — kölcsönös előnyök Beszélgetés a MÁV vezérigazgató-helyettesével A «apókban az európai szocialista országok gazdasági együttműködésének, a szocialista nemzetközi munkamegosztás fejlődésének újabb jeléről, sikeréről adott hírt a sajtó. A kormány — a KGST Végrehajtó Bizottságának egyezménye alapján — jóváhagyta és az Elnöki. Tanács elé terjesztette a KGST-országok közös teherkocsi-parkjának megteremtésére vonatkozó csatlakozásunkat. A magyar vasúti forgalom jelentős eseményével kapcsolatban munkatársunk felkereste Lindner József MÁV vezérigazgató-helyettest és Berki Béla MÁV forgalmi és kereskedelmi szakosztályvezetőt, akik kérdése, irtkre az alábbi felvilágosítást adták: — Milyen szükségesség indokolta és mi a lényege a közös teherkocsi-parkra vonatkozó megállapodásnak? — A KGST kocsíközösség létrehozásának terve néhány éve a magyar kormány javaslataként került a KGST Végrehajtó Bizottsága elé. A vb 1962-ben megvizsgálta, ki munkáltatta, s tavaly decemberben a tagországok képviselőinek útján azt egyezményben rögzítette. Eszerint Bugária, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió vasútai — az egyes országok forgalmának nagysága szerint —• 1964-ben létrehoznak egy 100 ezer kocsiból álló közös vagonparkot. Sok alapos indok szól a közös park kialakítása mellett. Az érvényes egyezmények szerint a nemzetközi forgalomba a tehervagonokat, kiürítésük után azonnal vissza kell küldeni a tulajdonos országba. A késedelem jelentős kocsihasználati díj fizetésével jár, s így a vasutak — hogy csökkentsék a népgazdaság valutafizetési kötelezettségeit — rendszerint üresen küldik vissza a tehervagonokat. Bizonyos esetekben a belföldi forgalomban sem vehetik igénybe azokat a szocialista országok vasutat Ez a rendszer Végeredményben igen költséges, hiszen a MÁV vonalán a szomszédos országokba visszatérő kocsiknak alig 25—30 százaléka szállít rakományt, s a hazatérő vagonoknál is hasonló az arány. A magyar viszonyok között évente 80 millió kilométert futnak üresen a nemzetközi kocsik. A meddő fuvardíjak összege a szocialista országok viszonylatában több százmillió forintot tesz ki. Az egyezmény aláírásával ezt a költséges rendszert változtatták meg a baráti országok vasútadnál. — Milyen kölcsönös előnyökkel jár a kocsiközösség létrehozása? — Az áruszállítások minden szocialista országban állandóan emelkednek. A jó együttműködés révén a vasútak forgalmának nehézségeit ilyen módon is enyhíthetjük. A közös kocsipark létrehozásának fő célja a vagonok üres futásának csökkentése, s ezzel a vasúti forgalom gyorsítása, olcsóbbítása. A megoldás módja és az együttműködés lényege abban van, hogy a résztvevő országok a nemzetközi forgalomban részt vevő teherkocsijaik egy részét — megfelelő arányban — a közösség rendelkezésére bocsátják. A kocsik tulajdonjoga ugyan fennmarad, de az egyes országok az OPV-jellel ellátott valamennyi vagont saját kocsijukként korlátozás nélkül használhatják. Ren. delkezhetnek azokkal saját belföldi forgalmukban, rakományaikkal elküldhetik más, az egyezményben részt vevő országok vonalaira, sőt a nyugati államokba is. Művészkedés vagy népművelés? Ma tartja idei első megbeszélését az 1964. évi feladatokról a III megyei közgazdasági választmánya Ma, január 16-án, csütörtökön tartja Békéscsabán a TIT székházában a Természettudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei közgazdasági választmánya idei első ülését. Napirendi pontként az előző évi munka értékelése és az 1964-es esztendőben végzendő feladatok megbeszélése szerepel. Sor kerül a TIT közelgő IV. országos küldöttgyűlésével kapcsolatos tennivalók megtárgyalására is. Az értekezleten jelen lesz Takács Pálné, a közgazdasági választmány országos titkára. Másnap, január 17-én Taikács- né elvtársnő a sarkadi járásba látogat, hogy megismerje az ottani szakosztály munkáját. Mind Csabán, mind pedig Sarkadon közösen megbeszélik a IV. országos küldöttgyűléssel kapcsolatos Békés megyei előkészületeket. — ö — Egy ország a kocsiparkból any- nyi vagont használhat naponta díjmentesen, amennyivel belépett a közösségbe. Bizonyos számításók és tapasztalatok alapján az üresen visszatérő vagonok száma ily módon 25—28 százalékra csökkenthető, s tekintettel arra, hogy a 100 ezer vagon évente 20—30 esetben is felhasználható, nagy megtakarítások jelentkezhetnek. Csökkennek a felesleges vontatások, hiszen a kocsipark a kiürítés után bárhol megrakható. Optimális becslések szerint az üres futások 20 százalékos csökkenése egy év alatt több százmillió forint megtakarítást eredményezhet a szocialista országokban. — Mikor lép életbe az egyezmény s milyen lesz a kocsipark irányításának szervezeti felépítése? <— Miután a kormányok minden országban jóváhagyták, Prágában, a szervezet székhelyén összeül az elvi irányító szerv, a közös kocsipark tanácsa. Megtárgyalja és jóváhagyja a működési szabályzatot, az ügyrendet, s kijelöli a végrehajtó szerv, a közös kocsipark üzemi irodája feladatait Az iroda a közös vagonók napi ki- egyenlítését, és a pénzügyi elszámolásokat végzi. Majd a személyi és a technikai feltételek biztosítása után még ebben az évben működésbe lép a KGST közös vagon park ja. — Folynak-e tárgyalások a KGST. ben a vasútat érintő más kérdésekben? — Természetesen. A megbeszélések a személyforgalom megjavításáról, meggyorsításáról, a közös határállomások létesítéséről jó mederben haladnak. A tagországok közös erőfeszítéseket tesznek a nemzetközi áruforgalom további gyorsításával és a nemzetközi gyors-tehervonatok hálózatának szélesítésével kapcsolatban is. Meggyőződésünk, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás a vasút vonalán további sikereket eredményez. TERMELŐSZÖVETKEZETEK! ÁLLAMI GAZDASÁGOK! RS-09 (Malwurf) traktorok generáljavítását a közeljövőben leállítjuk. A még esedékes javítások megrendelését kérjük január 22-ig telefonon és levélben lerendezni. OROSHÁZI MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS Surányi, telefon: 265. i 88917 A kérdés nem is olyan egyszerű, amilyennek látszik, viszont a válasz reá nem is olyan bonyolult, mint amilyennek látszik első pillanatban. Művészkedés vagy népművelés — valójában két népművelési irányzat vagy szabad legyen így mondani: szemlélet ellentét-párba állítása. A művészkedés hívei azt mondják: „Az a jó, ha a községben, falun a fiatalok, idősek összefognak, aztán betanulnak valami kelendő színdarabot és előadják. Vagy, ha táncolni szeretnek, akkor népi táncot, máris szerepelhetnek, kiélhetik magukat.” És amit nem fűznek hozzá: „Szeretem, ha szerepelhetek, ha engem néznek, ha engem tapsolnak.” Mindez még nem is olyan nagy baj, a hiba ott kezdődik, amikor tetszelgési vággyá fajul a művelősdi, minden tartalmi mélység, cél nélkül. És ahol így gondolkoznak, ott azzá is válik, egy jottányit sem lendíti előre a népművelés általános céljait. Az Igazi népművelés hívei (öröm, hogy ma már sokkal többen vannak) azt mondják: „Nem kell lélekharangot húzni a műkedvelő művészkedés felett, de nem Is szabad a kultúrám élet középpontjába állítani! Az a helyes, ha a műkedvelők szakköreikben az általuk kedvelt és művelt művészeti ág rejtelmeibe, tartalmi távlataiba igyekeznek behatolni; ha mindezt nem a szereplési, tetszeleé- si vágy, hanem az értő művészetpártolóvá válás igénye ösztönzi. A népművelés egészének ma már csupán egészen kis köre az, ahol a műkedvelők, a különböző művészeti szakkörök elhelyezkednek, hiszen egy-egy művelődési ház vagy otthon programja (ha ez a program jó!) átível az ismeretterjesztő estektől egészen a klubéletig vagy tsz-akadémi- áklg. Aki kevéssé ismeri a népművelés feladatait és igyekszik megismerni azt, — valósággal megszédül azoktól a távlatoktól, egymásra halmozódó, fontosabbnál fontosabb tennivalóktól, melyek a ma népművelésére hárulnak, a pártszervezetektől egészen a művelődési otthon igazgatójáig, pedagógusokig, tanácsi vezetőkig. Csodálatos program ez: az emberek nevelése, tanítása, új és mind korszerűbb vagy ha úgy tetszik: modernebb emberré formálása. A kulturális munka tehát ma sokkal többet jelent, mint egyszerű műkedvelő, művészkedő tevékenységet. Gazdagabbá kell válnia, napról napra bővítenie kell hatókörét, olyanná, amely nem látszatsikereket hajszol, nem az ötvenes években „divatos” kirakateredményekre törekszik, hanem maradandó nyomokat akar hagyni az emberekben. Maradandó nyomokat: ösztönző erőt, a többet tudás állandó igényét, a tudás növekedéséből fakadó szüntelen jobbítás igényét; egyszóval azt, hogy az emberek élete, életkörülménye fokozatosan szebbé váljon, gazdagodjon. Itt, ezen a ponton következik be aztán a Nagy Találkozás (kell, hogy nagybetűvel írjuk!) a termelőmunka és a népművelés egymást segítő, kiegészítő találkozása. Egy tsz-elnök mondta a napokban: „Kimunkált emberfők nélkül nem lehet úgy építeni a szocializmust, ahogy szeretnénk és ahogyan kell.” Mélységesen igaz szavak ezek, s olyan szavak igazodnak itt súlyos mondattá, mely évtizedekig, emberöltőkig és talán mindig, időben végtelenül meghatározzák az emberi vágyak, a jobb és szebb élet feltételeit. A kérdés tehát, amit gondolat-indítóként a címben megjelöltünk, messzire vezetett, de ugyanakkor felvillantotta azt az utat is, melyet a kicsinyes emberi vágyaktól, a csak öncélú szerepelgetéstő! az egész közösség magasabb rendű szellemi változást áhító pillanatáig meg keli tennünk. Hogy ez a pillanat egyre több helyen és minél hamarabb bekövetkezzen — a népművelő munkát városainkban és a legkisebb faluban is elismert és az élet által már végképp kikövetelt helyre, rangra kell emelnünk. Sass Ervin VADÁSZ FERENC: /í tl'GE'C'fohci’i'tltClcLblc t>cí (39) A Szilas partján Cigi kitapogatta a zsebóráját, amit nemrég az öccsétől kapott ajándékba, óvatos mozdulattal előhúzta. Fél öt volt. Már erősen sötétedett. Hallotta, amint kifog, ták a lovakat, ahogy nyikorgóit az istálló ajtaja. Valaki megállt a kazal mellett. — Ezek a büdös kölykök már megint kihuzigálták a szalmát — hallotta. A gazda lehajolt, hogy f?Iemel- jen egy nyalábot. A lábához ért, visszahőkölt. Aztán megmarkolta a lábát s húzta kifelé. — Maga mit keres itt? — kérdezte. — Jaj, szívbeteg vagyok, azt hiszem, rám jött a roham. Fáztam, bemásztam az udvarra, hogy magamra húzzak egy kis szalmát. Alig tudok magamról. A gazda végigmérte, látszott elhitte, amit mondott. — Ha beteg, miért nem kopogott be a házba? A család segített volna magán. Miközben beszélt, a szomszéd kerítés mögül felbukkant egy fiatal nő feje. Kócos volt. — Alighanem ez az a fiatalember — rikácsolta —, akit a rendőrség üldöz. Megölt egy öregasz- szonyt. — Nem igaz — dadogta a fiú —, senkit nem bántottam. A gazda kutatóan nézett rá, aztán az asszonyra Annak nem válaszolt semmit. — Menjen Isten hírével — mondta csendesen és a kapura mutatott * ...1945-ben Kurimszky Sándor rákospalotai rendőrkapitánynál hetenként jelentkeztek a felügyelet alá helyezett nyilasok. Az egyik asszony — ugyancsak nyilas volt —, ott állt a sorban, a jelentkezők között — Magát rég ismerem — bökött rá a rendőrkapitány, mikor felfedezte —, csaknem másfél évtizede. Ott laktak a Mátyás utca végén-. — Akkor még igen. Honnan tetszik tudni? — Amikor kihúztak a szalmakazalból, maga kiáltozott át a kerítésen, hogy én vagyok, akit a rendőrség keres. Azt mondta, meggyilkoltam egy öregasszonyt. — Jaj Istenem — rémült meg a nő. — Most már mindegy — legyintett a rendőrkapitány. — Azért továbbra is csak egyszer hetenként kell jelentkeznie. * Kivánszorgott a kapun, újra visszafelé ment, mert újra arra számított, hogy üldözői erre a legkevésbé sem számítanak. Az első sarkon egy vaskályhát cipelő munkás ment el mellette. — Lépjen meg, követik — mondta halkan. Néhány lépés után óvatosan visszanézett. Felismerte Wayand Tibort, a főkapitányság fiatal de- tektívjét. Látta már a tüntetések alkalmával, megjegyeze az arcát Rohanni kezdett a mező felé. — Állj meg az anyád istenit, mert lelőlek — ordította Wayand. Tovább rohant. A Szilas partjához ért. Nem volt más kiút: ruhástól belevetette magát a patakba. (Folytatjuk)