Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-16 / 12. szám

»M. Január IS. 4 CsflffirtSk ös tehervagon-park — kölcsönös előnyök Beszélgetés a MÁV vezérigazgató-helyettesével A «apókban az európai szoci­alista országok gazdasági együtt­működésének, a szocialista nem­zetközi munkamegosztás fejlődé­sének újabb jeléről, sikeréről adott hírt a sajtó. A kormány — a KGST Végrehajtó Bizottságá­nak egyezménye alapján — jóvá­hagyta és az Elnöki. Tanács elé terjesztette a KGST-országok kö­zös teherkocsi-parkjának megte­remtésére vonatkozó csatlakozá­sunkat. A magyar vasúti forgalom jelentős eseményével kapcsolat­ban munkatársunk felkereste Lindner József MÁV vezérigaz­gató-helyettest és Berki Béla MÁV forgalmi és kereskedelmi szakosztályvezetőt, akik kérdése, irtkre az alábbi felvilágosítást adták: — Milyen szükségesség indokolta és mi a lényege a közös teherko­csi-parkra vonatkozó megállapo­dásnak? — A KGST kocsíközösség létre­hozásának terve néhány éve a magyar kormány javaslataként került a KGST Végrehajtó Bi­zottsága elé. A vb 1962-ben meg­vizsgálta, ki munkáltatta, s tavaly decemberben a tagországok kép­viselőinek útján azt egyezmény­ben rögzítette. Eszerint Bugária, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, a Német Demok­ratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió vasútai — az egyes országok forgalmának nagysága szerint —• 1964-ben létrehoznak egy 100 ezer kocsiból álló közös vagonparkot. Sok alapos indok szól a közös park kialakítása mellett. Az ér­vényes egyezmények szerint a nemzetközi forgalomba a teher­vagonokat, kiürítésük után azon­nal vissza kell küldeni a tulajdo­nos országba. A késedelem jelen­tős kocsihasználati díj fizetésével jár, s így a vasutak — hogy csök­kentsék a népgazdaság valutafize­tési kötelezettségeit — rendsze­rint üresen küldik vissza a teher­vagonokat. Bizonyos esetekben a belföldi forgalomban sem vehetik igénybe azokat a szocialista or­szágok vasutat Ez a rendszer Végeredményben igen költséges, hiszen a MÁV vonalán a szomszé­dos országokba visszatérő kocsik­nak alig 25—30 százaléka szállít rakományt, s a hazatérő vagonok­nál is hasonló az arány. A ma­gyar viszonyok között évente 80 millió kilométert futnak üresen a nemzetközi kocsik. A meddő fu­vardíjak összege a szocialista or­szágok viszonylatában több száz­millió forintot tesz ki. Az egyez­mény aláírásával ezt a költséges rendszert változtatták meg a ba­ráti országok vasútadnál. — Milyen kölcsönös előnyökkel jár a kocsiközösség létrehozása? — Az áruszállítások minden szoci­alista országban állandóan emel­kednek. A jó együttműködés ré­vén a vasútak forgalmának ne­hézségeit ilyen módon is enyhít­hetjük. A közös kocsipark létre­hozásának fő célja a vagonok üres futásának csökkentése, s ez­zel a vasúti forgalom gyorsítása, olcsóbbítása. A megoldás módja és az együttműködés lényege ab­ban van, hogy a résztvevő orszá­gok a nemzetközi forgalomban részt vevő teherkocsijaik egy ré­szét — megfelelő arányban — a közösség rendelkezésére bocsát­ják. A kocsik tulajdonjoga ugyan fennmarad, de az egyes országok az OPV-jellel ellátott valamennyi vagont saját kocsijukként kor­látozás nélkül használhatják. Ren. delkezhetnek azokkal saját belföl­di forgalmukban, rakományaikkal elküldhetik más, az egyezmény­ben részt vevő országok vonalai­ra, sőt a nyugati államokba is. Művészkedés vagy népművelés? Ma tartja idei első megbeszélését az 1964. évi feladatokról a III megyei közgazdasági választmánya Ma, január 16-án, csütörtökön tartja Békéscsabán a TIT székhá­zában a Természettudományos Is­meretterjesztő Társulat megyei közgazdasági választmánya idei első ülését. Napirendi pontként az előző évi munka értékelése és az 1964-es esztendőben végzendő fel­adatok megbeszélése szerepel. Sor kerül a TIT közelgő IV. országos küldöttgyűlésével kapcsolatos ten­nivalók megtárgyalására is. Az értekezleten jelen lesz Takács Pálné, a közgazdasági választ­mány országos titkára. Másnap, január 17-én Taikács- né elvtársnő a sarkadi járásba lá­togat, hogy megismerje az ottani szakosztály munkáját. Mind Csa­bán, mind pedig Sarkadon közö­sen megbeszélik a IV. országos küldöttgyűléssel kapcsolatos Békés megyei előkészületeket. — ö — Egy ország a kocsiparkból any- nyi vagont használhat naponta díjmentesen, amennyivel belépett a közösségbe. Bizonyos számításók és tapasz­talatok alapján az üresen vissza­térő vagonok száma ily módon 25—28 százalékra csökkenthető, s tekintettel arra, hogy a 100 ezer vagon évente 20—30 esetben is felhasználható, nagy megtakarítá­sok jelentkezhetnek. Csökkennek a felesleges vontatások, hiszen a kocsipark a kiürítés után bárhol megrakható. Optimális becslések szerint az üres futások 20 száza­lékos csökkenése egy év alatt több százmillió forint megtakarítást eredményezhet a szocialista orszá­gokban. — Mikor lép életbe az egyezmény s milyen lesz a kocsipark irányí­tásának szervezeti felépítése? <— Miután a kormányok minden országban jóváhagyták, Prágában, a szervezet székhelyén összeül az elvi irányító szerv, a közös kocsi­park tanácsa. Megtárgyalja és jóváhagyja a működési szabály­zatot, az ügyrendet, s kijelöli a végrehajtó szerv, a közös kocsi­park üzemi irodája feladatait Az iroda a közös vagonók napi ki- egyenlítését, és a pénzügyi elszá­molásokat végzi. Majd a személyi és a technikai feltételek biztosí­tása után még ebben az évben működésbe lép a KGST közös va­gon park ja. — Folynak-e tárgyalások a KGST. ben a vasútat érintő más kérdé­sekben? — Természetesen. A megbeszélé­sek a személyforgalom megjaví­tásáról, meggyorsításáról, a kö­zös határállomások létesítéséről jó mederben haladnak. A tagor­szágok közös erőfeszítéseket tesz­nek a nemzetközi áruforgalom to­vábbi gyorsításával és a nemzet­közi gyors-tehervonatok hálóza­tának szélesítésével kapcsolatban is. Meggyőződésünk, hogy a szo­cialista nemzetközi munkameg­osztás a vasút vonalán további sikereket eredményez. TERMELŐSZÖVETKEZETEK! ÁLLAMI GAZDASÁGOK! RS-09 (Malwurf) traktorok generál­javítását a közeljövőben leállítjuk. A még esedékes javítások megrendelését kérjük január 22-ig telefonon és levélben lerendezni. OROSHÁZI MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS Surányi, telefon: 265. i 88917 A kérdés nem is olyan egy­szerű, amilyennek látszik, vi­szont a válasz reá nem is olyan bonyolult, mint amilyennek lát­szik első pillanatban. Művészke­dés vagy népművelés — valójá­ban két népművelési irányzat vagy szabad legyen így monda­ni: szemlélet ellentét-párba ál­lítása. A művészkedés hívei azt mondják: „Az a jó, ha a köz­ségben, falun a fiatalok, idősek összefognak, aztán betanulnak valami kelendő színdarabot és előadják. Vagy, ha táncolni sze­retnek, akkor népi táncot, máris szerepelhetnek, kiélhetik magu­kat.” És amit nem fűznek hozzá: „Szeretem, ha szerepelhetek, ha engem néznek, ha engem tapsol­nak.” Mindez még nem is olyan nagy baj, a hiba ott kezdődik, amikor tetszelgési vággyá fajul a művelősdi, minden tartalmi mélység, cél nélkül. És ahol így gondolkoznak, ott azzá is válik, egy jottányit sem lendíti előre a népművelés általános céljait. Az Igazi népművelés hívei (öröm, hogy ma már sokkal többen vannak) azt mondják: „Nem kell lélekharangot húzni a mű­kedvelő művészkedés felett, de nem Is szabad a kultúrám élet középpontjába állítani! Az a helyes, ha a műkedvelők szakköreikben az általuk ked­velt és művelt művészeti ág rej­telmeibe, tartalmi távlataiba igyekeznek behatolni; ha mind­ezt nem a szereplési, tetszeleé- si vágy, hanem az értő művé­szetpártolóvá válás igénye ösz­tönzi. A népművelés egészének ma már csupán egészen kis köre az, ahol a műkedvelők, a különböző művészeti szakkörök elhelyez­kednek, hiszen egy-egy művelő­dési ház vagy otthon programja (ha ez a program jó!) átível az ismeretterjesztő estektől egészen a klubéletig vagy tsz-akadémi- áklg. Aki kevéssé ismeri a nép­művelés feladatait és igyekszik megismerni azt, — valósággal megszédül azoktól a távlatoktól, egymásra halmozódó, fontosabb­nál fontosabb tennivalóktól, melyek a ma népművelésére há­rulnak, a pártszervezetektől egészen a művelődési otthon igazgatójáig, pedagógusokig, ta­nácsi vezetőkig. Csodálatos prog­ram ez: az emberek nevelése, tanítása, új és mind korszerűbb vagy ha úgy tetszik: modernebb emberré formálása. A kulturális munka tehát ma sokkal többet jelent, mint egyszerű műkedve­lő, művészkedő tevékenységet. Gazdagabbá kell válnia, napról napra bővítenie kell hatókörét, olyanná, amely nem látszatsike­reket hajszol, nem az ötvenes években „divatos” kirakatered­ményekre törekszik, hanem ma­radandó nyomokat akar hagyni az emberekben. Maradandó nyomokat: ösztön­ző erőt, a többet tudás állandó igényét, a tudás növekedéséből fakadó szüntelen jobbítás igé­nyét; egyszóval azt, hogy az emberek élete, életkörülménye fokozatosan szebbé váljon, gaz­dagodjon. Itt, ezen a ponton kö­vetkezik be aztán a Nagy Talál­kozás (kell, hogy nagybetűvel ír­juk!) a termelőmunka és a nép­művelés egymást segítő, kiegészí­tő találkozása. Egy tsz-elnök mondta a napokban: „Kimun­kált emberfők nélkül nem lehet úgy építeni a szocializmust, ahogy szeretnénk és ahogyan kell.” Mélységesen igaz szavak ezek, s olyan szavak igazodnak itt súlyos mondattá, mely évti­zedekig, emberöltőkig és talán mindig, időben végtelenül meg­határozzák az emberi vágyak, a jobb és szebb élet feltételeit. A kérdés tehát, amit gondo­lat-indítóként a címben megje­löltünk, messzire vezetett, de ugyanakkor felvillantotta azt az utat is, melyet a kicsinyes em­beri vágyaktól, a csak öncélú szerepelgetéstő! az egész közös­ség magasabb rendű szellemi változást áhító pillanatáig meg keli tennünk. Hogy ez a pillanat egyre több helyen és minél ha­marabb bekövetkezzen — a nép­művelő munkát városainkban és a legkisebb faluban is elismert és az élet által már végképp ki­követelt helyre, rangra kell emelnünk. Sass Ervin VADÁSZ FERENC: /í tl'GE'C'fohci’i'tltClcLblc t>cí (39) A Szilas partján Cigi kitapogatta a zsebóráját, amit nemrég az öccsétől kapott ajándékba, óvatos mozdulattal előhúzta. Fél öt volt. Már erősen sötétedett. Hallotta, amint kifog, ták a lovakat, ahogy nyikorgóit az istálló ajtaja. Valaki megállt a kazal mel­lett. — Ezek a büdös kölykök már megint kihuzigálták a szalmát — hallotta. A gazda lehajolt, hogy f?Iemel- jen egy nyalábot. A lábához ért, visszahőkölt. Aztán megmarkol­ta a lábát s húzta kifelé. — Maga mit keres itt? — kér­dezte. — Jaj, szívbeteg vagyok, azt hiszem, rám jött a roham. Fáz­tam, bemásztam az udvarra, hogy magamra húzzak egy kis szalmát. Alig tudok magamról. A gazda végigmérte, látszott elhitte, amit mondott. — Ha beteg, miért nem kopo­gott be a házba? A család segí­tett volna magán. Miközben beszélt, a szomszéd kerítés mögül felbukkant egy fiatal nő feje. Kócos volt. — Alighanem ez az a fiatalem­ber — rikácsolta —, akit a rend­őrség üldöz. Megölt egy öregasz- szonyt. — Nem igaz — dadogta a fiú —, senkit nem bántottam. A gazda kutatóan nézett rá, aztán az asszonyra Annak nem válaszolt semmit. — Menjen Isten hírével — mondta csendesen és a kapura mutatott * ...1945-ben Kurimszky Sándor rákospalotai rendőrkapitánynál hetenként jelentkeztek a fel­ügyelet alá helyezett nyilasok. Az egyik asszony — ugyancsak nyilas volt —, ott állt a sorban, a jelentkezők között — Magát rég ismerem — bö­kött rá a rendőrkapitány, mikor felfedezte —, csaknem másfél év­tizede. Ott laktak a Mátyás utca végén-. — Akkor még igen. Honnan tetszik tudni? — Amikor kihúztak a szalma­kazalból, maga kiáltozott át a kerítésen, hogy én vagyok, akit a rendőrség keres. Azt mondta, meggyilkoltam egy öregasszonyt. — Jaj Istenem — rémült meg a nő. — Most már mindegy — le­gyintett a rendőrkapitány. — Azért továbbra is csak egyszer hetenként kell jelentkeznie. * Kivánszorgott a kapun, újra visszafelé ment, mert újra arra számított, hogy üldözői erre a leg­kevésbé sem számítanak. Az el­ső sarkon egy vaskályhát cipelő munkás ment el mellette. — Lépjen meg, követik — mondta halkan. Néhány lépés után óvatosan visszanézett. Felismerte Wayand Tibort, a főkapitányság fiatal de- tektívjét. Látta már a tüntetések alkalmával, megjegyeze az arcát Rohanni kezdett a mező felé. — Állj meg az anyád istenit, mert lelőlek — ordította Wa­yand. Tovább rohant. A Szilas partjához ért. Nem volt más kiút: ruhástól beleve­tette magát a patakba. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents