Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
KÓROSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Bizalom, megbecsülés, köznevelés Egy alkalommal piac- kintené, mert nem akarok dékát, de az bizonyos, hogy napon utaztam haza Békés- senkit sem bántani, de azt ez sem emelte a falusi peda- csabáról. Ilyenkor minőig sem akarom, hogy a peda- gógusok tekintélyét. gógusokat jogtalan sérelem Galambos Lajos Keserűlapu c. darabjában — nem- Néhánytiönaooal ezelőtt régen adták a rádióban — az Élet és Irodalom lap- hallottuk, hogy egy tan:'tójait forgatva szemembe tűnt nőt minden retorzió nélkül egy cikk: „Falusi értelmesé- ostorral úgy összeverhet:tt giek”. írta: Szemes Piroska egy túl koros suhanc, hogy a (1963. július 87.) Azzal a vá- tanítónő utána két hétig fesokan mennek vásárolni, rakozással kezdtem olvasni, küdt kórházban. Lehet, hogy Annyi a pénz, mint a sze- hogy valami kedves, biztató ha gondosabban elemezném néhány sor csak lesz benne ezeket a darabokat, ta'án A peronon álltunk. S*>- falusi pedagógusokról is, nem is lenne mindez olyan rongtunk. Egy 10 12 éves de tévedtem. Szemes Piros- sértő a pedagógusokra nézka csak az orvosról, gyógy- ve. De sok ezer néző és hallszerészről, agrármérnökről 6~-tó sem elemezgette, csak védőnőről s —* uram bccsá’ látta, hallotta, tudomásul — a papról ír, s arról látszó, lag tudomást sem vesz, hogy falun pedagógusok is vannak. Értem, hogy a szerzőnek az a mondanivalója. zsúfolt a vonat. Valaki meg is jegy:zte: — Hogy honnan van ez • sok utas? Kétegyházán piacnapokon csak egy-egy u;- cafelelős marad otthon, a többi megy a piacra, Békéscsabára Meg máshonnan i3 Ladányi Mihály: Levél a felnőttekhez el, kislány hangja: — Juj, a fene vigye agyonnyomnak! — Hova utazol? — kérdezte egy asszony az egyedül utazó kislányt. A kis’ány megmondta Én nem mondom meg, maradjon inkognitóban. — Hányadik osztályos vagy? — Hatodikba járok — felelte a kislány. Mindenki figyelt a beszélgetésre. Egy férfi fordult a kislányhoz: — Ki a tanítód? — A Nagy Julcsa — felelte a gyermek, aki láthatóan élvezte, hogy az érdeklődés középpontjába került — Aztán szeretitek? — Nem. — Miért? — Mert mindig úgy ordít, mint egy sakál — felelte a kislány, és barna széniéivé’ alulról fölfelé nézett a kérdezőre, várta a sikert. A siker meg is jött. Mindenki nevetett és nem akadt egy ember, aki figyel- meztetta volna a gyermeket •— és a nevető felnőtteket Azután beszélgettem a kislánnyal. Nem látszott vávette. A Köznevelés 1961. október 24-i száma közli Kádár elvtárs kulturális forradalomról mondott ország. szét. Ebből idéz m: „A közoktatáson múlik, milyen emberek lesznek tíz, húsz, sőt, harminc—negyven év múlva azok a gyermekek, akiket ma nevelünk, ma készítünk elő az életre. Ezért a pedagógusok munkája, a köznevelés valóban óriási hogy ez a réteg mennyire gyűlési beszédének egy reasszimilálódott mai társadalmunkban, tudatuk menynyire átformálódott. Ta’án annak elhallgatása, hogy falun pedagógusok is élnek, d csérét akar lenni, mert a pedagógusok eleve támogatói a mai társadalmi rendszernek? Azt tudván tudom, . .... hogy a szerző nem akart jelentőségű. s:nkit sem megsérteni, csak JA Isin, ha át- meg át- megfeledkezett valamiről hatná egész társadalmunkat Ez előfordul. ez a legilletékesebb nyiiatNéhány hónappal ezelőtt kozat! A pedagógusok tuda- történt az is, hogy amikor tát is! Minden pedagógus felkattintottam a rádiót, ép- köteles ilyen f .lelőssegtu- pen egy fiatal tanítónak vá- dattal végezni a munkáját, laszolt az Ifjú Figyelő. A de ehhez a társadalom min- fiatalember megírta levélé- űen felelős tagjának közre ben, hogy ő materialista kell működnie, biztosítani gondolkodású, de menyasz- kell ennek a munkának feltételeit. Mik ezek a feltételek? A megbecsülés, amit minden dolgozó megérdemel, aki jól elvégzi a rábízott munkát. Az érinikezésszonya és családja ragaszkodik ahhoz, hogy templomban esküdjenek, szinte ez a feltétele házasságuknak. A lány szereti, s úgy érzi, ő sott, rossz gyereknek, csak sem tud lemondani róla és ben tisztelet azokkal a pe- élvezte a szereplést. Meg is £iőbb-utóbb kénytelen lesz dagógusokkal szemben, akik ígérte, hogy nem beszél így elvei ellenére templomban mindenkinek megadják az többé nevelőjéről megeslküdnl Szó szerint ^ megillető tiszteletet. BiElgondolkoztam ezen n:m emlékszem a fele.etre, zJom azok részéről> akik a az eseten. Véletlennek tar- d© a lényege ez volt. pedagógusokkal együtt akartóm, hogy senki nem kei. a Az elveiről ne mondjon ják, hogy tíz, húsz, sőt, har- 1 pedagógus védelmére. Azt is le! Mit szólna hozzá, ha mine—negyven év mú’va is tudom, hogy a pedagógusok Széchenyi, Kossuth és más helytálljanak azok, „akiket között is előfordul helyre- nagy0k bármilyen megeko- ma készítünk elő az életre”. Apáink háborúban öldököltek, akna verte fel játszótereinket, a felnőtt szuronyt tűzve jött felénk s kiontotta játékunk kócbelét, aztán szemünk betűseregre ámult s erre több szörnyűség is kitárult, s mígtudtuk, mj vár kettőnkre végül, ha az apám apáddal mégse bekül, és megtanultuk otthon, hogy miként kell önérdekből bánni az emberekkel, és megtanultuk otthon: az a jő, mit az ember mástól önmagához hódít. Ma vád gyűrűzik felénk a világban, hogy sokunkban csak sivár pusztaság (van. De ki volt, aki irtotta a fákat, míg reszkettünk, árvábban, mint [az állat?! TI, kiknek már semmi sem idegen, amit csak ésszel felfoghat az cmi> javítsátok meg értő kezetekkel a világot, hogy lakható legyen. Új díszletek között cA len viselkedés. Sok között jóssal cserbenhagyták volna sok van, aki sem a gyere- eiveiket. A többit szó szeTarján László z első felvonás pompásan indult. A díszlettervező harsány színeket használt, rikító kéket az égre, indám zöldet a földre. Néha kicsit plagizált is. Az a nagy lila folt kakukkfűből és szarkglábból az árokpart, méregzöld füve között talán nem Szinyei Merse Lilaruhás nőjének utánzata? No, de a kar az teljesen egyéni volt! Amint az ég és a csillagok megfakultak, millió hang szólalt meg a dús vetések között. Édes ciripelés, lágy pitypalaty, nyúlmakogás és méhzson- gás vegyült össze zümmögő kórussá. S csak akkor halkult valamelyest, amikor a primadonna, a pacsirta megjelent a színen. Nyílegyenesen haladt a nap piros reflektorfényében a magasba. (Micsoda hang és micsoda technika!) A harmatcseppek remegni kezdtek, hogy aztán elszánjanak, párává váljanak, mint Andersen szerelmes hableánya. Az érzelmes jelenetek után megjelent a kútgémen egy seregélypár. Mindjárt látszott, hogy ők a táncoskomikus és a szubrett. A komikus illegetni kezdte magát és a pacsirtát utánozta, aztán csikorgóit, mint a kútgém. A szubrett kacéran átlibbent a nyárfára, kacagott, kiáltozott, mire megjelent a „harmadik". A komikus most bebújt az ágas egy kerek kis odvába, mulatságosan forgatta a fejét. Hasztalan. A szubrettet az össz„Az erdőn elveszett a nap S jaj, nem kerül meg soha többé...” (Áprily) komfortos lakás ígérete sem csábította el, tovalibbent a szótlan harmadikkal. A komikus újra a kútágas- ra ugrott és folytatta a bohóckodást, de senki sem méltányolta. A második felvonás díszletei mintha kissé fakóra sikerültek volna. Szürkéskék ég, barna föld, poros fák az útszélen. A szerelmespárok egymásra találtak és belemerültek a családi gondokba. Kisnyulak sírtak a lucernában, lompos róka pusztította őket. Mogyorónyi fürjek és foglyok sétáltak az öregek után és a fecskék csak egy-egy villanásnyira tűntek fel a színen, szótlanul, fáradhatatlanul tettek eleget szülői kötelességüknek. A seregélyek is megkomolyodtak. Kollektívát alkotva, csapatostól pusztították a gyümölcsöket. Csak a ^pacsirta pompáztatta még hangját hűvös hajnalokon, bravúros koloratúr áriákkal bűvölve el a hallgatóságot. De a darab esett, határozottan esett. Egy kis változatosságot hozott még a forgószínpad alkalmazása, sárga, vörös, barna leveleiket hullató erdők képével, a szárkúpokkal ékes főieteken csillogó ökörnyállal az ezüstös levegőben. A finálé is szép volt. A fecskék búcsúdala a telefondrótokon könnyezé- sig meghatotta a nézőket. Kitapsolták még a függöny elé az ijedt nyulakat, remegő őzeket, pompás fácánkakasokat. A bolondos sere- gélyfi két vadgálamb-sta- tiszta között vicceket kiáltozott a nyárfáról. Az utolsó felvonás új díszletek között kezdődött. Ködfüggöny mögött alvó tanyák, és néha felvillanó fényben mélykék árnyékok a havon, zúzmarás fákon fekete varjúsereg leselke- dése a disznóperzselés vidám munkájában nyüzsgő tanyaudvaron. Az új díszletek között játszódó utolsó felvonást halk, finom zene kísérte. Szántalpak siklása, téptek csikorgása, őzlábak koppa- nóra a fagyott havon. Valaki átmegy a színen és boros fowl a nyárról dalol, s a tél favágó képében a lenyugvó nagy piros Nap felé ballag. Lehelete köd, léptei fagyos északi szél, az istállókban pedig barmok állnak a jászol körül. S míg elmélázva forgatják a szénát nedves, rózsaszín szájukban, emlékezitek « legendára. A függöny lassan lehull, de mielőtt végképp össze, csapódna Szilvesztert is köszönthetjük. Szava mev.en- tó az elmúltakról de naoy színes kaleidoszkópjába bárki betekinthet, s láthatja benne álmait. Aztán meghajol, bohócsapkája a földre hull. Finita la comedia. Huszár Istvánná kék, sem a felnőttek megbecsülését nem tudja megszerezni — saját hibájából. Azonban azt is tudom, hogy sokak részéről azok a pedagógusok sem kapják meg a rint megjegyeztem: „Nem akarjuk ugyan önt ezekhez a nagyokhoz hasonlítani, mert Ön csak egy szürke falusi pedagógus..”, stb. He, ... lyes ez? Ha ezt hallja egy minden becsu.etes dolgozo- v£gZós fiatalember, vajon nak kijáró tiszteletet, akik arra fogja inspirá1ni( hogy helytállásukkal, jó munká- Ia|ura kérje magát? jukkái arra rászolgáltak. Sokfelé járok ég számtalan- H0I11 üKörOfil a sérelme, szór tapasztalok olyan je’en- ^et laslmozni, hiszen nem séget, ami nem megtisztelő ^ az alaPhan§ a peőagógu- a pedagógusokra nézve. A szemben. Mégis meg kell mondanom, hogy meglepődtem, mikor Mesterházi Lajos Tizenegyedik parancsolat c. darabját láttam a televízióban. Az egész színdarabban egyetlen régimódi vígjáték-figura volt: a falusi általános iskolai tahangnem — ahogy róluk és velük beszélnek, sokszor kifogásolható. Vannak emberek, akik úgy hiszik, hogy az iskola irodájában nem kell levenni a kalapot, és ha valami kifogásuk van, azt gya’ázkodva. káromkod- n^r_ Egyedül ő beszélt táj- va is előadhatják. szólással, s bemondásaival A sajtóban, rádióban és a együtt nagyon furcsán ha- televízióban is akad egy-egy tott. Ilyen a falusi pedagó- megnyi'atkozás, amely nem gus? Az író egész múltja és öregbíti a pedagógusok te- munkássága olyan, hogy kintélyét. Megemlítek né- s:mmi rossz szándékot nem hány apróságot, de sz:ret- lehet feltételezni róla. Lenéin, ha ezt mindenki jó in- hét, hogy a művész a’akí- dulatú észrevételezésnek te- tása torzította el az hó szán'Vila (j s zIhü ő n a Lő it a fit esi balett I960 második felében az Állami Balettintézet végzett növendékeinek egy csoportja Eck Imrének, az Állami Operaház művészének vezetésével önálló együttest alakított Pécs i tt. Felvételünk a Pécsi Nem- zei Színház balettegyüttesének budapesti vendégjátéka alkalmával készült. Az együttes a Balettest 1963 című műsort mutatta be a Petőfi Színházban. A képen: Az Etűdök No 2 című jelenebből.
