Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
A lengyel szociológusok sikerei A szociológia — sző szerinti jelentése társadalom- tan — olyan tudomány, mely a társadalom belső törvény- szerűségeit kutatja. Vizsgálja a különböző társadalmi tényezők szerepét, a társadalmi együttélés formáit és fejlődésük törvényszerűségeit. A szociológia nyomait már az ókorban, Arisztotelész, Pláton műveiben is megtaláljuk, hiszen a társadalom fejlődésének kérdéseire már akkor is kerestek választ, de tulajdonképpeni tudománnyá a XIX. század második felében alakult ki. Lenin szerint a tudományos szocializmus pedig „először tette lehetővé a tudományos szociológiát”. A magyar és a szocialista világban folyó szociológiai kutatásokról az olvasó keveset tud, a Valóságban, a TIT társadalom- tudományi folyóiratában és másutt megjelenő cikkek, egy-két könyv tájékoztatnak csak erről az érdekes tudományról. A Népújság olvasóit ezért bizonnyal érdekli a lengyel szociológusok munkája. A lengyel szociológiának éltető hagyományai vannak. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hegy a varsói, a lodzi, a krakkói és a poznani egyetemeken híres szociológiai tanszékek működnek. Lodzban például elsősorban az ipari, Varsóban pedig a kulturális szociológiai problémákat vizsgálják. Roppant érdekes például a lengyel rádió és televízió közvéleménykutató intézete munkájának kibontakozása. öt évvel ezelőtt csak három szociológus dolgozott itt, akik felfedezték, hogy a rádióhallgatók levelei nagyszerű anyagot adnak a szociológiai kutatásokhoz. Eleinte a levelek ezreit a felmerült problémák, a levélírók kora, foglalkozása alapján osztályozták és vonták le a következtetéseket. Ma sokoldalúbb módszereket alkalmaznak, de már harmincán vannak, és számos más intézmény kérésére is végeznek kutatómunkát. A tanácsok, a tervhivatal, a külügyminisztérium, az ifjúsági szövetség, a tudományos akadémia, az antialkoholista tanácsadó és még igen sok szerv randel felméréseket. Ehhez a hatalmas és egyre növekvő kutatómunkához megfelelő szociológiai hálózatot kellett kiépíteni. A hálózatnák a szokásos módon való működtetése azonban nagy ősz. szegeket emészt fel. Mivel ezt nem tudták biztosítani, társadalmi aktívákból állították fel. A rádió felhívására mintegy háromezren jelentkeztek, s közülük 15C0 még ma is rendszeres adatközlő. E tájékoztatóiknak sok gyakorlati hasznuk van, és befolyásolják az egyes intézkedések végrehajtását. A lengyel igazságügyminisztérium egy felmérés tapasztaltai és adatai nyomán egy új törvény életbe'épte- tését vonta vissza. A külügyminisztérium kérésére közvéleménykutatást végeztek a nemzetközi kérdésekről kialakult nézetek összegezése céljából, de vizsgálatot folytattak a kereseti kérdésekről, az állampolgárok életcéljairól, arról, mit tegyenek azokkal a tehetetlen öregekkel, akiket a fiatalok nem akarnak eltartani, dolgozzanak-e az asszonyok, az idegenforgalmi központ megrendelésére pedig évente kétszer a szal>adságolási idő előtt és után állítanak össze tájékoztatót a szabadság eltöltésének módjairól, és így tovább. Jelentős segítséget nyújtanak az állami építkezések megfelelő helyének a kiválasztásához is. Bizonyítja ezt Swinoujscie esete is. Kicsiny balti-tengeri kikötő volt a lengyel—NDK-hatá- ron. A közeli határ miatt nagy volt az elvándorlók száma. A lengyel kormány grandiózus tervet dolgozott ki e táj átalakítására: Swinoujscie helyén forgalmas kikötőt és nagy fürdővárost akartak felépíteni. Annak ellenére, hogy a terv sz:rint előnyös volt a hely kiválasztása, a kormány, hogy teljes mértékben megbizonyosodjék erről, felmérést végeztetett: lehet-e a környék lakóira — a szó átvitt értelmében — építeni, nincs-e szándékuk az építkezés ellenére elhagyni a helyet, vagyis számíthat-e nagyob kereslet es:tén is megfelelő számú munkaerőre? A vizsgálatot 1939-ben végezték, s az pozitív feleletet adott, megkezdhették az építkezést. Két év múlva a felmérést me0ismételték. Ennek az eredménye is megerősítette az első összegzés következt léseit, az ős'akos- s’g nem csökkent, hanem nőtt. Az adatszolgáltatók közölték, hogy mindenben hozzájárulnak a kormány törekvéséhez: a táj felvirágzásához. Ezek a példák is tanúsítják, hogy a különböző szociológiai felmérések, kutatások milyen nagy hasznára vannak a szocialista társadalom építésének. K. A. Iff lakik a szerelem Borisznak mindig szerencséié volt az életben. Könnyed, vi- dám, de egy kissé öntelt is, el sem tudja képzelni, hogy akadjon olyan lány, aki képes varázsának ellenállni. Nem kis csodálkozására azonban a bájos, okos Lida, aki az új városnegyed múzeumában dolgozik, egyáltalán nincs elragadtatva tőle és egy-kettőre lehűti. Szergej, Borisz barátja kissé kárörvendő mosollyal figyeli a nagy szívrabló felsülését. Így kezdődik az Itt lakik a szerelem című színes, szovjet opt rettfilm, melyet az endrődi Kossuth mozi mutat be januá 12-én. Új Rezsff: Mi örömökre születtünk Mi örömökre születtünk: kacagásokra, hahotákra, nem vértől csepegő vitákra. Mi békességre születtünk: szép estékre, lágy hajnalokra, egymást szorító, forró karokra. Mi vidámságot kívánunk: kedves mókát, sok csacs/ságot és ntálunk minden halálost. Mi szellemesnek születtünk: okos és szép dolgok szívének, bennünk dalra kelne az élet! Mi nagyon egymásnak teremtünk. Ö! Ha esryszer egymásnak élnénk, csak örülnénk és sosem félnénk! • •••■• .•«••■0*0 o* ■•■■no»»«« «0 Hz éle! álom és acélgereblye Bemutatjuk Pelur Ilka Jászai-dijasf, a színház új tagját Nagyon jó a hangulat — ca a „civil” néző első impressziója az Olympia próbáján, egy héttel a bemutató előtt. A jó hangulat azonban most nem tréfálkozást, a harsány nevetések egymásutánját jelenti, az öröm, elégedettség oka más: az alkotás szépsége, az író által színpadra álmodott emberek egyre jobb megközelítése. A színpadon a sok ismerős között új arc is feltűnik; Plata-Ettingen nagyhercegnőt Petur Ilka Jászai-díjas művésznő alakítja. Ebben az évadban szerződött a Jókai Színházhoz, ez lesz az első itteni szerepe, természetes, hogy a riporter érdeklődése az ő játékára irányul. Az újságokból ismerős volt a szerepköre, hozzávetőlegesen szín észegyé ni- sége, a rádióból telt, mély- fekvésű hangja, filmekből kifejező mozgása, árnyalt gesztusai, most azonban mindez együtt, „élőben” több, más és új élmény. Különösen így, próba közben, amikor „ráadásként” a néző az alkotás folyamatába is bepillanthat A művésznő most éppen megáll eey mondatközépnél, ismétel, s közben új mozdulatot próbál, még nagyobb, s még gőgösebb haraggal fordul a magát huszártisztnek kiadó álszélhámos felé. A rendező, Máté Lajos elégedett a változtatással, majd a próba szünetében az öltözőben kerestük fel a művésznőt t , Békéscsaba niwn Ismeretlen város számomra — kezdi a beszélgetést —, a színházak államosítása utáni években a Szegedi Nemzeti Színház tagjaként már játszottam itt. És Gyulán is, egy ezt megelőző nyári szezonban. — A Jókai Színház tagjai kozott talált ismerős kollégákat? — Természetesen. Nagyon sok helyen játszottam már életemben, s így olyan színház talán nincs is Magyarországon, ahol re találkoznék régi kollégákkal. Itt, Csabán — most csak az Olympia résztvevőiről szólva — például Szentirmay Évával és Máté Lajos rendezővel, akivel Győrött töltöttem együtt egy évadot. — Győr. Itt kapott Já- szaiilíjat! — Igen. BaradUynéért A kőszívű ember fiaiban. (Később Máté Lajostól azt Is megtudjuk, hogy Petur Ilkát Sásdi Sándor Nyolc hold föld című drámájában nyújtott alakításáért a Szocialista Munkáért Érdeméremmel is kitüntették.) —■ Ez az első találkozása az Olympiával? — Az első, sőt — érdekes véletlen, hiszen életemben száznál jóval több szerepet játszottam már —, az első Molnár Ferenccel is. így aztán ez a mostani bemutató meg a felfedezés örömét is adja nekem. A beszélgetésnek az ügyelő vet véget, színpadra hívja Petur Ilkát. A művésznő indul, egy pillanat alatt megváltozik: már nem Petur Ilka, hanem egy másik ember — Plata-Ettingenn az Olimpiából, *-Ä— „Isten veletek, ti boldog Vendelinek”. (Krúdy) A z úgy volt, hogy Vendel megveüte a postán a , .Mezőgazdaság gépesítéséért’' bélyegsort és boldogan kilépett a meseszép május eleji aranyfénybe, ahol Is azonmód beleütközött egy háromfogú öregasszonyba, aki szelíden rögtön a kabátujjához ragadt: — Doktor úr drága doktor* úr én minden éjjel számokkal álmodok és ismerem a számokat mert nekem hat elemim van doktor úr és a múlt éjjel is láttam hogy egy fehér veréb pipa volt a csőrébe dTá- ga doktor úr itt süljön ki a szemem és fölmászott a hídra és beleugrott a vízbe és fehér veréb pipázik az 27 és a híd az 5 drága doktor úr benne van az álmoskönyvbe mert én tudok olvasni hat polgárim van nekem és folyóvíz az 63 és bele az 11 és ugrik az 32 drága doktor úr és ezt most beleírom a lottóba mert írni is tudok itt süljön ki a szemem hat gimnáziumom van drága doktor úr és egy olyan lottó az háromharmfcc és magának olyan gyönyörűszép szeme van drága doktor úr és a maga szíve sose fáj...? V endel adott neki húsz fillért, mégha lattan visz- szasietett a postára, vett egy lottót és habozás nélkül áthúzta a következő számokat: 5, 27, 63, 11 és 32... Szóval, aztán úgy votlt, hogy az alattomos nyerészkedők a fehér verébért, aki pipázik és aki bele Is ugrik, egy vasat sem fizettek, de a vizet és a hidat sikerült Vendelnek eladnia kerek 5 forintért, amit aztán borravaló fejében a postásnak adott, amikor a hosszú csomagot hozta. A csomagot — nyilván némely lolikáism^ref- furdalásaik miatt — a tevékeny fehér verébért sorsolhatták ki Vendelnek, a lottó tár gynyereanény-játékán. *— Cső vény Vendéi. Egy acélgereblye — konstatálta hidegen a postás. — Egy aocéd-gereblye — súgta maga elé átszellcmülten a címzett, a „Mezőgazdaság gépesítéséért” bélyegkor boldog tulajdonosa, aki egyébként a központban lakott, harmadik emeleten, anyósával, teljesen árván, özvegyen és gyermektelenül. — Egy acél... egy gereblye — susogta Vendel, aki máskülönben nyugdíjas aszfaltbuirkolási alfél ügy elő és aktív file téids- ta volt. — Egy acélgereblye, ...valóságos... ac-cél... és kis házikó, nagy mezőben, szarkaláb, szénaszag és kék a búzavirág, kék az egész világ... óhh!... De addig is minden este, vállán a gereblyével, csöndesen leballagott a közellévő talpalatnyi sétatérre, és mosolyogva a gőgös tűzfalak lenézésén, vígan kapargatta a salakot a nőszirmok körül. Máskor elbandukolt hűséges álmaival a füvész- kertbe, megnézni másik kedvencét, a rózsaszín lótuszokat, és kicsit boldogtalan volt, hogy a vízben nem lehet gereblyézni — hát csak a parton tologatta a földet, halkan, dudo- rászva. Aztán lótuszt lopott, s kijátszva a kert aktív főfelügyelőjét — ő, a nyugdíjas alfelügyelő! —, megrészegülten bolyongott a kora nyári éjben, miközben apró holdsugarak szaladgáltak a gereblye valódi acélfokain... Már bezárták a kaput, mire hazaért, — Csöveny úr, ilyen későn? — dörmögte rosszallóan a kapu álmos nyitogatója, aztán a gereblyére meredve, holtra vált arccal hátrált egy-két lépést. — He-he — mondta élvezettel, s nagyon barátságosan Vendelünk —, egy kis buíkoli- kus foglalkozás fiatallá teszi az emert és meghosszabbítja a fiatalságot. Látja, mily egyszerű az egész: itt van ez a gereblye, egy acc-cél gereblye... hát most figyeljen ide, öreg csont.M i?! Ez magának egy accél, Csöveny elvtárs? — harsogta a házmester, visszazökkent lélekjelenléttel. — Es vén csont az örega.pám, érti? És inkábbad a korsó sört fizetné meg a kilincsjavításéirt, de maga lottózik, oszt az ilyentől minden kiteltük... He? Oszt meg asszongya maga, hogy sör? Hót sör ez manapság, Csöveny elvtárs? Az frászt egy sör, érti, egy frászt’... És méghogy gereblye? Hahh! A gereblye acélbúi van, és ez talán acél, hát van most accél, hát mondják meg?! — A házmester itt hosz- ezút köpve a menekülő Vendel után, láthatóan a bizalmi kérdést vetette fel, s fenséges k-öa ül pillantása máris egyhangú helyeslést sejtetett. — Nahát! — hirdette ki az eredményt. — Ez frászt egy gereblye, öreg- r'm, egy frászt!.- Vond el, a hk leien /iss/a/o rbulástól lihegve, ekkor már benyitott lakásuk ajtaján. — óh, Elemér — rebegte álmában anyósa, és másik oldalára fordult. Hősünk fölakasztotta a gereblyét saját külön szögére, legutóbb megboldogult papagájának fényképe alá — végigsi- mogatta nyelét, majd sóhajtozva nyugovóra tért a díványon, miután a zsákmányolt lótuszt egy befőttesüveg vízbe helyezte, amit legnagyobb meglepetésére már az éjjeliszekrényén talált. De ilyen kicsiségeken nem ért rá most sokáig töprengeni... Feje, a benne zsibongó óriási tavasztól, boldog fájásba kezdett; álomba szédülő képzeletében kitárult a lótuszvirág, szirom kelyhében egy káprázatos hindu hercegnő ült, helyenként rózsaszín selymekben... és rámosolygott, igen, Vendelre, rá... Mégis csak kellene egy ka- ril — gondolta hősünk homályosan. — Hm... Az íróasztalban van, emlékszik jól, bal oldalon, felülről a harmadik, alulról a második fiókban, egy doboz gemkapocs és néhány versének kézirata között. Az ám, mert ő költő, mi lehetne más?... A gereblye már megvan, majd jő a házikó, mező, nőszirom, óh... A lótusz kely- hén hercegi sarj, bűbáj mosolyog felém. Arcának barna bőre közt foga patyolatfehér... Ez az — lehelte Vendel. Most pedig átmegyünk a másik szobába, papírra vetjük, bekapjuk a karilkát is... és Vendel egyik lábával — jóval az események után ébredt rá, hogy a ballal — lelépett a padlóra. A dívány elszomorodottan pilyeregni kezdett alatta, mire az ágyban tüstént félbeszakadt a szuszo- gás. — Figyel, mindig figyel — morogta Vendel és kaján daccal a másik lábai is letette. — óh, Vendelin, óh anyósa, ülőhelyzetbe termetét, amellyel már éve próbálta egy 45 ki’ mai szende szerepkörét ni. És valóban — mint Vendel most is érezh. ez túlontúl is sikerült nt Ejnye — állott meg hirtelen —, hiszen már rég elfogyott a ka- ril az íróasztalból! Mindegy, akkor is átmegy, átmenti a hercegnőt, a gereblyét, álmait... Ej, hát egyáltalán, miért is nem a másik szobában alszik Ő...?I Állandóan a másikban?!... Hát miért nem?!... Ó h, Vendelin, fiacskám — fuvolázta a Han —, megtaláltad a vizecske Igaz, még ez ideig nem for elő, de én mindig félek Vendelin, én mégis rer hogy benn felejted, szebb álmodban kiesvé ja légcsövedet óh... / — Jaj! — döbbent del —, hiszen nekf lom sincs... Ürist mi történt veled!' isi — egyet lépett ben. — Hercegi sa lém, arcának barr fehér — dünnyögt s ezért szánalma? — ... és megfu’ fogsorodtól, eml jó Ernő bácsid is V endel más' kor már j tént, sajgó reur úton és Vend hagyott végig Gereblye, ac-c szegte magának —, hát van moí most gereblye?! accél, te vén a Frászt egy acél, ■ reblye, érted, eg. Ugyanis nemrég hogy másik szobája Kovács C
