Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
»84. Január 12. 1 Vasárnap Bonn és a ílruscsov-üzenet Bonn A nyugatnémet kormány hivatalos képviselőjének korábbá bejelentése szerint Bonn tárgyalásokat folytat a nyugati szövetségesekkel arról, milyen választ adjanak Hruscsov üzenetére. Ezzel kapcsolatban Boriszov, a TASZSZ hírmagyarázója a következőket írja: Bár a formális válasz még nem született meg, Bonnban valóságos hadjárat kezdődött a szovjet békekezdeményezés ellen, amely a világ legnagyobb részében pozitív visszhangra talált. Ennek ellenére úgy döntöttek, hogy nem utasítják vissza egyértelműen a szovjet javaslatot. A hivatalos Bonn helyesebbnek tartotta a manőverezést, a válasz késleltetését. Egyidejűleg kampányt indítottak a Hruscsov-levél tartalmának elferdítésére és hatásának csökkentésére. A kormányhoz közelálló lapok, például a Frankfurter Allgemeine Zeitung, nyíltan követelték a javaslat elutasítását. Még világosabban vallott színt Krone, különleges megbízatású bonni miniszter. Egy cikkében nyugtalanul jelenti ki, hogy a Szovjet javaslatok elfogadása a meglévő határok szentesítését jelentené. A hadjáratba bekapcsolódott maga Erhard kancellár is. Jellemző, hogy alig néhány nappal ezelőtt, egyik újévi üdvöz'etében a kancellár kijelentette: kormánya az 1937-es „német birodalom” határainak visszaállítása mellett száll síkra. Egyes sajtójelentésekből az tűnik ki, hogy az NSZK kormánya nemcsak maga helyezkedett szembe a szovjet kormányfő leve ével, hanem szövetségeseit is igyekszik álláspontjának e'fogadására bírni. A szövetségesekkel folytatott tanácskozások során, amint a DPA hírügynökség tudósítója megállapítja, az NSZK kormánya a „legteljesebb tartózkodást” fogja indítványozni. (MTI) Ártatlanok vére a csatornában A Panama-csatorna 1914-ben j tak fel ürügyül agresszív erőfitog- nyílt meg tízévi építkezés után, j tatásukhoz. A konfliktus igazi oka de az Egyesült Államok már azonban az, hogy az Egyesült Ál- 1904-ben bebizonyította korlátlan ; lamok nem óhajtja felülvizsgálni fennhatóságát a csatorna és part- a hatvan évvel ezelőtt kötött im- sávja fölött. A Kolumbiától állam- ! perialista szerződést, ami pedig csínnyel elszakított kis állammal Washington egy olyan szerződést kötött, amelynek értelmében az örök bérleti jogért tízmillió dollárt fizetett ki, ezenkívül pedig csak egy nevetségesen alacsony évi bért fizet azóta is. Mióta a Panama-csatorna megnyílt. egész hosszában, mindkét oldalon drótkerítés választja el Panama területétől. A kerítésen belül a terület amerikai-szuverenitás alatt áll, a fizetési eszköz, a jogszolgáltatás és természetesen a közigazgatás is amerikai. A drótkerítés valósággal két világot választ el, mert a másfél milliós kis államban a munkások húsz százaléka állandóan munkanélküli, a csatomaövezetben pedig a panamai állampolgárok lényegesen alacsonyabb bért kapnak, mint az amerikaiak. Panama jelenlegi elnökének, Roberto Chiarínak a hivatalba lépése, tehát 1960 óta fe’lendült a kis ország küzde’me a csatornára J vonatkozó szerződés felülvizsgálásáért. A1 leglényegesebb követelé- ! sek a következők: Washington j eme1 je fel a bérleti díjat; Panama ! részesül iön a csatornahasználati díjakból is; az Egyesült Államok engedje át a panamai, bilbaói és coloni kikötőberendezések egy részét mert jelenleg Panama gyakorlatilag nem rendelkezik kikötővel. a csatomaövezetben működ lenek vegves bíróságok, egyenlítsék lei az amerikaiak és panamaiak bémívóiát. végül pedig Washington növelie beruházásait. Tava’y az amerikai - kormány ..Jó’ndtilata jeléül” hozzájárult, hogv a csatorna övezet hen a csi'la- gos-sávos zászló mellé kitűzzek mindenütt a nanamai lobogót is. , áz amerikaiak mos* egv ilven I zászlókitűzési kísérletet használannál is inkább időszerű lenne, mert már dolgoznak egy. új Panama-csatorna tervén, amit az ugrásszerűen emelkedő forgalom tett szükségessé. Az új csatornához azonban új földterületeket kell igénybe venni. A panamai kormány viszont természetesen nem járul hozzá addig a csatornaépítéshez, s nem köt szerződést sem, amíg a jelenlegi szerződés hatályban van. ,A panamai vérengzésről érkezett hír ismét jellegzetes példája annak, hogy az Egyesült Államok milyen eszközökkel próbál még mindig elbánni kicsi és gyenge dél-ahnerikai államokkal. — u—s Julius Raab Ausztria volt kancellárja, Julius Raab — amint erről a lapok már beszámoltak — 73 éves korában Bécsben elhunyt. Raab kora ifjúsága óta politikai szerepet vállalt az Osztrák Keresztényszocialista Mozgalomban. Miniszterként részt vett Schussnigg utol ó kormányában, majd az An- schlusst követően visszavonult a politikától. A nácizmus összeomlása után visszatért a politikai életbe. A néppárt egyik alapítója lett és bekerült a parlamentbe. Ezután — 1953 és 1951 között — ő töltötte be a kancellári tisztet. Politikai működésének ebben az időszakában állást foglalt az osztrák államszerződés megkötésének szükségessége mellett s ezt a nézetét szilárdan képviselte. Raab Ausztria minden szomszédjával, így hazánkkal is, korrekt viszony kialakítását tartotta szükségesnek és az elmúlt esztendőkben kifejtett politikai munkálkodása során az ésszerű kapcsolatok útjait kereste. Tartózkodott az olyan lépésektől, amelyek árthattak volna Ausztria semlegességi státusának. Realista politikus mólján, következetesen fáradozott a magyar—osztrák kapcsolatok fejlesztésén. Mint az osztrák szövetségi kcre kedelmi kamara elnöke — kancellársága után — járt Budapesten is és tárgyalásokat folytatott. Nemzetiségi kérdés Cipruson A FöMközI-tenger keleti medencéjében fekszik a 9250 négyzetkilométernyi, teliét Fejér és Veszprém megye összesített területével mintegy azonos nagyságú — Ciprus szigete. Lakéi több évig tartó fegyveres partizánharc (melyben főleg a görög nemzetiségű ciprusiak vettek részt), továbbá hosz- szú jogi tárgyalások eredményeként, nyolc évtizedes brit gyarmati uralom után, 19C0 augusztusában nyerték el politikai függetlenségüket. Ciprus nemzeti szuverenitását azonban súlyosan sértette az a tény, hogy a sziget két körzetében (Dlie- khella és Akrotiri településeknél, valamint környékükön) brit katonai támaszpontok maradtak, melyek jelenA NEMZETISÉGEK MEGOSZLÁSA ' (§ ű 0^ tüJ <É SZIGETÉN a lakosság többi Zt*' 20** ^ leg is Nagy-Britamüa szuverén területei. Ciprus tényleges függetlenségéért vívott küzdelmét, valamint belpolitikai tf,/ , ‘L'trnger l/RMlé? A V' <S>.v •* II8U * Irt helyzetét az utóbbi években igen megnehezítette a török nemzeti kisebbség kérdése. A kereken 580 000 lakosú Cipruson ugyanis mintegy 105 000 török él, azaz az összlakosság 18 százsaAzon a napon, amikor Dallas. ban gyilkos golyók kioltották John F. Kennedynek, az Egyesült Államok elnökének életét, az Atlanti-óceánon innen, Párizsban, a francia köztársasági elnök éppen születésnapját ünnepelte: De Gaulle tábornok 1963. november 22-én lett hetvenhárom esztendős. A véletlen időbeli egybeesésből ne vonjunk le — nem is szabad! — bárminő következtetést. De azt a tényt nem lehet elhallgatnunk, hogy a tragikus véget ért amerikai elnök és a párizsi Elysée-palota ura között korántsem volt olyan szívélyes a viszony, mint ami szövetségesek kö. zött szokásos. Ha hinni lehet a L an- cia köztársasági elnöki palotából kiszivárgott pletykáknak, amelyeket — fenntartásokkal ugyan — a párizsi lapok közöltek is, De Gaulle nemegyszer nyilatkozott bizalmasai előtt gúnyosan az amerikai elnökről, szúrós megjegyzései leginkább Kennedy fiatal korát vették célba, s ezért — a mendemondák szerint — hol „minist- ránsgyereknek”, hol „cserkészfiúnak” titulálta a nyugati tábor vezető hatalmának első emberét... Nincs kizárva, hogy az amerikai elnök hirtelen halálát Párizsban egyesek „égi jelnek” vették — azok, akik hisznek De Gaulle tábornok gondvisedésszerű elhivatottságában —, hogy most Franciaország új és eredményesebb akciót kezdhet a nyugati táboron belül a NATO-ban is, a maga nagy hatalmi szerepének elismertetésére. Mert Kennedy elnök életében pontosan ezt a De GaulGyilkosság a le-i követelést utasította el, éppen azokkal a francia törekvésekkel szállott szembe, amelyek egyrészt az „önálló francia atomütőerő” létrehozását, másrészt a De Gaulle vezetése alatt álló „Európai Politikai Unió” megteremtését célozták. De Gaulle tábornok még 1958 szeptemberében, néhány hónappal hatalomra kerülése után, fogalmazta meg híres titkos memorandumában, amelyet Eisenhower amerikai elnökhöz és Macmillan brit miniszterelnökhöz intézett, a maga alapvető követelését: a nyugati tábor politikájának, stratégiájának irányítására hívjanak életre egy hármas „direktóriumot”, egy amerikai—angol—francia „triumvirátust”. Az inflációval küszködő, külföldi segélyekből élő és a polgárháború veszélyéből éppen, hogy csak kilábalt Franciaország igénye szinte nevetségesen fdLlengősnek látszott. De Gaulle tábornok évekig nem is kapott választ memorandumára.. A francia diplomácia azonban De Gaulle közvetlen utasítására újra meg újra fáradhatatlanul és fanatikusan ismételgette a követelést. Közben a személyi hatalom rendszerének első gazdasági és politikai „sikerei”: a munkásosztály rovására elért pénzügyi „stabilizáció, a francia monopóliumok megerősödése és nem utolsósorban az algériai háború terheitől való születésnapon megszabadulás — növelni kezdték Franciaország súlyát a nyugati táborban. De Gaulle kormánya hozzálátott az atomfegyverke. zéshez, keservesen ugyan, költségesen is, de megindult az atombombák gyártása. A francia tábornok-elnök nyélbe ütötte a szövetséget az Adenauer-i Nyugat- Németországgad és ezt követően egyre határozottabban adott hangot a követeléseknek, hogy egy nyugat-európai szövetség, amelynek Franciaország és az NSZK a vezetője, vegye át az európai érdekek védelmét és szabaduljon meg az amerikaiak „gyámságától”. Kennedy Amerikája érthetően rossz szemmel nézte De Gaulle önállóskodását és szembefordulását az Egyesült Államokkal. Washington mindent megpróbált, hogy megnehezítse a francia atomfegyverkezést, féltékenyen őrizte a maga „atomtitkait” s esszé ágában sem volt kiszolgáltatni a francia szövetségesnek a nukleáris bombák gyártása technológiájának adatait. Az amerikai kormány fokozódó nyomást gyakorolt a Közös Piac országaira, hogy mondjanak ellen De Gaulle politikájának, amely az Európai Gazdasági Közösséget a külvilágtól elzárkózó gazdasági egységnek fogja fel s amely a Közös Piacról ■kirekesztené az amerikai és az angol árukat is. Az Egyesült Államok diplomáciájának politikai és gazdasági manőverei végül is nagyban-egészben hatottak, s különösen azután, hogy Adenauert Erhard váltotta fel a bonni kancellár székében, De Gaulle tábornok hovatovább elszigetelődött a „kis Európában”, de az egész nyugati táboron belül is. Kennedy halála a jelek szerin: nem hozott változást az amerikai—francia viszonyban. Johnson, az új elnök, nem mutat több hajlandóságot a párizsi követelések elfogadásában. Az elnökválasztás évében aztán — belpolitikai megfontolások alapján is — Johnson folytatni kívánja azokat a kelet— nyugati tárgyalásokat, amelyek gondolatát De Gaulle tábornok egyelőre ellenzi. A szovjet—amerikai „párbeszéd” tovább tart és Washingtonban majdnem olyan élességgel, mint Moszkvában, megbélyegzik a francia tábornokelnök berzenkedését a kelet—nyugati viszony megjavítása ellen... De Gaulle utolsó hivatalos megnyilatkozásában, szilveszteri beszédében makacsul kitartott álláspontja mellett: nem lehet a Szovjetunióval tárgyalni, amíg Nyugat-Európa nem képes az Egyesült Államokkal egyenlő erőt felmutatni. Meddig tart ez az „amíg”? Még a New York Times is gúnyosan jegyezte meg, hogy hosszú-hosszú évekig... s addig ne születhetnének eredmények a szovjet—amerikai tárgyalások nyomán? A francia tábornok-elnök konoksága aligha akadályozhatja meg a kelet—nyugati viszony javulását. Pálfy József léka. A ciprusi törököknek az összlakossághoz viszonyított aránya a Le fka — Paphos — Limassol városok bezárta területen — azaz a sziget nyugati partvidékén — is csupán egy-két tizeddel emelkedik a 20 százalék fölé. Ezen a területen, továbbá a sziget többi részein a görög és török lakta települések az évszázadok folyamán területileg teljesen összekeveredtek. Még a nagyobb városokban (mint pl. az 52 ezer lakosú Nicosiá ban, az ország fővárosában, a 40 ezer fős Limassol-ban, a 30 ezer lakosú Famagusta-ban, a 20 ezer lakosú Lamaca-ban) sem lehet a ciprusi görögök és törökök lakóhelyei között határozott vonalat meghúzni, annak ellenére hogy ©gyes városokban török lakta negyedek alar- kultak ki. A ciprusi görög—török nemzetiségi probléma mesterséges kiéleződését, mely a török nacionalizmus formájában jelentkezett, az „oszd meg és uralkodj”-elve alapján épp a gyarmatosító hatalom, Nagy-Britannia használta fel s a függetlenség megadását is a kérdés körül kialakult elkeseredett viták miatt tudta elodázni, illetőleg olyan alkotmányt kényszeríteni a ciprusiakra, amely eleve belpolitikai feszültséget rejtett magában. A múlt év karácsonyán kirobbant rendkívül véres összetűzések után a ciprusi török kisebbség vezetői a szigetnek etnográfiai alapokon nyugvó görög—török területre való felosztását vetették fel. A ciprusi lakosságnak 78 százalékát, azaz 450 000 görögöt képviselő kormány azonban e teljesen irreális követelmény elől elzárkózik. Ciprus (a görög és török lakosság), Vagy-Britannia, Görögország és Törökország képviselőinek részvételével előreláthatólag január 13-án nemzetközi konferencia kezdődik Londonban, a ciprusi nemzetiségi probléma rendezésére.
