Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-12 / 9. szám

1984. január 12,

2

Vasárnap

A békéscsabai ruhagyár hosszú éveken át a megye legjobb üzemei közé tartozott. Ezért dolgozói nemegyszer részesültek általános elismerésben. Eddig Ötször nyerték el az Élüzem címet, s 1962- ben megszerezték a megyei pártbizottság kongresszusi versenyzászlaját. A kongresszusi verseny a vállalat történetében a legkimagaslóbb eredményeket hozta, amelynek alapján a gyár vezetői az 1963-as évre 7 százalékos tervemelkedést irányoztak elő. Ezt a tervezést sugalmazta az is, hogy 1963. január 1-től az iparági átszervezés, illetve összevonás megtörténik, amelynek kedvező hatása megmutatkozik majd a termelésben. Átmeneti nehézségekkel természetesen számoltak az üzem vezetői. De úgy gondolták, hogy az összevonással a gazdaságosabb munka egyik fontos feltételeként kialakul majd a jobb profilozás, kevesebb átállás zavarja a munka folyamatosságát, mindezt pedig év végén százalékokban, forintokban lehet lemérni. Még két héttel sem hagytuk magunk mögött az óesztendőt, de már meg lehet állapítani:

ml valósult meg az elképzelésekből.

Kezdjük a végén a dolgot, de a legfontosabbnál. A Férfifehéme- műgyár békéscsabai gyáregysége (ez lett a neve az összevonás után) a tavalyi tervkorrekció ellenére is csak 95,6 százalékra teljesítette éves tervét. Ez 9,6 millió forintnyi veszteséget jelent termelési értékben.

Mindjárt elöljáróban meg kell mondanunk, hogy alapvetően nem a dolgozók munkához való viszonyában volt a hiba. Hogy mégis megromlott ez, s évközben csökkent a ruhagyáriak munkakedve — az alábbiakból érthetővé válik. Az történt ugyanis, hogy a gyár dolgozói az átszervezés után a vártnál és ígértnél kedvezőtlenebb anyagi helyzetbe kerültek. Ugyanekkor szükséges leszögezni, hogy mindez nem az összevonás tényéből fakadt, — hiszen az összevonás társadalmi hasznosságát más vállalatok példája igazolja — hanem az átszervezés módjából, előkészítésének elégtelenségéből, megtörténte után pedig azokból a belső szervezetlenségekből, amelyek jelen voltak és akadályozták a munkát Békéscsabán.

Azzal, hogy egy nagyobb gyáregység része lett a régen önálló békéscsabai ruhagyár, úgy vélték vezetői és dolgozói, hogy a gazdaságosabb termelés egyik fontos követelményeként csökken majd a cikkprofil száma, egy-egy gyáregység — így pl. a csabai is — kevesebbféle árut, de a kevesebb fajtából többet gyárt majd. Ez sajnos nem következett be. Tavaly például már az első negyedévben 90 féle cikket kellett gyártaniuk, s ez végigkísérte az egész évet

Az összevonással nem oldódott meg az üzem folyamatos nyersanyag ellátottsága sem, s

ez forrásává vált minden hibának:

a rendkívül sok szalagátállásnak, a kapkodásnak, a belső szervezettség megbomlásának. Példák tucatjait lehetne sorolni arról, hogy hányszor kellett leállítani a szalagot, mert a textilgyárak nem biztosították a gyártáshoz szükséges nyersanyagot, de a központ sem gondoskodott minden esetben a kellékek ideküldéséről. Ebből csak azt látták a dolgozók, hogy már megint nem a programozásnak megfelelően kell dolgozni, egész mást kell gyártani, mint amit a terv előírt, s a sok átállás kapkodóvá tette az egész munkát.

Előfordult olyan eset is, hogy gombhiány miatt állt le a termeNagyobb önállóság—több felelősség

Az összevonás első évének tapasztalatai a Férfifehérneműgyár békéscsabai gyáregységében

lés. A békéscsabai gyáregység vezetői meg tudták volna oldani a problémát. Mivel azonban ehhez nem volt hatáskörük, csak a központnak jelenthették a dolgot, s mire ilyen módon megszűnt a gombhiány, a gyártandó cikkekből háromszázalékos vesztesége lett az üzemnek.

A múlt év október elsejéig 2,4 százalékkal csökkent a darabbérben dolgozók — tehát a munkások zömének — átlagkeresete. Ugyanakkor nagy félkészárumennyiség maradt a gyárban a rossz belső szervezés következtében, mert a vasalók és adjusztálók nem győzték a munkát.

Az összevonás előnyeinek kihasználását akadályozta az a nagy kötöttség is, mely az üzemek koncentrációjával bekövetkezett és a budapesti központ hatáskörébe adta kizárólagosan az intézkedési jogokat. Olyan elemi dolgokban is meg volt kötve a csabai gyáregység vezetőinek keze, mint a kiváló teljesítményű munka premizálása, általában az anyagi ösztönzésre rendelkezésre álló pénzösszeg közvetlen felhaszná'á- sa, mert jóváhagyás végett mindenben a vezérigazgatósághoz kellett fordulniuk.

Már említettük a gombhiányra vonatkozó mondatoknál, hogy a Békéscsabától 200 kilométernyire lévő központ nehézkes intézkedése milyen kiesést okozott a termelésben, pedig ezt a problémát az itteni vezetők hamarabb meg tudták volna oldani régi kapcsolataik révén. De előfordult más esetekben is, hogy csak a központon keresztül várhattak segítséget, s mivel a vezérigazgatóság közelről nem ismerte eléggé az itteni égető problémákat, bizony

so’« esetben Késett a segítségadás.

Sorolhatnánk ennek bizonyítására példákat, a kereskedelmi szervek, s a gyár kapcsolatálból, amikor is a kellő minőségű nyersanyag hiányában sürgősen tárgyalni kellett volna a nagykereskedelmi szervvel, hogy egyelőre,

behelyettesítésként, más anyagféleségből készült árut szállíthassanak. Ám ezt a tárgyalást nem engedélyezte a központ, illetve ő maga bonyolította le, késedelmesen. Előfordult az is, hogy Békéscsabára küldtek olyan nyersanya. got, amelyet Bajára kellett volna diszponálniuk, és Bajára érkezett olyan anyag, amit Békéscsabán várták. Nem kisebb

gondatlanságok, felülees utasítások

közé tartozik az az intézkedés sem, amely szintén rossz irányba befolyásolta a dolgozók hangulatát s amelyet mechanikusan, a teljesítésektől függetlenül hajtattak végre. Az iparigazgatóság a ruházati ipari szakszervezettel egyetértésben rendelkezést adott ki a több szintű bérezés bevezetésére. Ez felettébb hasznos dolog a bérarányok helyes kialakítása végett, amelyet azonban a jövőben rugalmasan, több tényezőt figyelembe véve szükséges alkalmazni. Lényege, hogy amelyik szalag átfutási ideje a 28 napot meghaladja, ott a darabbért 5 százalékkal, ahol az 56 napot meghaladja, ott 10 százalékkal csökkenteni kell. Igaz, hogy gyakorlatban csak az 5 százalékos levonás került alkalmazásra. De ez is mechanikusan, úgy, hogy nem vették figyelembe a szalagok teljesítését. Ráadásul olyan időben következett be, amikor az átszervezés nehézségei miatt amúgy is zökkenőkkel telített volt a termelés, s ezt fizetésükben megsínylették a dolgozók. Hasonlóan rontotta a hangulatot egy másik olyan felsőbb szervi intézkedés mechanikus megvalósítása, hogy a felmerült álláspénzt csak akkor lehet kifizetni, ha a dolgozók átlagkeresete nem éri el az előző havi átlagkeresetet. Ez a rendelkezés ellentétes a Munka Törvénykönyv paragrafusaival és sok fáradságába, harcába került az üzemi pártszervezetnek, hogy

a jogos munkabérét mindenki

megkaphassa.

A fenti jelenségeik mellett sok kisebb-nagyobb bosszúság rontotta még a ruhagyári munkások hangulatát, amj hozzájárult a tervlemaradáshoz. Más oldalról: év végéig sem alakult ki a megfelelő kooperáció a központ és a csaknem 1700 munkást foglalkoztató békéscsabai gyáregység viszonyában. S ha ez egyrészt a csabaiak terhére is írható — mert helyettük helyileg senki sem szervezi meg a munkát — ugyanilyen mínusz előjellel állhat a központ intézkedései előtt A vezérigazgatóság ugyanis

az Itteni vezeték helyett

akart mindenben intézkedni, s ezzel akaratlanul is csökkentette Csabán a gazdasági vezetők felelősségét a termelés helyi irányításában.

Említettük már, hogy nem az összevonás tényéből adódik ez a kedvezőtlen helyzet. Ezt bizonyítja, hogy a gyáregység, noha nem teljesítette múlt évi mennyiségi tervét, éppen az összevonás eredményeképpen gazdaságosabbá tette a termelést, mert az egy főre eső termelési értéket egy év alatt 4220 forinttal növelte, az üzemi eredmény pedig 19-ről 23 millió forintra emelkedett. A termelékenység tehát kedvezően alakult. De a fenti hibák miatt mégsem realizálódott az összevonás első évében az az eredmény, melyet a lehetőségek magukban rejtettek.

Az üzemi pártszervezet vezetősége év közben is látta a hibákat, s igyekezett különböző javaslatokat tenni megszüntetésükért a központnak. Feltárták a ruhagyári helyzetet a városi és a megyei pártbizottság előtt is, amelyek ipari osztályai több ízben értekeztek a vezérigazgatóság képviselőivel, pártbizottsági ülés napirendjére tűzték a problémákat, s javaslatokat tettek megoldásuk módjaira. Mindennek eredménye, hogy az új esztendőt már lényeKonzul terei ó

Osztályszcmlclci — osztályliarc — szövetségi politika

Ma már nálunk a politikai gon- párt VIII. kongresszusa a szocia- dolkodásban közhelynek számít, lista nemzeti egység megteremté- hogy az őszit ályharc a munkásosz- sének lehetőségéről és szükséges- tály politikai hatalmának megte- ségéről beszélt, a kongresszus remtésével nem szűnik meg: a megállapította, hogy államunk a szocializmust osztályharcban kell proletárdiktatúra államából foko- felépíteni. Ezt az elméleti tételt a zatosan egyetemes népi állammá, mi tapasztalataink teljes mérték- az egész nép államává alakul át. ben igazolták, a kizsákmányoló Sokakban felmerül a kérdés: osztályok hatalmuk elvesztése mindez hogyan egyeztethető össze után is szívós ellenállást fejtettek ki és a szocialista építés során a régi világ erőit gyakran igen kemény küzdelemben tudtuk csak leküzdeni. Ebben a küzdelemben az osztályfrontokat elhomályosító, ködösítő nacionalista, revizionista nézetekkel szemben a kommunisták mindig a tudományos és forradalmi osztályszemléletet képviselték.

A jelenlegi szakasz sajátosságai

A politikai irodalomban, újságokban, beszédekben és előadásokban az utóbbi években sok szó esik a szövetségi politikáról. A

a forradalmi osztályszemlélettel, az osztályharc elvével? Sok régi kommunistában, pártonkívüli munkásban és volt szegényparasztban, aki az osztályharcban nevelkedett és saját bőrén tanulta meg az osztályharc törvényét, megszólal az aggodalom: nem adtuk-e fel forradalmi elveinket? Mások, akik korábban szembeszálltak a marxizmus forradalmi osztályszemléletével, megpróbálják korábbi hibás álláspontjukat igazolni, no lám — mondják —, még sincs szükség osztályharcra,

gesen félreértik a marxizmus tanítását az osztályokról, és az osztály harcról, és egyáltalán nem értik meg társadalmunk jelenlegi helyzetét, és a szocialista építés mostani szakaszának sajátosságait.

Először: az osztályharc a kommunisták számára sohasem volt öncél, az osztályharc elvét a kommunisták sohasem tekintették valami örök elvnek, amely a társadalom fejlődésére minden időben érvényes. Ellenkezőleg: a marxisták célja a kizsákmányoló osztálytársadalom megszüntetése és az osztálynélküli társadalom megteremtése, egy olyan társadalomé, amelyben nincsen kizsákmányolás, nincsenek osztályok és következésképpen nincsen osztályharc sem. A marxisták azonban felismerték azt is, hogy ezt a célt csak a munkásosztály osztályharcával lehet elérni, ha a munkásosztály szövetségben más dolgozó osztályokkal legyőzi és megsemmisíti a régi uralkodó osztályokat. Az osztályharc tehát nem öncél, nem örök elv, hanem történelmi szükségszerűség, amely a társadalom adott szeikezetéböl, a szocializmusért folyó harc félté, teleiből következik. Ezért a forradalmi szemlélet azt követeli, hogy mindig konkrétan vizsgáljuk ezeosztályszemléletre, az osztályharc két a feltételeket és a ténylegesen és az osztályszemlélet csak bajt ható osztályerők alapján vonjunk és nehézséget hozott. le következtetéseket az osztályAklk így gondolkoznak, mélysé- harcra.

gesen jobb feltételek között kezdhették meg a csabai gyáregységben. A központ az észrevételek alapján elemezte a múlt évi tapasztalatokat és a tanulságokat leszűrve,

a csabai vezetőkkel együtt

dolgozta ki az 1964. évi teendőket. Figyelembe vették, hogy az új évben is várható a sok cikkféleség gyártása, de a gyorsabb átállások, s a jobb munka egyik ösztönzője- ként nagyobb önállóságot biztosítottak a gyáregység vezetéséhez. Ez azt jelenti, hogy az 1964. éves létszám- és bérkereten belül önállóan gazdálkodhat a gyáregység, ami tavaly nem volt meg. A bérszintet úgy használhatja fel a helyi gazdasági vezetőség, ahogyan jónak látja, s ahogyan az leginkább segíti a termelés fejlesztését. Magyarán: most már nem kell tízfillér béremelésért, egy felvett új munkás besorolásáért a központ jóváhagyását kérni. Ezt helyileg oldják meg. A vállalat prémiumkeretének 15 százalékával ugyancsak a gyáregység vezetője rendelkezik. Tavaly nem tudták megfelelően jutalmazni a nagy teljesítményt elért dolgozókat, s nem tudták jól megvalósítani az anyagi ösztönzés elvét. Ez most szintén megváltozik. Hasonló önállóságot kaptak a káderkérdések megoldásában is. Tavaly a csoportvezetőkig a központ rendezte a besorolásokat. Az idén már ezt is helyileg oldják meg. Mindezek hatása a termelésre minden bizonnyal kedvező lesz, ha a legfontosabb feltétel, a nyersanyagellátottság ütemtelen- sége sem zavarja majd a munka folyamatosságát.

Már az új év első hetében mutatkoznak annak jelei, hogy a békéscsabai gyáregység kikerült a hullámvölgyből. Csütörtökön munkásgyűlésen beszélték meg a fenti változásokat, s az ez évi, illetve negyedévi tervfeladatokat, amelyen jelen voltak a vezérigazgatóság képviselői. A bizakodó hangulat jelentkezik az első hét tervteljesítésében is, amely 101 százalékos. — Legyen elég anyag, biztosítsák a minőségi munka kellékeit, s akkor nem lesz hiba, hiánytalanul megvalósítjuk a terveket... — mondták a munkísolk.

Varga Dezső

Másodszor: a földreform, az államosítás és a szövetkezeti mozgalom győzelme következtében társadalmunk szerkezetében, az osztályviszonyokbam végbement átalakulásokkal hazánkban nagy lépést tettünk előre az osztály nélküli társadalom felé. Társadalmunkban nincsenek többé kizsákmányoló osztályok. A dolgozó ősz. tályok és rétegek — az ország lakosságának elenyésző kisebbségétől eltekintve — társadalmi helyzetüket nézve szocialisták, szocialista állami üzemek, intézmények vagy szövetkezetek dolgozói. A volt kizsákmányoló osztályok tagjainak és leszármazottainak a többsége is fokozatosan beilleszkedik a társadalom új rendjébe. A szocializmussal szemben az ellenséges erők mind jobban visz- szaszorulnak és elszigetelődnek. Az osztályellenségnek ma főleg a múltból örökölt és megcsontosodott szokásokban, a polgári és kispolgári ideológia maradványaiban, az emberek gondolkodásában vannak pozíciói. Éppen a marxista osztályharcos szemlélet követeli, hogy vegyük figyelembe az új he'yzetet: ne szítsuk a harcot ott, ahol már nincs alapja, mert az ellenséges erőket alapjában véve megvertük, és irányítsuk oda a harc tüzét, ahol az ellenséges erők még ellenállnak; ne növeljük az ellenség táborát azokkal, akik helyzetüknél fogva a mi szövetségeseink vagy azok lehetnek,