Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-10 / 7. szám
t964. Január 10. 4 Péntek Küzdelmes napok SZOT—KNEB-vízsgálat a termelési tanácskozásokra vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról A vezénylő mozdonyfelvigyázó, te öreg Gurlich, azt sem tudja, hogy melyik telefonhoz kapjon. Hat készülék sorakozik egymás mellett két sorban az asztalon, s ebből három csörög... — Látja, kész bolondokháza ez a szoba! Legyetek egy kicsit csendben! — inti halkabbra za- jongó környezetét, aztán elkezd beszélni. Fülel, hallgat, ordít, fülel. A vonal túlsó végén a szolnoki fűtőháziból van valaki. Alighogy leteszi a kagylót, már fülénél van a másik, őszintén csodálom a türelmét, gyors gondolatváltását, egyáltalán a munkabírását, ötvenhat éves, tizenöt éve mozdony- felvigyázó, s ennék a tizenöt évnek az egyharmadát örökös készenlétben, idegharcban, itt, a békéscsabai fűtőházban, egy tenyérnyi szobában töltötte. — Én itt öregszem meg. Még a koporsómba is ráknak majd egy telefont, hogy ne unatkozzam a másvilágon— évődik öregura- san, orrára csúszott szemüvege felett derűsen körülnézve. Teszi a dolgát rendületlenül. A szobában dolgozó munkatársai mesélik, hogy déltájban bejött a felesége meg a lánya tanácsot kérni tőle; otthon nagyon befű- töttek a kályhába, s az ledobta a falapját”, de az öreg még csak szóba se tudott állni velük, annyira lefoglalták az emberek, a te- i lefonok. A munkáját mindennél eüőbbrevalónak tartja. Sokszor még arra sem szentelt időt, hogy egyen. Elhozza az ennivalót, de haza is viszi. Nem csoda, hogy élete párja olykor porolni kénytelen... © Olyan ez a kis földszintes, kétszobás épülít a sínek, javítószínek, szénhalmok között, mint egy méhkas. Állandóan és folyamatosan zajlik benne az élet. Itt van a íűtőház agyközpontja, itt jelentkeznek munkára a dolgozók, itt újságolják el, hogy milyen útjuk volt, itt kérik először a mozdonyjavítók, kocsijavítók segítségét, ide fut be minden jelentés. Reggeltől estig, estétől reggelig bábeli hangzavar kavarog a falak között. Intézkedések születnék, szócsaták gyűrűznek, öröm és bosszúság váltakozik, nincs egy perc csend, egy perc nyugalom. A vasút miunkája nem szünetelhet bármilyen köd szitál, bármilyen hó esik. A mozdonyoknak szén kell — a dermesztő hidegben csillések adagolják éjjel-nappal —, a meghibásodott gépeket javítani kell — a javítók dolgoznak éjjel-nappal —, a menetrend törvény, azt be kell tartani, a mozdonyvezetők, fűtők, kocsikísérők dacolnak a hideggel, fáradtsággal, köddel, nem kímélik az egészségüket sem. Emberfelettinek, túlfeszítettnek tűnik ez a tempó. Az egyik ember csendesen mormog, a másik hangosabb, de mindannyian — amikor a kötelességet teljesíteni kell —, legyűrnek minden akadályt. Ezeknek az embereknek a munkája most, a zord télben iszonyúan nehéz és mégis gyönyörű. Csak az állja a küzdelmet, aki egész ember, aki szenvedéllyel, akarattal, hűséggel kötődött ehhez az élethez egy életre. Az egyéni bajokon, sérelmeken mindig felül tudnak emelkedni, ha a kötelesség szólítja őket. Ha valaki, hát a vasutasok, a fűtőháziak a hétköznapok hősei most © Míg ezeken gondolkozom a zajban, őket nézve, figyelve, új arcok bukkannak fel az ajtóban. Két kormos arcú, ruhájú férfi jön. Az •rcukból csak a szemük fehérje és a foguk villog, a többi — még a fülük is — fekete. Jönnék lejelentkezni. — Hány óráig voltak úton? — Negyvenkilenc és fél órán át... — mondja csendesen, fáradtan Tirják György fűtő. A társa: Forró György ugyanolyan levert, mint 5. Negyedikén, szombaton du. 4 órakor indultak el Felegyi György mozdonyvezetővel Budapestre. Tehervonatot vitték a ferencvárosi pályaudvarra. Onnan Rákosrendezőre kerülték, majd hazafelé Indultak. Egy percet sem aludtak negyvenkilenc óra alatt. Álltak, dolgoztak, dideregtek, s bosszankodtak a sok ácsorgás miatt Hazafelé jövet, Gyomán kérték, hogy váltsák le őket. Csak a mozdonyvezetőt tudták leváltani, ők Mezőberényben szánhattak le a mozdonyról. Lejelentkeznék, aztán bandukolnak hazafelé. Ha úgy hozza a helyzet nyolc—tíz óra múlva ismét hívhatják őket Tudom biztosan, hogy jönnének. Minthogy a többiek jönnek, akiknek bekopog ablakán a kiértesítő sürgős esetben. A hálóingben még morognak, de az utcán, a fűtőház felé sietve már azon boronganak, hogy mi baj van, hol kell segíteni. Hajtja őket a kötelesség szigorú tudata. o Nézegetem azt a naplót, amelyikben a „tengelyen töltött” idejük rögzítve ván. Gidró László mozdonyvezető (Győrfi Mihály és Mester József fűtővel) hatvanöt órát, Forrás Mihály (Alföldi Jánossal és Tokaji Imrével) ötvenhárom órát, Stelkovics Ferenc (Kiss Andrással és Balázs Györggyel) hetvenhat órát (!), Hra- bovszki Pál (Iványi Mátyással és Kovarszki Jánossal) ötvenhárom órát, Mészáros Mihály (Kovács Józseffel és Rontó Endrével) hetvenFél hónappal ezelőtt Kié a kultúrház? címmel rövid tudósítás jelent meg lapunkban a telekgerendása MEDOSZ Művelődési Otthon életéről. A cikk több megállapítása élénk ellenérzést keltett Telekgerendáson, annyira, hogy fontosnak tartottuk alaposabban megvizsgálni mindazt, amit a jelzett cikkben lapunk egyik külső levelező tudósítója írt. Különösen a következő megállapítások váltót, tak ki kedvezőtlen hatást (idézek): „Kevés a pénzünk. Kellene ez is. meg az is, de miből? A gazdaság nem tud biztosítani az idén pénzt, mert a termés nem a legjobban sikerült. A saját bevételeinkből kell gazdálkodni. A legnagyobb baj talán mégis ott van, hogy a telekge- rendási tanács és a környező termelőszövetkezetek nem segítenek. Ha kell a kultúrház, ők is használják. Ez rendben is lenne, de amikor felvetődött a kérdés: — Mi lenne, ha valamennyien hozzájárulnának a költségvetéshez, mind azt mondta:... — Nem a mienk. A MEDOSZ-é... Ha segíteni kell, akkor mindenki eltűnik. Még valamit: a teiekgeren- dási pedagógusok sem teszik a leghelyesebben, hogy nem segí. tik az 54 éves Obuch Jenő elvtársat szervezni, előbbre vinni a kultúrmurakát” Ezek a sorok súlyos hibákat emlegetnek és nem kaphatna dicséretet éiite senki, ha igaz volna. Az hat órát töltött a múlt héten mozdonyon egyvégtében, pihenés nélkül. És hány nevet lehetne még említeni! Túrái Pál mozdonyvezető decemberben 360 órát töltött szolgálatban, míg az átlagidő 260 —280 óra volt. Alacsony, vékony ember, nem is fiatal már, de hihetetlenül szívós, lelkiismeretes és pontos. Mindenkinek példaképe lehet a helytállásban. A mozdonyfelvigyázó és közvetlen munkatársai a megmondhatói annak, hogy kikre lehet mindig számítani. A mozdonyvezetők közül Csömör László, Kocsis Ferenc, Gidró László, Kőszáli Péter, Vadász Attila, Samu József, Benedek János, Krajcsó János, Kiss József, Bielik Pál, Török Sándor nevét említik. Elhangzik egy név, s azt egy újabb követi. „Még ezt is, még azt is írja.” Hosszú a lista. Mint ahogy a fűtőké. Azt mondják, hogy Kürti Ferenc, Tódor Mihály, Gyantár Mihály, Mester József, Kiss Gábor, Ancsán Mihály, Varga Mihály, Tokaji Mihály mindig ereje, tudása legjavát adja. Akiket nem említettem, ne haragudjanak, de a papír is véges. Szegedi Károly, a mozdonyjavító műhely művezetője legalább húsz nevet tudna kapásból felsorolni, ha nem többet. Minden kocsijavító és mozdonyjavító megérdemli, hogy elismeréssel adózzunk munkájának. Hat órakor vált az irányító szolgálat. Új emberek jönnek, hogy tizenkét hosszú órán át irányítsák a fűtőház életét A „verkli” nem áll meg egy negyed órára sem. A síneken mozdonyok, kocsisorok dübörögnek, tele utassal, áruval. Jönnek és távolodnak. A küzdelmes napok sok hétköznapi csendes hőstettet hoznak magukkal. Az emberek hőstettei ezek, igazság azonban valahol máshol rejtőzik. De vizsgáljuk meg sorjában, mi is a helyzet? Ügy gondoljuk, a telekgerendási igazság kiderítése nemcsak számukra lesz hasznos, tapasztalatokat máshol is meríthetnek ebből. A Vitatott kijelentéseket, melyeket Obuch Jenő kultúrigazgató mondott levelezőnknek, megfontolt nyugalommal és először valami meghatározhatatlan „megértéssel” cáfolták meg sorra azok, akikkel beszéltem. Heten voltunk, de csak azért heten, mert Obuch elvtársnak feltehetően halaszthatatlan dolga akadt Békéscsabán, és nem tudott eljönni a községi tanácshoz, ahol pedig Brachna János, az állami gazdaság igazgatója, Ha- nó Pál községi párttitkár, általános iskolai igazgató, Kárász Mátyás tanácselnök, Kecskeméti László tanácstitkár, Gombos Bé- láné pedagógus* népművelési felügyelő, Viczián Andrásné, a községi népművelési állandó bizottság elnöke és az újságíró várták. Először úgy volt, hogy mindenkivel külön-külön beszélünk, de Telekgerendás kis község lévén, gyorsan megegyeztünk abban, hogy összejövünk, és ha vita alakul ki egy-egy kérdésben, az még csak hasznos is lesz. Másfél óra alatt aztán tökéletesen kibontakozott az igazság, amit kerestünk. Mindenekelőtt megállapítottuk, hogy a telekgerendása népművelő munka nem szűkíthető A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak együttes határozata értelmében a két intézmény 1964 első negyedében megvizsgálja a termelési tanácskozások szervezését és lebonyolítását, illetve a Minisztertanács és a SZOT erre vonatkozó, 1961. évi határozatának végrehajtását. A két intézmény elnöksége között létrejött megegyezés alapján Budapesten és a megyékben a népi ellenőrzési szervek az üzemi és az irányító gazdasági szerveknél, a szakszervezeti szervek pedig a öt-hat évvel ezelőtt a parasztság — beleértve a mezőgazdasági üzemék szervezett dolgozóit is — még idegenkedett az üdüléstől, sok' beutaló maradt felhasználatlanul. 1961-től gyors javulás, gyökeres szemléletváltozás tapasztalható ezen a téren is. Az üdülés ma már magától értetődő része a mezőgazdasági dolgozók évi programjának. Korábban a beutalók elhelyezése okozott nehézséget, most viszont az igények kielégítése. A Szakszervezetek .Országos Tanácsa, mint a MEDOSZ illeté-. kés munkatársai elmondták, a lehetőségek határain belül mesz- szemenően figyelembe veszi ezt a szemléletváltozást és évről évre több beutalót biztosít a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak. Az 1961. évi 12 000 helyett 1963-ban 14 500 beutalót kaptak a mezőgazdasági dolgozók az ország legszebb üdülőhelyeire. A mezőgazdasági üzemek, illetve vállalatok saját üdülőiben mintegy háromle csak a MEDOSZ-ikul túrház, a mozi és könyvtár tevékenységére, hiszen a községi könyvtár, az iskolák és más szervek is hozzájárulnak ahhoz. Sőt, a község nagy kiterjedésű tanyavilágában a külterületi iskolák is egy-egy kulturális gócot képeznek, természetesen nem egyforma színvonalon és nem is mindig a legjobban — de léteznek és a sopronyi Il-es iskola példa lehetne ilyen szempontból, bárhol. „Kevés a pénzünk” — mondotta Obuch Jenő az említett cikkben. „A gazdaság nem tud biztosítani az idén...” — fűzte még hozzá. Brachna élvtárs, a gazdaság igazgatója felsorolta az elmúlt, 1963-as esztendőben nyújtott anyagi támogatás számait, külön-külön tételekben januártól decemberig, ahogy azokat a kultúrháznak átutalták. A végösszeg: 29 ezer 300 forint. Ezenkívül ingyen szenet adnak fűtésre, fizetik a villany- számlát, az épület karbantartására körülbelül 40 ezer forintot költöttek. Ez együttvéve 80—90 ezer forint. És az idén? Húszezer forinton felül lesz az az összeg, amit átutalnak. A közeljövőben 10 ezret és nagy segítséget jelent anyagilag a kultúrháznak az is, hogy ebben az évben már nem a gazdaság kulturális keretéből fizetik a rádiók és televíziók javítását. Brachna elvtárs az apróbb, de kézzel fogható segítség között említi azt is, hogy a gazdaság minden szombaton személygépkocsit bocsát a kultúrház rendelkezésére, hogy kiutazhassanak Kereki- bea filmet vetíteni. Az állami szakszervezeti bizottságoknál vizsgálják meg, hogyan tesznek eleget a kormány- és SZOT-határozatból eredő feladataiknak és kötelezettségeiknek. A március közepéig tartó vizsgálat eredményeit először együttes ülésen a SZOT titkársága és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöksége, majd a második negyedévben a kormány is megvitatja. Ezt követően az üzemi demokrácia e nagy jelentőségű fórumával kapcsolatos kérdéseket a SZOT elnöksége és plénuma is megtárgyalja. (MTI) ezren élvezték a gondtalan pihenés örömeit összesen körülbelül 23—24 000 állami gazdaságnál, gépállomásnál, vízügyi, erdőgazdasági és egyéb mezőgazdasági vállalatnál, intézménynél alkalmazott dolgozó és gyermeke kapott üdülési beutalót az ország legszebb vidékeire. Külföldi csereüdültetésben — a MEDOSZ közvetítésével — mintegy ezren vettek részt. Érdekes módon érezteti hatását az üdülés szervezésében a gépesítés előrehaladása. Néhány évvel ezelőtt a beutalók többsége még a téli időszakra szólt, mert hiszen nyáron, s különösen aratás idején egyetlen munkáskezet sem nélkülözhettek az üzemek. A helyzet itt is fordult. Az aratás gépesítése, a gyomirtó vegyszerek használata, s általában a nyári munkák nagyfokú gépesítettsége ma már lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági dolgozók is a fő idényben menjenek üdülni. (MTI) gazdaság tehát ad pénzt. Nem is kis összeget, ha még azt is tekintetbe vesszük, hogy a MEDOSZ is ad 35 ezer forintot egy esztendőre. Ez a 35 ezer forint fedezi az évi tiszteletdíjakat: az igazgatóét, a művészeti vezetőét, stb. Az, hogy ezeköl túl saját bevételeikből kell gazdálkodniuk, természetes. Ezt csinálja a megye valamennyi kultúrotthona, pedig sok közülük szerényebb anyagi alapokkal rendelkezik és lehet, hogy működési területe viszont nagyobb. A termelőszövetkezetek — jobban mondva a Vörös Csillag néven egyesült szövetkezetek — eddig valóban nem adtak pénzt a kultúrháznak, de sok más eszközzel támogatták a körzetükben kulturális gócpontnak számító külterületi iskolák pedagógusait, akik ott öntevékeny csoportokat szerveztek és előadásokat tartottak. Hanó Pál igazgató mondja, hogy tudomása szerint bizonyos anyagi támogatásról is tárgyaltak már a szövetkezetek vezetői, és első lépés, ként erre a színházi évadra 100 darab bérletet vásároltak. (Még egyszer hangsúlyozni kell, hogy Telekgerendás hatalmas kiterjedésű, és a MEDOSZ-kul- túrház egyes tanyacsoportoktól 5, 10, sőt 15 kilométer távolságra van, világos tehát, hogy az ott élő tsz-tagok elsősorban a legközelebbi iskolához orientálódnak, ezekbe az iskolákba van szétosztva a községi könyvtár állománya is, és itt szervezik meg a környező tanyasiak ilyen vagy olyan kulturális megmozdulásait. Nem csoda tehát, hogy külön, kifejezetten a MEDOSZ« Pal lag Róbert sJKi az igazság^ ^tltkgwtadcujaa ? Több mint 20000 mezőgazdasági dolgozd pihent az ország legszebb üdülőiben
