Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-10 / 7. szám
IMI január 10. 5 Péntek A képviselő fogadóóráján Ä megye! pártbizottság vaskapuja könnyedén nyílik ki és ahogy a lépcsőn ballag felfelé, mindenki ráköszön: — Jó reggelt, Pali bácsi... Persze, ez természetes, hogy ebben az épületben mindenki ismeri őt, de ugyanígy történik ez az utcán is. Lassan már egy éve, hogy hetente háromszor a pártbizottság egyik helyiségében tölti délelőttjeiit és ide várja mindazokat, akik megválasztották országgyűlési képviselőjüknek, hogy panaszaikkal felkeressék. Kovács Pál elvtárs korábbi munkájában mint a Békéscsabai Városi Tanács elnöke megszokta, hogy hozzá bárki, bármikor bemehetett. És most mint képviselő még jobban így van ez. Szerdán reggel, mikor benyitottam hozzá a 12-es szobába, éppen az újságokat böngészte. — Az első vendég vagyok? — Igen — válaszolta, majd hozzátette —, most várok az állat- forgalmi vállalattól egy fiatalasz- szonykát, mert szólt, hogy eljön, tízre ígérte.» — Mennyire új a képviselői munka? — Mennyire? — húzza fel a szemöldökét egy kicsit Pali bácsi, aztán így beszél: — Korábban is megszoktam, hogy az emberek ügyes-bajos dolgaival foglalkozzam, most is ezt teszem. Most talán annyival több, hogy nemcsak leveleket írok egy-egy ügyben, Iranern akár személyesen is fel kell keresnem még néha egy-egy minisztert is választóim ügyében. Persze, nemcsak személyes sérelmekről, hanem vállalati vagy éppen a város érdekét érintő kérdésekről is tanácskozunk, s aztán, mint országgyűlési képviselő próbálok segíteni. — Képviselői beszámoló volt már? — A városi népfronitbizottság kezdeményezésére a múlt évben két olyan alkalommal tartottam képviselői beszámolót, ahol Vrau- kó Andrásné megyei tanácstaggal közösen számoltunk be munkánkról. Én magam is tanácstag vagyok, így tehát egyszerre tudtam beszólni tanácstagi és képviselői munkámról is. Az én kerületem az V. kerület és a termelőszövetkezetek területe. Nyilván a meglévő problémák is rfSásabbak, mint bent a városban. — Milyen ügyekkel találkozott eddig? — Eddig? Volt abban nyugdíjügytől kezdve lakásügyig minden. Talán csak példának mondanám | el, hogy mint újdonsült képviselőt j keresett fel egyik választóm, aki j már túl a hatvan éven nyugdíjproblémával küzdött évek óta. Különben is ez a jogfolytonosság okozza a legtöbbször a bajt. Nagy nehezen, egy csomó papír beszerzése után végre kedvező választ sikerült kapnunk. S az első ügy így szerencsésen megoldódott, persze, volt olyan is, ahol hiába volt meg a jó szándék, a segíteni akarás, nem tudtam segíteni. Ilyen is van. Most ebben a téli időszakban különösen a külterületi lakosság gondjaival foglalkozom többet, hiszen csak nemrégen voltak bent nálam Csabaszabadi- ból, ahol van egy új település. Ott van már trafó, de a felépült tíz-tizankét házba nincs bevezetve a villany. Még mindig petróleumlámpát használnak. Most majd a műszaki osztállyal együtt keressük a lehetőségét annak, hogy segítsünk. Ugyanígy kellene segíteni a konzervgyár melletti tanyáknál is, ami annál is fontosabb, hogy ott a közvilágítást is meg tudnánk oldaná a gát mellett. Itt talán hét oszlopról van szó mindössze. Csak a napokban tárgyaltunk a városi tanács pénzügyi osztályának vezetőjével egy olyan kérdésről, amivel már három évvel ezelőtt, mint tanácselnök is foglalkoztam. Bizonyára nem ismeretlen, hogy a Horthy- rendszer ideje alatt épültek ONCSA-házak. A felszabaduláskor, 44 végén történt, hogy az embereket felszólították: fizessenek. Azok akkor sok mindenüket eladták és kifizették a házak árát. Ezelőtt három évvel jött egy papír a Pénzügyminisztériumból, amelyben a pengő romlására való hivatkozással — kinél mennyit — újabb összegeket vetettek ki. Mi akkor mondtuk, hogy ezek az emberek még jó pengővel fizettek és nem lenne helyes még egyszer fizettetni velük. Akkor abbamaradt az ügy. Most újra előkerült az irattárból, és mintegy ötven családot érint ez. Nyílik az ajtó, egy fiatalasszony lép be. Pali bácsi egy kis türelmet kér, s addig én még felteszem az utolsó kérdést: — Pali bácsi előtt ismert a békéscsabai nádas ügye... Két alternatíva forog most közszájon: az egyik szerint több millió forintos költséggel lehetne lecsapolni, a másik szerint pedig lényegesen kevesebb költséggel mé.g a téglagyári vizeket is öntözésre lehetne használni. Történik-e va'ami, tud-e a képviselő ebben az ügyben segíteni? — Nehéz lenne erre egyből válaszolni, hiszen évek óta foglalkozunk ezzel a kérdéssel. De a közeljövőben sor kerül arra is, hogy több illetékes bevonásával megvitassuk ezt és megnyugtató módon, a város hasznára oldjuk meg. A beszélgetés véget ért, bejön a fiatalasszony és Kovács Pál országgyűlési képviselő a panasz meghallgatása után biztosan — ugyanúgy, mint eddig — újra segít majd választójának. Dóczi Imre II gyakorlati oklatás szerveresét és körülményeit vizsgálta a megyei HEB négy békéscsabai általános iskolában AZ ELMÚLT ÉV NOVEMBE- | RÉBEN a megyei Népi Ellenőrző- ! si Bizottság az oktatási reform j egyes kérdéseivel kapcsolatosan1 több békéscsabai általános iskolában ellenőrző vizsgálatot tartott. A vizsgálat célja elsősorban annak megállapítása volt, hogy az általános iskolák felső tagozatában kellő gondossággal szervezik-e meg a heti kétórás gyakorlati foglalkozásokat, és megfele- lőek-e az oktatás feltételei. Az általános iskolák közül négyben: a VI-os, VII-es, VIII-as és IX-es számú iskolában jártak a bizottság tagjai és az itt tapsztaltakból vontak le általános következtetéseket a gyakorlati foglalkozások békéscsabai színvonalát illetően. — TÍZ BÉKÉSCSABAI belterületi iskola közül kilenc rendelkezik külön múhelyteremmel, ezek nagy részét a városi tanács építtette vagy alakíttatta ki az elmúlt években, korszerűség tekintetében azonban már nem érik el a kívánt színvonalat, különösen akkor, ha figyelembe vesszük hogy a jövőben egyre magasabb követelmények állnak az általános iskolai gyakorlati oktatás előtt. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a város iskoláiban a leánytanulók háztartási ismereteinek oktatásához a szükséges feltételek biztosítása minimális, ugyanakkor az IFÉRT késedelmes anyagszállításai is befolyásolják a folyamatos oktatást. Mindehhez hozzá kell még tenni azt, hogy a felépített műhelylermek csak a fiúk részére teszik lehetővé a szakszerű foglalkozást, míg a lányok egyetlen iskolában sem rendelkeznek olyan külön helyiséggel, ahol a háztartási ismereteket hasznosan oktatni lehetne. Az ellenőrzők valamennyi iskolában kul túrház anyagi támogatására csak most gondoltak először határozottabban.) A „megvádolt” községi tanács képviseletében először a titkár szól, majd a tanácselnök is elmondja véleményét; a kettő együtt és még amit a többiek is hozzáfűztek, körülbelül ez: a tanács nagy községfejlesztési kiadásokkal birkózik (emeletes iskola épül, most készül az áruház, stb.), pénzt valóban nem adott, de nincs is lehetősége, hogy adjon. Közvetve segítenek, például évente 9 ezer forintot adnak a községi könyvtárnak. (Nem a kultúrház könyvtárának, mert az szintén MEDOSZ-könyvtár.) A decemberi tanácsülésen megvitatták a népművelési állandó bizottság jelentését a község kulturális életének egészét illetően, és tanácsokat adtak a „hogyan tovább”-ra. Az már csak semmiség valóban, hogy a kul- túrházi rendezvényekre a tanács az összes székeket kölcsön adja — de mégis valami. „Különben nyolc éve vagyok tanácstitkár Telekgerendáson, de Obuch elvtárs egyetlen egyszer sem jött azzal, hogy kér valamit”, — mondja Kecskeméti László. Később a pedagógusokat elmarasztaló sorok nyomán támadt vita, majd eléggé egyértelmű állásfoglalás. Mit is csinálnak a teleki pedagógusok a népművelés érdekében? Sajnos, többen utazó emberek, este nem maradnak a községben. Akik azonban helyi lakosok, azok azért részt vállalnak a népművelésből. (Újból hangsúlyozzuk: a népművelés egészéből és nemcsak a kultúrház életéből.) Ez így helyes. A külterületi iskoláknál a könyvtárakat kezelik, a MEDOSZ-kultúrház bábszakkörével pedagógusok foglalkoznak, az iskola öntevékeny művészeti csoportjait vezetik, és esténként a dolgozók iskolájában, valamint a kihelyezett mezőgazdasági technikumi osztályban is tanítanak. Gombosné és férje, aki szintén pedagógus, négy éven át a kultúrház színjátszóit patronálta, jó néhány színvonalas előadást produkáltak. A kultúrház társadalmi vezetőségében több pedagógus tag. Megbeszélést azonban csak egyetlen egyszer tartottak, amikor az éves tervet kidolgozták. Itt, ezen a ponton változott a jelenlévők hangulata és sorra említették az általuk súlyosnak tartott hibákat a kultúrház vezetésével kapcsolatban. Kiderült, hogy a művelődési állandó bizottság vezetőjét nem hívta meg az igazgató a különböző megbeszélésekre, a tömegszer- vezeieknek hosszadalmas tortúrát kell végigjárniuk, amíg megkapják a kultúrház nagytermét előadásra (a tanácselnök említi, hogy például az MHS is így járt tavaly), ha pedig megkapják, a bevétel 20 százalékát fizetik. (Tehát ez is a költség- vetést gazdagítja.) Egy* szó, mint száz: a község vezetői és az állami gazdaság igazgatója úgy látják, hogy Obuch elvtárs mindenáron produkálni akar, látszateredményekre törekszik. Nyilván, mindezt egyre több pénzzel oldhatja meg a legkönnyebben és ezért kevesli nap mint nap azokat az összegeket, amelyekkel rendelkezhet. A helyzet már annyira rossz, hogy a tanácstitkár szerint: „Ha a kultúrházról van szó, akkor már a tanácstagok is csak legyintenek, és nehezen szavaznának meg bármiféle támogatást”. Ez pedig már nagy hiba! Obuch Jenő teljhatalmat követel magának a teleki kultúra frontján és nem enged beleszólni még olyan dolgokba sem, hogy mi legyen egy-egy nemzeti ünnep alkalmából rendezett előadás műsora. Az iskolás szereplőket nem szívleli, mondván, hogy azok rontják a „színvonalat”, de a klub televízióját is inkább lekapcsolja, mert akkor az emberek „nem mennek el” a moziba, ami szintén az ő vezetése alatt működik, a kultúrház Melódia- tánczenekarát viszont állandóan szerepelteti. Ezt a zenekart különben „családi zenekarnak” nevezik Telekgerendáson, nem éppen alaptalanul. Drága jelmezeket kölcsönöznek — még a népi zenekar is bő ujjú, magyaros jelmezben muzsikál! — mondják az elvtársak, hogy szerintük — bizonyos esetekben — ez is csak külsőig és felesleges. „A mértéktelen költekezés korszaka van most a kultúrház- ban” — mondják valamennyien, a MEDOSZ megyei illetékesei pedig ritkán fordulnak meg Telekgerendáson, hogy körülnézzenek a kultúrházban is, a járási művelődésügyi osztálynak pedig nincs felügyeleti joga itt, csak műsorpolitikai kérdésekben, anyagiakba nem szólhat bele. A községi tanács is így van ezzel, de a kultúrigazgató „nem reagál a tanácsokra” — mondják. Ezek szerin| nincs lehetőség arra, hogy Telekgerendáson más legyen a helyzet és a vélemények mást állítsanak, ha a MEDOSZ-kultúrházról van szó? Korántsem! Azért a teleki elvtársak is tehetnek valamit. Brachna elvlárs mondja, hogy a gazdaság pártbizottságának titkára, Mihalik György, az üb-el- nök Lovas János feladata lenne, hogy alaposabban megismerjék ezeket a problémákat és segítsenek. Véleményünk szerint nemcsak neßdk: a község és az állami gazdaság minden veze*őjé- nek kötelessége, hogy megértessék Obuch elvtárssal: csak együtt, közösen lehet a népművelés ügyét előbbre vinni, valóban reális és nem látszateredményeket produkálni. Egy ember, csak egy ember, nem láthat jól mindent, és el is szakad a tömegektől, ha egyedül próbálkozik; ezt az itteni példa kitűnően bizonyítja. És még valamit: a tartalom, az a legfontosabb, az emberek formálása, nevelése és nem a külsőségek, a ragyogó jelmezek sokasága, bő ujjú magyarban muzsikáló zenekar; az ilyesféle nagyvonalúság mögött kongó üresség, és valójában eredménytelenség ásít. Sajnos, Telekgerendáson, a MEDOSZ-kultúrházban a valóban elért eredmények még nem győzik meg az érdeklődőt, hogy ezek a hosszan sorolt hibák nem is olyan súlyosak. Kár, hogy a kultúrigazgató akkor este Csabára utazott, és nem fejtette ki véleményét, bár, ha hatan egyformán beszélnek valamiről, akkor jogosan mondhatjuk, hogy az igazságot mondták el a te- lekgerendási kultúráidról. Sass Ervin kevés anyagelőkészítő eszközt és kéziszerszámot találtak, és nem tartották elegendőnek azt a mennyiséget, amelyet a tanulók használhatnak. A VIII-as számú iskolában például szerszámgép egyáltalán nincs, és ez az anyagok előkészítését jóformán lehetetlenné teszi. A VI-os számú iskolában alig van kézi gyalu, a IX- es számú iskolában pedig az előkészítő gépek egy része a szaktanár tulajdonát képezi. Nyilvánvaló, hogy amíg ezeken nem változtatnak, addig a gyakorlati oktatás egészséges és szükségszerű fejlődése sem bontakozhat ki. A VIZSGÁLATI JELENTÉS aláhúzottan emeli ki azt a támogatást, melyben Békéscsaba üzemei a város általános iskoláit részesítik. A ruhagyár többek között 27 varrógépet adott az iskoláknak, bár ezek üzemeltetését a vizsgált időszakig nem oldották meg. A VII-es számú iskola a forgácsolótól kapott segí's^get szalagfűrészének megjavítására, több vállalat: a vasöntöde, a kötöttáru- gyár, a téglagyár, a faipari ktsz hulladékanyaggal, szerszámokkal segítette iskoláinkat. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság javasolta a városi tanács vb művelődésügyi osztásának, hogy intézkedjen a ruhagyár által adott varrógépek üzembe állítása érdekében, mérje fel azt, hogy az egyes iskolákban mutatkozó kéziszerszám-hiány hogyan szüntethető meg, és miként lehetne az anyagellátást az anyagelőkészítést — esetleg egy központi előkészítő-műhely létrehozásával — megjavítani. AZ EDDIGI TAPASZTALATOK szerint a vizsgálat haszna a feltárt hibák megszüntetése érdekében hozandó gyors intézkedésekben is megnyilvánul majd, és ennek nyomán Békéscsaba általános iskoláiban megfelelő fejlődés várható a gyakorlati oktatás szervezésében, eredményeiben. Szakértő bizot'ság vizsgálja leiül a korzikai „csodaüojttor“ szérumai A fehérvérűségben szenvedő betegeket kezelő korzikai biológus ügye egyre székesebb hullámokat ver. A bas- tiai városi tanács után a brit konzul is Gaston Naessens mellé állt és követelte, hogy a Korzikára szállított két angol gyermeket a biológus szérumával kezeljék. Egy londoni mecénás évi 3000 font sterlinget ajánlott fel Naessensnek és meghívta Angliába. A francia egészségügyi hatóságok változatlanul rendkívül bizalmatlanok az ismeretlen szérummal szemben, a korzikai lakosság megnyugtatására azonban elrendelték, hogy a gyógyszert egy párizsi kutatóintézetben megvizsgálják. A szakértői bizottság élére Pierre Denoix professzort, a rákkutatók európai szervezetének elnökét jelölték ki. A vizsgálaton Naessens is részt vesz. Három betegét, akik már több adagot kaptak szérumából, ugyancsak Párizsba szállítják, és a vizsgálat befejezéséig az eddigi kezelést kapják. (MTI) Közü/etek munkaerőigénye A Bánkúti Állami Gazdaság azonnali belépéssel felvesz állami gazdasági, illetve gépállomás! gyakorlatul rendelkező erő- és munkagépszerelőket. Jelentkezés a gazdaság központjában, v. á. Bánkút. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. 14 Az Országos Sertéshlrlaló Vállalat békéscsabai 2. számú telepe (csorvási kövesút mellett) sertésetetőket és hómunkásokat keres felvételre. 9ZS&3
