Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-07 / 4. szám

KMH. január 7. 5 Kedd Szilüeizteir cl téli érdőu Az egészségügy munkásai Szilveszter napja van. Az er­esztendő utolsó storyját keresve, kitartóan taposom a cs'zmaszárig érő, felül jégkéreggel bevont, süp­pedés havat. Néha hó szakad le a fákról, néha zúzmara hull róluk és hallani a kökénybokrokra eső hókristályolk neszét. Időnként megállók és hallgatom az erdő néma csendjét. Magám előtti igazolásul a csend kedvéért, valójában, hogy kifúj­jam magamat. Pedig csupa csend, titok, szépség a féli erdő világa. Amikor továbbindulok, egy má­tyásmadár kezd kiabálni rám, az erdő csendjébe tolakodóra. Végre megérkezem a sarkad—remetei erdészházhoz, ahol Varga Péter erdész fogad az erdészek szívé­lyességével és jól fűtött irodahe­lyiséggel. Tőle tudom meg, hogy a sarkad—remetei erdészkerület a dobozi ún. faluhely! kerülettel együtt mintegy 1800 hold erdőte­rületet foglal magába, kevés akác­cal és kőrissel elegyített tölgyállo­mánnyal. A rezervátum főleg ap­róvadban gazdag, de nagyvad- állományának a gazdasága is meg­lepő, ami számokban kifejezve így alakult: az őzállomány — számos­állatot tekintetbe véve — 500 da­rabra becsülhető, amihez jön még 25 dámvad és körülbelül 10—12 szarvas. A szarvasok csak a téli időszak alatt tartózkodnak ezen a területen, ősszel érkeznek — való. lül az erdészet rendszeresen gon­doskodik a vadak etetéséről. A nagyvadak részére hódúróval nyi­tunk utat az erdő különböző pont­jain felállított etetőrácsokhoz, ágasokhoz, amelyeken naponta he­lyezünk el szénát. Az apróvadak részére fapallóra öntött ocsúval, kukoricával biztosítjuk a szüksé­ges téli ellátást, azonkívül a fácá­nok részére még takarmányrépát, vadgesztenyét és makkot is szok­tunk az etetőhelyeken elhelyezni. Mindössze két gyengén fejlődött őzgida pusztulásáról tudunk, de ez a veszteség is inkább az állatok szervezeti gyengeségének a követ­kezménye, mint a téli időjárásé. — Ez megnyugtató dolog — mondom, miközben a különböző vadásztrófeákkal, őz- és szarvas- agancsokkal, kitömött vaddisznó­fejjel díszített folyosót szemlélem, amelyről az összkomfortos, stílu­sos berendezésű vadász-vendég­szobák nyílnak, — de még egy dologra kíváncsi volnék Lehet-e beszélni még vidékünkön orwadászatról? Az erdész elhárító kézmozdulat kíséretében feleld: — Ez öt-hat esztendeje már tel­jesen m: gszűnt. Ennek már a leg­primitívebb és legfelelőtlenebb formája, a hurokvetés is a múlté. Róka, kóbor farkaskutya is hamar rajtaveszít az itteni kalandon... A rezervátum területén a legtelje­sebb zavartalanságban élhetnek vadjaink. Ezt gyakorlatilag bizonyítva is látom, amikor Varga Pétertől el­köszönve továbbmegyek, hogy megtekintsem a bef jezés előtt álló remet :i új vadászházat. Amikor rátérek a szép, modem, alpesi stílusú, reprezentatív célo­kat is szolgáló eme’etes vadász­házhoz vezető útra, több sutából álló Szcsapatot veszek észre, amint az erdő fái között a hóban bóklászva, táplálékot keresnek. A napközben is alkonyati szürkület­hez hasonló, komor világítás mel­lett téli „ruhájuk” színe beleolvad a fák törzsének sötét árnyalatába. Alig vannak tőlem ötven méter­re, mégsem zavarja őket jelenlé­tem, a hó ropogása. A vadászház építkezésén pedig munka után a még megköteüen betonmunkát is óvni kellett az épületbe látogató őzek kecses lábnyomaitól... Amikor a vadászháztól visszaté­rek, az erdő sarkánál, a kocsiút túlsó oldaláról egy fiatal őzgida néz rám mozdulatlan kíváncsiság­gal, gombként fénylő fekete sze­meivel. Négy-öt méterre megállók vele szemben; csak akkor szökell oldalt pár lépést, azután vissza­fordulva ismét szándékom figyelé­sébe merül. Ezt a megtisztelő bizalmat ked­vező ómenként fogom fel az új esztendő küszöbén, aztán búcsút mondok a szilveszteri erdőnek... Surányi Sándor színű, a román határon túlról, a székudvani erdőből — és pár da­rab kivételével tavasszal elhagy­ják a tél ínségeitől kevésbé szen­vedő Körös-toikolatv erdővidéket. Vaddisznó a környékükön főleg a gyulavári erdőben található, mintegy 18—20 darab. — Szenvedett-e veszteséget ez a vadállomány az idei tél első hetei­ben? — kérdeztem Varga Pétert. — Eddig egyáltalában nem, ami nagyrészben annak a kiterjedt és tervszerű vadgondozási munkának az eredménye, aminek keretén be­így múltak el az ünnepek a körösladányi művelődési otthonban Megyénk városaiban, községei­ben nemcsak a különböző szóra­kozóhelyek vették ki részüket a lakos'-ág ünnepek alatti szórakoz­tatásából, hanem a kultúra köz­vetlen gócai, a művelődési házak és otthonok is. Az ö közreműkö­désük ízelítőjéül álljon itt a körös­ladányi Petőfi Művelődési Otthon karácsonyi és újévi szereplése. Betétlap, valuta, vonatjegy Fontos tudnivalók a Csehszlovákiába utazók számára | A Magyar—Vietnam Barátság Tsz az otthonban tartotta a fe­nyőfaünnepet, melyen nemcsak a szövetkezet aprómépe és felnőtt- ! jei, de a község többi lakói is részt vettek és együtt ünnepeltek a tsz-beliekkel. Gubicza elvtárs, tsz-elnök köszöntötte a gyerme­keket, az általános iskola irodal­mi színpada pedig műsorral ked­veskedett. A családias ünnepség után, a pompában feldíszített fa alatt kiosztották az ajándékcso­magokat. Az ünnep másnapján a művelő­dési otthon színjátszói Szigligeti Ede: Liliomfi című háromfelvoná- sos színdarabját mutatták be, dr. Asztalos Miklós rendezésében. Nemrégiben adtunk hírt a sar- kadi járás vöröskeresztcs társa­dalmi aktíváinak tanácskozásáról. Megemlítettük, hogy az ingyenes véradásban elsők lettek. Eredmé­nyük azonban több ennél. Alap­szervezeteket hoztak létre a köz­ségekben és különböző egészség- ügyi tanfolyamokat szerveztek. Igen nagy gondot fordítottak a csecsemők egészségének megóvá­sára, a csecsemőhalálozás csök­kentésére is. És mindezt társadal­mi munkában. A már említett ta­nácskozáson önzetlen munkáju­kért „Jó munkáért” és „Eredmé­nyes munkáért” jelvénnyel tüntet­tek ki több társadalmi aktívát, majd megválasztották a járási ve­zetőket, az elnökséget, illetve az 1964 első negyedévében tartandó megyei konferenciára a küldötte­ket. És most néhány képben be is számolunk a járási aktívákról. Hárman a járási küldöttek közül a beszámolót hallgatják. A képen (balról jobbra) Tamási Károlyné, Felföldi Józsefné és Kiss Sándorné látható. Kedves és megható esemény szakította félbe a tanácskozás A sarkad! úttörők köszönetüket fejezték ki az aktíváknak ét vöröskeresztes emblémát tűzlek fel valamennyiüknek. Képün­kön Kiss Gábomc ruhájára Varga Ilona, az I. számú általános iskola VIII. C/a osztályos tanulója tűzi fel az emblémát Január 1-től — mint ismeretes — egyszerűbbé vált Csehszlovákia és Magyarország között az utas- forgalom. Az IBUSZ-nál érdek­lődtünk: mit kell tenniük azok­nak, akik Csehszlovákiába akar­nak utazni, s hogyan juthatnak valutához? 1 A kerületi, a megyei és a * járási rendőrkapitányságo­kon minden utazni szándékozó díjtalan kérdőívet kap — mon­dották —, amelyet kitöltés után ugyanott bead. A kérdőívet nem kell sem a munkahelyen, sem a lakókörzetben láttamoztatni. A kérdőív beadása után a rendőr- hatóság 48 órán belül kiadja az egy évre szóló betétlapot. A kér­dőívre 50 forintos illetékbélyeget keli ragasztani. Ajánlatos a bélye. get csak azután ráragasztand a kérdőlapra, miután az illetékes tisztviselő átnézte, nehogy az eset­leges hibás kitöltés miatt a bé­lyeg kárba vesszen. O A betétlap harmincnapi “• csehszlovákiai tartózkodás­ra érvényes, de, ha az utas har­minc napon túl ott akar maradni, ezt a szándékát a betétlap kiállí­tásakor külön be kell jelentenie. Ha bárki még Ugyanabban az év­ben ismét C&ehszlováikiába sze­retne utazni, ugyanott jelentkezik, ahol a betétlapot kiadták, s min­denféle újabb díj nélkül, azonnal lebélyegzik, illetve az újabb utat és tartózkodást engedélyezik. 2 A betétlappal kell jelent­* kezni bármelyik IBUSZ- illetve OTP-kirendeltségen, ahol az utas 6 ezer forint értékben cseh koronát vásárolhat. Ez az összeg egyévi időtartamra szól, s ezenkívül az utas 200 forintot vi­het magával, amit Csehszlováki­ában beválthat. ^ Az utasok forintért meg­* vásárolhatják vonatjegyei­ket, oda-vissza vagy akár egész körutazásra is. Az év utolsó estéjén a hagyo­mányos szilveszteri bállal búcsúz­tatta a művelődési otthon a köz­ség lakosságát az óévtől. ízlése­sen díszített, pompásan kivilágí­tott táncteremmé alakult a nagy­terem. A ‘vidám hangulat köze­pette kisorsolt újévi malac a Zal­ka Máté Tsz ajándéka volt. Janu­ár elsején a művelődési otthon műsoros ötórai teájával zárultak az ünnepségek. Sikerükben nem kis része volt az otthon vezetősé­gének, valamint a szereplőknek, technikai közreműködőknek és az önkéntes közönségszervezőknek. — H — A tökéletes egyensúly községe A svédországi Dalama tarto- i mányban van Hosjoe község, | amely „tökéletes egyensúlyáról” | nevezetes. A község Jakossága I 1963. január 1-én 1117 férfiből és 1117 nőből állt, az év utolsó nap­jáig pedig 1171 férfi (és fiúgye­rek), valamint 1171 nő (és lány­gyerek élt a községben. Évközben 44 gyerek született: 22 fiú és 22 lány, 230 ember köl­tözött a községbe: 115 férfi és 115 nő. 12-en haltak meg, mondanunk sem kell, hogy nemek szerin* egyenlően elosztva; mindennek tetejében 154-en hagyták el a községet, 77 férfi és 77 nő. Három évvel ezelőtt semmi eredményt nem tudtak elérni az egészségügy tár­sadalmi őrei Biharugrán. Valahogy nem sikerült semmi, nem volt olyan, vezető, aki összefogta volna az erőket. Ekkor választották meg Kozma Lajos­áét, aki 1948 óta dolgozik az egészség­ügy szolgálatában, mint védőnő. Az­után minden megváltozott. Megalakult az alapszervezet és ma már ötvenöt tagja van. A télen egészségügyi tan­folyamokat szerveztek és egyre rit­kább a baleset Biharugrán. Jó mun­kája elismeréséül megyei küldöttnek választották. Az Idén egy egészségügyi brigád járt Sarkadon. Többek között a Vörös Csillag Termelőszövetkezei, ben is. Tisztaságot, rendet talál­tak, s dicsérték Gyöngyösi Sándor vöröskeresztes aktívát. Gyöngyösi Nándor tizenkét éve már, hogy rendületlenül dolgozik munkatár­sai egészségének megóvásáért, a balesetek megelőzéséért.

Next

/
Thumbnails
Contents