Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-05 / 3. szám
1964. január 5. 3 Vasárnap Eddig 7791 vagon búza átadására kötöttek szállítási szerződést a termelőszövetkezetek A Békés megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalatnál a napokban értékelték az elmúlt évi felvásárlási tervek teljesítését. A felvásárlási osztálytól kapott tájékoztatás szerint megyénk gazdaságai 1963-ban nem termelték meg a tervezett kenyérgabonamennyiséget. A múlt évben a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok 11134 vagon búza átadására állapodtak meg a malomipari és terményforgalmi vállalattal, azonban csak 6016 vagonnal szállítottak le. Ennek több oka is volt. 1962 őszén az előirányzottnál 3500 holddal vetettek kevesebb búzát, s tavasszal pedig a fagykár következtében nyolcezer-kétszáz holdat kellett kiszántani. Az igen jelentős területkiesés mellett az aszály is befolyásolta a terméshozamot. Így megyénkben a tervezettnél holdanként 2,5 mázsával termett kevesebb kenyémekvaló. A megyei irányszám szerint Békés megye termelőszövetkezeteinek az idén 7890 vagon kenyér- gabonát kell átadni a népgazdaságnak. A tsz-ek az előzetes tér- melési tervek alapján összesen 7987 vagon leszállítására kötnek szerződést. A közös gazdaságok zöme már megállapodott a leszállítandó búza mennyiségére, 7791 vagonra. Néhány szövetkezet azonban csak a termelési tervek végleges jóváhagyásakor köti meg a szerződést a malomipari és terményforgalmi vállalattal. Jó néhány járás van a megyében, amelyik a tervezettnél jóval több kenyérgabonát ad ez évben az államnak. Például: a sarkadi 110, a szeghalmi 88, a szarvasi járás pedig 58 vagonnal értékesít többet. Az orosházi szövetkezetek viszont a tervezett 290 vagon helyett csak 215 vagon gabona leszállítására állapodtak meg. Azért például, mert Orosháza város tsz-eiben személyenként 270— 325 kilogramm búza osztását tervezik. Erre a mennyiségre egyetlen tagnak és eltartottnak sincs szüksége! Termelőszövetkezeteink többsége az idei gabonaszállítási szerződések megkötésekor reálisan tervezett. Figyelembe vették, hogy idejében, jól előkészített talajba vetették a magot, a vetések optimális fejlettségi fokon kerültek hó alá. D. S. Nemeseik irodd misnko a zárszámadó közgyűlés előkészítése Olyan atsz-iroda, mint egy nyüzsgő méhkas. Az asztalok fölé mindenütt emberek hajolnak, kezükben jegyzetekkel, jelentésekkel, melyekből a mezőmegyeri Béke szövetkezet múlt évi munkájának mérlege kerekedik majd ki. Az egyik hosszú asztalnál az ellenőrző bizottság tagjai vitáznak. Készítik beszámolójukat a zárszámadó közgyűlésre. A másiknál Aradszki Pál elvtárs, a tsz párttitkára ül az írógép előtt, s bütyköli nehézkesen a pártszervezet első negyedévi tervjavaslatát, amelyet megvitat és jóváhagy vagy módosít majd a vezetőségi ülés, a taggyűlés. Ott bent, a másik helyiségben a könyvelőség munkásai szorgoskodnak, összesítik a bevételt és a kiadást. — Van pénz bőven — mondja elégedetten Ledzényi Pálné, a főkönyvelő és sorolja: — 122,4 százalékra tejesítettük az áruértékesítési tervet. Ezért 130 ezer forint adókedvezményt kaptunk az államtól, ami egy forinttal növeli a munkaegység-értéket— ■kik már ismerik úgy nagyjából a zárszámadás alakulását, hasonlóan Ledzényi elvtársnőhöz, elégedett arcot vágnak, amelyről az sugárzik: érdemes volt igyekezni, megtenni, amit lehetett... A tsz ugyanis csaknem minden terményféleségből többet takarított be a tervezettnél. Már a hatvankettes év őszén úgy készültek, Öntödei' gőiutfík Az Orosházi Vas- és Kályha- ipari Vállalat öntödéjében" az elmúlt év utolsó előtti napján a munkások már csak takarítottak, rámoltak. Készültek az új évre. Arra is maradt egy kis idejük, hogy m jghányják-vessék az elmúlt év gondjait, bajait, amiből itt éppen elég van. így beszélgetés közben derült ki, hogy az öntöde munkájára vonatkozó kérdésekben mindnyájan kellően tájékozottak. Tudják, miből mennyit termeltek eddig, s mi a következő évi feladat. 1963-ban 600 tonna vasat készítettek, 1964- ben pedig 750 tonna a terv. Százötven tonnát igényel az üveggyár. Hogyan lesznek képesek teljesíteni ilyen körülmények között a megnövekedett feladatot? Régen ismerem a vasöntőket. Tudom, nem azért tesznek fel ilyen kérdést, hogy kibúvót keressenek a munka alól vagy másra hárítsák a felelősséget a terv esetleges nem teljesítése, az önköltség kedvezőtlen alakulása, vagy a sok selejt miatt Egészen más emberek ők. Azt is tudnunk kell róluk, hogy igen jól ismerik az összefüggéseket a népgazdasági feladatok, és a vasöntöde tervének teljesítése között. Az ő munkájuk egy része az egésznek, mégpedig nem is jelentéktelen. Az alapanyagot biztosítják a csempskályha, sok más termelőgép és már az üveggyártáshoz is: az öntvényeket. A vasöntöde tehát a termeléshez szükséges eszközök előállításában is nélkülözhetetlen. Mindezt nagyon jól tudják az öntöde dolgozói és éppen ezért okoz gondot nekik a beázó tető, az itt-ott omladozó félben lévő fal, a szabadban tárolt ás keményre fagyott homok, az ajtó küszöbén beszivárgó hóié, a szűk formázó terület, az olvasztókemencék korszerűtlensége. T.iszkai József, Kovács Imre és Kocsis Imre külön-külön is megmutatták, hogy meggyőzzenek a tényekről. Egyes helyeken szinte életveszélyesnek tűnik a gerendával alátámasztott tetőszerkezet, a megrepedt és a függőleges helyzetéből már régen kimozdult tetőtartó fal. És itt dolgoznak napnap mellett az öntők. De nem a veszélyre gondoltak, amikor erről beszélgettünk, hanem a munkára, a tervük eredményes teljesítésére. Ehhez az üzemhez köti őket a múltjuk, jelenük, jövőjük. Féltő gonddal szeretnék megóvni, ezért maguk javítgatják a hibákat és tartják rendben, amennyire csak lehetséges ezt az öreg épületet. Többre azonban nem telik az erejükből. Pénzre lenne szükség, amennyivel még a vállalat sem rendelkezik. A megyei tanács vagy inkább az illetékes minisztérium tudna itt csak olyan viszonyokat teremteni, amely megfelel a fokozódó követélménynek és biztonságossá teszi a munkát. Egy-két éve szó volt az öntöde rekonstrukciójáról, de azóta sem történt semmi. Pedig akkor az éves terv ilyen nagymérvű emelésére még nem került sor. Ezek a gondok foglalkoztatták főként az öntőket, az elmúlt év utolsó előtti napján. De felvetődött a munkaverseny kérdése is, mert még áprilisban szinte kivétel nélkül tettek felajánlást anyagtakarékosságra, a minőség javítására, a selejt csökkentésére, társadalmi munkára és sok más olyan fontos feladat teljesítésére, amely elsősorban a vállalat kasz- szájában lévő forintok számát gya rapítja. Értékelés azonban csak szeptemberben történt. Először és utoljára. Az is csak l olyan tessék-lássék módon, anél- { kül, hogy abból világosan kiderült volna, ki vagy melyik brigád ért el jobb eredményt vagy maradt le. A kimutatást, amelyet összefűzve az üzemi híradótáblára függesztettek, meg is mutatták. Amolyan „kényszermunka”; senki se mondhassa, hogy a vállalatnál nem törődnek a versennyel. Elmaradt tehát a vetélkedés, amely áprilisban oly nagy bizakodással kezdődött. „Nekünk, vasasoknak kell példát mutatnunk ebben is” — volt a véleményük még akkor. Aztán lassan ellaposodott minden. Lehet-e úgy versenyezni, ha senki sem tudja, hol tart, mennyire jutott, egy meghatározott időpontig milyen eredményt ért el? Természetesen nem. A jó szándékot és törekvést derékba törte a szakszervezeti bizottság, a vállalat (főként műszaki) vezetőjének közömbössége a verseny iránt, akik — ahogy a tények bizonyítják — ennek egyáltalán nem tulajdonítottak jelentőséget. Egyszerűen a versenyfelelősre hárítottak mindent, úgy vélték, hogy ezzel eleget is tettek a kötelességüknek. Persze felelős a vállalat pártalapszírvezete is, amit Czikk Tibor elvtárs, az alapszervezet titkára is elismert. De hozzáfűzte mindjárt: „Most már megtaláljuk a módját annak, hogy 1964-ben valóban olyan munkaverseny alakuljon ki, amely mindvégig a termelés mozgató rugója lesz.” Bízunk a szavában és bíznak az öntöde dolgozói is abban, hogy 1964-ben sikeres lesz a munkaverseny és valóban példát mutathatnak a vasasok. Ha pedig a megyei tanács és a minisztérium gondot fordít az üzem rendbehozatalára, akkor az öntőknek bizonyára nem lesznek olyan gondjaik az 1965. év küszöbén, mint most, néhány nappal ezelőtt voltak. Pásztor Béla hogy biztosítsák a jó magágyat s nagy területen végezzenek mélyszántást. Ennek eredménye, hogy cukorrépából 24 mázsával többet termeltek holdanként, s a dohány után is a tervezettnél 18 ezer forinttal több jövedelmük lett. Summa-summárum: míg 1962 után egy tag évi jövedelme 13 ezer forint volt, most 14 600 forint lesz előreláthatóan. Egymás alá kerülnek a számoszlopok, a tsz minden ágazatából terítékre jönnek a hibák és eredmények, hogy bekerüljenek majd az elnök közgyűlési beszámolójába. Nagy munka a zárszámadás jó előkészítése, érzik ezt a könyvelőség tagjai, de a különböző bizottságok is, amelyek így vagy úgy besegítenek. De nemcsak számszaki munkát jelent fl rengeteg szám mögött, amelyeket most Ledzényi elvtárs- nőék vetnek papírra, emberek, szándékok, akaratok, húzó és serkentő erők, ám ugyanígy visszahúzó tényezők, előre nem látott buktatók, nehézségek rejlenek. Ezeket felfedezni, kielemezni s a tagság elé tárni is feladata egy jó zárszámadó közgyűlésnek. Máskülönben nem értik meg a gazdák, hogy ugyanakkor, amikor növekedett az egy főre eső jövedelem, miért csökkent a munkaegység-érték? A jó zárszámadó közgyűlésnek már az előkészítéséből is olyan eredményei kell származzanak, hogy rádöbbenjenek a gazdák arra: több lehetett volna a jövedelem, ha néhány dolgot másként csinálunk... Ezeket meg- érttetni pedig a pártszervezet politikai munkájának a feladata. Maradjunk az iménti példánál s nézzük, hogyan tölti be feladatát ebben a vonatkozásban a Béke Tsz pártszervezete. Aradszki elvtárs előtt a terv, amelyet nagyjából már befejezett s amely azt tartalmazza: mit akar tenni a pártszervezet a zárszámadó közgyűlés előkészítésére. Dátum szerint szerepel ebben, hogy a kommunistákat zárszámadás előtt a tsz-elnök tájékoztatja a helyzetről, a már elkészített mérlegről s az ez évi feladatokról. A taggyűlés résztvevői aztán az itt elhangzottakról széles körben tájékoztatják a szövetkezeti gazdákat. De térjünk vissza a példára, hogy miként tájékoztatják. Miért hígult a múlt évben a munkaegység? Mert, noha közgyűlési határozat volt annak idején a különböző munkák mérésére és elszámolására, mégis egyesek, még a párttagok közül is alkudoztak év közben, hogy „adjanak erre többet, ha nem, akkor nem végezzük el...” így volt ez a cséplésnél, a kukoricakapálásnál. A törekesek többet kértek, mert a külföldi gabonának „több lett a törekje”. A növénytermesztők egyes csoportjai a kukoricakapálásért kértek több munkaegységet azokon a területeken, amelyeken- „több gaz verte fel a kukoricát”. Mit tehetett a vezetőség? — engedett a kérésnek (helytelenül). Hasonló, bár más természetű okok miatt hígult a munkaegység az 1962-ről áthúzódó munkák következtében. Tavaly a mélyszántást nem tudták teljesen befejezni s egy része már az 1963-as munkaegység-érték terhére ment. Mindaz azonban nem látszik a számokból. Sőt az sem, amit annak idején a pártszervezet csinált az emberek helytelen gondolkodásának egyen«:lésére, helyes irányba terelésére. Mert mondanunk sem kell, hogy csakúgy a cséplésnél, mint a kukoricakapálásnál, ahol kirobbantak a nézeteltérések, ott voltak a pártvezetőség tagjai s bizony sokszor saját elvtársaikkal is kellett győzködniük a jogtalan követelések miatt. Ezek kirívó példák, mégis meg kell őket említeni, amikor elemzik a múlt évi munka tapasztalatait, azért is, hogy mindenki, az egész tagság okulhasson belőlük. Persze rosszul hinnénk, ha azt gondolnánk, hogy az ilyen esetek. jellemezték a múlt évi munkát. Ennek ellenkezőjét bizonyítja, hogy az év közbeni hibák ellenére néhány fillér híján elérték a tervezett munkaegység-értéket s a jövő évi bő termést olyan kiváló minőségben készítették elő, mint még soha. Október 23-ára befejezték a búzavetést 883 holdon. Tavaly 11,26 mázsa volt az átlag, s 35 vagon helyett 36 va- goti kenyérgabonát adtak el az államnak. Az új gazdasági évben 13 mázsára akarják növelni a búza-átlagtermést, 18 mázsára (májusi morzsoltban számítva) a kukoricáét. fl zárszámadási közgyűlés előkészítéséhez mindezeknek a feladatoknak a tudatosítása is szorosan hozzátartozik. Az ötéves terv helyi célkitűzéseit nemrég tárgyalta a tanácsülés. Hogy miről esett szó, arról Aradszki elvtárs révén tudnak a kommunisták és már beszélnek is társaik között. Terv például az is, hogy 1965-ig ötezer férőhelyes tojóházat, 100 férőhelyes szarvasmarha-istállót akarnak építeni, villamosítják egyik majorjukat. Ehhez sok-sok pénz szükséges. Hogyan teremtsék meg a fedezetet? — erről beszélgetnek a párttagok a tsz-gaz- dákkal, s elégedetten állapítják meg: egy része már megvan a fedezetnek abban, hogy november 20-ra minden mélyszántást befejeztünk. Meg aztán abban is, hogy nem üres zsebbel, hanem bizakodással indulunk az új évnek... Varga Dezső Kidolgozták az ösztönzőbb jövedelemelosztás rendszerét a járás szövetkezeteiben Az orosházi járás termelőszövetkezeti gazdái az elkövetkező hetekben felülvizsgálják a jövedelemelosztás eddig alkalmazott módszereit, s munkabizottságok javaslatokat, elképzeléseket állítanak majd össze, amelyeket azután brigádgyűléseken a tagság elé tárnak; így a közös gazdaságok valamennyi tagja elmondhatja észrevételét, jogos kívánságát, javaslatát a jövedelemelosztás formájával kapcsolatban. Az alaposan megvitatott tervezetet majd annak idején a tervtárgyaló közgyűlésen közlik a nagy kollektívákkal, s itt dől el véglegesen: milyen formában a leghasznosabb, a helyi adottságoknak legmegfelelőbb a jövedelemelosztás módja. A cél a szövetkezetekben az, hogy a jövő esztendőre minden eddiginél reálisabb és ösztönzőbb elosztási rendszert dolgozzanak ki, amely megszünteti az egyes gazdálkodási ágazatok között fennálló részesedési aránytalanságokat.
