Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-05 / 3. szám
1064. január 3, 4 Vasáru*® í'tré eyíj modern lám/ró l békéscsabai kórházban jártam, s ott ismerkedtünk meg. Kifelé menet a portán újból összis- akadtunk. Ö is a városközpontba tartott. Fodrászhoz megy — mondta —, mert már rendetlen a haja. Kendőbe bugyolálva, kissé fázósan összehúzva magán vékony kabátját, a síkos úton óvatosan lépked mellettem. Ha van olyan, hogy két ember között a beszélgetés a szimpátia miatt első pillanattól kezdve személyes témákról folyik, hát ez az volt. S ha van, hogy valaki első pillanatban megérzi a másik karakterének legjellemzőbb vonását, hát akkor ez most megtörtént. K. M. legalapvetőbb tulajdonságának rögtön a határozottságot véltem. Szinte megcsapott az a határozottság, amely ebből a lányból árad. Szívni lehet a levegőben körülötte — gondoltam. — Ez azonban nem párosul nála valami kemény férfiassággal. Eldöntött véleményeit, pontos mondatait szép meleg kreol arc és lágy, mély hang tolmácsolja. A másik vonzó tulajdonsága, hallatlan egyszerű, sége, mely nemcsak modorára, de egész egyéniségére is vonatkozik. Olyan belső letisztultság érződik rajta, mélynek elérése csak remeik emberéknek sikerül. Levetkőzni az évek alatt könnyen ránkrakódó, felesleges sallangokat, s csak a lényeget megőrizni Szimpatikus dolog — mert ez a lényeg szerető, téré vall. A 24 éves K. M. felnőtt életét akkortól számítja, mikor — Makón leérettségizve, s élvégezve a kétéves szülésznői iskolát — egy számára ismeretien városba került. Először úgy tűnt neki, mintha egy tárgy lenne, amit idegen közegbe mártottak, aztán félérzett. Most mutasd meg, mit érsz! Ami történik majd véled, az nemcsak a környezetedre lesz jellemző: abból kiderül az is, te milyen vagy! Mit fogadsz el? Mit vetsz el? Mennyire és milyen irányban változnak meg eredeti tulajdonságaid? Mi lesz az a plusz, amit az ezután következő élmények hatására kialakítasz magadban? Egyáltalán plusz lesz? — ezeket már az eszpresszóban, egy dupla mellett mondja. Fiatal lány, szakmával, egyedül egy városban. A környezet így vagy úgy érdeklődni kezd iránta. Ö vaktában nyúl az emberekhez, a dolgokhoz. Nem is mindig az ő választásától függ, kikkel kerül össze. Meg, hát persze, nem is tud még sokat sem az emberekről, sem a világról. Elkerülhetetlenül kontaktusba kerül olyanokkal is, akikkel nem kellett volna. (Nehogy egyszerűsítsek! — mondja. — Nem a fiatal lány .kelepcébe csalásának” dajkameséjéröl van szó. Azt az ember, szinte oda se figyelve, csak úgy mellékesen, lesöpri magáról, mint egy pókA füzesgyarmati művelődésügyi bizottság 1963. év végén a párttal és a tanáccsal közösen értékelte a helyi népművelési munka addigi eredményeit és változatos kulturális tervet dolgozott ki az új esztendőre. A tervben szerepel — többek közt — a dolgozók iskolájának, a továbbképző szaktanfolyamoknak fokozottabb propagálása, az ismeretterjesztés aktívabbá tétele. Jobbá, szervezettebbé kívánják lenni a tsz-klubok életét és a művelődési otthon szakköreinek munkáját. Az új esztendő első hálót. Másról. Barátok, emberi viszonylatok kereséséről.) Aztán tagolódna kezdett a káosz. A gyűjtés után — szinte így is mondhatjuk —, elkezdődött a rendszerezés, a válogatás, a norma kirajzolódása, az értékrend felállítása. Ismerősök hirtelen ér. dektelenné váltak. Másokkal viszont megszilárdult a barátság. Egyesek — akiket addig csak a háttérben tartott nyilván — alakja hirtelen új megvilágítást, új színt kapott a szemében, hogy oda kellett rájuk figyelni. Kapcso. latot teremtett a környezetével. S mindezzel párhuzamosan elkezdett többet foglalkozni tudatosan az önmaga megismerésével, felnőtté alakításával. A munkájával. (Nem dicséri magát, de bizonyára nagyon jól dolgozhatott, hiszen nemrég léptették elő a kórház szülészeti osztályának „osztályvezető madame”-jává.) Hogy szereti-e a hivatását? Mosolyog: hát el lehet képzelni, hogy a kisbabák világra segítését ne szeretné valaki? A munkájával kapcsolatban csak azt sajnálja, hogy az egészségügyi pályán 5, a „középkáder” már nem képezheti magát tovább. Milyen jó lenne, ha itt is... mint ahogy egy technikus tovább tanulhat és mérnök lehet..; Férjhezmenésre nem gondol? — Dehogynem, válaszolja — egy hónap múlva lesz az esküvője. A vőlegényé üzemi orvos, az ismeretségük is a szakmán belül történt, egy egészségügyi bizottságnak voltak mindketten a tagjai. Több mint egy éve jár az illetővel. Nagyon szeretik egymást, mindennap találkoznak, de azért nem sietnek a házassággal. Jobb, ha két ember az előnyös oldalak mellett a másik fél hibáit is megTalálkozás és búcsúzás... így kezdődik az egyik népszerű sláger, mely szinte naponta felcsendül a szórakozóhelyek zenekarának előadásában. S így kezdődött az óév végeztén, az új év küszöbén az az író—olvasó-találkozó is Endrődön, mely a helyi fmsz és a népkönyvtár közös rendezésében dly sok érdeklődőt vont a művelődési otthon szín termébe. Tímár Máténak, az endrődi születésű József Attila-díjas írónak művei már országosan is első helyet foglalnak el a fiatal írók alkotásainak értékelésénél. De hogy a „földiek”, az endrődiek is ennyire kedvelik személyes ismeretük s alkotásain keresztül, csak most mutatkozott meg igazán, felében a közművelődési könyvtár munkájának értékelésére is sor kerül. Ellenőrzik a könyvállományt, annak bővítése, gyarapítása érdekében. A József Attila -ol- vasómozgalom felélénkítésére is gondoltak. A füzesgyarmati filmszínház tevékenységét is megvizsgálják a látogatottság, közönségszervezés, ankétok rendezése, a filmpropagandisták s a moziüzemi dolgozók továbbképzése és más fontos ‘ennivalók végrehajtása érdekében. B. L. ismeri — vélekedik. — A házasság: az egy szó. Mást jelent X- nek és mást Y-nak. „Gyere, legyél a feleségem” — ez nem elég. — Mit ért ezalatt a másik? Ezt azért nagyon meg kell beszélni. — Milyen szórakozást kedvelsz? — Az olvasást és a mozit. Mindkettőt nagyon szeretem, de inkább a jelmezes, romantikus filmek és regények érdekelnek. Hogy. miért írtam meg K. M. portréját? Mert tipikusan modem lánynak tartom. Tipikusnak: hány ezer fiatal lány él, szinte társadalmi jelenségként, szerte az országban albérleti szobákban, munkásszállásokon. A szülőktől távolra vitte őket a munka, a hivatás. És modemek. A modernség alatt azt értem, hogy valaki saját egyéniségét és életét a kor emberéhez illően, a kor társadalmában kialakult leghaladóbb szemléletek, szempontok szerint alakítja. K. M. modem, pedig nem is twistéi, de hát ez nem attól függ, pedig nem tetszene neki a „Rozsdatemető”, ami nem helyes ugyan, de nem helyrehozhatatlan baj. Döntő az. hogy nem sodródott, nem történtek vele véletlenül a dolgok. Ö történtette a dolgokat. Mindig választott. Hivatást, életformát, élettársat. S nyilván felesleges is tovább fejtegetni, mennyire egy ez az egyenrangúvá előlépett mai lány, a nő fogalmával. Az utolsó kérdésem ez volt K. M.-hez: Miben akarja megtalálni élete célját, a boldogságot? Azt felelte: ő sok mindent be szeretne illeszteni a jövőjébe, otthont, munkát, gyermeket, élettársat, az önmaga állandó fejlesztését. A boldog életet épp e dolgok együttesének harmóniájában keresi. Padányi Anna amikor először lépett a község irodalmat kedvelő közönsége elé, hogy nyilatkozzék eddig megjelent műveiről, szóljon az írók és olvasók szoros kapcsolatának jelentőségéről s beszámoljon a kubai és szovjetunióbeli élményeiről. A terem kicsinek bizonyult ez alkalommal. De az érdeklődés nagyságát még növelte az is, hogy a résztvevők között ott találtuk Kovács István elvtársat, a MÉSZÖV művelődésügyi előadóját és Gábor Sándor elvtársat, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkárát is. A nagy érdeklődéssel kísért előadáshoz számosán hozzászóltak, főleg a kubai nép életkörülményei iránt volt sok „kíváncsi” kérdés felvetve. Sokan megkérdezték azonban azt is, honnan meríti az író az „anyagot”, vagyis a témát, melyről imi akar, amit az olvasóközönség elé szándékosak vinni. A feltett kérdések természetesen nem maradtak vá- laszolatlanok. Az író—olvasó-találkozó alkalmával könyvárusítás is történt, főleg Tímár Máté műveiből, melyből számos példány talált gazdára, de akinek kedvezett a szerencse, az a könyvtombolán is nyerhetett Tímár Máté műveiből. Találkozás és búcsúzás: — ezt a círfiet adtuk e rövid tudósításnak. Hogy miért éppen ezt? Mert amilyen kedves és várakozó volt ez az első találkozás az Írónak az olvasóval, olyan nehéz volt a búcsúzás az olvasóknak az írótól. Sztanyik Károly Találkozás és búcsűzás Tímár Máié sikeres íréi estje Endrédén A füzesgyarmati művelődésügyi bizottság változatos kulturális tervet dolgozott ki 1964-re . ’ • dcjzíbuJU. • Papucs Tudom, hogy a gondolattársítás útján ehhez a főnévhez sok minden fűződik. Most nem arról a Papucsról van szó, akiről számtalan vicc járja, hanem arról a valóságos papucsról, amelyet lábunkra húzunk odahaza. Miről is van szó? Az elmúlt években lassan szinte észrevétlenül átalakultak a lakások. Egyre- másra épülnek az emeletes házak és nemcsak a városokban, lía. nem már falun is. Ez a külsőleg látható változás a falak mögött is új változásokat hozott, kicserélték a régi bútorokat, szőnyegeket vettek és sok lakásba televízió került a régi sublót helyére. Érthető, hogy az asszonyok most még féltőbb gonddal vigyáznak lakásuk tisztaságára. így történt, hogy egy társaságban nem azért, mintha másról nem lehetett volna beszólni, de komoly' vita kerekedett a papucs használatáról. — Levesse-e a vendég a cipőjét és papucsba bújjon, ha belép a szobába vagy csak letörölve cipőjét „tapossa” a szőnyeget — tette fel szinte szónokinak ható kérdését az egyik fiatalasszony. Tudom, nem sorsdöntő probléma ez, de azért érdemes vele foglalkozni. Ebben a kérdésben már benne van a saját otthon féL tése, szeretető, annak fokozott tisztaságára való ügyelés. Nehéz volna tanácsot adni, hogy milyen módon vezessük be a vendéget a tisztán tartott lakásba, de feltételezhető, hogy nem sértenénk meg senkit azzal, ha látogatóinknak papucsot adunk. Különben sem új dolog ez, hiszen az elmúlt évben Becsben járva láttam, hogy az üzletekben is árulják az otthoni papucsokat, amelyeket cipőre húzva kell viselni és feltételezhető, hogyha erre igény lesz, majd nálunk is gyártanák ilyet. Addig pedig háziasszonyi leleményességgel egy kis posztódarabból bárki könnyen előállíthatja. De ha már itt tartunk, hogy szobánk tisztaságáról beszélünk, akkor mondjuk el azt is, hogy az emeletes házak tisztaságára mindnyájunknak legalább úgy keli ügyelnünk, mint a saját lakásunkra. Békéscsabán, a katolikus bérpalotában lakó ismerőseim mesélték, hogy náluk számtalan allfelommal előfordul, hogy néhányon nagytakarítást rendezve odahaza, nem törődve az alattuk lakókkal, a folyosóra öntik ki a vizet, s akkor az csurog, piszkoi- ja az alsóbb emeletéket. A saját lakás féltésót párosítanunk kéül a bérház védelmével és végül akár városunk vagy községünk féltésével is. Dóezi Imre NOTESZLAPOK Családi címer a gyűrűn Lajos bácsival a vonaton ismerkedtem meg Budapestről Békéscsabára utazva. Kedélyes öregúr, aki percek alatt megtiszteli útitársát bizalmával. Ujján hatalmas pecsétgyűrű díszük, melyen különös rajz látható. — Ez a családi címerünk — magyarázza a kérdő tekintet láttán. — Viselem, mert ezzel megőrzőm a család régi emlékét. De, ha a pártba megyek, megfordítom, hogy ne lássák rajta a címert Furcsa magatartás a Lajos bácsié. Vajon miért teszi? Választ maga sem tud erre adni. Talán úgy gondolja, ha a gyűrűt megfordítja, ő maga is megváltozik? „Kacsa" Jókedvű társasággal kirándultunk Egerbe és Lillafüredre. A csoport tagjai jóféle hazait csomagoltak útitáskájukba, s időközönként előkerült a rántott csirke, kolbász, sülthús. Egerben az egyik étteremben ebédeltünk. Kitűnő, bőséges menüvel fogadtak bennünket. A jó étvágyú emberek még dupla adagot is kértek. A pincér erre tréfásan megjegyéz- te: Egyenek emberek, mert vacsorára nem lesz csak zsíros kenyér. Jót nevettünk megjegyzésén. Ám akadt, aki komolyan vette. Különösen a nagyétkűek. Délután szálláshelyünkön beszélgetünk a kirándulás élményeiről, s amint közeledett az este, innen is, onnan is előkerült egy-egy csomag. — De hát az étterembe megyünk vacsorázni, miért esznek? szólt a csoport egyik tagja. — Hát, azt mondták, hogy nem kapunk csak zsíros kenyeret. Hiába volt minden érvelés, többen is előszedték a hazait és jól bevacsoráztak, váltig hangoztatva, hogy vacsorára nem lesz más. így t aztán az étteremben néhányan j jóllak ottan várták a vacsora kéz- | detét, s hagy volt a meglepetésük, amikor a pincér az asztalra tette a párolgó, frissen sült kacsát. Holt az élők között Oj útszakasz készült el megyénk egyik községének határában. Az útépítéshez a helyi Táncsics Mihály Termelőszövetkezet tagjai is hozzájárultak, s természetesen néhányan részt vettek az átadási ünnepségen. A műszaki átadásról jegyzőkönyv készült. Az egyik hivatalos szerv képviselője diktálta a szöveget. Kezében kis cetlin sorakoztak a jelenlévők nevei. Sorolta a szerveket, melyeknek képviseletében részt vesznek ezek az emberek, természtesen azért hogy a jegyzőkönyv így hitelessé váljon. — A községi tanácstól jelen van: X, az útépítési vállalattól: Y, a megyei tanácstól: Z, a helyi földművesszövetkezettől: Táncsics Mihály.., És így mondta tovább még a neveket, s. csak akkor nézett körül megdöbbenve, amikor kitört a nevetés. Szegény névadó, talán megfordult sírjában, hogy emlegették, mint a tsz képviselőjét. A „Vajas" Értekezletre gyülekezik a társaság, s akik vidékről jöttek, az asztal köré telepednek. Van, aki tízóraizik. Messzi útról jött, korán kelt, megéhezett. Az újonnan érkezők sorra bemutatkoznak az asztal körül ülőknek. Az egyik asszony vajas kenyeret eszik. A bemutatkozásnál, amikor hozzákerül az értekezlet egyik tagja, kicsit bosszankodik, hogy zavarják: Vajas vagyok — mondja. És nem nyújt kezet, gondolván elegendő a bemutatkozáshoz ez is. A másik nem érti. Legyint egyet. — Nem tesz semmit, Bíró vagyok — mondja, azzal nyújtja a kezét a tízóraizó asszonynak. Az most már nem tehet mást, ő is kezet ad és ismét bemutatkozik: Vajas j vagyok. j Ez volt ugyanis az asszony neve. Kasnyik Judit
