Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-24 / 19. szám

1964. Január it 4 a Pántéi „Sok prémes bőr tönkremegy hiánycikk a bunda és a kucsma“ Hozzászólás a Népújság cikkéhez Sóik gondolatot ébresztett ben­nem a Békés megyei Népújság ja­nuár 14-i számában, a fenti cím alatt megjelent cikk. Elfoglak ember lévén, csak most jutottam oda, hogy ezeket a gondolatokat rögzítsem is. Azzal kezdem, hogy a cikk szin­te betűről betűre igaz: megye. és. országszerte lebecsülik a nyers­bőr felvásárlását Ez nemcsak ab­ban mutatkozik meg, hogy nin­csenek érdekeltté téve sem az el­adók, sem a felvásárlók, hanem abban is, hogy most születőben van egy tervezet, amely szerint a jövőben csak a MÉK vásárolja fel a nyersbőrt Én, aki apámtól ta­nultam a szakmát, s már harminc éve gyakorolom, előre aggódom. Eddigi tapasztalatom ugyanis az, hogy a MÉH-nél nincsenek szak­képzett átvevők, akik megfelelő­en minősíteni ét kezelni tudnák a bőrt, tudtommal kezelési hiba mi­att nagyobb mennyiségű tönkre is ment már. De nem is erről akarok én beszélni, hanem arról, hogy a nyersbőr nem hulladék, miért akarják a MÉH-re erőltetni, ahol eddig tehertételnek számított min­den darab bőr átvétele, s nem ösztönözték, hanem inkább lebe­szélték a földművesszövetkezeti hivatásos és megbízott felvásárló­kat a bőr összegyűjtéséről. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a megyében 40 földművesszövet­kezeti felvásárló és 60 megbízott vásárolta fel a bőröket, ezeket behozták a Megyei Értékesítő Központba, ahonnan átszállítottuk a nyersbőrgyűjtő és készletező vállalatnak. A MÉH is az összegyűjtött bőröket szin­tén az említett vállalatnak adta át A múlt óv szeptembe­rében átiratot kaptunk a MÉH- központtól, hogy a földművesszö­vetkezetek a továbbiakban ne fog­lalkozzanak a nyersbőr-felvásárlás sál, mert az kimondottan a MÉH- t elepek re tartozik. Kiderült, hogy a MÉH-központ ezt nem beszél­te meg a SZÖVOSZ-szal, s így továbbra is foglalkoztunk a fel­vásárlással. Aztán újabb határo­zat született január elsejével, amely ugyancsak azt Írja elő, hogy a földművesszövetkezetek szüntessék be a nyersbőr-felvá* sáriást. Jelenleg azonban még minden maradt a régiben. Nekem, mint a Békéscsaba és Vidéke Körzeti Földművesszövet­kezet központi felvásárlójának, nincs semmi hasznom a nyersbőr­fel vásárlásból, mert fő .profilunk a toll begyűjtése. Mégis azt mon­dom: sokkal jobb lenne a nyers­bőr-felvásárlást továbbra is a földművesszövetkezetekre bízni, ahol mintegy 100 hozzáértő ember foglalkozott eddig vele. Természe­tesen én is vallom a Békéscsabai Szőrmeipari Vállalat igazgatójá­val, hogy anyagilag érdekeltebbé kellene tenni mind a termelőket, mind a felvásárlókat, s emellett valóban kellene megyénkben egy nyersbőr-feldolgozó vállalat, amely kimondottan a lakosságtól felvá­sárolt bőrök feldolgozására szo­rítkozna. Rengeteg bőrt lehetne felvásá­rolni nagyobb anyagi érdekeltség mellett. Erre csak egy példát mon­dok: Farkas Gábor, a Zsadányi foglalkozott bőrfelvásárlással, s j Földművesszövetkezet felvásárió­Benzinkufat kap Gyula Huszonöt új benzinkút építését kezdik meg Az Asványolajforgalml Vállalat ■ Eddig ötven falusi földművesszö­1964. évi tervének legfontosabb beruházási feladatai közé sorolta a benzinkúthálózat fejlesztését. Huszonöt új üzemanyagtöltő-állo- más építésének megkezdését ter­vezik, ebből valószínűleg 8—10 készülhet el ebben az évben, a többit jövőre fejezik be. Az idei 8—10 új kút nem szünteti ugyan meg a gyorsan növekvő gépkocsi- állomány kiszolgálási nehézségeit, de enyhíti majd a torlódást a for­galmasabb töltőhelyeken. Vidéken elsőnek a tavalyról át­húzódott kútépítéseket, a ceglédit és a tatabányait fejezik be. Az idén elkezdik és befejezik az új töltőállomás építését Szolnokon, Veszprémben, Kiskunhalason, Du­naújvárosban, Szentesen, Szom­bathelyen, Tapolcán és Vácott. Ezek a kutak általában négyosz- loposok lesznek, kivéve Tatabá­nyát, ahol öt oszlop ötféle üzem­anyagot szolgál majd ki. A terv az, hogy azokon a helyeken, ahol már van kút, lehetőleg nem szün­tetik meg a régit, hanem átállít­ják keverék árusítására. Az idén elkezdik és jövőre fe­jezik be a kútépítési Esztergom­ban, Hajdúszoboszlón, Kiskunfél­egyházán, Mezőtúron, Nyíregyhá­zán, Sümegen, Szekszárdon, Gyu­lán, Kaposvárott. Miskolcon, Bu­daörsön. Ezenkívül . a lehetőség­hez mérten Dunaújvárosban és Győrött szeretnének egy-egv új kút teleoítéséhez fogni már a meglevőkön kívül. Megjegyzendő, hogv az ÁFOR az idei kutakhoz szükséges mintegy száz oszlopnak eddig csak körülbelül a felét tud­ta biztosítani, de bíznak benne, hogy a többit is sikerül beszerez­ni. Folytatja az Á^OR a tavaly megkezdett falukút-telepítést is. vetkezeti bolt kapott ilyen kutat a kétütemű motorok kiszolgálásá­ra. Az idén száznak az elhelyezését tervezik. (MTI) ja havonta végi gkerékpározza a környékbeli községeket, és 5—6 ezer forint értékű bőrt vásárol fel. Fáradságáért azonban havonta mindössze 4—500 forint jutalékot kap. El lehet képzelni, hogyha a termelők, s a felvásárlók a jelen­legi alacsony felvásárlási árnál és jutaléknál jóval többet kapnának, mennyi olyan bőr kerülne a fel­dolgozóiparhoz, amely az eddigi gyakorlat szerint az érdektelen­ség és a közömbösség miatt tönk­remegy. Nagyon visszás dolog, hogy egy ötkilogrammos gyapjas juhbőrért mindössze 40 forintot kap a termelő, ha értékesíti. Ha viszont lenyír róla 3 kiló gyapjút és azt értékesíti, akkor K0 forin­tot kap érte. A bőrt, amelyből ér­tékes szattyánt lehetne készíteni, odadobják a kutyának, mert nem tartja érdemesnek, hogy 5 forint­ért becipelje a felvásárlási helyre. Mi, a felvásárlók körében, me­gyei és országos tanácskozáson is többször beszélgettünk már azok­ról a szomorú tapasztalatokról, hogy tönkremenni látjuk a renge­teg, szűesárunak kiváló nyersbőrt. Arra a megállapításra jutottunk, hogy amíg egy húsvéti bárány bő­réért öt, egy naposbárányért egy­két forintot fizetnek, miközben egy kevésbé értékes zsebkendő 9—15 forintba kerül, nem tudjuk elérni azt, hogy minden levágott vagy elhullott prémes állat bő­rét lenyúzzák, s értékesítsék. Ná­lunk, Békés megyében rengeteg a juh. és a vadállomány. Ha az évente levágott állatok mindegyi­kének bőre felvásárlásra és fel­dolgozásra kerülne, akkor nem­hogy irhabunda, kucsma-, bélés- és gallérhiány nem lenne megyénk­ben, hanem még exportálni is tud­nánk. Ehelyett azonban az ala­csony felvásárlási ár és jutalék, meg a nehézkes felvásárlás miatt — legalábbis tudtommal — prém- cikkekből jelentős mennyiséget importálunk. Weisz László központi felvásárló, Békéscsabai Fmsz. VADÁSZ FERENC: A tűzcnUatonacUlc (46.) Forradalom és szeretet ök együtt jártaik, szemláto­mást becsülték egymást, volt erejük hozzá, hogy együttesein álljanak egy nagy cél szolgála­tába. — Féltem, hogy a szülők megszólnak, afféle csélcsap alaknak tartanak, aki előbb az egyik, aztán a másik lányuk után szalad. De hát... Azzal ne törődj — nyugtatta Aliz. — Szerintem a fiatalabbik lány illik hozzád- Kati, ahogy elmondod, stramm gyerek. Ne­veld meg. Feri hálásan nézett Alizra. — A szülei szegények, de na­gyon kispolgáriasan gondolkoz­nak, ez a baj. Mert az még ért­hető volna, hogy féltik Katit, hogy azt szeretnék, olyannal jár­jon, akinek komolyak a szándé­kai. De... túlságosan számítók is... és a nővére olyan emberrel jár... — Mifélével? — kérdezte Kál­mán. — Valami úriszabó gavallér. — A lánnyal beszélj — taná­csolta Aliz —, ne a szüleivel, ö értsen meg, ez a fontos. Ha sze­ret, melletted marad, ne félj, akármi lesz is. — Igen, de— — Az úriszabó? — kérdezte Csabai. — Ronda alak. Félfuvalkodott fráter — mondta Feri. — Sajnáld le. Mi közöd hoz­zá? Nem neki udvarolsz. — Ez igaz. — Hát akkor?— Kálmán a kiteregetett lapokra mutatott. — Hány lehet? — Száznál jóval több — mérte fel tekintetével Feri. összerezzentek, hallgatóztak. — Nincs semmi baj — szólt Aliz. Motorzúgás hallatszott. Erősö­dött, aztán fokozatosan elhal­kult. — Tényleg érzelgősség, ha az ember ilyenekről beszél? — — kezdte újra Feri. — Aligha — vonta meg a vál­lát Aliz. Kivel beszélnénk őszin­tén, ha nem egymással? — Ha nem értjük egymást — szólt Csabai —, hogyan érthet­jük a többi embert? Nekünk Évzáró vizsga Biharugrán Az orosházi mezőgazdasági technikum kihelyezett osztályá­nak hallgatói vizsgáztak a napokban Biharugrán. A halgazda­ság és a Felszabadult Föld Termelőszövetkezet tagjai közül 24 felnőtt vett részt a levelező oktatáson. A második évfolyam évzáró vizsgáját január 15-én tartották. Képünkön a hallgatók egy csoportja vizsga előtt. 300000000000000000000000000000000000000000000000 Új politikai kiadványok jelentek meg A Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában január első felében fi­gyelmet érdemlő kiadványok je­lentek meg. A nagy forradalmár, Lenin halálának 40. évfordulója alkalmából híres politikusok, írók, egyszerű pártmunkás-kor- társak visszaemlékezéseit gyűj­tötték össze és adták ki Lenin, az ember címmel. Nagy érdeklődés­re tarthat számot a pártmunká­sok körében Lenin: A pártélet normáiról című könyve, mely gazdag cikkgyűjteményt tartal­maz, s bepillantást eng:d abba a nagy jelentőségű tevékenységbe, melyet Lenin fejtett ki a pártélet normáinak és a vezetés elveinek kidolgozása érdekében. A Kossuth Könyvkiadó Té­nyek és érvek sorozatának 12. fü­zete a szocialista országok hely­zetét elemzi. V. Pavlenda Cseh­szlovákia időszerű közgazdasági kérdéseivel foglalkozik érdekes könyvében. Most jelent meg N. Sz. Hruscsovnak, az SZKP Köz­ponti Bizottsága plénumán a vegyipar rohamos ütemű fejlesz­téséről tartott beszámolója Ojabb nagy lépés a kommuni»- mus felé címmel. nem lehetnek titkaink egymás előtt. Sok az ellenség, kevés a rendes ember. Feri bólintott. Sokat töröm a fejem. Forra­dalom, szeretet összefér-e? — Szerintem el se választha­tó — mondta Aliz. — Lehet Akikért harcolunk, akiknek csak jót akarunk, azok szerethetnek bennünket Ha nem szeretnek, akkor vagy nem értik, mit akarunk, vagy... Ak­kor valamit rosszul csinálunk, valami nem tetszik nekik. — Ilyen nem lehet — kapta fel a fejét a lány. — Mindent úgy csinálunk, ahogy kell, hi­szen különben miért is tennénk akármit is. Az öreg vekker a sublóton tizenegyet mutatott. A kémény­ben dúdolt a szél. A Körvasút sor felől vonatfütty hallatszott A lakás nagyon kihűlt. — Az öregek — rezzent össze Aliz. Hagyni kellene, hogy le­pihenjenek. — Bizony — helyeselte Feri. — Odakint rostokolnak. — Még ezt az egy csomagot — . mutatott az asztal sarkára Kál­mán. — Negyven-ötven papír le. hét... A megszáradt röpiratokat Aliz gondosan egymásra rakta. Lab­dát gyúrt az elrontott példá­nyokból, a padlón szétdobált, hí. bás papírokból. A kályhában új_ ra fellobbant a láng, de meleget már nem adott Vargáék szemmel láthatóan szívesen fogadták a bejelentést: — Mindjárt megvagyunk. De egy szóval se sürgették őket. — Egy cseppet se nyugtalan­kodjatok — szólt Varga. — Ami. nek meg kell lenni, az csak ké­szüljön el. — Elkészül — nyugtatta Peri. — Akkor rendben van — bó­lintott a kazánkovács. — Miat­tunk ne siessétek el. A papír elfogyott. A nyomo­kat eltüntették. Meleg vizet hoz­tak lavórban a konyhából. — Jó erősen — biztatta Feri szakértelemmel Alizt és Kál­mánt. Átcsúsztatta kezükbe a szemcsés, lúgos, háznál főzött mosószappant. Sokáig mosták a kezüket, mint az orvosok műtétnél. A gép is visszakerült a helyére. A papírba csomagolt, gondo­san átkötött röpiratokat rongyba csavarták és ideiglenesen Varga szalmazsákjába dugták. Valaho­vá a vánkos alá, fejhez, ahol nem gyúródik. Búcsúzkodtak. Előbb Aliz és Csabai, aztán néhány perc múl­va Feri tette be maga mögött a léces kertkaput. (Folytatjuk} \

Next

/
Thumbnails
Contents