Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-24 / 19. szám
BW. január ü s Péntek Hasznos együttműködés Beszélgetés a Gyulai Harisnyagyár KISZ-titkár át>al az üzem kulturális életéről 4: Ve * , . * < ^ yy, 3$*T ' , X tt£..yy.< .«***■ X- V % ^ < C-. >\ ''>' (Fotó: Demény Gyula) • Gyulán, a Kossuth Lajos utca 13 számú házban, a Gyulai Harisnyagyár Jókai Mórról elnevezett művelődési otthonában Volent Zoltán kultúrigazgatót kerestük azzal a szándékkal, hogy valamit megtudhassunk az otthon, közvetlenebbül pedig az üzemi színjátszó csoport életéről, tevékenységéről. A fagyos delelő.tön odabent minden kihaltnak, moccanatlannak látszott, csak a nagyterem lélegzett. Egész sereg felnőtt hajolt az asztalok fölé, szorgalmasan jegyzetelve. Az épület gondnokától megtudtuk, hogy egy mező- gazdasági szaktanfolyam résztvevői ütöttek benne tanyát. Azt is közölte, hogy a kultúrigazgató hivatalos ügyben éppen Csabán van, de biztatott, hogy keressük fel az üzemben Góg Györgyöt, a termelésiverseny-felelőst, a KISZ- alapszervezet csúcstitkárát, aki tagja a művelődési otthon társadalmi bizottságának, tevékeny részese a színjátszók munkájának, időnként táncdalénekesként is szerepel, vagyis az üzem, a kultúrotthon éleiének alapos ismerője. Ú|T ezek u’án, hogy Góg elvtárs, akit ilyen sokoldalúnak tüntettek fel, s akinek mindemellett kétszáznál is több kiszes gondját, örömét, szakmai, politikai Kyugta’an szél kószál a fák között. Megcibálja a tar galy- lyakat, s nagy puha csomókban hull le róluk a hó. Korán beköszöntött a tartós hideg. Zúzmarát rakott az ágakra, alig van tenyérnyi hely a fiatalosban, ahol egy eldugott kis zugban telepedett meg a szarvastehén, fiával. Még az ősszel szemelte ki ezt a búvóhelyet, csendes, ember nem járta részén az erdőn: k. Innen indul útnak minden alkonyaikor és ide tér visz- sza hajnalban, mikor ébred az erdő ura — az ember. Mert a vadaknak az éjszaka a nappal, a békés legelés ideje. Most nyugodtan, egvmást melengetve alusszák féléber álmukat. Recs- osen egy ág, s felriadva ugranak meg. A szél emberszagot visz feléjük... Egy ideig nehézkesen futottak egymás mellett, mert síkos a csapás, aztán egy nyugodt abb helyre érve megálltak. A tegnapi vihar itt kopaszra fútta a hegyoldalt, s a hó alól kilátszik az avar. Hátha makkot rejt.. A fiatalos másik részén őzsuta riad. Felébresztette a gyomra. Hiába, nincs a nyár terített asztala, s annyira még nem bátorodott fel, hogy az etetőkhöz járjon. A hegyoldalon vörös folt villan a havon. A róka indul útnak, alkonyaira otj lesz valamelyik erdésztanya közelében — csibevacsorára. Csöndes az erdő. A kerülő élgondolkozva lépeget a havas csapáson. Vizsgálja a nyomokat. Gondterhelten csóválja a fejét, mikor az egyik nyom szélén piros foltot észlel. Megsebesült á vad? Nem, de ez sem szerencsés. A vastag hóréteg teteje befagyott, d még nem bírja meg az őz súlyát. A töredező jég véresre sebzi a lábát. Amikor az etető közelébe ér, felderül az arca. Jócskán megdézsmálták az éjszaka a szénát. Nagy a hó, erős a hideg, szükség vaa most az ember segítségére, hogy átvészelje a te’et az eTdő vadja. Az idén alaposan fel is készültek erre, emlékezve a tavalyi télre. Szénát gyűjtöttek, rendbe hozták az etetőrácsokat, megigazították a sózóhelyeket A vadvál tókhoz közel állnak, a szénás rácsok, az etetővályúk illatos erdei szénával a szarvasoknak, őzeknek, s árpával, kukoricával, makkal a vaddisznóknak. Változik az idő. Az egyik percb.n sűrű köd gomolyog elő a szomszédos csúcs mögül, beburkolja a fákat, az orráig is alig lát el az ember. A másik percben kiragyog a nap, s úgy szikrázik az egész hegyoldal, mintha egy játékos kedvű óriás teleszórta volna csillogó kristályokkal. Feljebbröl zúgást hoz a szél, az erdész felé. Közelebb érve érzik a benzinszag. Favágók! Zúg a fűrész, szinte sóhajtva dűl a százéves bükkfa, s hangos csattanással ér földre a ki- döntött óriás. A hangot megtízszerezik a kömyző hegyek. Ismét felzúg a fűrész, aztán csend lesz. — Gyertyáéi ússz — tolja feljebb a vattás sapkát az egyik fiatalember. Máris nekilát, bontja ki a gyertyát, kitisztítja, s már halad is a munka. Motoros fűrész... gépesített favágó... Hol van mór tőlük a régi idők papír talpú bakancsa, rongyos ruhába öltözött favágója, aki örült, ha heti két napra felfogadták az urasági erdőkbe... Zeng a fűrész. Sóhajtva dől a fa. Aztán vidámabb dallam, ebből deszka lesz, bútor az eladó lánynak, ebből vasúti talpfa, hogy messz bbre repüljön a vonat, ebbőJ bányafa, hogy biztonságosabban hozza felszínre a föld kincsét a bányász. Megint eltűnt a nap egy fel- leg mögött, de mintha csak játszana, újra előbukkan, még a munkásszálló szürke, komor fala is megszépül a ragyogásban. Bent barátságos meleg, előtte idős bácsi kezében villan a balta. Fát aprít. Mindig többet, mint amennyi egy napra elegendő, mert ha egyszer az idő bepa- rancsoija a favágókat a szállóba, még az ajtó elé sem érdemes kijönni. De most még dolgoznak. Az öreg bemegy, eteti a csikótűzhelyet, már piros a lapja. Telik az idő. Hazafelé tartunk, de a szíves invitálásra még betérünk az erdészházba, egy pohár meleg borra. A konyhában gömbölyű, piros arcú asszonyka. Mellette fekete szemű emberke. Szégyenlősen keres menedék t az anyja szok- • nyája mögött, alig tudjuk előcsalogatni. Nem csoda, ha félénk — magyarázza az asszonyka. Mikor leesik az első hó, attól kezdve ritkán vetődik erre látogató. Sokszor hetekig csak a kis telepes rádió és a meg-megcsörre- nő telefon hoz hírt a nagyvilágból. Búcsűzkodunk. Az országút fehér vonala egyre szürkébb lesz. A nap, mintha meggondolta volna magát, végképp magára húzza a ködtakarót. A sötétedő estébe még belefüttyent a kis hegyi vasút mozdonya. Fával igyekszik lefelé. Bent, az erdő mélyén ébred a vad. A szarvasok csoportba verődve legelőt keresnek. A másik csapáson vaddisznó igyekszik a makkos felé. Könnyű lábán iramodik az őz, sompolyogva lopakodik tovább a róka. Neszekkel telik meg az alkony. A munkásszálló ablakában kialszik a fény, pih.nőre térnek az embereik, álmukban talán éppen otthon járnak. Suhan az autó fáradt, városi utasaival. A környező csúcsok, mintha még egyszer intenének a távozók után. Aztán a téli éjszaka fekete köpenye alá rejti a hegyeket, a völgyeket. Deák Rózsi 1 fejlődését is felelős poszton szá- [ mon tartania, ügyelnie kell, megjelenésében is afféle „látványos" személy. Ehelyett egy középiskoládnak tetsző, végtelenül szerény modorú, kedves fiatalembernek mutatkozhattunk be. Már első mondatából kitűnt, hogy a színjátszókkal valóban eleven kapcsolatban áll. — Tizenöten vagyunk — mondta, önmagát is beleértve —, de kevés a férfi. Gyárunk női munkaerőre alapozott üzem, így aztán lány akár ötven is jelentkezne, csak éppen szerepet nem tudnánk nekik biztosítani. A múlt évben bevonult hét fiú közül három a színjátszók közül került ki. Hát így jártunk ... — Ez nem valami kellemes — bólintottunk rá. majd tovább érdeklődtünk vo’na a csoport tervei, eredményei felől, Góg elvtárs gondolatai azonban már messzire nyargaltak, a kulturális téma mélyébe. — Vannak nekünk általános iskolásokból toborzott gyermek- színjátszó csoportunk is meg báb- jáíszóink Is. Szakköreink szintúgy. A horgászni szeretők szakkört alakítottak, a galambtenycsz- tők is követték példájukat, a bé- lyeggyűj'ők sem akartak elmaradni. A vállalat engedélyével az üzemben autómodellező szakkör működik. Ezek a felnőttekéi. — Nők is vesznek részt bennük? Érzésünk szerint ugyanis a felsoroltak inkább a férfiakra vannak vonzó hatással — vetettük közbe. — Csahtgrai? !tir van—.hagyta ránk Góg elvtárs. Mint már említettem, üzemünk dolgozóinak túlnyomó többsége nő Sok a családanya, akik munka után siet! nek haza, arra a bizonyos második he’ytállá ra. A lányok ped g szívesebben látogatnak a vasárnapi ötórai teáinkra, mint a szakköreikbe. Azonban ezzel I kapcsolatban menten egy másik ; felvilágosítással is kell szo’gál- nom. Művelődési otthonunk nemcsak üzemi, hanem területi is egyben. Sokan látogatják a kívülállók közül, akik aztán idővel ; megszeretnek bennünket, bcle- j kapcsolódnak az otthon életébe, I a művészeti csoportok, s a szak- j körök tagjaivá lesznek. Belőlük ■ kerül ki zömmel a kultúrotthon férfiközönsége, mintegy el’ensú- lyozva a női üzemi do’gőzök említett távolmaradó hányadát. — Ügy gondolják, jó ez így? — kérdezzük. — Feltétlenül — mondja a KISZ titkár teljes meggyőződéssel. Miért ne lenne jó, egészséges jelenség az, hogy az üzem kulturális élete átcsap a gyár, az otthon falain és kölcsönhalásban van a városéval? Nemcsak egy- egy kulturális reszorton belül kell kerenünk az újat, az érdeklődést felkeltőt, az igényeket kielégítőt, hanem a tartalom formai megoldásában is. Áttörtük a művelődési otthon tevékenységét korlátozó képzeletbeli falat, felfrissítettük, pezsgőbbé változtattuk levegőjét anélkül, hogy üzemi jellege, feladata a legkisebb mértékben csorbult volna. Hogy mennyire nem csorbult, annak bizonyítására egyik példa gyermek^zakköre- ink létezése. Az ezekben lévők 70 százaléka az üzemi dolgozók gyermekei közül kerül ki. Ily módon hasznosan kötjük le szabad idejüket, amiért különösen a délutáni műszakban dolgozó mamák hálásak. Ha már itt tartunk — tettük fel a kérdést —, miben segíti még ennyire konkréten a művelődési otthon az üzemieket? Góg elvtárs e'sóként a KISZ- nkadómiát említi, melynek több mint száz üzemi fiatal a hallgatója, akik 8 előadásban általános és politikai ismeretekkel gazdagodnak. Ennek a hónapnak a végén a városi nőtanáccsal közös szervezésben, nők akadémiája kezdődik. Ezek mellett a művelődési otthonban szakmai képzés is folyik. Hatvan ipari tanuló jelenleg a résztvevője. A betanított munkások szakmunkássá képzésének elméleti része ugyanitt van. Múlt év őszén műszaki klub alakult: dr. Sípos Sándor műszaki osztály- vezető irányításával működik, huszonöt taggal. Műszaki problémákat vitatnak meg itt és ilyen értelmű előadásokat hallgatnak. — Nálunk, a Gyulai Harisnyagyárban, miként a művelőd ;si ott-: hon programjából és tevékenységéből is megáttapítható, mind a gazdasági, mind a kulturális vezetés részéről egyre tudatosabb az együttműködés — szögezi le határozottan Góg elvtárs. űröm ezt ha'fani és ideírni, hiszen a pártnak az egész szocialista művelődési munkát összefoglaló művelődéspolitikai irányelvén végighúzódik, hogy a kulturális feladatot a gazdasági vezetés részéről nem különálló valaminek, hanem közös feladatnak kell tekinteni. A hari-nyagyárban is még bizonyára bőven akad tennivaló az együttműködés teljessé tételére, de az eddigi kapcsolat vitathatatlanul példamutató és követendő. Huszár Rezső MegvalaszioHa új vezetőségét a tótkomlósi önkéntes tűzoitótestület Január 22-én, szerdán este került sor Tótkomlóson a helyi önkéntes tűzoltótestület vezetőség újjáválasztó közgyűlésére, a nemrég épült tűzoliólaktanyában, me. lyet ez alkalommal adtak át a község önkéntes tűzoltóinak. A közgyűlés első napirendi pontjaként Kozmér Lajos, a testület parancsnoka tartotta meg beszámolóját az elmúlt három évben végzett munkáról. A létszámról beszélve elmondta, hogy a község lakóinak szarná, hoz mérten 44 önkéntes tűzoltót ír elő a rendelet és a jelenlegi nagy aktivitást bizonyítja a 79-es létszám. — Tiszteletbeli tagjainknak 40— 50 éves tűzoltói múltjuk van — folytatta Kozmér elvtárs — és 8— 10 fiatal úttörő is részt vesz mun. kánkban, melynek fő célja nem a tűz eloltása, hanem a tűz keletke. I zésének megelőzése. Községünk- i ben az elmúlt három év alatt 12 I tűzeset fordult elő, ami esetenként 200—300 forint kárt okozott. Szólt még az új tűzoltólaktanyáról is, ami 350 ezer forintos költséggel készült el a közelmúltban. Az építési költségekhez a községfejlesztési alapból 134 ezer forinttal járultak hozzá, s az épület egy tűzoltószertárból, valamint egy továbbképzésre szolgáló helyiségből áll. Elmondta még, hogy a ve. zetőség kidolgozott egy tűzriadó tervet, amely szerint a kivonulás gyorsabb, szervezettebb és ezt ismertette. Kozmér elvtárs beszámolója után hozzászólásokra került sor, majd tagfelvétel és a vezetőség újjáválasztása következett. A vezetőségválasztás után jutalmakat osztottak ki a legjobb munkát végzett önkéntes tűzoltóknak. T. SE.
