Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-23 / 18. szám

MffC január 23, 4 * Csütörtök Hogyan tátja as igasgató a 8-as számú AKÖV tavalyi munkáját, idei feladatait Az emberek helytállása — Sikeres tervteljesítés — Szállítás, rakodás — Kevés nyereségrészesedés — Új buszok, új építkezések —- Várható nehézségek Ha ezekben a napokban két is­merős összetalálkozik az utcán, buszon vagy másutt, a köszönést rendszerint az időjárás zordságá­nak ecsetelése követi. — Igazán nem panaszkodha­tunk, „hidegellátásunk” várako­záson felüli... — mondják dide­regve az emberek. Miért is lenne kivétel egy vállalatigazgató és egy újságíró találkozásának, beszélgetésének indulása? Am ezúttal nemcsak az törté­nik, hogy személy szerint a csu­dába kívánjuk a ködöt, fagyot, hideget Az igazgató gyorsan a dolgozók nehéz helytállására te­reli a szót. A gépkocsivezetőket, rakodómunkásokat, kalauzokat dicséri, téli küzdelmüket méltat­ja. Mindannyian megérdemlik az elismerést A buszok járnak, a vasútállo­másról érkező anyagokat rendel­tetési helyre szállítják, nincs megállás, nincs pihenés, csak éj­szaka. Míg sokan meleg szobá­ban dolgoznak, ezek az emberek fázva és sokszor fáradtan is lel­kiismeretesen teljesítik kötelessé­güket Szigorú ez a tél, akárcsak a ta­valyi. Mi főképpen a tavalyiról beszélgetünk Kazamér Károllyal, a 8-as számú Autóközlekedési Vállalat igazgatójával. A magya­rázat — hogy miért — egyszerű: egy év eredményét latolgatjuk, nehézségeit idézgetjük, s az év — az 1963-as — nem valami fénye­sen kezdődött. Éppen a hideg, a hosszú tél miatt... — Bizonyára emlékszik rá, hogy 1963. január elsején közpon­tosították a békéscsabai, gyulai, orosházi vasútállomásról történő áruelszállítást. No, az első két-há- rom hónapban aránylag simán ment minden, ám a tél végén olyan anyagáramlás indult meg, amilyenre nem számítottunk. A rengeteg építőanyag, s más áru elfuvarozásához kocsik és embe­rek kellettek. Kocsi volt, de em­ber — rakodómunkás — kevés. Különben egész évben rakodóhi­ányunk volt Gyakran előfordult, hogy napokig vesztegeltek kira- katlan kocsik, mert egyszerűen nem volt munkáskéz, nem volt rakodó. — Miért nem volt? rakodómunkás-hiány miatt böjtö­lünk, másrészt pedig azért, mert sokszor előfordult, hogy a MÁV- tól ígéretet kaptunk: ekkor és ek­kor beállnak a vagonok, lehet ki­rakni. Az emberek felkészültek, ám a vagonok nem jöttek. Az idő múlott, a rakodók nem dolgozhat­tak, de a fizetésük járt, szóval, semmi munkáért is fizetnünk kel­lett nekik A sok kicsi sokra ment. Az igaz, hogy az 1 millió 200 ezer forint kiesés ellenére túlteljesítettük önköltségi tervün­ket (mintegy háromtized száza­lékkal), de ez sovány vigasz. Amit ki kellett fizetni, azt már nem kapjuk vissza. Az idén jobban szinkronban kell dolgoznunk a MÁV-val és a vállalatokkal, fő­leg azokkal, melyek nem méltá­nyolták eléggé munkánkat, nem fogadták vasárnap vagy éjjel a szállítmányokat. Itt elsősorban a FÜSZÉRT-re és a konzervgyárra gondolok — A rakodás gépesítése meny­nyit haladt előre? ránk. Régi buszaink egy részét át­adjuk a bányavidékeknek, cseré­be újakat, negyven- és hatvan­személyeseket kapunk. Mivel a járási székhelyeken néhány he­lyen nem gazdaságos a taxik tar­tása, átcsoportosításokat hajtunk végre. — Mindent összevetve, hogyan teljesítették a tavalyi tervet? — 102,7 százalékra sikerült a tervteljesítés. Amikor ezt a szá­mot kimondom, akkor a munkás­gárdát dicsérem. Nagy akarattal, felelősséggel tette dolgát az em­berek túlnyomó része, s ennek köszönhető a siker. <— Mit ígér az új év? — Mint ahogy említettem, ne­héz lesz. Több árut szállítunk mint tavaly, de a járművek szá­ma nem emelkedik, s a létszám sem. A személyszállításnál min­dent megteszünk, hogy az igénye­ket kielégítsük. — Milyen új létesítményekkel gyarapodnak 1964-ben? — Nem sokat. Dutra gépeink, földről markoló gépeink voltak. Vagonürítők nincsenek. A Dut- rák beváltak, de félő, hogy az idén nem tudjuk olyan eredmé­nyesen kihasználni őket, mint ta­valy. A gyártása megszűnt, al­katrészt nem kapunk. Nekünk kell biztosítanunk. — Az az érzésem, hogy az idén semmivel sem lesz zökkenőmen- tesebb a teherfuvarozásuk, mint tavaly. — Én is így látom. Sok nehéz­séggel kell megküzdanünk. 1964- ben csaknem kétmillió tonna anyagot kell szállítanunk. Ha a dolgozók helytállása olyan lesz, j mint tavaly volt, akkor bízom a terv teljesítésében. Az idén jobban kell szorgalmaznunk az éjszakai és vasárnapi fuvarozást. Persze, amikor erről beszélünk, mindig ott a nagy kérdőjel: honnan ve­szünk embert? — Hogyan alakul a személy- szállítás? — 1962-höz viszonyítva 872 ezerrel több utast szállítottak au­tóbuszaink, személykocsijaink. Az idén 14 millió utas szállítása vár •— Már készül az új forgalmi telep Békéscsabán, a város pere­mén, a Szarvasi út mellett. Amint lehet, átköltözik az adminisztratív személyzet és a gépkocsivezetői gárda. Az idén befejeződik Békés­csabán, a Hunyadi téri busz-pá­lyaudvar építése és elkészül a gyulai pályaudvar is. A mester­szállási buszgarázst Békésre, a dombegyházi garázst Mezőko- vácsházára helyezzük át Békés­csabán és Orosházán, a vasútállo­más területén épületet kapnak a rakodómunkások, irányítók. Fel­újítjuk a vésztői motorszínt, a mezőbe rényi szerelőműhelyt és irodahelyiségeket, valamint a gyulai autóbuszállomás kútját —■ mondja befejezésül az igazgató. Hadd tegyem mindehhez hozzá, hogy az idén előrelátóbb munka- szervezéssel, gondosabb, lelkiis­meretesebb munkával, val a meny­nyi dolgozó helytállásának segít­ségével az év végén jobb bizonyít­ványt szerezhet megyénk autóköz­lekedési vállalata, mint tavalyi munkája után kapott. Tavaly túl sokat vesztett a vá­mon.« Paling Róbert VADÁSZ FERENC: A tLztnUainacUktét —- A bérezés miatt, őszintén szólva: nem fizetik meg a rako­dók munkáját. A Munkaügyi Mi­nisztérium 1957-ben hozott 10-es számú rendelete szabályozza kere­setüket. Keveset keresnek, s in­kább elszegődnek máshová. Szó van arról, hogy az idén megvál­toztatják a rakodási díjtételt. Ez valamit változtat a helyzeten, de nem oldja meg a gondot. Az idén is számítanunk kell az alkalmi munkásokra, vasutasokra, diákok­ra, mint tavaly. Ök sokat segí­tettek, s ennek tulajdonítható, hogy — még ha késedelmesen is •— minden árut elfuvaroztunk. Persze, beállításukkal nőtt az ön­költségünk, hiszen majdnem dupla bért kaptak, mint a mi rakodó­ink. — Ha már a rakodásnál, szállí­tásnál tartunk: mennyi kocsiál­láspénzt kellett kifizetni tavaly a MÁV-nak? — A késedelmes kirakás miatt 1 millió 200 ezer forintot, többet, mint valaha. Ez az összeg érzé­kenyen érinti a dolgozókat, hiszen 12 napi fizetésüknek megfelelő nyereségrészesedéstől estek el. Ha lesz nyereségrészesedés, az két- három napi fizetésnek megfelelő lesz csupán. Kevés, nagyon kevés, ennyinek nem nagyon örül sen-1 ki. Egyrészt a szervezetlenség, aj (45.) Felhívás a leventékhez! A lakás gazdái — idős házas­pár — a konyhában vacsoráztak. Rézmozsárra állított petróleum- lámpa világított előttük az asz­talon. ök engedték be a megbe­szélt három kopogtatásra. Nem mondtak, nem kérdeztek semmit, csak kinyitották a szoba ajta­ját. — Odabent van a kis rokon — mondotta a bajusza alatt Varga. Kálmánra érthette. S ő nem tudta, hogy Csabai rokona-e va­lóban az idős munkásnak vagy csak... De nem is lényeges. Ott volt Kálmán mellett Aliz is. A fiú galléros szvetterben volt. A szobát a konyha felől fűtötték és most a csukott ajtón át nem mehetett be a meleg. A lány otthonosan, télikabát nélkül csinosabbnak tűnt, mint amilyennek a cukrászdában lát­ta. Szőke, válláig érő haját kö­zépen választotta el, a szeme egészen világoskék volt, álla kicsi és akaratos. 0 is pulóvert viselt, zöldet, mint Kálmán, arasznyi széles, keresztbe futó fehér csikkal a mellén. Beszélgettek egy keveset, az­tán előkerült az ágy alól egy faláda. Abból, rongyok alól a sokszorosítógép. Röpirat készült: FELHÍVÁS A LEVENTÉK­HEZ! „Tartsatok velünk, a harcoló munkásokkal!” — Gondosan, tisztán kell dol­gozni, hogy a szöveg olvasható legyen — mondta Csabai. A friss levonatok nedvesen csillogtak a festéktől. A padló­ra, a kanapéra, az ágytakaróra fektették sorban valamennyit, egymás mellé, hogy a helyet ki­használják, s lépni, mozogni is tudjanak. Körülményesen, las. san ment a munka, de egyfoly­tában kellett megcsinálni. Pa­pírt, festőket, stencilt és sem­milyen más holmit nem hagy­hattak vissza. A munkát be kel­lett fejezni, ha egy éjszakájukba kerül is. Szerették volna, ha Törvény a munkásvédelemre Nagyon jelentős rendeletet ho­zott a kormány, amikor a szak- szervezetekre bízta az egészséges és biztonságos munkakörülmé­nyek megjavításával kapcsolatos feladatok végrehajtásának irá­nyítását, összehangolását. Ez az új szabályozás is a párt VIII, kongresszusának elveit ülteti a gyakorlatba, azokat az elveket, melyek kimondják, hogy a szak- szervezeteknek mind nagyobb hatáskört kell adni. De szorosan összefügg ez a rendelkezés a szocializmus építésében elért eredményeinkkel is. Hazánk a szocializmus teljes felépítésének szakaszába lépett, s ez megköve­teli a dolgozók egészségének és testi épségének fokozottabb vé­delmét, a társadalmi tevékeny­ség további kibontakoztatását. A törvényerejű rendelet előírá­sai egyben elismerését jelentik annak az áldozatkész munkának, amelyet a szakszervezetek már tizenkét esztendeje oly szívósan és szakszerűen látnak el. Ugyan­akkor növelik a szakszervezetek felelősségét, mert lehetővé teszik, hogy még eredményesebben ki­használják a lehetőségeket. Eh­hez természetesen az szükséges, hogy tervszerűbbé, következete­sebbé, egyszóval, még hatéko­nyabbá tegyék a munkavédel­met. A friss keletű rendelet kap­csán szükséges tisztázni néhány dolgot. Annál iskább, mert a korábbiakban is több félreértés volt a szakszervezetek fenti jo­gaival kapcsolatosan. Azzal, hogy a SZOT jogkörébe került a munkavédelmi tevékenység irá­nyítása és összehangolása, a szakszervezetek még nem vettek át minden feladatot ezen a te­rületen. A jogkör kiterjesztése ugyanis elsősorban a felső irá­nyításra és a munkavédelmi fel­ügyelők hatáskörére vonatkozik. Ezzel párhuzamosan azonban növekednek az ipart irányító szervek és a vállalatvezetőségéit feladatai. Az új rendelet ki­mondja: az egészséges és bizton­ságos munkakörülmények meg­teremtése a különböző iparágak illetékes minisztereinek felada­ta, ami azt jelenti, hogy a mi­nisztérium felügyelete alá tarto­zó vállalatok részére a legfel­sőbb szinten biztosítani kell a munkavédelmi intézkedések vég­rehajtásához szükséges anyagi fedezetet. Ezt realizálni pedig — ahogy a rendelet kimondja — a vállalat igazgatójának a köteles­sége. Felmerülhet, hogy a jogkör ilyen nagyarányú kiterjesztése nem igényel-e változásokat a szakszervezetek munkastílusá­ban — hiszen, mint mondottuk: a munkavédelmi intézkedések irányítása és összehangolása aa ő jogkörükbe tartozik. Nem vál­nak-e ezáltal állami jellegű szer­vekké a szakszervezetek? Nem válnak azokká. De változásnak a munkájukban feltétlenül be kell következni. Mégpedig abban, hogy a dolgozók még szélesebb körű bevonásával, még fdelő- ségteljesebben lássák el est a munkát. Az új rendelkezések éppen azért születtek, hogy még inkább társadalmi üggyé, mindenki ügyévé váljon a dolgozók egész­ségének és testi épségének vé­delme, felszámolódjanak a leg­gyakrabban előforduló baleseti veszélyforrások, s mindenütt ér­vényesüljön a munkapadok mel­lett, hogy nálunk legfőbb érték az ember. ▼. d. Kiváló Dolgozó jelvényt, illetve oklevelet kapott az orosházi posta három dolgozója Az orosházi postaihivatal dolgo­zói az elmúlt évi bevételi tervüket 106 százalékra teljesítették. A ja­nuár 17-én megtartott termelési tanácskozáson kapta meg a Kiváló Dolgozó jelvényt és a kétheti ke­resetnek megfelelő pénzjutalmat Kanosok István vezető főkezelő, belterületi kézbesítő, a Kiváló Dolgozó oklevelet és az egyheti keresetnek megfelelő pénzjutalmat pedig Pászti Anna főellenőr, va­lamint Bárdos Ilona távirász. A brigádok az ez évi terveknek megfelelően készülnek új ver­sen yválla1 ásókra. Két brigád ha­tározta el, hogy célul tűzi a sao- cialista cím elnyerését. sikerül elkészíteniük néhány százat a felhívásból. Munka közben csendben be­szélgettek. Ferinek újra eszébe jutott mindaz, ami odafelé a villamoson foglalkoztatta. KáL mán és Aliz látták: valami na­gyon ránehezedik. — Nem osztanád meg velünk a gondodat? Olyan kedvesen és melegen érdeklődték, hogy nem hallgat­hatta el: — Tudjátok, néha — hát hiá­ba — az ember nehezen igazodik el a saját dolgain is. — Hát persze — mondták —, megesik. — Ti is voltatok már így? — Hát hogyne... — Van egy barátom vagy csak ...most az hiszem egy ideig nem fogok találkozni vele... A tele­fongyárban dolgozik... Az azt tartja, hogy aki a saját dolgai­val nyavalyog, az nem való kö­zénk, az nem lehet jó elvtárs. Azok ketten mosolyogtak. — Az a fiú valami fakir lehet — csóválta a fejét Kálmán. — Aki másokkal törődik, az a sa­ját életét is okosan irányítja. — De ő azt mondja, aki a ma­ga bajával problémázik, az szentimentális és individualista. — Nevetséges — mondta a lány. — Emberek vagyunk. Ha a torkod bedagad, nem énekel­hetsz, ha a gyomrod görcsöl, nem lakmározhatsz. Csak ti szita fejjel és nyugodt lelkiismerettel tudsz dolgozni. Az agyunk, a szívünk a magánéletünkben is és a mozgalmi munkában is ve­lünk van. — Ilyen értelemben tényleg elválaszthatatlan a mozgalmi munka és a magánélet — bólin­tott Kálmán. — Azit hiszem, minden érte­lemben — mondta a lány. — Azért kispolgári nyavalygás is létezik — érvelt Csabai. — Világos. Feri felsóhajtott: — Ez az. Azt hiszem, az enyé­im is ilyenek. — Ne haragudj — nyugtatta Kálmán. — Nem úgy értettem. Feri Ilonkáról és Katiról be­szélt. Maga sem tudta, miért tette. Hiszen azok ketten éppen olyan fiatalok voltak, mint ő, aligha várhatott tőlük segítséget, tanácsot. Vagy talán éppen az bírta őszinteségre, hogy Aliz és Kálmán olyan nagyon egyszerű­en, olyan nagyon természetesen átlépték azt az árkot, melyet 6 még áthághatatlannak érez? (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents