Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-06 / 286. szám
IMS. december t. 2 Péntek A feéka erőinek fegyvere Három évvel ezelőtt, 1960. december 6-án tették közzé a kommunista és munkáspártok képviselői második moszkvai értekezüeté- nek nyilatkozatát, melyet 87 ország 36 millió komm unis táj ának képviselőd írtak alá. Három év rövid idő. •eak, de napjaink történelmének meggyorsult menete, a szinte vihara gyorsasággal egymást követő események mégis lehetővé teszik, hogy e viszonylag rövid idő után is elemezzük a nyilatkozat igazságát, megállapításának helyessé- Uót, következtetésednek realitását .Koránk tő jellegzetessége, hogy • ■aocialísta világrendszer az emberi társadalom fejlődésének dönti tényezőjévé válik” — szögezte le három évvel ezelőtt a moszkvai nyilatkozat. — „Az emberi társadalom történelmi fejlődésének fő tartalmát, irányvonalát és fő sajátosságait korunkban a szocialista világrendszer, azok az erők határozzák meg, amelyek az Imperialismus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak.” Ezt az erőt testesíti meg a szocialista országok növekvő gazdasági és katonai pontenciálja. Míg •Hg egy évtizeddel ezelőtt a szocialista országok részesedése a világ ipari termeléséből alig érts ci a 30 százalékot, ma már megközelíti a negyvenet is, nem egy fontos iparágban pedig már maguk mögé is utasították a tőkés országokat. Fél év sem telt, el a második moszkvai értekezlet után, ■ a szocializmus erejének eleven jelképeként útnak indult a világűrbe az első ember, a Szovjetunió polgára, Jurij Gagarin. S alig egy évvel a nyilatkozat közzététele után az emberiség megismerkedett a kommunista építés nagyszerű s részben máris megvalósult tervével, a Szovjetunió Kommunista Pártjának programjával. A mind szorosabbra fonódó együttműködés, amely az elmúlt években új tartalmat nyert, a gazdasági tervek egyeztetése, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsán belül megvalósuló kooperáció és szakosítás tovább növeli a szocialista országok gazdasági potenciálját, annak az erőnek egyik legfőbb tényezőjét, amely meghatározza a világ fejlődésének menetét. Nemcsak gazdasági téren hozott nagy változásokat ez a három esztendő a szocialista országokban, megváltozott belső helyzetük is. A kommunizmus, a szocializmus széles körű építése során mind szorosabbra fonódik ezekben az országokban a munkásosztály és a parasztság testvéri szövetsége, egyre szelesebbé válik, egyre teljesebb lesz a nemzeti egység, amely megnöveli a közös óéiért, a szocializmusért dolgozók táborát, meghatványozza erőforrásait. A szocializmus ereje nemcsak országainkban nyilvánul meg ilyen szemléletesen, a kapitalista országok példája is azt mutatja, hogy mind több és több azoknak a száma, akik harcolnak a társadalom megváltoztatásáért. Különösen nagy erővel mutatko- sik meg a szocialista világrendszer döntő befolyása, történelemformáló ereje napjaink fő kérdésé- bon, a béke és a háború kérdésében. Egy új, minden eddiginél pusztítóbb nukleáris világháború megakadályozásáért milliók sorakoznak fel; az agresszorok megfékezését, a háborús tervek megvalósulásának megakadályozását milliók vették kezükbe. Ennek a harcnak élvonalában a szocialista országok haladnak, amelyek következetes, valóban lenini békepolitikájukkal minden békeszerető ember tiszteletét és megbecsülését kivívták. A békéért küzdő emberiség összefogásával, mindenekelőtt a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió erőfeszítéseivel sikerült meggátolni, hogy a legsötétebb reakció lovagjai agressziót kövessenek el a szocialista útra lépett Kuba népe ellen s ezzel az egész világot a háború szakadékéba taszítsák. De nemcsak a közvetlen veszély pillanatában bizonyosodott be, hogy az emberiség együttes akciójával napjainkban közelebb juthatunk a békéhez, a háború kiküszöböléséhez a világ történelméből. Az összefogás, a közös akció, a népiek akarata vívta ki, hogy megszületett az első megegyezés: a nukleáris kísérletek részleges megtiltása. Természetes, hogy ez a szerződés csupán kezdet, első lépés, amely korán ts.m hárítja él a világ feje felől a háborús veszélyt, de mégis kézzelfoghatóan igazolja a moszkvai nyilatkozat megállapításait a békéért vívott harc lehetőségéről. A békés egymás mellett élés politikája, amelyet a nyilatkozat meghirdet, így válik a béke ellenségei elleni aktív cselekedetek kibontakoztatásának politikájává. A kommunista és munkáspártok nyilatkozatának megjelente óta eltelt három év nemcsak ezeken a területeken igazolta az akkori megállapításokait, fokozottan megmutatta azt is, hogy a békéért, az emberisig jólétéért vívott harc során a szociálist^ országok politikája mind szélesebb támogatásra talál. A békés együttélés, amely három évvel ezelőtt még főként célkitűzés volt, ma már bizonyos fokig valóság, s az imperializmus legveszettebb bajnokai sem tudják visszafordítani az eseményeket. Az 1960-as moszkvai nyilatkozat fegyver a kommunisták, a béke és a demokrácia tábora kezében. Egyetlen kommunista, de a béke egyetlen igaz híve sem engedheti meg, hogy ezt a fegyvert ne rendeltetésének megfelelően használják fel. Éppen ezért kötelessége mindenkinek, aki a moszkvai nyilatkozatot iránymutatónak tekinti, hogy erősítse a szocialista országok, a kommunista pártok, a bék szerető erők egységét. A Magyar Szocialista Munkáspárt híven eddigi irányvonalához, töretlenül kitart a nyilatkozat útmutatása mellett; a testvéri pártokkal együtt lankadatlanul arra törekszik, hogy szilárdítsa, fejlesz- sze ezt az egységei Szoros összefogásban barátainkkal, a szocialista országokkal, a testvéri kommunista és munkáspártokkal, a béke és a társadalmi haladás minden hívével harcolunk azért, hogy azok az elvek, amelyeket az 1969-as moszkvai nyilatkozat foglal össze, minél előbb teljes egészükben valósággá váljanak, s korunk valamennyi problémáját valóban új módon, a béke, a demokrácia, a szocializmus érdekében oldhassuk meg. Kiss Csaba Johnson Kennedy célkitűzéseinek megvalósítását követeli Washington Hírügynökségi jelentések szerint Johnson amerikai elnök szerdán beszédet mondott az AFL— CIO szakszervezeti szövetség végrehajtó bizottságának ülésén. E beszédében erélyesen sürgette a meggyilkolt Kennedy elnök polgárjogi programjának mielőbbi megvalósítását. Rámutatott: „Eddig túl sokat beszéltünk, keveset tettünk és azt is nagyon későn”. Az elnök bírálta, hogy a kongresszusban a déli államok képviselőd zátonyra akarják futtatni ezt a programot, sőt, meghallgatásra sem akarják érdemesíteni. Johnson szorgalmazta Kennedy adócsökkentési és közegészségügyi javaslatainak megvalósítását is. Hangoztatta, hogy az adócsökkentés 11 millió dollárt ömlesztőre a gazdasági életbe és új munkaalkalmakat teremtene. A kormány arra törekszik, hogy ötmillió munkanélkülit juttasson foglalkoztatásihoz. Az AP hozzáfűzi, hogy Johnson javaslatait megismételte az üzleti világ képviselői előtt Is és mind tőlük, mind a szakszervezeti vezetőktől ígéretet kapott, támogatni fogják a javaslatokat. A hírügynökségek arról is beszámolnak, hogy Johnson elnök szerdán este nyilatkozatot tett közzé, s e nyilatkozatában új gazdasági intézkedéseket léptetett életbe. Január 7-től kezdve megszüntetik bizonyos árucikkek behozatali vámkedvezményét annak ellensúlyozásául, hogy az Európai Közös Piac „ésszerűtlenül korlátozta” az amerikai baromfi behozatalát. A baromíiháborúban hozott legutóbbi intézkedések a tehergépkocsik, az égetett szeszes italok, a dextrin- és keményítőfélék vámNew York A New York Times Rio de Ja- neiró-i tudósítójának jelentése szerint a brazil külügyminisztérium nyilatkozatban jelentette ki, hogy az ország nem szándékozik megszakítani diplomáciai kapcsolatait Kubával. Erre a nyilatkozatra az Amerikai Államok Szervezetének washingtoni rendkívüli ülésszakával kedvezményét szüntetik meg. Az ilyen import árucikkeknek 94 százalékot az Európai Közös Piac országaiból vásárolták meg. Az amerikai képviselőház jóváhagyta és a szenátus elé terjesztette azt a törvényjavaslatot, amelynek értelmében az amerikai textilgyárak a jövőben fontonként 24 centért vásárolhatnak gyapotot az eddigi 32 centes ár helyett. A törvény elfogadása megszüntetné azt az ártámogatást, amelyet eddig az amerikai gyapot külföldi értékesítésének növelésére fordítottak. kapcsolatban került sor. Ezen az ülésszakon vitatják meg Betancourt kormányának provokációs panaszát, amely „Venezuela balügyeibe való beavatkozással” vádolja Kubát. Megfigyelők szerint a rendkívüli ülésszakot az Egyesült Államok sugallmazására hívták össze, hogy Kuba-ellenes „szankciók” meghozatalára bírják rá a latin-amerikai országokat. (MTI) Brazília nem hajlandó megszakítani diplomáciai kapcsolatait Kubával WWWVWVWWWVWWVWWlA ^VVWWWWVWWWVWWVW>S/VSA/W\^^/ Választások Venezuelában Caracas: Katonai őrizet mellett szavaztak a ven z ielai választók. (Telefotó — MTI Külföldi Képiszolgálat) Az amerikai társadalom átka A New York-i Americana Szálloda nagytermében a minap módfelett lesújtó vélemény hangzott el a „második ipari forradalomról”. Az AFL-CIO nevű szakszervezeti szövetség kétévenként esedékes kongresszusát tartották, s itt mondta George Meany főtitkár az automatizálásról, hogy az valóságos Isten csapása, amely előbb- utóbb nemzeti katasztrófába dönti az Egyesült Államokat. A vállalkozók szédületes iramban gyorsítják a termelést, kiszorítva a termelés menetéből magát az embert. A legszerényebb adatok szerint hetente negyvenezer munkást tesznek fölöslegessé a gépek. A műszaki fejlődés, az automatizálás, amelynek az a rendeltetése, hogy megszabadítsa az embert a munka kínjától, a tőkés világban a kínnal együtt a munkától is megfosztja — áldás helyett átka a társadalomnak. A Time november 22-i száma mindebből semmit sem akar észrevenni, s arra hivatkozik, hogy abban az országban, amelyben hetvenmillióra rúg a foglalkoztatottak száma, „roppant különös” Meany oktalan siránkozása. Holott a probléma sokkal súlyosabb annál, semhogy álszent értetlenkedéssel el lehessen intézni. Elvégre maga néhai Kennedy elnök fogalmazott úgy, hogy munka- nélküliség az Egyesült Államok első számú problémája, márpedig őt még a Time sem vádolhatta azzal, hogy rosszhiszemű az amerikai társadalom berendezkedésével sz;mben. A hivatalos statisztika szerint a bérből élőknek 5,7 százaléka van munKa nélkül, vagyis jó négymillió embernek nincs megél, hetése. Meany kongresszusi beszámolójában hosszan fejtegette, hogy a hivatalos statisztika voltaképpen még meg is szépíti a tényleges helyzetet. Nem veszi ugyanis számításba a részleges munkanélküliséget, akik a munkahétnek csak néhány napján dolgoznak. Nem szerepelnek benne azok, akik e hiábavaló várakozás miatt már nem is regisztráltatják magukat a közvetítőirodákban (körülbelül nyolcszázezerre teszik az ilyenek számát.) Végül nem tünteti fel azokat a fiatalokat sem, akik kilépve az iskolából, most először szeretnének elhelyezkedni. Egyszóval, a munkapiac helyzete jóval tragikusabb a hivatalos adatokból kivihető képnél. A Time mégis alkalmasnak véli a pillanatot a gúnyolódásra. Tán csak nem arra gondol Meany, hogy szét kellene rombolni az átkozott gépeket?! - kérdi ironikusan. Nos, ha őszinték akarunk lenni, a szak- szervezeti szövetség főtitkára nem sokkal konstruktívabb megoldást javasolt: a varázsszer a közmunka és a rövidebb munkahét. Ami az előbbit illeti, az valóban segítene, de az utóbbi legfeljebb csak elosztaná a munkanélkü’ iséget az összes dolgozók között. A kormányzat képviselői azonban még ezzel i két elgondolással is mereven zembeszálltak. A Kennedy adminisztráció mindent egyetlen lapra tett fel. Ez a
