Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-06 / 286. szám
IMS. december 6. 3 Péntek A több éves szerződéskötések rendszerének A termelőszövetkezetek poJitá- ” kai és gazdasági fejlődése ma már lehetővé és egyben szükségessé teszi, hogy a jói bevált tér. meüési és értékesítési rendszerünket továbbfejlesszük. Az elmúlt évben néhány fontosabb cikkre (zöldségek, dohány, fűszerpaprika, burgonya) kísérletképpen bevezetett több éves szerződéskötések rendszerével megteremtettük a fejlesztés egyik legfontosabb feltétélét: biztosítottuk azon termelvények értékesítését, amelyeknek termelése nagy beruházásokkal jár. Ugyanakkor ez a rendszer lehetővé teszi a termelés szakosítását, ösztönzőleg hat egyes népgazdasá- gilag értékes kultúrák vetésterületének növelésére és fejleszti a biztonságos termelésit A bevezetett új szerződéses forma az eddigi tapasztalatok alapján eredményesen vizsgázott és népszerűségét bizonyítja, hogy 1963-ban, a már említett növényi cikkekből a szerződéses terület egyharmadára, mintegy 100 000 katasztrális holdra történt több. éves szerződéskötés. A fejlődésre és a termelés szakosítására utal, hogy 1965-re ez a terület már 112 ezer katasztrális holdra növekszik. A z élért eredmények, valamint ” a termelésre és az értékesítésre gyakorolt pozitív hatás alapján ebben az évben továbbfejlesztik a többéves szerződéskötések rendszerét. A már bevezetett mezőgazdasági termékeken túlmenően, a termelőszövetkezetek szerződést köthetnek: cukorrépára, cikóriára, rizsre, borra (borszőlőre és mustra), valamint egyes gyümölcsökre (téli almára, étkezési szőlőre, meggyre, cseresznyére és málnára), továbbá levendulára és borsimentára. Továbbá a mezőgazdasági termékek körének bővülésén kívül néhány növény, nél az állam biztosítja a felvásárlási árat is. |'«j vonása a több éves szerződi déskötések rendszerének, hogy azt kiterjesztik a háztáji és egyéb gazdaságok egyes jelentősebb termékeire is (mint a bor- júszaporulatra, süldőre, valamint a baromfira — elsősorban a vízi- szárnyasokra — továbbá a tojásra). A háztáji és egyéb gazdaságok jelenlegi termelési nehézségei a gyenge takarmányelátottság mellett, jórészt az aülatérté- kesítésd (borjú, üsző) lehetőségek bizonytalanságából adódtak. Számos esetben előfordult, hogy éppen az amúgy is nehéz takar- mányhelyzet következtében, az értékesítés bizonytalansága miatt nem igyekeztek szaporítani a bor. júállományt. A szerződéskötéseknek a háztájira való kiterjesztése megoldja ezt a problémát, mert hosszaibb időszakra alátámasztja a háztáji gazdaságok termelési biztonságát Ugyanakkor előnyös a népgazdaság számára is, mert távolabbi perspektívában számolhat a háztáji és egyéb gazdaságok árutermelésével. Természetesen ezek az előnyök csak abban az esetben realizálódhatnak, ha a szerződéskötéseket a gyakorlatban is széles körben alkalmazzák. A több éves szerződéseket ez évben a termelők három évre, az 1964, 1965 és az 1966. évekre köthetik, illetve a már megkötött szerződések hatályát 1966. évre is kiterjesztik. * termelőszövetkezetek által ” ily módon vállalt termelési és értékesítési feladatokat az illetékes szervek mind az üzemtervek megfelelő kialakításával, mind pedig a megvalósításhoz szükséges beruházásokkal és anyagi jellegű támogatásokkal is segítik. Emellett a szerződések biztosítják a jelenleg érvényben levő felvásárlási árak kifizetését. A háztáji gazdaságok esetében szintén biztosítják a jelenlegi növen- dókmarha. és süldőárakat', a tojásnál az ún. védőárat, más részről pedig a jelenleg érvényben levő takarmánytámogatás rendszerét. A több éves szerződéskötések " rendszere tehát megteremti a mezőgazdasági termelés fejlődésének és anyagi megalapozottságának a korábbinál nagyobb biztonságát. Egyben elősegíti a lakosság zavartalan ellátásához szükséges állami ételmiszeralapoik hosszabb időszakra szóló biztosítását. A fő feladat ma az, hogy a termelőszövetkezetek, de a háztáji gazdaságok is éljenek a rendelet adta lehetőségekkel és nagyobb számban kapcsolódjanak be a termelési szerződések új rendszerébe. Danmovits László rf)iuztai kiráíiflánifok Köröslkörül, amerre a szem el- Ionosén nehéz. Naponta 100—120lát, sík a vidék, kihaltnak tűnik a táj. A távolban díszüktől megfosztott fákkal sötétlik egy kis erdő. Oda tartunk. A szürkeségből kivillan néha egy fehér folt, s hogy közeledünk, úgy változik, nő. Fehér falú tanya áll az erdő fái között, s amint gépkocsink megáll, óriási, dobhártyát repesz- tő kurrogás fogad. Fényes, fekete tollú, jól megtermett pulykák ezernyi csapata fogadja így az idegent. A tanya földes padlójú szobájában két mestergerenda. Mindkettőn egy-egy név: Ladányi Eszter és Babecz Erzsébet s ez elárulja, hogy kinek a birodalma e kis oázis a nagy pusztaságban. Ahogyan a két mestergerenda ott fenn megfér egymással, névadóik úgy élnek itt egymást segítve, barátságban. A csöppnyi vaskályha ontja a meleget, ám a csípős szél befúj a szétesni készülő ajtó hasadékain s fagyos lehelteiével megpaskolja a bennlévöket. A hangulat mégis meleg, már az első perctől kezdve, ahogy belépünk. Remeteélet, mégsem unalmas Fiatalok, kedvesek, barátságosak vendéglátóink. Húszévesek. Lányok, akik annyira szeretik munkájukat, a baromfitenyésztést, hogy vállalják a remeteséget. Minden évben kinn a tanyán, tászor kell felhúzni a vödröt a kút- ból, hogy a pulykák ne szomjazzanak. Ilyenkor felváltva dolgoznak, . ha pedig jut idő egy kis pihenésre, előkerül a könyv és a kézimunka. Reggel héttől sötét estig kinn vannak, míg jön Somogyi Imre bácsi, az éjjeliőr. Aztán indulás haza, a távoli faluba. A szabad idejüket itt sem töltik haszontalanul. Vár az otthoni munka, a tánc és a szórakozás is. Gál Sándor, aki eddig csendben hallgatta a lányok beszélgetését, most megszólalt: — Jól dolgoznák mindketten, és így meg is érdemlik a dicséretet meg a jutalom-színházjegyet. — Aztán Erzsire néz és így folytatja: — A büntetés nem marad el, amiért nem vigyáztatok eléggé és kár lett a vetésben. No, de azért ez nem olyan nagy dolog, nem kell elkeseredni. Aztán felénk fordul. — Tavaly dicsérő levelet kaptunk a baromfifeldolgozótól, mivel igen jó minőségű állatokat adtunk át. Az idén pedig kevés volt az elhullás, s ez is a lányok érdeme. Ezen a telepen 2500 pulykára ügyel Ladányi Eszti és Babecz Erzsi, s bár sok a munka, szívesen vállalják. Nem csoda, havonta 50 runk — meséli Eszti, áki a tsz KlSZ-titlkára. — Csak az a baj, hogy a huszonkilenc tagból alig jön össze néhány. A múltkor is nagyon bántott, hogy a politikai körre harmadszori meghívásra sem jöttek el. Nem tudom, miért? — A színházi előadásokra is eljárunk — vág közbe Erzsi. — A tsz-nek van bérlete és mi már többször megkaptuk jutalmul a színházjegyet. Láttuk a Csárdáskirálynőt, a Leányvásárt és moziba is sűrűn megyünk. nek, s ez 1300 forint, átlagjövedelmet jelent. Telik a fizetésből hát ruhára, cipőre, szórakozásra és még kelengyére is. A pulykákat tizenkettedikén leszállítják és december 22-én hozzák a naposcsibét. Bár fájlalják, hogy éppen a karácsonyi bálra nem mehetnek el — a kiscsirkékre ugyanis éjjel-nappal felváltva kell ügyelni t—, mégis vállalják, megéri. A nap bíborvörös korongja már a látóhatár szélén van, amikor búcsúzunk a pusztai királylányoktól, kis birodalmuktól. Az úton hazafelé még sokáig kísér mosolyuk, s fülünkben tovább dobol a pulykák erőteljes kurrogása. Kasnyik Judit élnek, ám unatkozásról szó sincs. — A legtöbbet a KISZ-be jáA jó munka gyümölcse a jó jövedelem —60 munkaegységet is megkeres— Kényes állat a pulyka — mondja a szőke, pirospozsgás ar- í cú Eszti. — Sok baj van vele, j különösen kicsi korában. Ha hű- j vösebb van, megfázik, ha sóikat j kap enni, beteg lesz, ha kevés a i vize, megint csak baja esik. Most i már könnyebb, de néha a tilosba i mennek a rakoncátlanok, ha nem j vigyázunk. — Itt van a Pajtás, az segít ne- • künk — szól Erzsi. — Igaz, kárt | már azért csináltak így is a ve- i tésben és most félünk a büntetéstől — s várakozva néz kísérőnkre, Gál Sándor főáliatte- nyésztőre. A Pajtás négylábú jó barát s a lányok biztatására éles csaho- lással tereli vissza, ha elkószál az eleven pulykacsapat. A körösla- dányi Dózsa Tsz lányai így hát nem unatkoznak. Akad munka bőven az etetéssel, itatással, az állatok őrzésével. A vízhordás külap az adóreform. A gazdasági szakértők szerint a jövedelemadó csökkentése megnövekedett vásárlóerő formájában jelentkeznék, s ez, valamint a vállalati jövedelemadó leszállítása a vállalkozóknak nagyobb kedvet csinálna a beruházásokhoz, azaz új munkaalkalmak teremtődnének. AI törvényjavaslat azonban elakadt a törvényhozás útvesztőiben. Ráadásul a Rockefeller-csoport és jó néhány nagy monopólium óriási lármát csapott, hogy a kormány az államháztartás egyensúlyának felborításával lehetetlen helyzetbe hozza az amerikai tőkét a nemzetközi pénzpiacokon. De, ha el is tekintünk ettől a nyüt ellenállástól, valamint a törvényhozók csendes szabotálásától, a kormány elképzelésének gyengesége abból is kiderül, hogy soha olyan magasak a profitok nem voltak, mint az idei évben (a harmadik negyedévben 15,2 százalékkal haladták meg a tavalyi esztendő azonos időszakának profitjait). Ennek ellenére a tőke egyáltalán nem sietett újabb munkaalkalmak létesítésével felszívni a munkanélküliek seregét. Sőt, a kikötői munkák autó. matizálása folytán ötezer dokkmunkás, a vasutak dieselesítése mi. att hetvenezer vasutas veszítette el kenyerét. Mutassunk rá az amerikai munkanélküliség három nagyon lényeges sajátosságára: 1. Állandósulására (hetven hónapja nem esett öt százalék alá!) 2. A ciklustól való függetlenedésére (noha az ipari termelés 1963 első felében negyven százalékkal emelkedett, mégis körülbelül háromszáz- ezer fővel megnőtt a számuk!) 3. Végül arra, hogy a — négereket leszámítva — legérzékenyebben az idősebb generációt és a fiatalságot sújtja. A kormányzatot főként választási meggondolásokból aggasztotta ez a helyzet, no meg a növekvő munkanélküliség nyomában járó szociális feszültség miatt. De a „tűzoltással” egyenértékű közmunka-programnak is az tett volna a feltétele, hogy a közpénzeket erre, ne pedig fegyverrende- lésre fordítsák, márpedig ilyen messzire a Kennedy-kormányzat nem ment el. Amivel viszont pénzügyi síkon próbálkozott, az a nagytőke ellenállásán futott zátonyra. Voltaképpen tehát két ellentétes felfogás ütközött össze egymással „az Egyesült Államok első számú problémájának” megközelítésében. Az egyik, amelyiket az elnök és a kormány képviselt, az automatizálás társadalmi következményeit ldvánta csökkenteni, s bizonyos áldozatok árán is szerette vona megakadályozni a munkanélküliség mértéktelen felduzzadását. A legnagyobb tőkés monopóliumok vezetői ezzel szemben azt a felfogást vallják, hogy miután a profit szempontjából kifejezetten jó, ha a növekvő munkanélküliség nyomást gyakorol a munkavállalókra és lehetővé teszi a bérek leszorítását, szó sem tehet semmiféle „áldozatról”. Hiba volna persze egyedül ebben a konfliktusban keresni a nagytőke Kennedyvel szembeni ellenszenvének okát, de kétségtelen, hogy a profitért mindenre képes ultrák és a Kennedy- féle politika ellentéte is ott van az elnökgyilkosság indítékai között. —at—
