Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-05 / 285. szám
1903. december 5. 6 Csütörtök Terítéken a mennyiség és a minőség Italbolt-ellenőrzés Csabától—Szarvasig Ellenőrző körútjukra kisértük el az Állami Kereskedelmi Felügyelőség és a MÉSZÖV vendéglátói osztályának ellenőreit. Ezúttal a kiszolgált italok mennyisége és minősége volt a terítéken — Békéscsabától Szarvasig a műút melletti italboltokban. Sok minden került a jegyzőkönyvbe„ Fiala-kocsmának nevezik a I Békéscsabai Földművesszövetkezeit 5-ös számú italboltját, mely néhány kilométerre Csabától az első „áldozat”. Gyanútlanok a vendégek, különösen így: az egyik férfi, a másik nő. — Két féldeci pálinkát. —- Vegyes van csak... — Lehet... Csurog a keskeny rézcsöven a szesz, akár a patikában a cseppes orvosság — csakhogy ez nem egészen pontos: mérés nélkül is kevésnek tűnik. Most lép be az ellenőr: — Megengedi, hogy ellenőrizzük a kimért italt? Kolimár János csapos meglepetten veszi tudomásul a helyzetet. Érthető az izgatottság: két féldeci, összesen csak 0,89 deciliter. 1,1 cent az üvegben maradt. Féldeci konyak is a mérőüvegbekerül, s itt is spórolt a csapos. Pénzben a három féldeci 1,22 forintot jelent Kolimár Jánosnak... Sok altjuk! De a bolt rendjét, ellátottságát — azt keveselljük. A jéghideg helyiségek, a pislákoló petróleum- lámpa, a jó ég tudja mikor sepert padló — ejnye no’ — a földszöv többet is fordíthatna rá... Betérünk az országúiról a kétsopronyi 10-es számú italboltba. Próbavásárlás. Az eredmény kielégítő. A kis kocsma — körülbelül négyszer négy méter alap- területű az egész helyiség, amelyben esténként 10—15-en szoronganak — becsületére legyen mondva, a vizsgálat folyamán végiglátogatott éttermek, presszók, italboltok közül egyetlen hely volt, ahol pontosan mérték ki az italt. Azt azonban már kifogásoltuk, hogy csak egyféle pálinka és egyfajta szörp kapható itt A helyiség kicsinységéből nem következhet — a kis választék. Panaszolták az itteni vendégek és megállapítottuk mi is, hogy az italbolt és közvetlen környéke nagyon elhanyagolt. Ezért azonban már a gazdáját, a MESZÖV-öt is hibáztatjuk. A szemrontóan homályos helyiségben csak petróleumlámpa világít. Nem hisszük, hogy ne lehetne bevezetni a villanyt. A fogyasztók közül Polgári Mátyás bácsi — akit a kvaterkázó vendégek nagypapának hívnak; ő saját korára azt mondja, hogy kéthetes, értsd hetvenhét éves —panaszkodott az elhanyagolt bejáró- i ra, a kocsma előtti „kotu”-ra. Meglátják, még egyszer megcsúszom a sárban és kitöröm a lábamat! — mondja. Az italbolthoz tartozó WC olyan, hogy „lényegében nincs” — amint azt a bejegyzési naplóba tömören és kifejezően beírták az ellenőrök. Gyors a kiszolgálás a Kondo- rosi Csárdában, melyet szintén a földművesszövetkezet üzemeltet. Jó zenekar, tiszta étterem, előzékenység. Kell ennél több? Igen, a féldecis pohárba... Két féldeci konyakból több mint egy cent hiányzott Kocsis Mihály csapos jóvoltából. 1,57 forint az abszolút haszon. Előkerülnék a műszerek is. A röviditalok minősége megfelelő, de rosszat sejttet az „okos gép” a nemes kadar vizsgálatánál. Tégelyben a bor refraktó-foka 5, a mérőedényben pedig 6 volt. Be- mintázás, s majd a minőségvizsgáló intézet ad pontos választ: vizezték-e a bort Kondoroson? Sok apróságba is belebotlanak az ellenőrök. A jegyzőkönyvben felsorolt utasítások érthetően jelzik ezt: — pontos italmérést; több étel- és italárlapot az étteremben, egységes címkéket a kiöntő üvegekre; a zenekar csak az engedélyezett idő után játszhat az asztaloknál; este is biztosítsanak meleg ételt.« Túl sok ez a Kondorosa Csárdában... Kedves, tiszta kis helyiség a kondorosi cukrászda. A kiszolgálás is udvarias. A kávé minősége megfelelő. (Újfajta mérőműszerrel, az úgynevezett rerachto- méterrel vizsgálják a helyszínen a kávét az ellenőrök az eddigi késedelmes, nehézkes mintavétel és vegyelemzés helyett.) Hibákat azonban itt is megállapítottak az ellenőrök. A próbavásárlás alkalmával két fél Brandy számolása pontos volt, a mérésben azonban — amelyet Krucsó Pálné végzett — összesen 8 százalékos „hiány” mutatkozott, ami a fogyasztó 1,10 forintos károsítását jelenti. A cukrászdában semmilyen italárlap nem állt a vendégek rendelkezésére, s néhány mérőeszköz hitelesítése is elmaradt. A művezető úgy tett, mintha nem figyelné Vámost. Az egyik laboránslánnyal diskurált a sor végén. Fújta a füstöt, mímelte a lánynak szóló figyelmet, de a szippantások pillanataiban a la- pát-nagy tenyerű, dörmögő hangú, megtermett rakodómunkást leste. A sor lassan mozgott előre a pénztárablak felé. Mindenki ékelődött, oldódott fesztelenséggel beszélgetett, csak yámos álldogált és lépdelt csendben, kelletlenül. Zavarta a sor, a moraj és az a tudat, hogy most megint kevés fizetést kap. A többiek vastag borítékot kapnak, ő csak néhány százast. Persze, mert a gyermek- tartási díjat levonják. Minden hónapban levonják az utolsó fillérig. Sokszor elgondolta már, hogy jó lenne visszacsinálni a házasságát, visszahívni az asszo- szonyát meg a gyereket, de ilyenkor mindig ott lebegett előtte a kérdőjel: érdemes-e újra kezdeni a veszekedéseket, civódáso- kat, amik részben tönkretették családi fészkük harmóniáját. . Annak idején ő volt a hibás, kétségtelen ... — Hétszázkilencven forint 35 fillér... — betűzte le a tekintete kétheti keresetét a borítékról. A biztonság kedvéért a tasakot még meg is paskolta, nehogy benne maradjon valami. Mor- gott magában, a cetlit zsebre gyűrte a pénzzel együtt, aztán lesütött tekintettel kisompolygott az udvarra a többiek után. A fröcs- csökre gondolt, amit ma este megiszik az Iparban vagy a Halászcsárdában. Szerette az italt. A bódultságért. Fél tíz volt, mikor a szarvas: Árpád-étteremben leültünk az ász- iáihoz. A zenész már az egyik asztalnál húzta, pedig csak tíz őrs után szabadna. A pincér felvette tőlünk is a rendelést, de közben már a felszolgálók „leadták egymásnak a drótot”; felismerték az ellenőröket. Annál nagyobb vol* csodálkozásunk, mikor a mérés s két és fél konyaknál mégis mintegy 5 százalékos hiányt mutatott. És ha nem ismernek fel minket? Ugyancsak két fél konyaknál 12 százalékos hiányt mért a több: ellenőr az eszpresszó-részben. A „szerencsés” fogyasztó itt 1,80 forinttal károsult volna. Bár ezt a vendég már sehogyan sem számíthatná ki, mivel itt, a presszó- -észben az üvegeken feltüntetett ár nem egyezik az itallapon szereplővel... « Rövid interjú a kocsiban, hazafelé, az ellenőrökkel: —* Az italok mérésénél majdnem mindenütt hiányt tapasztaltunk. Jellemző, általános ez? — Igen. Mi történik a felelősökkel? — Körülbelül 200 forintig terjedő büntetést fizetnek. Hány ellenőrzés jut évente egy italboltra, étteremre vagy presszóra? —4 Legtöbbször kettő. —* A súlycsonkítást elkövetők ezek szerint egy esztendőben maximum 400 forint büntetést kifizetnek. De „ráfizetnek-e*’ így a sorozatos csalásra?-4 Távolról sem. Sőt, bőségesen kifizetődik nekik.* — Gyakorlat az ilyen esetekben az elbocsájtás? — Nem. —* Akkor, úgy látszik, a jelenlegi megtorlások enyhesége miatt legjobb lenne, ha minden vendég egy hitelesített mérőedényt hordana a zsebében... Padányi Anna — Varga Tibor Először is a tartozásait rendezte. Ezeket mindig becsületesen. Kovács Zolinak egy húszas, Kékesinek egy ötvenes, Bajnoknak egy tízes ugrott... A betonozott udvar közepén, ahol a gépkocsik a raktárhoz fordulnak, a művezető utolérte. Alacsony, kék szemű, jávorbaju- szú férfi Csongrádi, örökösen fakó kék köpeny lóg rajta és a szivarzsebéből colostok fityeg ki. Vámos már többször meg akarta kérdezni tőle: János bátyám, mi a fenének hord maga colostokot, — de nem volt mersze hozzá. Ennyire nem mert bizalmaskodni Csongrádival, akinek tulajdonképpen az itteni helyét köszönheti. Egy fél éve, amikor idevetődött, hozzá irányították. Felvette. Rakodómunkás lett. Azóta itt van. Sokszor csak hajszálon függött, hogy ittmaradt. Az ital miatt meg az asszony miatt. Az asszony otthagyta, összepakolt, elment. „Nem lehet veled élni. Visszamegyek a gyerekkel az anyámhoz.” Azóta egyedül van, kódorog az emberek között és iszik. Ha pénzhez jut, nem sokáig melengeti. A művezető cigarettával kínálta. Amikor kiengedték az első slukkot, bizalmasan Vámoshoz hajolt. — Sándor, nem volna háromszáz forintod kölcsönbe? — kérdezte, s zavartságot tetetve magyarázkodni kezdett. — Tudod, konyhabútort veszünk, de nem Endrődi (Tudósítónktól) Már napokkal ezelőtt, vastag, szembetűnő piros betűkkel hirdették a plakátok Endrődön, hogy önkéntes véradás lesz a művelődési otthon klubtermében. A vöröskeresztes aktívákat — akik különben szervezői voltak e mai eseménynek — már lázas munkában találtuk. Szulyó Pali bácsi éppen a fehér kabátot segítette fel Szekeres Sándorra, aki feleségével együtt jött vért adni. Az asszonyok viszont a véradók uzsonnáját készítették nagy szorgalommal. Ök már eleget tettek kötelezettségüknek. Szilágyi Já- nosné, Tímár Lajosné és a többiek elsők voltak a véradók sorát megnyitni. A terített asztalok mellett néhány véradó már a virslit fogyasztotta mustárral, mások viszont a kristályosán csillogó kö- vidinkával „pótolták” a leadott vért. Űjabb és újabb személyek jönnek. Köztük Rácz Miklósaié és Az előző esztendőkben széles körben alkalmazott gyermekpara- iízis elleni védőoltások eredménye, hogy Békés megyében 1962— 1963-ban már egy gyermek sem kapta meg ezt a gyakran halált vagy maradandó bénulást okozó fertőző betegséget. Idén is sor kerül az oltásokra. Az oltóanyagot szájon keresztül, cseppek alakjában juttatják a szervezetbe. Az oltásnak ez a módja a tapasztalat Juszuf Of kan 37 éves török paraszt 15 éve vak és süket volt. Nemrégen, amikor tűrhetetlen fogfájás kínozta, elment a fogorvoshoz. Az orvos kihúzta az egyik futja a pénzünk. Még 300 forint hiányzik. Lopva Vámos arcára sandított. Az felkapta a fejét — János bátyám, hát hogyne lenne! Magának bármikor...! — azzal már nyúlt is a zsebébe, hogy előmarkolja a fizetést. Csongrádi mosolygott magában. Nem állta meg, hogy ne hálálkodjon fennhangon. — Nagyon köszönöm Sándor. Tudtam, hogy rád lehet számítani. Aztán a többire meg vigyázz, mint a két szemedre. Ezt a háromszázat elsején megadom... — kacsintott hamiskásan a rakodóra és tárcájába csúsztatta a százasokat. Vámos arcán csendes mosoly libbent át: én kölcsönöztem a művezetőnek. Másnap reggel karikás, álmos szemekkel ment be dolgozni. Csongrádi tudta, hogy Vámos zsebét az este nagyon égethette a a pénz, leeresztette a megmaradt összeg egy részét. Cimborái mindig akadnak, amíg a pénzből futja. Csendesen, korholó hangsúly- lyal jegyezte meg: — Sándor, már megint nem aludtad ki magad ... A rakodó nem szívesen nézett a művezetőre. — Hát, betértünk a restibe az állomáson, aztán eliszogattunk — valotta be nehezen. — No jó, csak vigyázz a pénzedre ... A beszélgetés után harmadnap "a újra össze'alá'kcztak Csongrádi kereste az alkalmat a szóváltásra. véradók lánya, a helyi földművesszövetkezet dolgozója. — Szívesen adok vért, hisz’ azt a három decit észre sem veszem, másnak viszont nagyon sokat jelenthet — mondja Rácz Ica mosolyogva. A Békéscsabai Vérkon zerváló Állomás dolgozói nagy szakértelemmel végzik munkájukat. Egyből megtalálják a vírust és a fehér üvegek egymásután telnek a különböző csoportokba sorolt vérrel. Porubcsánszki Sándor és Szekeres Sándor az átlagos 3 deci helyett, 3,5 deci vért adtak. Délután négy órára az utolsó véradó, Havina János is végzett. Csoportosan a cipész ktsz-től voltak legtöbben, összesen 14-en. Köztük olyanok, mint Dinya Erzsébet, Salamon Istvánná, Kulik György és Gubuc János, akik már máskor is adtak vért. De szintén szép számmal jelentek meg az fmsz dolgozói is. Sz. K. szerint semmiféle változást nem okoz a gyermek közérzetében. A Békés megyei Közegészség- ügyi- és Járványügyi Állomás arra kéri azokat a szülőket, akik idézést vagy meghívót kaptak, hogy okvetlenül vigyék el gyermeküket az oltásra. Az oltóhelyeken december 6-ig kívánságra a nem beidézett gyermekek is kaphatnak védőoltást bal felső fogát. A beteg a fájdalomtól elájult, de amikor magához tért, örömmel tapasztalta, hogy visszanyerte látását és hallását <— Mi újság van, Sándor? Amaz kelletlenül dörmögött. Csongrádi sejtette, hogy nincs minden rendben. Talán a pénz... — Elfogyott a pénzem János bátyám. A művezető összeráncolta homlokát — Ej... haj... jó költő vagy... Ügy félsz attól a pénztől, mint az ördög a tűztől! — Hát... — mentegetőzött sután Vámos. Szégyellte magát. Amikor józan volt, s ilyet emlegettek neki, mint most Csongrádi, elszégyellte magát, mint egy gye_ rek, ha rossz fát tett a tűzre. — Na jó, ne bolygassuk. Most egy fityinged sincs? — vallatta a művezető kutató szemmel. — Csak néhány forintom maradt ... — Akkor törleszteni az adósságomat ... — nyomta meg Csongrádi az utolsó szót, s 30 forintot levelezett ki a tárcájából. Odanyújtotta. — Ne haragudj, de többet most nem tudok adni. Ha elfogy, csak szólj ..; Vámos gyorsan nyomta zsebre a papírpénzt. * Elsejéig lassan, kicsi tételekben megkapta a kölcsönbe adott háromszázat. Csongrádi elsején Várit, a szállító-sofőrt kérte meg, hogy ku- nyeráljon el vagy 300 forintot Vámostól, mert különben hatodikén már kopog a szeme az éhségtől ... Vámos adott. Jó szívvel. Még ■'rült is, hogy kisegíthette a „piló- áját”... Pallag Róbert Kölcsönkért százasok Megkezdődjek megyénkben is a gyermekbénulás elleni védőoltások Akinek a foghúzás visszaadta a látását
