Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)

1963-12-31 / 304. szám

december M. 9 Kedd > CSALÁD-OTTHON ^VVVVVVVS/VNAA/WVWWWVVNAAAVVVVVVyAAAAAVWVVWVVVV WVVWWV Nagymamák a háztartásban — Nincs Itthon senki, csak a nagymamám — ezekkel a szavak, kai fogadott az ősszel egy szőke oopfos kislány a házuk kapujá­ban. Anyját kerestem, aki a köz­ség tanácselnöke. Látogatásomat jó előre jeleztem, hát elhatároz­tam, hogy megvárom. Nagymama csakugyan otthon »olt. Kezet nyújtani is alig tu­dott, mert hatalmas, piros lábas­ban szüvaüekvárt kavargatott a tűzhelyen. S közben azon igye­kezett, hogy a körülötte lábatlam- kodó apróságokat távol tartsa a minduntalan kifröccsenő lekvár forróságától. Sietve szókét hozott a szobából, leültetett és zavartan szabadkozott: bizony, nem tudta, hogy vendéget vár a menye. — Nagyon elfoglalt asszony az — magyarázta szapora szóval. Hol Pesten jár, hol a megyeszék­helyen —, a gyerekeire is alig jut ideje Amint beszélgettünk, azt talál­gattam magamban, hány éves lehet nagyanyó? Talán hetven... Vagy több? A vidéki idős asszo­nyoknak nehezen lehet eltalálni az életkorát. Az esztendők mint­ha mélyebb barázdákat szántaná­nak az ő arcukra... S hogy meg­jött a menye, attól tudtam meg: hatvan sincsen még a nagyma­ma! _ Sokfelé megfordultam már az országban. Láttam megbecsült és rossz sorsú nagyanyókat. S most, hogy itt marasztaltak vacso­rára, kíváncsian vártam: az el­nökasszony behívja-e az anyósát? Behívta bizony. Ott ült az asz­talion: először őt kínálták, s csak utána a vendéget. De nagymama éppen, hogy evett. Mert fáradt volt szegény. L:kvárfőzés után kö­vetkezett a jószág etetése, közben még vacsorát is főzött, a gyereke­ket is megmosdatta, tiszta kötényt adott rájuk, hogy illendően ülje­nek az asztalhoz. — Sokat dolgozik, nagymama — mondtam, mintegy válaszképpen a sok szíves kínálásra. — Megszoktam. — Rántott egyet a kendője csomóján és hozzátette: — Addig jó, amíg nem felesleges az öreg a háznál. A pillanatnyi zavart csendben, azt hiszem, egyet gondoltunk nagyanyóval, csak talán nem ér­tékeltük egyformán a gondolatot. Tudom, neki a saját nagyanyja ju. tott eszébe. Aki valahol, a nyári konyhában kuporgott a szalma­zsákján, amikor már nem bírt dol­gozni... A fiatalok pedig félre nem érthető célzásokat tettek, hogy mi történik majd aztán a földdel... Hogy kié lesz a ház és milyen arányban... Az a régi nagy­mama hát feleslegesnek érezhette már magát Készülődhetett ki a temetőbe™ Nekem viszont egy statisztikai adat jutott az eszem b?. A számo­kat nem tudtam akkor pontosan, de most ideírom. S üzenem nagy- anyónak, hogy soha nem jut a régi öregek sorsára. Akkor sem, km nem fog ennyit dolgozni... Mert az idős parasztok kiszol­gáltatott sorsa végleg a múlté már. 1950-ban 5129 tsz-dolgozó ka­pott összesen 23 millió forint évi nyugdíjat. Ezek a számok 1961-re közel duplájukra ugrottak. 1962- ben már 13 646 tsz-nyugdíjasról számol be a statisztika, a nyugdíj összege pedig 54 700 000 forint. 1962-ben 248 308 járadékos volt. összesen 782 200 000 forint kifi­zetett járadékkal. A „nyugdíjas paraszt” tehát új fogalommá vált. Nagyanyó hát nyugodt lehet. És vele sok-sok tízezer öreg. S hogy ezt a nyugalmat milyen módon élvezhetik, az bizony csak a fia­taloktól függ. — Beleszól az hetünkbe-. A gyereknevelésbe... Zsémbes... Fél­tékeny a lányára, fiára... — Ki ne hallana ilyenféle panaszokat, amelyek, sajnos, igen gyakran igazak is. De vajon, aki panaszko­dik, gondol-e ilyenkor arra, hogy húsz esztendő előtt is ilye» volt-e a mama? Amikor még 6 meg a 5 testvére ott tibláiboltak körülöt­te.- S most, hogy gyakran az uno­kák előtt megszólják, legyintenek a háta mögött, eszükbe jut-e, mi­lyen sebes szárnyon repülnek az esztendők, velük a fiatalság, a 'mpx Kifestő könyv, Jaj de szép, édesanyám vette, a »okszínű ceruzák itt vannak mellette. A könyvecske lapjain kakas, cica, csirke, kifestem mind, egytől-egyig, piros, sárga színre. Piros lesz « kakas szeme, « kiscsirkék sárgák cirmos cica fekete lesz egy-kettő, meglátják! Kifestőkönyv, jaj de szép, édesanyám vette, kislányának azért van moot, olyan vidám kedve .., Sasa Ervin szépség, az erő, s akkor fájnak ám az ilyen megjegyzések™ Görnyedt hátú, ráncos arcú, reszketős kezű nagyanyó sokat lá­tott, tapasztalt.. És olyan szívesen átadja nekünk mindazt, ha szé­pen kérjük tőle. Figyeljük csak meg, hogy a leg zsémbesebb öreg­asszony is mennyire megváltozik egy szempillantás alatt, ha taná­csát kérjük... Megcsillan a szeme, kiegyenesíti a derekát; lámcsak, szükség van még őrá! Ezért üzenem annak a szösri kislánynak is, hogy helytelenül mondta: „Csak” nagymama van itthon... Sértett az a „csak” en­gem is meg nagyanyát is. Aki lám, attól fél, hogy felesleges lesz egyszer... Azért igyekszik, mintha ezer keze volna... Szekeres Hcma WWWWWWWWWVWWVWVWVWWWWWVWWWWVWWWVSAVWWVW^ Díszítse lakását WM?**’*®*?«tm&ar-r-.Néhány szép, ajándékozásra .Jßi, r~ Hv MÉ & Ü is alkalmas iparművészeti tár­f ># gyat mutatunk be olvasóink­4ßm- k zé&L if* W '$ ~ M nak. Vidd Zoltán: Karácsony vár ás Az utakon szalad sok szán, szikrát szóró fehér hóban, s a szobákban fiú és lány karácsonyt vár izgatottan. — Milyen lesz a szép tény Ma? — kérdezgetik mindig, újra — csengő, cukor, színes lámpa lesz-e majd rá felaggatva? S an ajándék, amit kapnak vajon mi less, mH játszhatnak, ki kap autót, ki meg mackót, cn izgatja Katit, • Lackót A gyerekók, kik tanultak, s egész évben csak jók voltak kapnak is most ajándékot: szép fenyőfát, sok játékot Kellemes este Petemig a férjhez: — H lenne, ha kellemesen nézik ezt az estét! — Az nagyszerű Koz, csalt nehogy bereteszeld az ajtót, ha elribb érnéd tatte­Leendő anyós, leendő menyéhez: — Gondolod, hogy meg fogtok élet a fiam fizetéséiből? — Igen. — Láttad te, hogy mennyit eszik? — Láttam. — fis láttad, hogy mennyit eszik, 1 amikor te nem látod? A BENNSZÜLÖTTEK NEM TANÚSÍTOTTAK ELLENÁLLÁST 4 PA RTRÁSZÁLLÓ ANGOLOKKAL SZEMBEN. SZERENCSÉ- ÉÉ AZ EGYIK SZKETLAKÓ ÉRTETTE A TAHITI NYEL­A RESOLUTION ÉS A DISCOVERY FELSZEDTEK A HOR­GONYT És EL V! TOR LÁTTAK A- BENNSZÜLŐ WEK ÁLTAL MEGADOTT KAPA! IRÁNYÁBA. JM//y. y/./Ay' FOLYTATTUK.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents