Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-31 / 304. szám
lKS. december 24. 7 Kedd ftsflroAsi kífLeh nOL A BOLDOGSÁG? A közelmúltban avatták fel Csorváson az új művelődési otthont A korszerű, szép épületben kapott helyet a községi könyvtár és a mozi, ezenkívül most már tág tere nyílt annak is, hogy különböző szakkörök és művészeti csoportok működjenek. Az első jelek máris azt mutatják, hogy a községben megélénkült a kulturá. lis élet és az impozáns, új kultúr- háznak az egész község lakossága örül. A községi könyvtárban mind több a látogató. Az olvasóterem berendezése mintaszerű. Gulyás Mihály karnagy vezényli a községi dalárdát. Felvételünk az avalóüuncpségen készült, azóta új műsorral készülnek. Megjelent a Kertészeti Lexikon Hosszú évek óta, de különösen | a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése óta vártak, igényeltek a kertészeti szakemberek egy olyan mezőgazdasági lexikont vagy enciklopédiát, amelyben együtt megtalálják a foglalkozási körükben előforduló címszavak gyűjteményét és magyarázatát. Bár nagy szükség volt egy ilyen könyvre, de eddig csak a Mező- gazdasági Lexikon jelent meg, amelyben kevés hely maradt a kertészeti ismereteknek. Lehet, hogy többje lehetne ma már a vegyesipari vállalatnak is. Szebb meg jobb. Talán mi is tehettünk volna többet a körülmények megjavításáért. Biztosan megvolt nálunk is néhányszor a meg- feledkozés és a hanyagság is. De azért tudatunkban mindig ott volt a cél: többet adni az embereknek. Az igazgató sem meg a munkás sem áltatja magát. A körülmények, a lehetőségek, amit megengednek, annyit megtesznek. S most már itt van közel, a jövő évben meg azután, bezárják a düledező falú műhelyeket, öltözőket, mosdókat, s új otthonba költöznek. Melegséggel, emberséggel töltődik meg tehát a második otthon ott is, ahol most még nem fénylik minden. Lf’' arácsony van, ünnep. Az ■ ^ otthon ünnepe. A családi fészkekben ma felfüggesszük a fenyőfára az ajándékokat, a kedvesség jeleit. Pistinek és Marikának megbocsátjuk a csintalanságot, s nem beszélünk a rossz osztályzatokról. Ma legyen mindenki boldog. A másik otthonban nem rakjuk fel a karácsonyfára azt, amit ott kaptunk. Egyszerűen tudomásul vesszük, hogy modern és kényelmes az ebédlőnk, új a gépünk, a műhelyünk, tiszta a Az eddigi hiányt pótolja, s tegyük hozzá mindjárt, nagyszerűen, a most novemberben 12 200 példányban megjelent Kertészeti Lexikon, amely 1150 oldalas terjedelemben, gazdag illusztrációval ad ismeretet a hazánkban előforduló zöldségfélékről, vtráedk- ról, gyümölcs- és díszfákról. Megmagyarázza ezek eredetét, kialakulásuk útját, de képet ad a növényvilág különböző módszerrel való szaporításáról, a növények kártevőiről, s az ellenük való védekezésről. környezetünk. Azt is „csak úgy” tudomásul vesszük, hogy jutalmat vagy prémiumot kaptunk meg azt is, hogy csomagot nyomtak a hónunk alá mint a vállalat Télapójának ajándékát. Egyszerűnek és természetesnek, sőt, mind jobban természetesnek tudjuk mi ezt be magunknak. Az is! Azért van a mi társadalmunk. Hanem mégis hálátlanok vagyunk — önmagunkkal szemben is —, ha ennek az otthonunknak nem adjuk meg a szeretetet és tiszteletet mindazért, amit kapunk tőle. Amikor a fegyelmezetlenség erőt vesz rajtunk, amikor hanyagul és gondatlanul nyúlunk szerszámunkhoz, amikor vállat vonunk munkahelyünk vagyonának pazarlásán és elherdálásán — akkor mi tiszteletlenek és hálátlanok vagyunk. Igaz, sok gond, sok fáradságos óra színhelye is a munkahely, amíg a semmiből értéket, javakat hozunk létre, de mégis otthonunk, cselekedetünk és gondolkodásunk, terveink és alkotásaink háza — hát akkor adjuk meg becsülésünket. Ha többet nem is, de egy percet, legalább gondolatban szánjunk neki, második otthonunknak is ezen a családias estén. Varga Tibor örök kérdéfl ez. Mostanában is gyakran felvetik, különösen a fiatalok, akik úgy érzik, hogy még nem találkoztak vele, s az idősebbek, kik életútju- kon valahol elvesztették. Vitaindító cikként is felmerül, mint legutóbb például a Magyar Ifjúság hasábjain. Engedjék meg kedves olvasók, hogy most én válaszoljak rá. Hol a boldogság? — A helyes feleletet, úgy vélem, egyetlen szóval is meg lehet adni: önmagunk, ban! A boldogság ugyanis nemcsak állapotot jelent, mit jólét, szerelem, a jól végzett munka öröme, dicsőség, stb. hozhat számunkra. Ez mind még csak megelégedettség. A boldogsághoz több kell! — Tehetség is! Ismerni kell saját magunkat is, hogy jól kifejleszthessük testi és lelki erőinket, ezeket egyensúlyban tarthassuk, képességeinknek, hajlamainknak, az egyéni és közösségi érdekeknek megfelelően kibontakoztathassuk. Ez többek között azt jelenti, hogy olyan munkát végezzünk, amihez kedvünk van, mert csak ez lehet igazán eredményes. Olyanokkal barátkozzunk és szórakozzunk, akiket magunkhoz közelállónak érzünk. Ne erőltessünk semmit, amit nem kívánunk, sem magunkra, sem másokra. Ne kövessünk ed soha erőszakot — saját lelkűnkön. Végtelenül üres az olyan ember, aki a boldogságot csak a jólét elérésében látja. Jólétet el lehet érni — sokszor épp a boldogság árán is —, de boldogságot venni — soha! Ilyen üresek azok is, akik a boldogságot csak a szerelemben hajhásszák, szórakozásban keresik. — Sokáig sorolhatnám még, hiszen amilyen véges még ma is az emberi tudás, olyan végtelen az emberi butaság! Kell annyira becsülnünk saját magunkat, hogy megismerjük azt a valakit alaposan, akit úgy hívnak: én! — Kell annyira bátornak lenni, hogy szembenézhessünk önmagunkkal! Mélyre kell szállnunk a bányában is az ércért, mi a fémet rejti magában. ■ Meg kell találnunk az értéket saját lelkűnkben Is. Ha megtaláltuk, s lehántottuk róla az önzés salakját, az már maga is boldog pillanat! Az életei magáért, magunkért és másokért is szeretnünk kell! Ha ezt meg tudjuk tenni, az már maga a boldogság! — Aki szívből tud örülni egy őszinte, kedves szónak, egy mosolynak, tájnak, levélnek, futó hangulatnak, aki ismeretlen művészetet fedez fed a jégvirág mintájában az ablakon, akinek zene egy gyermek csilingelő kacagása, élmény egy szép napnyugta, egy hajnal, egy jó könyv, egy csatta- nós tréfa, aki lelki szemeivel is lát, aki úton és útfélen képes észrevenni a világ sok kis és nagy csodáját — ami mellett sokan úgy mennek el, hogy meg sem látják — aki észreveszi, gyűjti, magáévá teszi az élet apró, sok kis örömét, s fölényesen átugorja a kicsinyesség, baj, bánat, bc>6z- szú töviseit, aki kibányássza saját leikéből az értéket és testéből az erőt, hogy a maga gyönyörűségére másoknak is adhassa, az — igen — boldog ember! — Az ő gazdagságát soha nem lehet elvenni, mert a tudás, a bölcsesség, a mély érzés szeméből csillog elő, abban , tükröződik. Az ilyen ember tudja, hogy adni nagyobb öröm, mint kapni, ezért ad bizalmat, szeretetet, barátságot, segítséget másoknak is. Ha í sokat csalódik is, vissza is kap• ja a társaitól a barátságot, s milyen boldogító, ha érzi, hogy kedvelik, szeretik, számon tartják, számítanak rá...! Az ember — saját magával és másokkal is, ha egy kicsit is igényes és ad magára — igazolni akarja létét! Tudja, hogy minden tudása, anyagi és szellemi java mások tudására, munkájára épül. Azért tanul, hogy taníthasson és dolgozik, hogy alkothasson. A mi fejlődő, szép közösségi életünkben már nem áll egyedül, mint régen, a lélekölő robotban. Itt a munka, mit kedvvel és hivatástudattal végzünk másokkal közösen és állandóan segítve egymást — alkotássá 'szépül, s alkotni már maga is boldogságot jelent. És itt álljunk csak meg egy pillanatra — hiszen igazán érdemes. Szocialista társadalmunknak az emberről való gondoskodása jegyében a kis emberpalánták már az óvodában közösségi életet szívnak magukba a játék közben. Ez még tovább erősödik az általános iskolák ifjúságában, az út- lörőszervezetben, a próbák, közös foglalkozások, kirándulások, táborozások során. Majd az ipari tanuló, közép- és főiskolai KISZ- szervezetekben élő Ifjúságnak válik igazán vérévé és tudatossá bennük a közösségi érzés és szellem éltető, boldogító árama. Mert nálunk a pöttömnyi gyerektől a felnőttig senki sem marad egyedül, senkit sem hagyunk magára, népünk nagy családjában senkj sem marad árva. Mindenki, gyermek, tanuló, dolgozó — közösség tagja. Minden ilyen társadalmi családban közös a munka, az eredmények és kudarcok, az öröm és a bánat is. Mindenki jobbat, szebbet, tökéletesebbet akar nyújtani. Nemcsak azért, mert közösségi és egyéni érdek nálunk már egybeesik. Az egyén örömére, sikerére rezonál a közösség minden tagja és így százszorosán felerősíti azt. Ha bánata van, mindenki megosztja vele, s az együttérzés által néki csak tört része marad... Az egymáson és egymásnak segítés visz a legszebb emberi magaslatokra. A fiatal kezét nemcsak óvónő, tanító, tanár, mester vezeti, ők maguk is segítik egymást. És ez a természetes nálunk: mindenki ad és mindenki kap. Kéz a kézben, váll a váll mellett élnek, tanulnak, dolgoznak testvérként a mi embereink. Mert ők sohasem felejtik már el, hogy nálunk az én a mi után következik, s hogy a mi közös, szép és boldog életünk az én, az egyén boldogságának is a forrása. Annak, aki így gondol és érez, nem kell keresnie a barátokat — megtalálják majd azok őt! Nem kell hajszolnia, keresnie a szerelmet — egyszerűen csak találkozik vele és eléri! Néki nincsenek hátsó gondolatai. Nem a pénzt és nem a pillanatnyi gyönyört hajszolja, hanem családot akar alapítani. Az ilyen ember partnerében nemcsak szeretőt keres, de barátot és ólettársat Is! Sokan boldogtalannak mondják magukat azzal, hogy még soha sem érezték a boldogságot. Ne higgyünk nékik! Épp úgy nem tudhatják ők, hogy mi a boldogság, mint a betegen született ember sohasem tudhatja meg igazán, hogy mit jelent az egészség, míg meg nem gyógyították. A boldogtalanság már rangot jelent! Azt, hogy már boldog volt hogy van mire emlékeznie! És akinek nincs mire emlékeznie? Aki úgy érzi, hogy még sohasem volt boldog? Az embereknek két szárnya van: a valóság és a képzelet. Bontsuk ki mellé vágyainkat is, ezek töltik fel lelkünk motorját, az akaratot. — És akkor repülhetünk is már! Élvezhetjük a célhoz érés hevét, iramát, örömét, mámorát, s ez is milyen nagy boldogság! Igen, a boldogságot akarni kell! Ez a mi szépülő, épülő új világunkban azt jelenti, hogy kéz a kézben kell együtt küzdenünk minden boldogság zálogáért, a békéért, a tiszta családi életért, mindenki boldogulásáért, mindenki boldogságáért! A „bőség kosarából” lassan már mindannyian vehetünk, a jognak asztalánál már mind itt foglalunk helyet. Ragyogjon háj a „szellem napvilága” is ne csak minden ház ablakán, de minden szem tükréből is! A nap fénye pedig nemcsak világot megváltoz. tató gondolatot, de éltető, mély érzést — boldogságot Is fakaszt. Dr. Tímár István Nappali sötétség Nádat Gábor, az ismert író tihanyi nyaralása egyik napján ösz- szetalálkozik Janits Ferenccel, s közös emlékeik kapcsán felidézik 1944 augusztusának napjait... (Bemutatja a szarvasi Táncsics mozi, december 22-iöl 25-ig.)
