Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-31 / 304. szám
IMS. december 30. 5 fLOtgaiitas” Képek Jacques Dévai vígiátékának csabai bemutatójáról Indul az óceánjáró! Hangulatos behajózás remek muzsikával fűszerezve. (Darabos Ferenc és Marinkovics Zsuzsa.) Martine és Raul az első találko- (Martiné: Jablonkay Mária, Raul: zás után néhány perccel. (Rom- Zana József, és Bardou: Kürti vári Gizi és Zana József.) Lajos.) Ogdennek nehéz ellenállni... (Ogden: Széplaki Endre; Martine: Romváry Gizi.) Fotó: Demény Gyula Telekgerendáson segítik a szülői munkaközösséget A szülői munkaközösségek tevékenysége akkor igazán eredményes, ha nem hagyják őket magukra. A különféle szervek, testületek segítőkészségének szép példája található Telekgerendáson, ahol- a helybeli általános iskola szülői munkaközösségét a párt, a szakszervezet, az állami gazdaság vezetősége és az iskola igazgatósága, tantestülete teljes erővel támogatja. A telekgerendási szm ezt azzal hálálja meg, hogy rendszeres, tervszerű munkát végez. Minden vasárnap délután az iskolában mesedélutánt tartanak, filmvetítéssel. Minden kedden este Szülők iskolája címen előadások vannak, ugyancsak filmvetítéssel egybe kötve. Mindezeken kívül a szülői munkaközösség, a fokozódó érdeklődésre való tekintettel politikai, földrajzi, történelmi, egészségügyi témákról és nevelési problémákról tartat meghívott előadókkal a szülők és minden érdeklődő részére előadásokat. Most szerveznek gyermekek részére „Ki mit tud?”-vetélkedőt. Földvári József- né elnök, Pintér Mihályné, Zele- nyánszíky Pálné és a szülői munkaközösség többi tagja mindent megtesz azért, hogy ez a kis kollektíva, az említett szervek, testületek segítségével a jövőben még töbl et tehessen r. nevelés érdekében. — hő — Lesz-e fordulat Gyulaváriban? I cim izgalmasán nagy dolgot sejtet. Ha ez a 16 kilométer hosszúságban kígyózó és mégis csupán négyezeregynéhány lakosú község afféle Andorra- vagy Monaco-szerű államocska volna, a cím alapján bárki gondolhatná, hogy uralomváltozás fenyegeti vagy valamelyik hatalmas szomszédja készül elnyelni őt. Gyulavári esetében más dologról van szó, mint egy operettországocska alkalmi színeváltozása. Nem kevesebb a tét, mint a község kulturális továbbfejlődése vagy megrekedése a cseppet sem megnyugtató mostani szinten. Amiatt kerestem fel a napokban a községet, mert hivatalos és nem hivatalos helyeken mind többen emlegették a „gyulavári kulturális helyzetet”. Jártam utcáit, benyitottam házaiba, beszélgettem a porták egyszerű lakóival és a községvezetés felelőseivel egyaránt. Noha mindaz a közvetlen hangú, őszinte és részletekig menő beszélgetés, amit az ügyben mindenfelé folytattam, ideírva igen hasznos és tanulságos lenne, egyben az egész újságot is megtöltené. Emiatt csupán a hallottak sommá- zására és a belőlük levonható kö- , vetkeztetésekre, tanulságokra szo- rítkozhatom. I Van itt kultúráiét, csak spontán formában. A szülők akadémiájára szívesen mennek! Az ismeret- terjesztő előadásokra már kevésbé. A mozit, rádiót, tévét, mmt afféle „kéznél lévő kulturális használati eszközt” errefelé is ép- í pen úgy igénybe veszi a lakosság, 'mint bárhol másutt. Színházi tájelőadás másfél évvel ezelőtt volt itt, akkor is csupán huszonöt kíváncsi akadt a „néző szerepére”. Adódtak néha műsoros estek, nevelő és szórakoztató előadások is, mert mint a vegyesbolt előtt egy asszony kijelentette nekem: a gyulavári nép szeret szórakozni. A fiatalja szombat délután meg vasárnap majd leveri egymást a lábáról a buszmegállónál, úgy törekszik Gyulára táncolni, szórakozni. A felnőttebbje azonban a helyi lehetőségeket sem használja ki. Látja, hogy az elöljárók sem igen mozdulnak ki munka után otthonaikból, hát ő sem töri magát. Ügy vélekedik, hogy nem sokat érhet az olyan rendezvény, előadás, műsoros est, amelyikre a párttitkár meg a tanácselnök sem kiváncsi. Ezek szerint tehát sem a község fiatalsága, sem felnőtt lakossága nem él szülőfalujában igazi kultúréletet, olyat, amit jól megágyaztak volna, vagyis „fekvése” j lenne. Van erre a váriaknak egy igen nyomós érvük: Gyula, a járási székhely közvetlen szomszédjuk. Alig hat kilométerre van tőlük ez a különben is kulturális gócpont Való igaz, hogy ott minden megtalálható ilyen szempontból, ami a községben legfeljebb csak nyomokban vagy még úgy sem lelhető. Ügy vélem azonban, hogy helyHIRDETMÉNY A Szegedi Felsőfokú Élelmi- szeripari Technikumban (Marx tér 7) az 1964. évi felvételi vizsgára előkészítő tanfolyam indul, mely 1964. február havától június 30-ig tart. A tanfolyam fész vételi dija 250,— Ft, Időtartama 5 hónap, az órák hetenként két alkalommal 17—21 óráig tartanak. A Szegedi Felsőfokú Élelmiszeripari Technikum előkészítő tanfolyamot minden olyan helységben szervez, ahol legalább 10 dolgozó jelentkezik. A szegedi előkészítő tanfolyamon azok Is részt vehetnek, akik a Budapesti Felsőfokú Élelmiszeripari Technikumban kívánják tanulmányaikat folytatni. Jelentkezési lapok a tanulmányi osztályon (Szeged, Marx tér 7) Igényelhetők, Beküldési határidő január 20. x télén kiindulópontot választanánk a jelenlegi gyulavári állapot okának megindoklására és a megoldás felvázolására, ha pusztán a népművelés fogalmából, sőt, csak a kulturális élet szórakoztatási részéből indulnánk ki. Gyula vonzásának szórakoztató része már csak következmény. A város igazi hatása Gyulavári életére középiskoláiban, valamint üzemi, vállalati, irodai munkalehetőségeiben van. Az általános iskola nyolcadik osztályának elvégzése után már csak a tovább tanulni nem szándékozók maradnak, illetve helyezkednek el a községben. Például ez az oika annak, hogy Gyulavári fő megélhetési bázisát jelentő Lenin Hagyatéka Tsz-ben oly kevés a fiatal. Az „elvágyódás” már zsenge korban kezdődik. Ottjártam- ban a tsz-központ udvarán megkérdeztem négy fiút, kik közül a legfiatalabb 5—6, a legidősebb 10 —12 éves lehetett, hogy mik lesznek, ha felnőnek? A legnagyobbik azt felelte, hogy elektromérnök, a másik gépkocsivezető, de hangsúlyozta, hogy Pesten! A harmadik a „vadászmesterséget” hangoztatta, míg a legkisebb nem tudott „dönteni”. Bezzeg, ha már gondolkodásban társainál tart majd! Hogy a gondolatmenetné', a valósággal párhuzamosan futónál maradjunk; mindazok a gyulavári fiatalok, akik a járási székhelyen érettségiznek, Szegedre, Miskolcra, Pécsre, Pestre mennek főiskolára, egyetemre vagy — a többség Gyulán helyezkedik el, ami nem csekélyebb köteléket jelent, mint azt, hogy tanítói, mestere, barátai, tanulási, szórakozási és sportlehetőségei ehhez a városhoz kötik, nem pedig szülőfalujához. Íme, itt az egyszerű, magából értetődő válasz arra az állapotra, amit Gyulaváriban a KISZ-titkár festett le előttem, hogy a községi KISZ-bizottság fele házasokból áll, vagyis olyanokból, akiket megélhetésük Váriba köt. A tagság maga pedig kétéltű: Gyulán végez KISZ-munkát, Gyulaváriban fizeti a tagdíjat, sőt, akad néhány gyen- gébbje, aki a gyulaiaknak gyulavári elfoglaltságát hozza fel mentségül, a váriaknak pidig a gyulait. Végeredményben tehát csak „papír-kiszes”. A felnőtt lakossággal kapcsolatos helyzetet pedig előzőleg már vázoltam. Gyakran hallottam olyanok szájából, akik Gyulavári gazdasági és művelődési dolgaiért egyaránt felelősek, hogy a kérdésben, mármint a kulturális problémában ja- ! nuártól fordulat áll be! Űj és füg- ! getlenített kultúrotthon-igazgatót állítanak be. A jelenlegi művelődési termet művelődési otthonná alakítják át, melyben helyet kapnak a szakkörök. Lesz zenekar, színjátszó csoport, táncegyüttes és hasonló, ami eddig hiányzott. flz eddigi tespedés Után mindez kezdetnek nem is rossz. Azonban nyomban felmerül a kérdés: vajon egy függetlenített kultúrott- hon-igazgató beállítása — ráadásul nem is helybeli a jelölt — az az a varázspálca, mellyel egy csapásra pezsgő kultúráiét teremthető a községben? És egyáltalán helyes lenne a táncot, zenét, színjátszást s a néhány megalakítandó szakkört, vagyis szorosan az otthon négy fala közé tervezett kulturális tevékenységet népművelési munkának felfogni? Ügy gondolom, kultúrpolitikánk ennél jóval átfogóbb, mélyebb és tartalmasabb munkát követel. A községi tanács végrehajtó bizottsága januárban tárgyalja a művelődési otthon 1964. évi programját. Ez a program sokat nyomhat a latban oly tekintetben, hogy az új évben kulturális téren lesz-e fordulat Gyulaváriban. Nem kell egyebet tenni, mint számolva ennek a községnek a város közelségéből adódó tényleges helyzetével, felmérni Gyulavári gazdasági fejlődésével járó kulturális követelményeket és az iskolán belüli és kívüli népművelés helyi programját — esetleg évekre előre is — eszerint tervezni, kidolgozni. Ebből az is következik, hogyha egyelőre közigazgatásilag nem is, de földrajzilag Gyulavári, Gyula peremrészének tekinthető, s ilyen értelemben el kell és el is lehet fogadni művelődési és gazdasági tekintetben mindazt, amit a város nyújthat, de a község még nem. Másrészt, félretolva minden spontaenitást, szervezett, szívós kultúrpolitikai tevékenységgel elérhető, hogy oktatásban, művelődésben — a helybeli értelmiség hathatós közreműködésével — valóban fordulat álljon be; látogatottak legyenek a dolgozók esti iskolái, a TIT előadásai, a műsoros rendezvények, s mind gyakrabban jelenjen meg a Jókai Szinház a tájelőadásaival. Legyen látogatott a közművelődési könyvtár, helybeli zenekar muzsikájára táncoljon a fiatalság és még Gyulára is ellátogassanak a gyulavári színjátszók vendégszerepelni. Mindez megvalósítható, ha a váriak nem egy-két személy megjelenésétől, hanem mindnyájuk összefogásától várnak eredményt a művelődést szolgáló jólét és a jóléttel gazdagodó művelődés helyi kivirágozta- tására. Huszár Rezső BÉKÉS MEGYEI VEGYESIPARI VÁLLALAT a lakosság szolgálatában OTP-hiteiíevélre is végez családiház-építést belső és külső tatarozást festést bádogos- és vízvezetékszerelő-, asztalos- és parkettás-, továbbá kőfaragó munkát, valamint gumi- és kerékpár-, továbbá órajavítást sírkőkészítést. Megrendeléseivel keresse fel a vállalat központját Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 50. alatt. 92862
