Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)

1963-12-23 / 301. szám

196S. december 23. , 4 Hétfő rEL Bizony, már foga van az idő­nek, Az ember lehelete, különö­sen reggelemként, amikor „csont­vázas” építkezéseinken a munka kezdődik, szinte megfagy, s dara­bokban hullik alá. Nehéz ilyenkor megfogni a lapát nyelét vagy a kőműveskalapácsot, s mégis dol­gozni kell H uszonhatmilli ős a belső munkák. Címképünk azt illusztrálja, miként igyekeznek egy idevomtatobt gőzgéppel, s ventillátorok, hőeiosztócsövek se­gítségével megfelelő hőmérsékle­tet teremteni azokban a helyisé­gekben, amelyekben már végez­hetik a belső vakolást, s más sze­relési munkát. m' Horváth Balázs és Lukoviczki Pál ácsok fóliával vonják be az ablakkereteket a vásártéri V/5-ös építkezésen. adóssággal zárja megyei építő­iparunk az 1963-as évet, s ha nincs igyekezet, több is lehet az adósság. Tudják ezt az emberek szerte megyénk építkezésein. Húsz esz­tendővel ezelőtt ilyenkor, decem­ber derekán, ha volt téli tüzelő­jük, már ki sem mozdultak me­leg lakásaikból. Most meg nagy A másik, az V/5-ös tömb előké­szítése sajnos, akkor még, aftiikor ott jártunk, nem volt eléggé elő­rehaladott arra, hogy fűteni le­hessen. Az alagsorban bizony va­cogott a huzattól a betonozást előkészítők foga. Nincs elég üveg. Ez akut probléma mindenütt. (Ahol pedig van, mint Gyulán vagy Orosházán, ott a késlekedő, V/5-ös tömbön is — jöhetnek az olaj kályhák vagy ide lehet állí­tani a gőzgépet. Nem szünetei a munka az Oros­házi Üveggyár és lakóházak, a békéscsabai BARNEVÁL, kon­zervgyár és kötöttárugyár épít­kezésén sem. Meglátogattuk ez utóbbi munkahelyet. Hasonló volt a helyzet itt is. A kőművesbrigód a födém szigetelését csinálta, míg egy másik csoportjuk a gépház födém feletti részének falait rak­ta éppen. Nem kis erőfeszítéssel hiszen reggelre csonttá fagyott a habarcs, s forró vízzel kellett felmelegíteni. — Reggelenként egy-két órával korábban jönnek be néhányan, akik igyekeznek előkészíteni a folyamatos munkát, feimelegíte- ni a habarcsot, üzemképessé tenni a darut — mondja Szegedi La­jos, a kőművesbrigád vezetője. — A belső vakolásara is megépí­tettük már az állványzatot, de hát — nem tudjuk megkezdeni ezt a munkát, mert hiába fűte- nónk — nincs beablakozva, nem jött meg még az üveg... Ide még műanyag sem jutott egyelőre. Legalábbis addig, amíg ott jártunk az építkezésen. Ám napról napra jobban biz­tosítják mindenütt a téli munká­hoz szükséges fettételeket, s az emberek véleménye szerint is. nem jöhet olyan kemény tél az idén, amely visszaveti a jövő évi tervtelj esítést... Varga Dezső Rendelkezés a megszakított műszaki egyetemi tanulmányok befejezéséről A művelődésügyi miniszter ren­delkezést adott ki, amelyben le­hetőséget biztosít a műszaki egye­temeken korábban megszakított tanulmányok befejezésére. A ren­delet értelmében azoknak, akik 1954-ben vagy később szerezlek végbizonyítványt az egyetemen és tanulmányaik befejezésére 1964. február 15-ig jelentkeznek, — ha különbözeti vizsgakötelezettsé- gükndk 1964. december 15-ig ele­get tesznek és diplomatervüket 1965. július 31-ig benyújtják, — az oktatási reformmal járó tan- terv-változás miatt szükséges vizs­gák közül csak a szakterületük tantárgyaiból választott négy-öt vizsgát kell letenniük. A különbö­zeti vizsgák tantárgyait a karok dékánjai állapítják meg. A mi­niszteri rendelkezés kiterjed azok­ra is, akik a különbözeti vizsgák letételét már megkezdték. (MTI) Újdonság az IBUSZ jövő évi programjában Az IBUSZ békéscsabai utazási irodája az idén is számos társas- utazást szervezett hazánk külön­böző részeibe és külföldre. A résztvevők szép élményekkel bő­víthették ismereteiket ezeken az utazásokon. Jövőre még gazdagabb program lesz az utazni vágyók ré­szére, mert csoportos jelentkezés esetén saját maguk választhatják meg azt, hogy mikor és hová utaz­zanak. Ha egy-egy gyár, üzem vagy termelőszövetkezet 39—40 dolgo­zója társasutazásra jelentkezik, akkor megjelölhetik utazásuk idő­pontját és az útvonalat. Sikeresnek ígérkezik ez az új­donság az IBUSZ jövő évi tervé­ben, hiszen így még nagyobb le­hetőség nyílik a szakmai tapasz­talatcserék továbbfejlesztésére is. Már biztos a kellemes karácsony A lottó 50. játékhe­tén Békéscsabára is ellátogatott Fortuna istenasszonya, a vá­ros szélén, túl a kör­gáton, a Május 1 ut­cába, ahol a házak már integetnek a ta­nyáknak, egy beton- kerítéses kis házba. A háziasszony érthe­tően jó kedvvel fo­gad, több mint 200 ezer forint váratlan pénz jó kedvet csinál. — Milyen számo­kat tett meg? — 10, 12, 28, 81, 82 — az anyósom szá­mait. — Ezek szerint az anyós biztos tipp... — Én mindig jóba voltam vele és szere­tem. Most szerencsét is hozott. A szobában a föl­dön rongyszőnyegek, az ablak előtt egy kis- állványon ezüstkoszo­rú. Milyéné látja, hogy ránézek és már mondja is: — Tavaly volt az ezüstlakodalmunk. — Mióta lottózik? — A férjem azóta játszik, mióta csak van a totó és a lottó. Kevés a nyugdíja. Még van a házon épp elég adósságunk, s mindig számítottunk, hátha nyerünk majd 30—40 ezer forintot. — Mire költik a sok pénzt? — Dehogy, most kifizetjük a házat, bútort, tv-t veszünk, felruházkodunk, a többit meg benthagy­juk a takarékban. — A számokat ki írta? — Én, Ügy, hogy most már elmondhat­juk, az asszonyoknak is van szerencséjük. Most igyekszik a fér­jem, hogy ö is utol­érjen. Milyóéknak már biztos a gazdag kará­csony. S elmondhat­juk, jó helyre ment a pénz. Használják egészséggel. Ék 3L Ék C vodna vagy köszvényük lenne, az idő csak vánszorgott, a per­cek másodpercekké zsugorod­tak. Jólesik ebben a nagy hidegben építkezésen Szegedi Lajos kucsmákban, meileg pufajkák- ban, kesztyűkben, s béléit csiz­mákban ott szorgoskodnak, aho­vá irányítja őket a vállalatveze- tőeég. Igyekeztek biztosítani legfon­tosabb építkezéseinken, hogy em­beri körülményeket teremtsenek a munkához. Itt vagyunk a békés­csabai vásártéren, ahol egyszer­re több épülettömbben is folynak a meleg tea! A kötöttárugyári brigádja teaszünetet tart. rosszul szervezett irányítás miatt maradt még máig is parlagon.) Hogyan pótolják az üveghiányt az építők? Hogyan és mivel? Mű­anyaggal és úgy, hogy külön léc­kereteket készíttetnek az abla­kokra, amelyekre felszegezik az úgynevezett fóliát, ezt az átlát­szó, nylonszerű vegyi terméket amely jó hőszigetelő. Ha fent lesz már minden-ablakon, itt az Meglehet: azon a napon kez­dett már önmagával beszélget­ni, magános emberek hamar rákapnak erre. Először csak a napi teendőkről, ilyen formán: — Na öregem, most felkelsz, megmosakszol, beágyazol, ki­csit kitakarítsz; délben jön a postás, ma hozzák a nyugdíjat... Felkelt, kinyújtózott, kinyi­totta a rádiót, becsukta, kinézett az ablakon. Később éhes lett. Jó. Teát főzött, a kamrában ta­lált lekvárt, megkent egy sze­let kenyeret. Gyújtsunk rá. Elővette a pipáját — most már j szabad a lakásban eregetni a füstöt — a szegény boldogult nem engedte meg soha. — Eredj ki azzal a pipáddal a folyosóra... Forgatta a pipát, zsebébe nyúlt a gyufáért, aztán mégsem iyújtott rá. Pontosan nem fo­galmazta meg, miért nem. Az Írzések nem mindenkinél s nem mindig fordulnak át szavakba. Azt érezte csak: rágyújtani most árulás lenne vagy kegyeletsér­tés. Kiadta nyomban önmagá­nak a parancsot: — Nem gyújtsz rá, öregem és kész. Pedig nagy a kísértés: itt a pipa, jól megtömve dohánnyal, mégis szelei, meggyújtami a gyufát és... Jól kiszívott pipa, néhány héttel ezelőtt új szárat vett bele. Forgatta, nézegette, nyelt, aztán hirtelen mozdulat­tal letette. Persze, kimehetne a folyosóra, mint a megboldogult életében, de most úgy gondolta, gyászához tartozik, ha nem pö­fékel. Hát jó. Csak néhány szippantást? Is­mét felvette a pipát. Nem, nem. Majd eltelik az idő, míg a postás jön a pénz­zel, elmegy sétálni, benéz a ré­gi üzembe, közben pipázhat amennyit akar, így lesz ez rend. ben. Mostantól kezdve így kell élni, társ nélkül, egészen egye­dül, de a szokásokat meg kell tartani. Tehát kinyitja az abla­kot, szellőzzön az ágynemű, a párnákat megveregetni, ahogy a boldogult szokta; a teás bögrét elmosni, a kenyeret betakarni, a lekváros üveggel együtt visz- szatenni a kamrába. Tett-vett kényelmesen, néVia a kisórára pillantott. De mintha az óramutatók megrokkantak Végre, nagy sokára jött a pos­tás, leszámolta a nyugdíjat, el­ment. Bankjegyek, aprópénz. Most mit kell tenni? Eddig oda. adta a pénzt a feleségének, ossza be, tegye el. Hova is szokta tenni? A sublót alsó fiók. jába, a zsebkendők alá. Hát jó. Tegyük a sublótba, a zsebkendők alá. Egy tízest ma­gához vesz, talán iszik egy pohár sört. Majdnem felvidult a gon­dolatra: csurog a sör a pohárba, a habját lecsapják, a teli po­harat elibe tolják, szájához emeli, először csak a zsugorgó hab hideg ízét érzi, aztán a jó kesernyés sört... Nézegette a tí­zest, életében először pillantotta meg a képet rajta: nézzék csak, nézzék, hiszen ez ■Petőfi. Elviszi magával a Petőfit, kérek egy pohárral — mi lenne, ha kor­sót rendelne? Hirtelen hangosan kimondta: — Nem. Gyorsan visszatette a pénzt a többihez, betolta a fiókot, kulcs­ra zárta, a kulcsot zsebre dugta. Amikor kilépett a folyosóra, jól megrázta a kilincset, bezár­ta-e a lakásajtót. Ez is szokás volt, így kell ezt ezentúl is csi­i

Next

/
Thumbnails
Contents