Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)

1963-12-23 / 301. szám

1963. december 23. 2 Hétfő Az angolok és a „párbeszéd” A kábulatból, amely a nyu­gati „nagypolitikát” a Kenúedy elnök meggyilkolása utáni he­tekben jellemezte — a jelek sze­rint az angolok tértek először magukhoz. Sőt, nagyon is úgy látszik: fel akarják használni az alkalmat arra, hogy megra­gadják a kezdeményező szere­pet. Azt akarják: az angol dip­lomácia legyen az, amely Nyu­gat felől újra mozgásba lendíti a „nagy párbeszéd”, a magas szintű tárgyalások gépezetét. Éz a törekvés első terméke, hogy Genf ben január második felében vagy február első nap­jaiban számítani lehet egy But­ler—Gromiko találkozóra. A szovjet—angol külügyminiszteri találkozó szorgalmazásánál az angol kormányt persze választá­si meggondolások is vezetik. Hi­szen az angol konzervatívok 1964-ben igen nehéz, vereséggel fenyegető választások elé néz­nek. Helyzetük megerősödését jóformán csakis a „nagy pár­beszéd” érdekében kifejtett fo­kozott aktivitásuktól várhatják. Ügy látszik, hogy Washing­tonban és Bonnban beleegyez­tek az angolok terveibe —, de alaposan körülbástyázták azo­kat feltételekkel. A feltételek lényege, hogy az angol külügy­miniszter csak „puhatolózó” jel­legűnek tekintheti találkozását Gromikóval. Rusk londoni „vil­lámlátogatása” során azonban mindenesetre megvitatták a kelet—nyugati megnemtámadási egyezmény gondolatát is. Ez len­ne egy Gromiko—Butler talál­kozó legtermészetesebb és leg­komolyabb gyümölcsöket ígérő témája. Ebben a kérdésben azonban a nyugatnémetek me­revsége változatlanul erős, s ez megköti nemcsak Butler, hanem az amerikai külügyminisztérium kezét is. A szovjet és angol külügy­miniszter találkozóját megelő­ző nyugati viták és e vitákból fakadó korlátozások mindamel­lett nem változtatnak azon, hogy a jelenlegi, teljes mozgás­ban levő világpolitikai helyzet­ben a találkozó mindenképpen hasznos lehet. Mindenekelőtt azért, mert „első mozdulata” le­het a későbbi magas szintű megbeszélések sorozatának. (Gömöri) Befejeződött a villamos távvezetékek összekapcsolása Zolái György elvtárs beszéde A munkácsi transzformátor­állomáson a napokban befejező­dött a romániai Marosludas és a csehszlovákiai Lemesany között korábban már megvalósított vil­lamos távvezeték összekapcsolása a 220 kilovoltos nyugat-ukrajnai hálózattal. Így a jövőben Románia energe­tikai rendszere már összekapcsol- tan működik Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, a Né­met Demokratikus Köztársaság és Ukrajna energetikai rendsze­rével. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) Csaknem hárommilliárd fo­rint értékű közös vagyonnal gazdálkodnak termelőszövet­kezeteink, s ez a tény még a legpesszimistább, leghitet­lenebb embert is meggyőzi a tsz-ek erejéről. Az évi 400 millió .forint értékű közös vagyon növekedése demonst­rálja azt a gazdasági erőgyarapo­dást, amely négy év alatt végbe­ment. — Tsz-eink anyagi, technikai bá- ' zisának növekedését jelzi részben a közös gazdaságok tulajdonában lévő gépek, berendezések, felsze­relések értékének alakulása. Ezek irtéke 1960-ban 234 millió forint volt, ez évben már megközelíti a 300 millió forintot. Ha ehhez hoz­závesszük a gépállomások tulaj­donában, de a tsz-ekben dolgozó gépeket, akkor látható igazán, hogy milyen nagy lépést tettünk alőre az emberek munkájának könnyítésében. Ma Békés megyé­ben több traktor van, mint 1935- >en az egész országban. Zalai elvtárs számokkal tá- nasztotta alá azt az előrehala­dást, mely a szövetkezetek közös állatállománya, árutermelése, a szövetkezeti tagok jövedelme vo­natkozásában mutatkozik. Elvitat­hatatlan, hogy az utóbbi négy év alatt tsz-eink gazdaságilag meg­erősödtek, fejlődtek. Sokat erő­södött a tagság öntudata, a szö­vetkezethez, munkához való vi­szonya. — A négyévi munka egészére azt lehet mondani, mint az őszi munkára: jó munka volt, eredmé­nyes munka volt. Ebben nagy sze­repük volt a tsz-pártszervezotek- nek, s azok vezetőinek, a titkárok­nak. Nagy részük rászolgált az el­A líbiai kőolaj jelentősége December 24-én ünnepük Líbiában az ország függetlenségének kikiáltá­sát. Líbia, Olaszország volt gyarmata, az ENSZ határozata alapján 12 évvel ezelőtt, e napon nyerte el szuvereni­tását mint első állam a második vi­lágháború után Afrikában. Létrejötte óta egészen ez év közepéig szövetségi királyság volt, mely Tripolitánia, Ci- renaica és Fezzan tagállamokat állam- szövetség formájában egyesítette. Az ország jelenleg is monarchia, ahol a parlamentáris forma ellenére minden hatalom az uralkodó kezén összpon­tosul. A közelmúltban egy királyi rende­let a három tagállam formális auto­nómiáját is megszüntette, és Líbiát közigazgatásilag 10 — teljesen közpon­tilag irányított — tartományra osztot­ta fel. A királyi hatalomnak ilyen közvetett úton történő megszilárdulá­sát, Líbia gazdasági életében az utób­bi három évben bekövetkezett jelentős változás tette lehetővé. Az 1 750 000 négyzetkilométer nagy­ságú, de csupán 1,2 millió lakosú Lí­biai Királyság, melynek területét ki­lenctized részben sivatag borítja, po­litikai függetlenségének elnyerése óta Észak-Afrikának politikai és gazdasági tekintetben egyik legelmaradottabb or­szága volt. Gazdasági élete és ennek következtében poütikal állásfoglalá­sa Is szinte teljes egészében a Líbia területén kiépített és jelenleg is mű­ködő amerikai (Wheelus Field) és brit (Tobruk és Benghasi körzetében) ka­tonai bázisokért cserébe kapott „segé­lyektől” függött. E segélyek összege 1951—1963 között az USA részéröl kb. 150, Nagy-Británnia részéről pedig mintegy 100 millió dollárt tett ki. E segélyek ellenére Libia kereskedelmi mérlege az évek folyamán állandóan negatív volt. A hiány az 1960-as költ­ségvetési évben elérte a 160 millió dol­lárt. Ez év végére azonban jelentősen megváltozott az ország gazdasági ké­pe, az elmúlt években feltárt ásványi kincs, a kőolaj kitermelésének roha­mos emelkedése következtében. Je­lenleg mintegy 90 — főleg amerikai, brit, holland, olasz és nyugatnémet — olajkitermelő vállalat működik Lí­biában. A termelés 1961-ben Indult meg a Sidra (Szirtisz)-öbölitől délre fekvő területeken, s körülbelül egy­millió tonna volt. E mennyiség 1962- ben közel megtízszereződött, elérte a 9,7 mllüó tonnát. A tervek szerint 1963-ban az előző évi mennyiség dup­láját, kereken 18 müüó tonna kőola­jat szállítanak ki a rövid idő alatt ki­épített kőolajvezetékek segítségével Port Brega és Es-Sider újonnan léte­sült kőolajkikötőkből, főleg Európa kapitalista országaiba. A kőolajkitermelésből eredő haszon egy része a királyi kormányé, s így erősiti a líbiai monarchia gazdasági, politikai helyzetét. Ennek egyik jele az eddigi szövetségi státusz felszámo­lása és egy erősen központosított ál­lamvezetés létrehozása volt. Cirenaiká- ban — ahonnan a király származik — a tengerpart közelében fekvő, vi­szonylag kellemes éghajlatú Akdar hegységben pedig Beida településnél (50 millió dolláros költséggel) egy új főváros felépítése kezdődött meg. Ez ideig ugyanis Líbiának két fővárosa volt: Tripoli és Benghasi. ismerésre, dicséretre. A négy év alatt sok alkalommal a pártszervezet kereste és ta­lálta meg a gondokból kive­zető utat, a kommunisták helytállása, példamutatása mozgósította a tsz tagságát a nehézségek leküzdésére. Ezt jó így összegezni. Arra az erőre, amit a pártszervezetek je­lentenek, a jövőben még nagyon szükség van. A jövőben még ha­tékonyabbá, szervezettebbé, felké­szültebbé kell tenni a kommunis­tákat. A továbbiakban azokról a ta­pasztalatokról beszélt a megyei titkár, melyek a szövetkezeti pártszervezetek életéit, munkáját jellemzik. A pártépítéssel foglal­kozva elmondotta, hogy a régi párttagokra alapozva 1960 nyará­ra sikerült elérni: minden tsz-ben megalakult a pártszervezeit. Ma a szövetkezetekben kilencezer párt­tag van, a tagság tíz százaléka. Amikor a pártszervezetek vi­szonylag megerősödtek és a tag- jelöltség nélküli felvétel is meg­szűnt, a pártépítő munkát erősen háttérbe szorította a gazdasági te­vékenység. Vannak pártszervezetek, r.hol egy—másfél éven keresztül nem vettek fel új tagot, tag­jelöltet. Sajnos, elég sok olyan pártszer­vezet van, ahol csak a vezetőség vagy egyedül a párttitkár foglal­kozik ezzel a munkával. Az is gyakori, hogy a felvétel módszere sablonos. Szóvá tette, hogy a vezetőségek nagy részében nem arányos a munkamegosztás. Amellett, hogy minden vezetőségnek munka terve legyen, s megtartsa üléseit, köve­telmény, hogy a tagok tehermen­tesítsék a párttikárt, részt vállal­janak a különféle munkákból. — A legtöbb javítanivaló a ve­zetőségi ülések színvonalán van — mondotta Zalai elvtárs. — Sajnos, elég sok helyen lebecsülik vagy nem látják ezeknek az üléseknek a jelentőségét. Nem készítik elő a napirendet, gyakran még a titkár sem gondolja át, hogy milyen helyzetről, milyen feladatról szük­séges tárgyalni. Ennek az a követ­kezménye, hogy sok a szócséplés, alkalom szülte, ötletszerű vita, mellébeszélés. A határozathozatal, a feladat személyre szóló megha­tározása gyakran nem történik meg, jegyzőkönyvet nem vezet­nek, nem rögzítik a megbeszélé­sek témáját. Nagyon fontos követelmény, hogy a vezetőségi ülések na­pirendjére olyan kérdések ke­rüljenek, amelyeken keresztül a pártvezetőség tervszerűen, előrelátóan ki tudja alakítani a pártszervezet, a gazdaság- vezetés, a tömegszervezetek tennivalóit. Zalai elvtárs részletesen foglal­kozott a párttitkárok feladataival. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a párttitkárok nagy részét politi­kai munkára függetlenítették, nem prdig árukísérőnek, anyagbe­szerzőnek, piaci árusnak vagy éj­jeliőrnek. A titkár nem afféle „tartalék ember”, „ráérő ember” szerepét tölti be, nem az elnök „jobb keze”, hanem a pártvezető­ség, a pártszervezet politikai szer­vező munkájának irányítója, s ezt a feladatkört kell minél jobban betöltenie. Óvakodnia kell attól a jelszótól, hogy: „minden nap meg­hozza a maga tennivalóját”. Ez a spontaneitás nélkülözi a tervszerű­séget, a következetességet. A községi titkárok legfontosabb feladata a tsz-ek gazdasági, poli­tikai erősítésén dolgozni. Néhol azt lehet tapasztalni, hogy a köz­ségi párttitkár sok időt tölt az irodában, a tanácsnál, az fmsz- nél, a ktsz-nél, s hetek is eltelnek, mire egy futó látogatásra jut ide­je oda, ahol idejének nagyobb ré­Iszét kellene töltenie: a termelő­iszövetkezetben. Ez helytelen gya­korlat. Kiemelte, hogy a titkárok lelki- ismeretesebben foglalkozzanak a pártcsoportokkal, a KlSZ-titká- rokkal, az oktatás, a téli tanfolya­mok megszervezésével, a kulturá­lis nevelő munkával. Beszéde második részében az időszeírű kérdésekkel foglalkozott Zalai elvtárs. — A legközvetlenebb feladat most a zárszámadások előké­szítése, az év eredményeinek, tapasztalatainak, tanulságai­nak összegezése és a jövő évi tervek végleges kialakítása. Ez nemcsak mérlegkészítés, nem­csak számolási és statisztikai mun­ka, hanem a falu életében az egyik legfontosabb politikai esemény egy év keretén belül. A pártszer­vezetek vigyázzanak arra, hogy teljesen reális és alapos legyen a tsz gazdasági helyzetének elemzé­se. Nagyon alaposan kell tanulmá­nyozni a jövedelemelosztás ez év­ben alkalmazott formáit, arányta­lanságait, hogy csiszolni, javítani lehessen azokat. A pártszervezetek ne enged­jék,. hogy a jövő évben alkal- , mazandó módszerek eldönté­se a tavaszra húzódjon. Idejében jussanak elhatározásra valamennyi részletkérdésben min­den tsz-ben. A második aktuális teendőnek a szilárd takarmányalap biztosítá­sát, s — jövőre — a takarmány- növények hozamának növelését említette. Felhívta a figyelmet ár­ra, hogy jövőre még gondosabb munkára van szükség a kukorica­termesztésben, a lucernatáblák, rétek, legelők gondozásában. Rész­letesen beszélt a háztáji gazdasá­gok szerepéről, fontosságáról, s arról, hogy a pártszervezetekre milyen feladatok hárulnak e gaz­daságokkal kapcsolatban. A továbbiakban foglalkozott q falusi politikai, kulturális nevelő munka néhány kérdésével. E mun­ka jelentőségét megyénkben nö­veli az a tény, hogy a megye la­kosságának 72,2 százaléka falun él, s a pártszervezetekre vár a po­litikai kulturális nevelés szervezé­se, irányítása, ellenőrzése. Évről év­re növelni szükséges a parasztság általános és szakmai műveltségé­nek színvonalát, hogy a sok évi gyakorlat minél nagyobb szakmai hozzáértéssel, tudatossággal páro­suljon. A téli hónapok nagyon alkal­masak megfelelő tanfolya­mok, előadássorozatok, mű­sorok rendezésére. — A falusi politikai, kulturális nevelő munka sokrétű, változatos, nagy figyelmet és következetessé­get igénylő feladat. Arra keli tö­rekednünk, hogy a falusi lakos­ság régi helyzetéből, a parasztság rétegeződéséből származó kü­lönbségek és ellentétek fokozato­san eltűnjenek, az embereket munkájuk, magatartásuk, a kö­zösséghez való viszonyuk alapján ítéljék meg; hogy a régi kistulajdonosi gondol­kozás helyébe a közösségi szellemet, az összetartozás szellemét, az „enyém” tudata helyébe a „miénk” tudatát alakítsuk ki. Arra törekedjünk, hogy azt a szorgalmat, kezdeményező készsé­get, melyet a parasztemberek egyéni korukban saját érdekük­ben tanúsítottak, átvigyük és to­vább fejlesszük a tsz közösségé­nek, s benne saját magunknak a hasznára — mondotta befejezé­sül Zalai elvtárs. ♦ A beszámolóban elhangzottak­ról a falusi párttitkárok a legkö­zelebbi taggyűléseken tájékoztat­ják részletesen alapszervezetük tagságát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents