Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-15 / 294. szám
KÖRÖSTÁJ _______________KULTURÁLIS MELLÉKLET_______________ r O ld QOndjöÜllők, uf á'Zjdjiwk - új „Nem alkarunk unatkozó hercegeket, Ferenc József-i kadétvilágot vagy mitológiai alakokat táncolni: Inkább vállaljuk a kísérletezés gondját és művészi veszélyét, a munkás útkeresést, a harcot saját bizonytalanságunkkal” — vallotta Elek Imre, a pécsi balett Liszt-díjas igazgatója a Népszabadságban írott cikkében. Sajnos, esztétáink közül eddig még senki sem vállalkozott, hogy a — ma mór nyugodtan elmondhatjuk — híres balettegyüttes helyét megkeresse Európa modem együtteseinek sorában, sőt még arra sem, hogy elemző kritikával, művészi, szakmai tanáccsal elősegítse az újjal kísérletező fiatal csoport magabiztos fejlődését. Egy azonban bizonyos: amit ma Pécsett csinálnak, az művészet. Magas színvonalát, eredetiségét, emberiességét, életigénylést hirdető eszméit, de főleg korszerűségét nagy elismeréssel emlegetik az egyszerű táncot kedvelő nézők és kritikusok egyaránt, Pécsett vagy Békéscsabáin, Budapesten éppúgy, mint Helsinkiben, Drezdában, Beiruth- ban, vagy Londonban. Hogyan lett ilyen ismert a pécsi balett? Eck Imre, a 34 éves koreográfus, 4 éve költözött Pécsre Budapestről, 15 évi elismert operaházi szereplés után és elvállalta a balettintézetben akkor végzett növendékekből álló együttes vezetését A mostani balettigazgató már nagyon korán, 12 éves korában feltűnő szeretetet mutatott a tánc iránt. Nyaranta utazgat szerte az országban, hogy eredetiben tanulja és gyűjtse a néptáncot 1946- ban, 16 éves korában, Ná- dasy mester elé bátorkodik az operában és ami csak igen ritkán fordul elő az Operaház történetében, pár hónap múlva már kartán- vosnak sz rződtetik. 1950- ben kezd koreografálni és 1959-ben alkotja első nagy balettjét, Weiner: Csongor é* Tündéjét. Am, miközben a táncokat komponálja, egyre inkább új gondolatok kezdik foglalkoztatni, melyek már nem elégszenek még a klasszikus kifejezési formákkal, s az új gondolatok, érzelmek számára új táncnyelvet kell alkotni. Ezért jött le Pécsre és itt rendkívül termékenyen kezdte megvalósítani álmait Ez a színes, sokoldalú egyé niség igen jó pedagógusnak is bizonyult. A külföldi kritikusok szinte csaknem kivétel nélkül megemlítik az együttes jó szellemét, fegyelmezettségét, az egyes táncosok kiváló felkészültségét, ugyanakkor szerénységét. Ezeket a tulajdonságokat igen módszeresen lehetett csak kifejleszteni és ebben nagy szerepe van Élőknek. Méltó munkatársa és történelem e csodálatos, segítője a fiatal, nagyon te- mégis oly fájdalmas ese- hetséges karmester, Sándor rnényét. Vagy kell-e tömö- János, az együttes zenei ve- rebb válasz a két nem kapArva Eszter te Tóth Sándor a Concerto a szivárvány színeire című balettben. zelője. Megalakuláskor a balett egyetlen tagja sem volt még 20 esztendős. Egy ízben, amikor Elek Imrével beszélgettem, megkérdeztem: milyen témákhoz vonzódik leginkább? így válaszolt: — A mai ember, mai fiatalság hétköznapjai, nagy, általános problémái, olyan gondolatok és érzelmek, melyek közvetlen közelről érintik az embert. Pl. mint | a jóság, a gonoszság örökös harca, a közömbösség és a szenvedés, az öröm és a bánat Természetesen mindez sokszoros áttételben, a balett nyelvére lefordítva. Másik problémakör, ami foglalkoztat, az erkölcs. A mi erkölcsünk, mint köztudomású egészen más, mint a kapitalista erkölcs. Gondolok itt a férfi és a nö közötti kapcsolatra, az igazi megtalálásának gondjára. A nö helyzete a mi társadalmunkban alapvetően megváltozott, sokkal emberibb érdektelenebb kapcsolaté' alakíthat ki, mint azelőtt. A harmadik probléma, ami nagyon foglalkoztat: a mun. ka, amely az ember célja és értelme, s örök harca s természetit el. Már csak válasz közber jutott eszembe, hogy a kérdésre Elek már minden szónál érthetőbben válaszol' eddigi műveiben. Pl. a Der- kovits fametszetei nyomán született táncfantáziában, mely az 1514-es Dózsa parasztlázadásról szól, hol a tánoköltő az eredeti metszetekhez méltó drámában elevenítette meg a magyar csolatára, mint a „Változatok egy találkozásra” című mű? Ez külön-külön elmondja a fiú és leány sikertelen találkozásait, majd kettejük Igazi egymásra találását. Lényege, hogy az embernek, aki már egészen fiatal korától keresi a neki rendelt egyetlent, minden lépésével elő kell készítenie a következő lépést. A pécsi balettigazgatóra általában jellemző, hogy megkomponálja ugyanannak a témának két ellenpólusát. Pl. a Találkozás ellensarka a Pókháló, az embertelen szerelem tragédiája, a férfi drámája, aki a döntő pillanatban gyengének bizonyul, nem tud választani a két nő között és ez szükségszerűen a vesztét okozza. Vagy másik két, ilyen ellenpólusos mű a „Parancs” és az „Oly korban éltem”. A „Parancsának mindenütt, ahol csak bemutatták, döbbenetes hatása volt. Az öttételes balettdráma cselekménye az atombombát Hirosimára dobó pilóta lelkiismereti válsága és meg- tébolyodása; ám a balett nemcsak a cselekményt' mondja el, hanem ennél sokkal többet, amit sem irodalomban, sem a képzőművészetben, sem a zenében csak egyedül a mozdulatokkal lehet kifeiezni. A táncból s a táncosok khakiszínű egyeruhájából — mindenki egyforma trikóban van — belénk sajdul egy végsőkig militarizált társadalom iszonyatos képe. Az ellentörténet, az „Oly korban éltem” megejtően tiszta szerelmespárját is fenyegeti az aljasság, az erőszak. De ők szembeszállnak a parancsra ölök ellen, s bármi legyen is sorsuk, helytállásuk az igaz érzelmek, az emberiesség diadalát hirdeti. Érdekes műve a „Concerto ’a szivárvány színeire” című balett is. A pécsi balettegyüttes sokat jár külföldre, nemrégen is szerződéseket írtak alá, és Luxemburgban, Ausztriában, Nyugat-Németország- ban, Svájcban vendégszerepeinek. Szép sikereket ért ed eddig itthon és külföldön is a fiatal pécsi balettegyüttes. Kísérletező múltját már ismerjük. Hogy jövője milyen lesz, az nemcsak tőlük, hanem kritikusainktól is függ, akik nagyon sokat segíthetnek elemző, jó akaratú szaktanácsaikkal. Ez talán nem könnyű, de nél- kii’.özhetetlen feladat, amely elől nem lehet kitérni. Rapai Piroska John Steinbeck A skorpió Részlet a Nobel-díjas író Gyöngy című írásából fl világ felébredt és Kino is felkelt és elindult a fonott kunyhóba. Amint keresztülment a kapun, JUa- na megállította a lángoló tűz veiménél. Coyotttot visszahelyezte a függő bölcsőjébe, megfésülte fekete haját, két fonatha összefonta és a végére vékony zöld szalagot kötött. Kino a tűz- verem mellett guggolt és összetekercselte a tésztát, valami szószt öntött rá és megette, és ivott rá egy kis gyümölcslevet, és ez volt a reggeli. Amikor K;no befejezte, Juana visszatért a tűzhöz és ő is reggelizett. Csak egy szót szóltak, de beszédre nem is volt ■‘szükségük, ez csak mindennapi szokás volt náluk. Kino elégedetten sóhajtott — ez volt a társalgásuk. A nap melegen sütött a fonott kunyhóra, a fény- hosszú csíkokban tört át a hasadékon. És egy csík a függő bölcsőre hullott, amilyben Coyotito feküdt és egy a tartó zsinegre. Csak egy parányi ösztön volt, hogy szemük a függő bölcső felé lordul t. Kino és Juana mozdulatlanná dermedt. A zsinegek alatt, me’yen a gyermek bölcsője függött, a tetőgerendáról — lassan mászott egy skorpió. Szúró fullánkja egyenesen állt mögötte és az idő töredéke alatt lecsaphatott vele. Kino lélegzete sípolva tört át orrlyukán és kinyitotta a száját, hogy megszüntesse. Teste megmerevedett, szeme riadtan fut- kározott. Szívében új dal kelt, az ördög dala, az ellenség zenéje, a család valamilyen el enfele, egy kegyetlen, titkos, vészé yes melódia, és lent a mélyről a Kiss Dénes SZERELEM Szemed, arcod rajzával játszom menetközben az utcán, könyveim felett s a falak vásznára varázslóm emlékeimből a halk mozgóképeket: ismerlek már s előre látom egy-egy szavamra milyen idegvihar csendje kezd reszketni szádon a szemed egét széttöri apró villámaival. Számtalanszor ki is próbálom: madár-haragodban a régi vagy-e még? S összeötvözi valóság és álom szerelmed változhatatlan, tiszta lényegét. Simái Mihály versei: A holnapi fák árnyékában A holnapi fák árnyékában <■■■. be szépeket heverhetünk majd; selyembe foglalják fejünket, vállunkat, derekunkat a füvek. Virágok futnak a szemünkhöz nyakukban alvó csengettyűkkel s hallgatjuk majd, amint a jóság halkan hullámzik társaink szivében. Holnap», holnap», holnap.» — elesett régi küzdelmek fölött, a kiszenvedett szenvedések földjén, világvalósulások idején, derűs ifjakká öregedve, erősekké fáradva, boldogan — de szép lesz majd az árnyék, mely a fényről úgy hull reánk, mint fáról a levél! — és akkor sem lesz nyugtunk, pihenésünk! akkor is a jövőnek foszíorcszkálva, mindenkit szolgálva élünk; és ajándékba hozzuk a világűrt okos kis testvéreinknek, akiket nemcsak az aranyfény, immár maga a csillag is megilleti FELELET Mert álmaim a pezsgő ébredések, mert fényességem szétszakadt sötét. E porban is felhők-fölötti élet s e felhők közt is földes földi lét. Mert mindenperces égzengés a csöndem, s magányom bennem-ballagó tömeg, mert ott repülnek mindenik dühömben a szeretettől lágy s kemény kövek. Mert kenyerem, sóm, asztalom tiétek s enyhíti szomjam, hogyha ittatok, mert sorsom föld, és csillagjáró léptek és sziveken pirosló pitvarok. család éneke sikoltott fél hamarosan. A skorpió kényesen mászott a kötél alatt a bölcső felé. Juar.a lélegzés közben egyre ismételte az ősi varázsimát az ilyen ördögök ellen. De Kinő már mozgott. Teste hirtelen átsurrant a szobán, neszt-lenül és simán. Kezét maga elé tartva, tenyérrel lefelé, szemét mereven a skorpióra szegezve. Ezalatt Coyct.to nevetett a függő bölcsőben és feléje nyújtotta karját. Már majdnem elérte, mikor Kino ösztöne veszélyt jelzett. A skorpió megtolt, piros fu.lánkja csak egy kis lökésnyire állt már és a fullánk végén a görbe tüske csillogott. Kino tökéletes csendben állt. Hallót,a, ahogyan Juana ismét elmotyogja az ősi va- rázs gék:t, hallotta az ellenség ördögi zenéjét. Nem mozdulhatott, míg a skorpió mozgott, érezte a halál leheletét, amely egyre közeledett a gyermek felé. Kino nagyon lassan és nagyon simán felemelte karját. A fullánk tüskéje előrenyomult És ebben a pillanatban a nevető Coyotiío megrüzia a kötelet és a skorpió lehullt. K'.nO uorott. hogy megragadja, de ujjai mellett lees: tt, a gyermek vállára hullott, megkapaszkodott és lecsapott. Azután Kino fogcsikorgatva megragadta, ujjaival megragadta, és péppé dörzsölte kezével. Ledobta és lábával beletaposta a kunyhó földjébe és Coyotito fájdalmas n sírt bölcsőjében. Ám, Kino zúzta, taposta az ellenséget, míg te jesen elporlas t tta, míg el nem nyirkosodéit a helye a sárban. Csikorgatta a fogát, a düh tüze égett szemében és az ellenség da.a zakatolt fülében. Azonban Juana ismét karjába vette a csecsemőt. Megtalálta a szúrást, már kezdett pirosodni. Ajkáit a szúrásra szorította és ;rősen szívta és nyál azta és szívta újra, bár Coyotito üvöltött. Kino habozott: ügy efogyott és bizonytalan lett. A csecsemő sírása áthatol a szomszédokhoz. A kunyhójuk köré özönlöttek Kino rokonai, Juan T^mas a bátyja, és kövér felesége,
