Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)

1963-12-15 / 294. szám

Kurucz Pál: dilik a ídmámibcui A kisvárosban egészem ko- ra, hogy a nagyarányú eOlen- molv oéntk ütötte fel a őrzések mit fedték fel, és mi­lyen megállapodások születtek a tanácskozásokon. Azt azonban, hogy a kisváros hivatalait, intézményeit és vál­lalatait mégsem véletlenül szállták meg a főhivatalok ki­küldöttei, hanem közös cél ve­zérelte valamenn y iilket, egy tény világosan megmutatta. Az ellenőrzés ugyanis mindenütt pontosan három órakor fejező­dött be. Ugyancsak akkor feje­ződtek be a tapasztalatcserék, és függesztették fél az iskolai vizsgákat a rendkívüli vizsga­biztosok. Es fél ötkor már valamennyi főhatósági kiküldött ott ült a kisváros stadionjában, ahol a fővárosi. nagycsapat játszott hétközi bajnoki labdarúgó- mérkőzést a kisváros csapaté­vaU, moly pánik ütötte fel a fejét. A hivatalok vezetői hosz- szasan és suttogva beszélgettek a kávéházi asztalok mellett a hivatalos Idő után. Az arcuk sápadtnaik tűnt, szemük klal- vetlanraak. A gyárak vezetői Is gondterhelten sétálgattak Iro­dáikban és egymás után hívták össze a vállalati testületek ta­nácskozásait. . A kisváros felett lógott vala­mi. Rendkívüli és kiszámítha­tatlan. Mindenütt dolgoztak tit­kárnők is, Így hát hamarosan sz emberek Is megtudták, hogy a váróéban nagy dolog történt, történik, avagy történni fog. Volt aki tudni vélte, hogy or­szágos szántén Is jelentős pa­nama történt, mások esküdtek, hogy a városban épül fel majd az ország legnagyobb spárga- gyára, némelyek azt sem tar­tották kizártnak, hogy tárgya­lások indulnak a fővárosnak a kisvárosba való telepítéséről. V alamennyi ■ találgatásnak volt alapja. Ugyanis va­lamennyi hivatal. Intézmény és üzem pontosan ugyanarra a napra várt ellenőrzésit, fontos tárgyalást vagy látogatást a legfőbb hatóságoktól. Miniszté- n^beszólie rtumi főosztályvezetők, tröszti főigazgatók, Igazgatóségi vezér- igazgatók, bankvezetők, beru­házási szakértők, államigazga­tási hatóságok vezetői jelentet­ték be étkezésüket a hivatalok­ban és vállalatoknál. Az isko­lákban folyó vizsgáikhoz remd- kfvüld vizsgabiztosok jelezték érkezésüket, a kórházhoz ne­ves orvosok sürgönyöztek, hogy tapasztalatcserére érkeznek. ®s valamennyi főhatósági személy mellé Jelentkezett az aJiiatóeági megbízott Is azzal a határo­zott óhajjal, hogy a tanácskozá­sokon, megbeszéléseken, ellen­őrzéseken, Illetve tapasztalat­cserém feltétlenül részt szán­dékozik venni. A nagy nap reggelén a kis­városi rendőrkapitányság kény­telen volt a fővárosi út keresz­teződéseinél külön forgalomdrá­»jHiissssamwBgwwgtM« HlniiiM ^L w J JU J l'j Elmentem a nap után Megragadó Ural történet egy kisfiúról, aki egyszer, Játékos szórakozásból elindult az örökös fény, a nap után... (Matiné- előadás keretében a lőkösházi Szabadság mozi mutatja be, december 15-én.) JŐ fontos tanácskozásra dugta össze a fejét. Kormányki tüntetésre A Főnök magához kérette Pár hónappal később a a Személyzetist. Mindig so- Főnök jókedvűen mondta a kát adott rá, hogy valakivel Személyzetisnek: a dolgozókat _ örömmel figyelem ezt kell fejterjeszteni egy dói­éin10 problémákat. Több 1 a derék Strinflit, rendkívül gozónkat. Véleményem szé­fül többet hall, ez volt a értelmes ember. És szerény, rint most szerencsés hely­jelszava a kádermunkában, manapság ritka erény, zetben Vagyunk, mert A belépő Személyzetishez Azt állítja például, hogy ő Strinfli kartárs felterjeszté- fordult: mindent általam tud, hogy séhez nem férhet kétség. — Véleményem szerint ez <5 csak az én irányításom Rendkívül jó káder, egy ab- a Strinfli kartárs értékes alatt tud dolg02nii) másképp szoi^ íix P°nt- akire még u J.d!éÍf_,n^eÍem már el sem tudná képzelni saéP í°vó vár- Bátor, szóki- az életét. Egy kis jutalom- m°ndó- Emlékszik a leg- üdiilés jót tenne neki fá- utdbt>i munkaértekezletünk­már és minden értekezletün­kön 6 az első hozzászóló. Már ez is nagy szó, emellett pedig mindig pozitívnak ítéli az általam elmondotta­kat. És mi az ön vélemé­nye? — őszintén osztozom Fő­nök elvtárs megállapításá­val. ~ — Köszönöm. Szeretem az őszinteségét. És szeretem, ha egyetértenek velem. Ez va­lahogy olyan jólesik ne­radtságos munkája után. Persze, ez egyelőre csak az én véleményem.. — Szerintem is igen jó a vezetéshez való viszonya... Két hét múlva a Főnök örömmel újságolta: — Jó káder ez a Strinfli kartárs, megérdemli a fi­re? Hogy is mondta csak? Ja, igen, így kezdte: „Keményen meg kell bí­rálnom a Főnök elvtársat, akivel havonta több eset­ben is előfordul, hogy mun­kaidő után is aláír egyes ügydarabokat. Igaz, hegy a hivatal ilyen vezetés mellett remekül működik, de Főnök gyeimet. Képzelje csak el, elvtársnak vigyáznia kell az milyen jó a kapcsolata a hi- egészségére, nem szabad ellenőri, alhatóságl és más gép- Kocsik forgalmát biztosították, nyitókat felállítani, akik a hosz- -----w* — *------- — . b sú sorban érkező főhatósági» kém. Így nem érzem, hogy vatallal: mindennap kap- túlhajtania magát. egyedül vagyok a vélemé- tam tőle egy szép képesla- — Ugye, így volt? Ennek nyemmel, &m:ly szerint pót a jutalomüdülescről. az embernek helyén van a hogy még idejében érkeihea- Strinfli kartársunk jutalmat A* a véleményem, az ilyen szíve. Igazán keményen sernek « ben nil lök a tárgyalása­ikra. A különböző megbeszélésekre a helyi lap a legszemfülesebb riportereit küldte ki, de azok­ról érdemleges hírt egyikük sem tudott szerezni. A tárgyalások mindenütt zárt ajtók mögött foly­tak. Így nem Is derült fény ar­Apollónía é* négy gyerme­kükkel egyetemiben ott gyü­lekeztek a kapunál, elálltak a bejáratot, mialatt... jöttek mások is, próbáltak benézni, egy sovány gyerek a lábuk közt fu rakodott előre, hogy érdemel ember megérdemel egy megbírált. És emellett még­A Személyzetis helyeslő- rendkívüli előléptetést, nem- is milyen érzó szívű ember. de? Manapság ez igen ritka do­— Főnök elvtárssal öröm lo8- Mé« az álatokat is sze­reti, a kutyusomat pé.dául minden második nap rend­szeresen megsétál tatja. Azt mondja, így nyugodtabban alszik, mert boldoggá tesz egy oktalan állatot. A gye­rekeket meg egyenesen imádja. A kisfiámat meg különösen. Sokszor kilesi, ha jön az iskolából és ilyenkop: mindig kerül nála egy kis cukor, csokoládé. És micso­da figyelmes! Nincs a csa­leg bólogatott: — Igaza van Főnök elv­társnak. A Főnök elégedetten mondta: — Magának barátom ki­tűnő látószöge van.. a kádermunka, a legtitko­sabb gondolatomat pendí­tette meg. Három hónap múltán a Főnök és a Személyzetis tisztelettudó és bájos és tü­relmes volt, keményen vi­selte a gyermek fájdalmát. Mindig jobban bírta a fá­radságot és az éhséget, mint más között: „Juana elmegy a doktorhoz. Ez csodálatos dolog, az orvoshoz menni. Nevezetes dolog ez. Az or­vos sohasem jön el a fonott Kino maga. A kenuban is kunyhók falvába. Miért is ládunkban olyan névnap láthasson valamit. És alak berek. És most meglepő dől' got mondott: — A doktor, a doktorhoz! fl szavak elől voltak, hátraadták a szavakat: „Skorpió. Meg­szúrta a gyermeket.” Jiiana egy pillanatig ab­bahagyta a szúrás helyének szívását. A kis mélyedés va­lamennyire megnedvesedett, pereme fehér lett a szívás- nyire. És megismételték egy­től, de a vörös duzzanat kör­ben terjedt tovább, kemény nyirok-halmazkává fejlő­dött. És ezek az emberek mind jól ismerték a skor­piót. Egy felnőtt is súlyos beteg lehet a szúrástól, de egy csecsemő áldozata lehet. Tudták, hogy először a duz­zadás következik be és láz és összeszűkül a torok, az­után görcs a gyomorban és Coyotito meghalhat, ha sok méreg kerül testébe. Azon­ban a szúrás fájdalma el­múlik. Coyotito sírása halk nyöszörgéssé változott. Kino gyakran megcsodálta töré­keny asszonyának vas türel­mét Ű, aki szolgálatkész és olyan volt, mint az erős era- tenné, van elég gondja a gazdag emberekkel, akik kő- és vakolt házakban lak­menjünk el nak a városban.” „Nem jön el” — mondják az em- átszálltak a 'DeT6^ a kapuban és ez gon­szomszédok közé, akik ősz- dolatba ejtette Kinot. szezsúfo.ódva álltak a kuny- Nem jön el a doktor — hó mellett néhány méter- szdU Kino Juanához... Fordította: Scnyi Imre John Steinbeck, a Nobel díjas amerikai Irá, a Parlament •lőtt. . vagy születésnap, amiről el­felejtkezne. Példakép ez az ember. Nagy-nagy nyere­ségünk. Mi a véleménye? Ne csak egyedül döntsek... A Szeméiyzetis nagy át- érzésscl mondta: — Ennél jobban válasz­tani már lehetetlen. — Örülök az egyetértésé­nek, nagyon szeretem, hogy így meg tudunk beszelni minden kérdést, mégis csak más kollektíván dönteni... Pár hét múlva a Személy­zetis kényszeredetten topo­gott a Főnök előtt: A dolgozók mind többet suttognak, hogy nem tud­ják, miért fut ez a Strinfli, amikor örökké le van ma­radva a munkájával. A Főnök bosszúsan le­gyintett: — Ah, szűk látókörű, ki­csinyes társaság! Ne törőd­jön velük! Annyi jó tulaj­donsága mellett egy kicsi hibája a legtöbb kádernek •is lehet.., O, Kovács István Különös tcrmcszcirajz A SZAMARAK Nagyon becsülöm a sza­marakat. Türelmesek és igénytelenek, mint a böl­csek, — szemlélődök, mint a költők, csökönyösek, mint az akamokok, de az nagy hibájuk, hogy a legkisebb kóró is képes eltéríteni őket útirányukból. Ebben vajon kire hasonlítanak? A kicsi­nyes emberekhez. A PILLANGÓ Csapongó, mint a költő és olyan állhatatlan is. Tisz­ta költészet — no nem a műve, hanem az élete. Hinnéd-e, hogy a csúszó­mászó hernyóból egyszer csak röpdöső pille lesz? A költő is így születik. Két szárnyat kap, a valóságot és a képzeletet — és már rö­pül is. A KAKAS A maga szemétdombján tarajával az eget verdesi, alázatos tyúkjei kotolásuk- kal pedig megerősítik tév­hitében. — Az embereknél nem így van? A HANGYA Nemcsak szorgalmáért be­csülöm, de kollektív mun­kájáért is. A PAVA Észtvesztő tollai vannak, nemes tartása, tudatában van szépségének. De mene­külj, ha kinyitja csőrét! ö dallamtalan, rikácsoló hangját is szépnek hiszi. Olyan, mint egy nagyon szép, de nagyon buta nő, ha beszélni kezd. Ha meg akarod hódítani, nézd és hallgasd kitartóan. SZARKA Igénytelen kis madár, ügyesen lop. Szereti a fé­nyes tárgyakat, pedig nem tud mihez kezdeni velük, ezért oktalan. Emberi ha­sonmása nem ilyen idealis­ta, lop is, de csak azt, ami­re szüksége van. Ezért fel­sőbbrendű. A KANYA Hogy a kánya vigye el, csípje meg a kánya — mondjuk tréfásan. És ő el is viszi, meg is csípi. Nem egyszerűen tolvaj, mint a szarka, küzd is a harácsért. ö már rabló! S ez már lisz­tesebb rang. A GALAMB Szelíd, olykor szép is. A kitartottak a város főterein, a családosak a házak ere­szei alatt élnek, míg a va­dak a természetben és ma­gasan fejünk felett húznak át az égen... A nők közül melyiket becsülöd? A KANARI Sárga, mint a répa, me­lyet annyira szeret, néha fütyül is, hiszen azért ete­ted. Sokszor szomorú, s ha teheti, búcsú nélkül hagyja el összkomfortját a számá­ra veszélyes csodáért, mit úgy hívnak: szabadság. A PAPAGÄLY Tolla rikító, hangja re­kedt, mégis ő képes egye­dül az állatok családjában beszélni. Diktátorok elles­ték idomításának titkát — az ismétlés ismétlését, s em­bertömegek idomítására al­kalmazták. A TYŰK ÉS A TOJÁS így kérdezzük: mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? A helyes válasz szerintem: a tyúk meg a kakas. iiAziszArnyasok Láttál már háziszárnyaso­kat, amint repülni próbál­nak? Hiú erőlködés! Azok­hoz az emberekhez hason­lítanak, akik a jólétért ap­rópénzre váltották álmai­kat. A GÓLYA Szeretem a gólyát. Ele­gáns madár és a legszebb szimbólum ő. — De vajon a békák is szeretik-e? És az önző emberek? A TISZAVIRÁG Miért oly szép a tiszavi­rágok élete? Szeretni egy pillanat legszebb műve, egy napi gyönyör pedig már egy örökkévalósággal ér fel. Hát nem csoda, ha ebbe bele is halnak? Ha őket megkér­deznék, biztos az lenne a válaszuk: megérte! Ezt tud­va, nem is csodálatos oly sok emberi tragédia. A SIRÁLY Szép a röpte s két tengert bír: eget és vizet. Mégis el­fogadja az alamizsnát, kirá­lyi koldus, udvaronc, hazug költő. A SAS Legmagasab bra száll s legmélyebbre merészkedik. Király, ki csak gyengébbet támad, s hóhér, ki végez is vele. Nemcsak politikusok és hadvezérek hasonlítanak rá, de az emberi szivek ki­rablói is. A VERÉB Gömbölyű kis madár, kedves, ugrálás. Ha csak a lópogácsából szedné ki a magot, de kiszedi a vetés­ből is, ezért kártékony. Nyárspolgár ö — akit úgy látszik, nem lehet átnevel­ni. A HATTYŰ Olyan fölséggel jár a vi­zen, mint egy hintó. Magát viszi gyönyörű fehér tolifo­gata, őt pedig az ár sodor­ja. Azokhoz az emberekhez hasonlít, akik igazán csak önmagukat szeretik. A PÖK Gyűlölöm és csodálom a pókokat. Gyűlölöm hideg kegyetlenségüket, de csodá­lom hálójuk tökélyét és tü­relmüket, mellyel bevárják áldozatukat. A legveszedel­mesebb emberekhez hason­lítanak. Tímár István Ezüst György: Patak partján

Next

/
Thumbnails
Contents