Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1963-11-14 / 267. szám

INI november 14.

5

Csütörtök

M*iHi«C4p6

Déryné

As ecsegfalvi Nép móri újítja fd ezt s 10 esztendővel ezelőtt készült, nagy sikerű magyar Iliiméit, 1963. november 13rtól 11-ig.

mWWWHMimWHWtWMHHHWWHtWWHWWWWMWW

Ezüst György tárlatán a Képcsarnok-boltban

Sok UUogatóJs van EzOat György festőművész miniatűr tárlatának, melyet a békéscsabai Képcsarnok-boltban rendezett be.

(Foto: Koczisiky)

aodik az idő, motorral is mehetsz.

Jósika nem felelt azonnal. Látszott az arcán, kellemetlenül érintette ez a javaslat

— Apám, hogy őszinte legyek, én nem akarok tanyán lakni. Elég volt húsz évig.

— Miért? Mi bajod neked a tanyával? Mindened meglenne itthon, még televíziót is vehettek majd, mert villany lesz. Motorral meg akkor mentek a városba, amikor akartok.

Az anyja csendesen megszólalt;

— Jól beszél az apád! Megöregszünk mi hamar és szeretnénk, ha vénségünkre itt lennétek mellettünk.

— Én meg úgy gondoltam, hogy Marika is áthelyezteti magát Nyíregyházára az esküvő után. Pár évig még várunk, azután anyámék eladják itthon a házat és a városban veszünk helyette. Egy kis kertet is, amiben apám eldolgozgatna.

Marika csendesen szólt közbe:

— Sajnos, ez nem megy köny- nyen. Mert, amíg nem kapnak helyettem új pedagógust, addig nem hagyhatom itt az iskolát. És különben is, most látom már valami értelmét eddigi munkámnak. Néhány évig még szívesen laknék itt. Utána, ha sikerül, városba költözhetünk.

— Igaza van Marikának — simogatta meg a lány karját Veres néni. — Itt már megszerették, mindenki ismeri, becsüli. Ugye kedvesem, nem mégy el? Jó helyetek lesz minálunk, te is úgy gondolod?

Marika sokáig gondolkozott a válaszon. Nem akarta megbántani a szülőket, azt azonban már eldöntötte: nem költözik ide.

— Ne tessék haragudni, de én szívesebben maradnék a tanítói lakásban. Az két családnak készült, most is megvan mindkét bejárata. Itthon lennénk így is, hiszen tíz percnyire van ide az iskola.

Kivételes pillanat következett, Veres néni emelte fel a poharat

— Erre igyunk egy kortyot, gyermekeim! Én már legszívesebben, együtt látnálak benneteket akár itthon, akár az iskolában.

Hallgattak egy darabig. JÓ6ka az apját kérdezte:

— Nem piszkálják már magukat a kertészet miatt?

Veres Mihály felélénkülve válaszolt:

— Azóta nem szóltak. Rövidesen nem lesz a kötelező munkaegység, akkor meg szavuk se lehet. Egy párszor járt ugyan erre az agronómus, nézegetett is befelé, de szólni nem mert.

— Tehát nem olyan nagy legény már?

Veres Mihály sárgás fogai kivillantak, úgy nevetett:

— De nem ám, mióta ráijesztettek. Mikor a lovakat szedték össze, majdnem megverték. Hörcsög-Budai koma meg azt

Eg;f levél, két válasz — filniiig'yben

Az ismeretterjesztő előadássorozatok egyik legnépszerűbb formája talán a ,Szülőik akadémiája” és az irodalmi sorozat. Nálunk, Okányban az előbbi, melyet az iskolával közösen szervezünk, olyan jól indult, hogy már az első előadáson mintegy kétszázan vettek részt. Ezekhez az előadásokhoz körülbelül fele részben a MOKÉP-től rendeltünk olyan filmeket, amelyek a témához legjobban illenek. Két-háromhe- ténként kerül sor egy-egy ilyen vetítésre.

Sajnos, hamar le kellett higgadnunk, amikor megtudtuk a választ: a filmigényt nem lehet kielégíteni. A havi végleges visz- szaigazolások újabb csökkenéseket jeleznek. Pedig most már „megy a hajó”, nem mondhatjuk le az utazást. A bérletekért fizettek a szülők, a fiatalság várja a beharangozott ismeretterjesztő rendezvényeket. Valahol, a felsőbb szervek között kellene talán valamilyen megegyezésnek születnie.

Tímár Imre

művelődési otthon lg., akómy

Válaszol a TIT...

Az ismeretterjesztő előadások korszerű szemléltetésének egyik legjelentősebb eszköze a film. Az irodalmi, történelmi és pedagógiai előadásainkhoz szükségesnek vélt játékfilmek címét az 1963/64. évre szóló tájékoztatóban közöltük. A megállapodás értelmében a MOKÉP csak a tájékoztatóban közölt filmek biztosításáért vállalt felelősséget S a rendező szerv, így az okányi is, nemcsak a fenti filmeket rendelte meg, bár a rendelés időben történt A sarkadi járási szervezetünk közlése szerint a MOKÉP a filmekkel kapcsolatban nem küldte meg időben a visszaigazolást. A visszaigazolást illetően csak a

ígérte, agyonüti, ha egyszer sötétben találkoznak.

— Miért haragusztok Bujdosóra? — kérdezte Marika szemrehányóan. — Nagyon rendes ember, örülhet a szövetkezet, hogy ilyen szakembert kapott.

— Édes kislányom, te ehhez nem értesz — mondta Veres Mihály kedveskedve. — Ha tsz- tag lennél, tudnád, mi fáj nekünk.

• — De hát rosszat nem akar senkinek!

— Jót se. Csak a szövetkezet érdekében mindent. Sütőssel dirigálnak, ahogy kedvük tartja. Ha ők nem lennének, szabadon élhetnénk, mint a madár. Gondold el, még azt is megszabták, hogy a tagok hetenként csak egyszer mehetnek piacra.

— Az emberek azelőtt se jártak gyakrabban a vásárba — vitatkozott Marika. — Az asz- szonyók meg, úgy hiszem, mehetnek most is, ahányszor kedvük tartja.

— Marikával ne kezdjen ki, apám! Mindenre tud tromfot tenni.

— Ha igazam van!

— Jói van, jól, ne vitatkozzunk

— fogta karon hízelegve a fiú.

— Inkább hallgassuk meg odabent a meccset. Gyere, bekapcsolom a rádiót.

Az öregek jelentőségteljesen összenéztek. Örömmel nyugtázták, hogy a fiatalok kézen fogva bementek a tiszta szobába..: (Folytatjuk)

MOKÉP adhat pontos feleletet.

Elvtársi üdvözlettel:

Dr. Krupa András

TIT megyei titkár

...és a moziüzemi vállalat

A falusi ismeretterjesztő előadásokat igen fontos rendezvényeknek ismerjük el. Sajnos, a munka során adódó kellemetlenségek elsősorban az igénylő szerv részéről mutatkoznak. Először is a MOKÉP nem azonos a megyei moziüzemi vállalattal. Előbbi a filmek forgalmazásával foglalkozó szerv (beleértve a filmraktárt is, melyek közül a legközelebbi keskenyfilmes Szolnokon van és három megyét lát el). A moziüzemi vállalat pedig a megyében lévő állami filmszínházak üzemeltetését, társadalmi kezelésben levő filmszínházak ellenőrzését, különböző szervek filmigényléseit van hivatva' továbbítani az illetékes filmraktárhoz.

Hogy csak a szolnoki filmraktárról beszéljünk; onnan három megye állami mozijai havonként mintegy 1500—1600 filmet visznek el. Csak Békés megyében az állandó műsorok mellett például az iskolák igénye havonta kb. 60 film. S ma már jelentős az ismeretterjesztő előadások filmigénylése is. Ebben az időszakban 27 községből 158 előadáshoz kértek filmlekötést, s mind az előadások témája, mind az igényelt filmek csaknem azonosak. Egy-egy filmből viszont mindössze 2—3 kópia áll rendelkezésre.

Ezen úgy igyekeztünk segíteni, hogy kértük a különböző szerveket, jelöljék meg az előadás címét is, hogy a kért film hiánya esetén más, hasonló témájú filmet kössünk le. Az igénylő szericsit esetlenek, néha bizonytalanok még a lépések. Merev a mozgás, hajló a derék, de gyakorolják, • s az óra végén egyeseknek már hibátlanul megy.

— Kérjük fel a lányokat! — mondja a tánctanár. Megbomlik a rend. A lányok a terem egyik sarkába futnak, a fiúk tétován néznek körül. Szinte hangtalanul is halljuk: Melyiket válasszam? A tánctanár középre áll. Simon Ágit kéri fel, s vele mutatja be, hogyan kell táncolni a tanult lépéseket.

— No, csináljuk valamennyien — szól. Felemeli a kezét, s Dubszky János zongorájának billentyűin gyöngyözni kezd a zene, felhangzik a jól ismert melódia. Csoszognak a parketten a köny- nyű papucscipők, repülnek a szoknyák. A kezdők tanfolyamán néhány haladó fokon tanuló táncos is részt vesz.

— Pár hét múlva ők is mind hálózhatnak — mondja Csűri Feri. Majd valaki hozzáfűzi: — A kis Ancsin Gabinak és Karaba Marinak már most sok táncosa lenne. Perfalvi András pontos mozdulatait is sokan megnézik.

A keringő véget ért. Amig pihennek a párok, Nyíri Lajos táncpedagógussal beszélgetünk. Húsz éve oktatja a csabai fiatalokat táncra és illemtudó viselkedésre.

Fel teszek egy különös kérdést:

— Tanul-e táncolni a táncta- 'nár?

— Igen, — válaszol mosolyogva. Most fejezteti be egy hároméves tanfolyamot. Szeptemberben négy napig továbbképző iskolán vettem részt, ahol a lipcsei

vek nagy része e kérésünknek nem tesz eleget.

Mégis sokszor előfordul, hogy miután nem tudtuk biztosítani a kért filmet, más, hasonló témájú filmet kötöttünk le. Igaz, éppen az okányi ált. iskola volt az, amely bejelentette, hogy a kért Barlang titka c. film helyett nem felel meg nekik a hasonló témát feldolgozó Vár titka című film, így igénylését visszamondja. Körösújfalu községből pedig két hét leforgása alatt háromszor módosították az igénylést, természetesen mindannyiszor nekünk is érintkezésbe kellett lépni a film- raktárral. S amit az. igénylő szervek — úgy látszik — nem tudnak: vállalatunk az igényléseket két hónappal a műsorra tűzés időpontja előtt intézi.

Így érthető, hogy a filmigénylések kielégítése nem kielégítő, ezért keresni kell a hibák megszüntetésének a' módját. Szükséges, hogy a TIT és a moziüzemi vállalat összehangolja ezt a munkát, az ismeretterjesztő előadásokat kísérő filmek számát a filmraktár kapacitásához megfelelően határozza meg, nem beszélve arról, hogy alkalmazkodni kell a moziüzemi vállalat és a filmraktár között fennálló szerződéshez, a kéthónapos előreter- vezéshez is.

Ügy vélem, helyes volna a megyei ' filmtárat olyanná fejleszteni, hogy ilyen ismeretterjesztő előadások filmigényének a kielégítése, melyből feltételezem, hogy a jövőben egyre több lesz, ne legyen függvénye egy tőlünk távoleső és filmlekötések tekintetében eléggé túlterhelt filmrak- támak. Baranyai Kálmán

a Békés megyei Mozitlzer Vállalat dolgozója.

Lothar Reger mutatta be az angol iskola C-osztályának anyagát. Nálunk a szezonban újdonság a madison. Elárulhatom, hogy az 1964-es év tánca a bosa- nova és a különböző swing-va- riációk lesznek.

— Mi a véleménye a twistről?

— Ezt az érdekes, vad ritmusú táncot nekünk úgy kell tanítani, hogy a szemnek is tetszen és érdekessége is megmaradjon, mert különben elég ízléstelen tánc. Már kevesebben táncolják és sokkal ízlésesebben. A fiatalok nem igénylik annyira, inkább csak a zenéjét szeretik. Véleményem szerint a tangónak, ke- ringőnek és swingnek nem támaszt komoly konkurrenciát.

— S a csárdás?

— Sajnos, ezt a régi, igazán magyar táncot is egyre kevesebben táncolják.

Tervei felől érdeklődöm:

— Mint az országban másutt, így nálunk is megkezdődik a társastánc-bajnokság, amelynek győztese tovább versenyez a területi döntőn. Már most készülünk az 1965-ben megrendezésre kerülő országos bajnokságra. Három éve alakítottuk meg a táncklubot, amely ízléses műsoraival a város és a megye szórakozni vágyó közönségének a köny- nyű műfaj iránti igényét elégíti ki.

Letelt a tíz perc. A népszerű tánctanár középre megy. S mint az elmúlt két évtizedben olyan sokszor, most is újra kezdi:

— Körbeállunk. A bal láb előre lép, a jobb fél talpon mellé, bal lábbal ismét előrelépünk... Egy és egy...

Dékány Sándor

Tánciskolában