Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1963-11-14 / 267. szám

1963. november 14.

6

Csütörtök

Naponta felfedezzük a változást. Akik ismerték a régi Békéscsabát, még emlékeznek a vasútállomás melletti területre, a régi sziktérre, s az ott épített sportpályára. Az elmúlt években, mikor egyre nagyobb ütemben indult meg a lakásépítkezés, akkor került szóba az egykori vásártér. És ma, ha valaki a Szarvasi vagy Orosházi út felől megérkezik a városba, a vasutat átívelő felüljárón lepillantva fehér és üde színű

Építés közben

Az elmúlt években sok szó esett a termelékenység növeléséről és arról is, hogy az építőiparban gyorsítani kell a munkát. Mindazok, akik a vásártéren járnak, elsőnek a magasodó darukat veszik észre, amelyek drótkötél • karjukkal szinte könnyedén emelik a hatalmas tömböket a magasodó házfalakra.

Gyorsabban épülnek itt a házak? Igen. Jó néhány évvel ezelőtt egy ilyen vásártéri lakótömbhöz hasonló ház felépítése több mint egy évet vett igénybe. Ma ez a határidő nyolc—tíz hónap.

A gyorsaság nem boszorkányság, vallják az építők, vallják a tervezők. Szervezés kérdése az egész. E látszólagos egyszerűség mellett azonban több hét telt el a vásártéren, míg úgy sikerült szervezni a munkát, hogy már egyik napról a másikra látható az eredmény. Lehetne arról is szólni, hogy ebben az évben a gyorsabb haladást gátolta az időjárás, az anyagellátás nehézségei, de a biztató az, hogy a határidők a késésekkel együtt sem vesztek el.

Sokan kérdezték meg az elmúlt években Békéscsabán, mikor a sziktér beépítésére került a sor, hogy vajon miért pont ott? Tényleg miért? A választ elsősorban az adja meg, hogy Békéscsabán a legkisebb szanálással itt lehetett a legnagyobb összefüggő szabad területet megtalálni, amely beépítésre és új városkép kialakítására egyaránt alkalmas volt. Ma már, azt hiszem, mindenki számára megnyugtatóan hat a terület beépítése. Az emelkedő házak látszólagos rendezetlensége is már sejteti azt a nagyvonalú tervet, amely először jelentkezett városunkban, amely először alakítja ki az épületek és az otthonok szerves egységét. A dicséretek mellett azért lehet vitatkozni; hiszen sokan vitatják a lakóházak milyenségét, vitatkoznak azon, hogy miért; nem épül pince

és miért nincs lift a házakban, miért kicsik a szobák alapterületei? A kérdéseket csokorba gyűjtve, talán egyetlen mondattal lehet válaszolni;

Ma még tudomásul kell vennünk, hogy inkább lakásszámot kell növelnünk,, mint extra, luxusházakat építenünk.

Természetes azonban, hogy ez a lakásszámnövelés sem mindenáron történik, hiszen egy-egy lakóépület nem 3—4 esztendőre készül, hanem inkább 100 évre. De ehhez hozzá kell tennünk azt is, hogy tenni és keresni kell a lehetőségét, hogy a kialakuló új váúj házakat pillant meg. Ma már öt tömb fehér színe mutatja, hogy az elmúlt éhben és ebben az évben mi épült itt.

Ma még nem látjuk igazi arcát, ma még inkább rendezetlennek hat, olykor érthetetlenül, de az alakuló kép már sejteti „az új város” arcát. Mert egy kicsit ez az új város jelenti... a miénket.

delő mind itt lesz egy helyen. Már épül, sőt befejezés előtt áll a bölcsőde is. Erről az épületről azonban néhány szót mégis mondani kell. Nem tetszik! Ügy érezzük, ebbe a városképbe ez nem nagyon illik be, igaz, hogy dunántúli tervezők készítették terveit, gondoljuk, hogy egy hegyes, dombos, völgyes vidéken jobban mutatna nagy zöld területben, mint itt, bezsúfolva a négyemeletes háztömbök közé. És, ha már itt tartunk, akkor még mondjuk el azt is, hogy a vásártér tervében három garázs építése is szerepelt. Bizonyára emlékeznek olvasóink arra a néhány írásra, amelyben foglalkoztunk éppen a Körösparti tömbök sufnigarázs-ügyei- vel. Nem szeretnénk megérni, hogy ismételten, majd a kialakuló új városrészben ugyanilyen problémával kelljen megküzdenünk, mint amilyennel küzdünk ma a Bánszki utcán. Tudjuk, hogy a népgazdaság erejét meghaladná a központi garázs építése. De gondoljuk, hogy a garázs terveinek elkészítését akár a város is magára vállalhatná és az autótulajdonosok talán még OTP-segítséggel is szívesen vállalnák a kocsijukra jutó kiadást. Látszólag korai erről beszélni. Viszont gondoljunk arra, hogy 1965 végére ,a vásártéren befejeződik az építkezés és utána csúnya látvány lenne, ha deszkából vagy hulladékanyagból sufnikat építenének a

rosrész összhatásában impozáns és szép is legyen. Ügy érezzük, hogy mindazok, akik már íátták a vásártéren épülő házakat, ezt el is fogadják.

Korszerűség — városkép

Néhány adatot érdemes elmondani a vásártéri építkezésekről. 1965 végéig itt 1030 lakás épül meg a 26 tömbben. Már épül az iskola, az ÁBC-áruház, majd sor kerül néhány szolgáltató-részleg elhelyezésére is, így cipész, patyolat, mérték utáni szabóság, férfi- és női fodrászat, orvosi renkiszabad területekre. Bízunk abban is, hogy a vásártéren már elkerüljük azt az áldatlan állapotot, amit a Bánszki utcai lakók éveken keresztül éreznek, hogy a parkosítás... — még ma is késik. *

Bizonyára lesznek, akik vitatkoznak majd a vásártér beépítése után erről az új városrészről. Egy biztos: szép lesz. A korszerűség mellett már modernebb város alakul ki és ha lesznek is hibái, mégis örömmel valljuk majd a magunkénak.

Dóczi Imre

A téli felkészülésről, a takarékosságról tanácskoztak az üzletvezetők

Kedden tanácskozást tartottak Békéscsabán az iparcikk kiskereskedelmi üzletek vezetői. A negyedik negyedéves értékesítési terv teljesítésének alakulásáról, a helyes készletgazdálkodásról, a téli felkészülésről, a csomagolóanyagokkal való takarékoskodásról, a várható nyereségrészesedés feltételeiről Kassai Béla igazgató tájékoztatta az üzletvezetőket. Többek között hangsúlyozta, hogy az enyhe időjárás miatt csökkent a vásárlókedv, ezt különféle kiállítások, divatbemutatók segítségével kell az elkövetkező

hetekben serkenteni. Jobb kapcsolatra van szükség az üzletek és az üzemek, vállalatok között is. A karácsonyi és újévi árucikkek árusításának megszervezése gondos, előrelátó munkát igényel minden üzlettől.

Ha a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat a negyedik negyedéves tervét túlteljesíti legalább 2—2,5 százalékkal, akkor másfél-kétheti fizetésüknek megfelelő nyereségrészesedésre számíthatnak a dolgozók. Hogy ez sikerüljön, képességeik legjavát kell adniuk.

Nők akadémiája kezdődik Békéscsabán

A békéscsabai városi nőtanács a tavalyihoz hasonlóan az idén is megrendezi a tsz nők akadémiáját, melynek első előadását november 19-én, kedden este 6 órai kezdettel tartja Varga Ferenc agrármérnök, a korszerű

nagyüzemi baromfitenyésztésről, a békéscsabai városi nőtanács helyiségében. A hat szakmai előadásból álló tsz nők akadémiájára eddig 45 békéscsabai, termelőszövetkezetben dolgozó asszony jelentkezett.

Önköltséges

közlekedésrendészeti és műszaki ismeretterjesztő tanfolyam indul

A KPM Autóközlekedési Tanintézete egyhónapos időtartamú, úgynevezett önköltséges közlekedés- rendészeti és műszaki ismeretterjesztő tanfolyamot indít az egész országban, így Orosházán is. A hallgatók hetenként három alkalommal — kívánság szerinti időpontban — összesen 30 órás előadást kapnak közlekedésrendészetből és 20 órát pedig műszaki elméleti alapismeretből. A tanfolyamnak az Alföld-szálló épületében lévő közlekedési oktatóteremben lesz a színhelye.

mMmWWMimmWMMWMMMiHMMMHHHUMmMMtW

— Békés! Kossuth tér! Végállomás! — kiáltott a csinos kalauznő és önműködően kinyílt az autóbusz ajtaja.

„Lám-lám! — gondoltam —, mégiscsak különb ez a busz. A' kisvasúti kocsiknak mindig rosszak voltak az ajtói. Ha ki akarta nyitni az ember, nem nyílt ki, ha be akarta csukni, nem csukódott. S íme, ez gombnyomásra csuk és zár. Ez az igazi kulturált utazás. Mi, balga békésiek, mégis hadakoztunk ellene és máig is a kis- vasutat sírjuk vissza.” Ezen elmélázva utolsónak maradtam és udvariasan magam elé igyekeztem tessékelni a csinos kalauznőt, aki viszont engem tessékelt.

— ön nem száll ki? — kérdeztem tőle.

— Nem merek — válaszolta őszintén —, megfulladok a porban.

Nekem azonban ki kellett szállnom, s megfulladtam. Szerencsére éppen indult vissza egy másik busz és beletettek. Kivittek a községen kívül a határba, ahol a gyér tanyai lakosság levegőellátását biztosítva, már régen portalanították az utakat, s így a jó levegőn hamarosan felélesztettek. Tovább utaztam BékéscsabáPor és sár

ra és vettem egy porálarcot. Az első hazafelé tartó kocsira ugyan nem fértem fel, de a következőn már annál kulturáltabban tolongtam Békés felé.

Porálarccal felszerelve most már baj nélkül hazaértem. Közben összetalálkoztam az egyik barátommal, méghozzá pont az AKÖV ottani vezetőjével, aki arra biztatott, hogy írjak valami karcolatot a porfelhő ellen.

— Az újságcikkeknek mindig megvan a maguk hatása. Te tudsz írni, ha akarsz — mondta. — Írj a por ellen és itt sem lesz por. — Dehogy tudok írni — mondtam — hamarább megszűnik a por, ha nem írok. — És nem írtam.

Telt-múlt az idő és újra autóbuszra

kényszerültem.

— Békés! Kossuth tér! Végállomás! — kiáltotta a csinos kalauznő. Én a porálarc elöhalászásával voltam elfoglalva, s újra utolsónak maradtam. Ismét udvariasan magam elé igyekeztem tessékelni az igazán csinos ■ kalauznőt, de ő újra tiltakozott. „Persze, a por” — mondtam neki, mert láttam, hogy megismert. — „Dehogy, kérem! Elmerülök a sárban.” Nekem viszont ki kellett szállnom, s elmerültem. Szerencsére csak bokáig. Ettől függetlenül nagyon kulturáltan hazaszo- tyogtam.

Közben összetalálkoztam az egyik barátommal, újra az

AKÖV vezetőjével, aki mosolyogva figyelte a kezemben lóbázott porálarcot. — Honnan, honnan? Kedves Barátom! — kérdezte. — A buszállomásról — válaszoltam. — Nem porálarc kell most oda, hanem gumicsizma — nevetett busz-felsőbbrendűséggel. — Írjál a sár ellen — biztatott. — Ugyan, kérlek! Minek írnék!? Valószínűnek tartom, hogy ez is elmúlik egyszer, mint a , por, pedig egy sort sem írtam ellene. Még az is meglehet, hogy éppen por lesz belőle, de úgy sejtem, hogy egyszerre sohasem lesz mind a kettő. Csak el kell találni, hogy az ember mire készüljön fel, porra vagy sárra?

Ekkor hirtelen minden megvilágosodott előttem és nagy elhatározásra jutottam. Írok mind a kettő ellen. Hátha valami egészen rendkívüli dolog következik be?

És megírtam.

Papszász Ferenc