Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1963-11-14 / 267. szám
3W3. november 14. 4 Csütörtök Az első üveg Az Qvegesepp formája még nem megfelelő. Az egyik szerkezet működésén .javítani kell. Az Orosházi Üveggyárban — mint azt lapunk november 7-i számában irtuk — haitodikán indult be az első automata gép, az 1-es öblösüveg-hutában. A gyár építői közül sokan már órákkal előbb eljöttek ide, hogy szemtanúi legyenek a nagy eseménynek, amikor Orosházán elkészül az első üveg. A mérnökök, technikusok és munkások először megvizsgálták az automata gép minden alkatrészét, hogy azok megfelelően működnek-e. Délután fél 5 felé járt már az idő, amikor az utolsó simításokat is befejezték és megkezdődhetett az olvasztott üveg adagolása. Mindenki kíváncsian figyelte ózta pillanatot, amikor az első vörösen izzó üvegcsepp elindult az útjára. Vajon hogyan lesz ebből egyliteres befőttesüveg? Halló, itt Tótkomlós... Keresett cikk a komlósi üzletekben a csempekályha. Schneider József, a vas-műszaki bolt üzletvezető helyettese tájékoztat, hogy mennyire keresik a csempekályhákat a vevők. Sajnos, az Orosházi Vas- és Kályhaipari Vállalat nem győzi kielégíteni az igényeket. * Hamarosan megszűnnek a szennyvízelvezetési problémák. Épül az új szenny vízlevezető-hálózat. A Komló-étterem előtt fektetik a betoncsöveket a mélyépítő vállalat dolgozói. • Áldásos dolog egy kölcsönzőüzlet. A komlósi szövetkezet kölcsönzője igen látogatott hely. A lakosság minden igényét precízül elégíti ki. Kölcsönözhető: kerékpár, háztartási gépek, ünnepi ebédekhez edények, lemezjátszók, szobafestő és permetező szerszámok, perzselőgép és még sok minden. Mindezeket bárki megkaphatja néhány forint ellenszolgáltatásért. * A közeljövőben nyílik meg Tótkomlós egyik legszebb üzlete: a lakberendezési szaküzlet. Jelentős lépés ez a kiskereskedelem vonalán a megyében. Kevés hasonló üzlet forgalmaz még jelenleg. A szaküzletben megtalálható lesz minden, ami a modem lakáskultúrához szükséges. * Szerencsés község Tótkomlós. Széléről körültekintve megkapó látvány ragadja meg a szemlélő- dót. Hatalmas fúrótornyok, működő olajkutak vastraverzei nyúlnak az ég felé. Nem kell ahhoz bölcsnek lenni, hogy megjósolja az ember: a föld alvó kincse eljut egyszer ide és melegének energiájával új korszakot nyit Tótkomlós történetében is. Pálvölgyi András Kezdődhet a gyártás. A hatállomásos gép egyik csatornáján a folyékony üvegcsepp az eüőforméba kerül. Különböző karok, emelők jönnek mozgásba. A kiszabaduló sűrített levegő surrogása hallatszik. És néhány másodperc múlva előtűnik az első üveg, amely még mindig vörösen izzik... Mindjárt futószalag viszi tovább a hű- tőberenctezés felé. A levegőn 500 fokra lehűl és kristálytiszta csillogásává válik, Egy szerkezet segítségével a még forró üveg a hűtőberendezés előtti szalagra jut. A gyártási folyamat akkor fejeződik be, amikor az 500 fokos üveg a hűtőberendezésen keresztül haladva szobahőmérsékletűvé hűl le. Akkorra mentesül minden káros feszültségtől. Az automata gépsor minden nehéz fizikai munkától mentesíti az embert. P. B. GERŐ JÁNOS. WftCí (21) Veres Mihály betartotta ígéretét. öt hold kapást vállalt, alá is írt a papírnak az irodában. De nem csupán ennyi vetésnél segédkezett, hanem amikor Várnagy Géza munkába hívta, majd mindig megjelent és mint gépfaros dolgozott. Volt olyan nap, amikor feleségével együtt három és fél munkaegységet teljesített. — Miska bátyám most akarja pótolni, amit elmulasztott — gúnyolódtak vele a fiatalok, 6 azonban nem adott rájuk semmit. Dühhel vetette magát a munkába és este árgus szemmel nézte, hány munkaegységet ír be a brigádvezető. — Hamarosan meglesz a százötven, de akkor már én szabom meg, mikor jövök a közösbe — mondogatta ilyenkor magában mérgesen. A nagy buzgóságnak az április végi jó idő vetett véget. A hirtelen kibomlott tavasz miatt ösz- szezsúfolódott a munka. Egyszerre azt vette észre, hogy egyedül már a saját kertészetében sem boldogul. Ezért némi töprengés után elballagott Hörcsög-Budai- ékhoz'és a két nagylányt felfogadta napszámosnak. Olyan ügyesen irányította a feleségét meg a lányokat, hogy minden héten akadt egy-két napja, amikor a termelőszövetkezet munkájában részt vehetett. Sokszor még örült is, ha munkába hívta Várnagy Géza, mert amíg távol volt, otthon a felesége elvégezte az utálatos gyomlálást a lányok segítségévéi. A világ folyásával tehát tulajdonképpen már kibékült. De valami mégis hiányzott az életéből... a fia... Bármilyen kemény szívű volt, azért csak szenvedett Jóska miatt. Hiányzott a megszokott hangja, az esténként száguldó motorja, hiányzott a mindig visszatérő kérdése: „Mit segítsék apámnak?” Egy ízben,‘amikor felesége Jóska után siránkozott, ráförmedt: — Mit pityeregsz? Írjál neki, hívd haza... látogatóba, ha másképp nem akar... Az asszonyt nem kellett kétszer biztatni. Még aznap elszaladt az iskolába, Marikától megtudakolta Jóska címét és másnap elküldte a szinte könyörgő hangú levelet. Amikor pedig megérkezett . a válasz, úgy készült a fiú fogadására, mint valami lakodalomra. Veres Mihály nem mutatta ki, de ő is végtelen boldog volt, hogy Jósika visszatér a családi házba. Délben, amikor a fia karon fogCsak baráti együttműködéssel lehetséges Üj társadalmunk kiteljesítése politikailag, szakmailag, kultu- rálisan elmaradt, egy helyben topogó embermilliókkal lehetetlen volna. Olyan világos kétszerkettő ez, amit csökönyösek, lusták és rosszindulatúak hagyhatnak csak figyelmen kívül. Ennek biztosításában pedagógusnak és tanulónak, nemre, korra, beosztásra való tekintet nélkül a legteljesebb együttműködésre van szüksége. Ismerek egy tanítónőt, aki sok évtizedes nevelőmunka után még lankadatlanabbá és melegebb szívvel tanít tovább. Egyszer fájdalmas családi tragédia érte. Súlya alatt szinte összeroskadt. Azonban osztályába lépve, ajtón kívül hagyta fájdalmát, hiszen kis növendékei megszokták, hogy mosolygós arccal tanítja őket a számolás, a betűvetés tudományára. Nehéz helyzetében is az ő jókedvű tanulásukat tekintette legfontosabbnak. Erre azt mondhatná valaki, hogy idős, „rutinos” nevelők között nem ritka, sőt többségben van az olyan, aki tanítványainak él. Ez nagyon is igaz, azonban a mai fiatal nevelőgárda ebben sem marad el az idősebbektől. A magyarázata ennek igen egyszerű: kevés kivétellel azok választják ezt a pályát, akik elsősorban emberszeretők — s ami ebből egyenesen következik — kedvvel adják át tudásuk javát a kisebbeknek, a tanulóseregnek. Sőt! Nevelőink, korra való tekintet nélkül, abban is versenyre kelnek egymással, hogy a felnőttként ismét iskolapadba kerülőket, a mulasztottakat pótolni akaró és magasabb, egyre magasabb képesítésre szert tenni vágyó dolgozókat hasonló buzgalommal tanítsák. Csekély mértékben és arányban, ám mégis előfordul az, hogy a pedagógus, felnőttek esetében is, a gyermekpedagógia módszerével él. Itt most kizárólag a rend, a fegyelemtartás mikéntjére gondolok. Valamiképpen megfeledkezik arról, hogy korban, elfoglaltságban, napi életkörülményeiben és felelősség tekintetében a gyermekétől elütő helyzetben lévővel van dolga. Nemrég történt egy eset. A tanár szó szerint hazazavarta egyik harminegynéhány éves tanítványát, mert felszólításra sem állt eléggé egyenesen és emiatti megrovásakor az orra alatt mormogott. Másutt, más alkalommal, ha kissé tréfás módon, de a tanárnő a gyenge dolgozatot írónak, a rosszul felelőnek megcsapkodta arcát, meghuzigálta a fülét. Ezeket a módszereket felnőtt, meglett korú tanulóval szemben alkalmazza néhány nevelő, holott az ellenvetést nem tűrő hazazavarás és egyéb rendkívüli fenyítés a rendtartás szerint gyermekekkel szemben sem megengedett. Mikor felvetődött az. hogy erről sem ártana írni, akadtak nevelők, akik úgy vélekedtek, hogy felettébb helytelen lenne, mert csak a pedagógustársadalom lejáratásához vezetne. A magam véleménye ezzel szemben az, hogy éppen a többségben lévő jó, helyes nevelési módszerrel élő tanítók, tanárok, idősek, fiatalok ügyét, védelmét szolgálja, ha .az általuk is helytelennek tartott, tőlük idegen fegyelmezési módszerek gyakorlóit az ő jó pedagógiai gyakorlatuk követésére hívjuk fel. A gyermek és felnőtt iskolások oktatásában nálunk általánosságban ma az a jellemző, hogy nevelők és tanulók, a szükséges iskolai rend és fegyelem határain belül, igaz baráti együttműködésben munkálkodnak a közös cél, a tndás mennél alaposabb átadása és átvétele érdekében. Az ilyen szellem kialakulásának kulcsa a pedagógus zsebében van. Tőle, egyéniségétől, rátermettségétől, emberszerctetétől függ, hogy sikerül-e azt a tanulók kollektív ragaszkodásához vezető ajtó »árjába illesztenie. Huszár Rezső va bevezette Marikát, azt se tudta, milyen kedvességet mondjon a gyerekeknek. Aznap az ebéd ünnepi volt. Tyúkhúslevessel és főtt hússal kezdődött, utána következett a birkapörkölt hosszúra vágott krumplival, mellé ecetes uborkát ettek és hogy a zsíros hús jobban csússzon, pirosán csillogó kadarkát töltögettek a poharakba. Végül torta került az asztalra. Marika nem válogatott, mindenből jó étvággyal evett. De azért a két öreg egyre biztatta: — Vegyél még, aranyoskám! — Ne szégyenlősködjél, erezd magad itthon, hiszen már úgyis a mi lányunk leszel. Kedvesen hangzott a mama ajkáról a szó, Marikát mégis fúr. csán érintette. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy néhány év múlva ennek a családnak a tagja lesz. A nyelve nehezen oldódott fel. Jóska annál bőbeszédűbb volt. Az apjával elég sűrűn koccint- gattak, s a bortól nekihevült, csillogott a szeme, arca kitűzésedéit. — Igyál te is, Marikám! — biztatta és átölelte a derekát. Amikor pedig az öregek nem néztek arra, megcsókolta arcát és a hajába túrt. Marika nem ellenkezett, de a csókokat nem viszonozta. Vőlegénye ezért szemrehányást is tett: — Mi van veled? Nem érzed jól magad nálunk? — Ugyan, butaságokat beszélsz! Legfeljebb arra kérlek, most már ne igyál. — Ezért húzódozol? — Nem azért! Tudod, még Erzsiké előtt sem szeretem, ha csókolgatsz. — De hát a menyasszonyom vagy! — Akkor se..: — Te kis szemérmes! Hát, anyámék mások. Előttük lehet — mondta halkan, mosolyogva és magához szorította. Ebéd után Veres Mihály a kamrában újra megtöltötte a esatos üveget, azután, amikor visszatért, a fiához fordult. — Hogy élsz a városban, Józsi? Mondjál már valamit. — A munkahely nem lenne rossz — mondta Jóska —, nem kell megszakadni a melóban. Csak elég keveset fizetnek. Ezerkétszázat. De egy év múlva kaphatok más beosztást is. Most a termelőszövetkezetek szerződéseit kezelem. Hetenként legalább kétszer kiszálláson vagyok, így hát nem savanyodok be az irodába. A lakás viszont nem első osztályú, kicsike. De külön bejáratú és ezért méregdrága. Háromszázat fizetek érte. — Hát éppen erről van szó, fiam. Mi, anyáddal azt szeretnénk, ha hazaköltöznél a lakodalom után. Az egyik szoba a tietek, — a nagyobbik —, a másik a mienk. Te busszal bejárhatsz Nyíregyházára vagy ha már langyo-
