Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1963-11-10 / 264. szám

f I9Ő3. november 10. 4 Vasárnap Negyven tonna ég és föld között Igazoltan hiányoztak... A Férfifehérneműgyár csabai gyáregységében is most van a harmadik negyedévi tanácskozá­sok évadja. Az egyes szalagok, géptermek kollektívái eredmé­nyekről, gondokról hallgatnak beszámolókat, a minőségről, munkafegyelemről, saját dolga­ikról vitatkoznak, hol szelídülő, hol felcsapódó lendülettel., A minap a vasalóterem és a speciálterem Piros-műszakjának tanácskozására mentem el. Az összejövetelt a kultúrotthonban tartották műszak végeztével, délután 2 óra után. Kolarovszki Pál és Pázsa Jó­zsef művezetők elemezték a har­madik negyedéves tervteljesítést, s a negyedik negyedév termelési feladatait. Az asszonyok — mert túlnyomó többségében mégiscsak ők dolgoznak a két teremben — figyelmesen hallgatták őket, an­nak ellenére, hogy fáradtan ül­tek be, s várta őket a család. A vitát parázsnak képzeltem el. Azt hittem, hogy jobbnál jobb javaslatok hangzanak el. A gyár tervteljesítése veszélyben van, a rendelkezésre álló másfél hónap alatt csökkenteni kellene az adósság nagyságát. A vita egy negyedóráig tartott. Csupán az indokolatlan állásidő (ami munkaszervezési hibából adódik) és a későn érkezők mun­kafegyelmének említése jelentett hullámverést a vita állóvizében. Aztán kiürült a terem. A két művezető nosztalgiával emléke­zett vissza a két utóbbi tanácsko­zásra, amikor még órákon át csattogott a szó, mindenkinek volt felelősségteljes szava, észre­vétele. Akkor még nagyobb kedvvel „ütötték a vasat” az em­berek. Ez a mostani erőtlenség valószínűleg annak tudható be, hogy az idén rosszabb bizonyít­ványt kap a gyár, mint tavaly kapott. Nem volt ott minden dolgozó a két teremből ezen a tanácsko­záson, már ezért sem sikerült úgy, ahogy kellett volna. Akik hiányoztak, azok igazoltan hiá­nyoztak. Az egyik asszony élesen és jo­gosan jegyezte meg, hogy a veze­tők közül nem jött el senki. Az asszonyok szerették volna, ha még alaposabban tájékoztatják őket a gyár helyzetéről és az ő szavukat a művezetők mellett a pártszervezet, szakszervezet, az üzem vezetői „első kézből” hall­ják. Jelenlétük bátorító lett vol­na. Ők is igazoltan hiányoztak. Fontos tanácskozáson vettek részt. Ez indok. De a munkás­kollektíva tanácskozására azért lehetett volna egy kis időt sza­kítani. Ha nem többet, hát egy fél órát. Vagy többet, úgy mint máskor. P. R. Tovább szépül Szeghalom Sokat szépült Szeghalom az utóbbi időben, s az év végéig és 19&4-ben tovább csinosítják köz­ségüket a szeghalmiak. Nemré­giben parkosító bizottságot alakí­tottak, s ennek az irányításával végzik a munkát. Szökőkutat épí­tenek majd és növelik a zöld ré­szeket: gömbakácokat, valamint díszfákat ültetnek. Az idén másfél kilométer jár­dát építettek bituminból, illetve készelemekből, s e tevékenysé­güket a jövőben is tovább foly­tatják. A világítás korszerűsíté­sére is nagy gondot fordítanak. Még az idén a község főbb utcáin ostornyeles lámpák világítják meg az egyre szépülő községet. A kertészeti technikum diákjai élményeket gyűjtenek. Nagy József kapcsolós és a diákok beszélgetnek. Közületek munkaerőigénye A 44. sz. Építőipari Vállalat azonnali belépéssel felvesz budapesti munka­helyekre tsz-tagokat szerződéssel, to­vábbá kubikosokat és férfi segédmun­kásokat. A vállalat a dolgozó kívánsá­gára szerződést köt. Szállást, napi két­szeri étkezést, családfenntartóknak kü- lönélési díjat biztosítunk. Munkaruha, tanácsigazolás, tsz-tagoknak a tsz- vezetőségtől igazolás szükséges. Je­lentkezés: Budapest V., Kossuth La­jos tér 13—15. 5*38 A Felsőnyomási Állami Gazdaság tehenész brigádvezetőt vesz fel, gya­korlattal rendelkezők előnyben. Je­lentkezés a gazdaság központjában (Telekgerendás). 507 A 8. sz. Autóközlekedési Vállalat felvesz autóközlekedési egyetemet végzett mérnököket, közgazdasági egyetemet végzett közgazdászokat, személyzeti és munkaügyi munkában jártas (gyakorlattal rendelkező) kö­zép. vagy főiskolával rendelkező sze­mélyeket. Jelentkezés: Békéscsaba, Kazinczy u. 1/3, igazgatási osztály. 92482 A Szeghalmi Földművesszövetkezet a vas-műszaki boltjában szakképzett­séggel rendelkező eladót keres. Jelent­kezni lehet az fmsz irodájában. 4752 A Fővárosi Villamosvasút azonnali belépésre keres kalauzi, váltóőri, ho­mokozói munkára (17—43 év között) férfi és női dolgozókat. A főműhelyek­be géplakatosokat, lemezlakatosokat, lakatosokat, esztergályosokat, maróso­kat. Kocsiszínekbe lakatosokat, beta­nított munkásokat. A fentieken kívül felvesz kábelfektetői és pályaszolgálati munkára (18—50 év között) férfi segéd­munkásokat. Szakmunkások, kábel­fektetői és pályaszolgálati segédmun­kások részére szükség szerinti munkás- szállást biztosít a vállalat. Tanácsi iga­zolás szükséges. Jelentkezés munka­napokon 8—14 óra között (szombat ki­vételével) Budapest, VII., Akácfa u. 15. fsz. 17. x GERŐ JÁNOS: MHCS (18) Az udvaron most súlyos lép­tekkel közeledett valaki. Ügy kopogtatott pár másodperc múl­va, mintha ököllel vemé a desz­kát. Sütős volt az új látogató. A feszült hangulatból semmit nem vett észre. Arca örömtől sugár­zott, még* köszönni is elfelejtett izgalmában. Ég felé tartva kar­ját, így kiáltott. — Nyissátok ki a rádiót! Em­ber van a világűrben! Még az iménti beszélgetés ha­tása alatt voltak, s első pilla­natban alig fogták fel szavai ér­telmét. Marika engedelmesen a telepes rádióhoz nyúlt, bekap­csolta. Erzsiké ebben a pillanatban lépett be. Meglepett arcot vá­gott, de még fel sem ocsúdha­tott, Sütős arcon csókolta. — Ember van a világűrben, Erzsiké! Az első ember. Mint valami gyerek, aki nem tud örömével mit kezdeni, most az agronómust ölelte át. — A kisfiam látta, hogy ide­jöttél, nem bírtam magamban tartani ezt a szenzációs hírt, utánad indultam. Bujdosó nehezen tért magá­hoz. Szaggatott gondolatok ka­varogtak agyában, pontatlanok, befejezetlenek, mégis megdöb­bentően hatalmasok. Először va­lami félelmetes, sötét végtelent látott képzeletében, amelyen fé­nyesen fúrja magát keresztül az ember engedelmeskedő alkotása, egy pillanatra világosságot lob- bantva az örök, érintetlen sem­mibe. Aztán az állatszerű ősre gondolt, aki karvastagságú bot­tal túrja a földet gyökerek után kutatva, s vinnyog, szűköl, ha villámok csattognak az égen. Tűz, gép, embert röpítő rakéta néhány százezer év alatt, egy másodperc sincs a mindenség változásához képest. És mégis... milliárdnyi előd vágya... Érezte, hogy szebbet, nagyob­bat kellene mondani, de csak da­dogni tudott: — Ez óriási! Új korszak kez­dődött az emberiség történeté­ben... A rádió megszakította műso­rát. A bemondó ismerős hangja ünnepélyesen csengett: „Április tizenkettedikén a Szovjetunióban föld körüli pá­lyára felbocsájtották a Vosztok szputnyik űrhajót, amely a vi­lágon az első embert szállító űrhajó. A történelem első űrha­jósa szovjet állampolgár — Ju- rij Alekszejevics Gagarin repü­lőőrnagy. A szputnyik űrhajó súlya az űrhajós pilótával együtt — a hordozórakéta utolsó foko­zatának súlyát leszámítva — négyezerhét százhuszonöt kilo­gramm. Az űrhajó föld körüli út­ja után a program szerint le­ereszkedett és Gagarin őrnagy, a Szovjetuniónak előre megadott területén sikeresen földet ért.” — Gagarin... Gagarin — ismé­telgették az űrrepülő nevét. A beállott csendben hallani le­hetett a futballozó gyerekek vi­dám kurjongatását. Erzsiké arcán alig észrevehe­tő kis felhő suhant át. Alig le­hetett érteni, mit mond, olyan halkan szólalt meg: — Akkor lenne igazán nagy­szerű, ha nem kellene rettegni a háborútól. Ha csak űrrepülés­re használnák a rakétákat. Ne­kem két bátyám halt meg a fronton. A rádió újabb részleteket kö­zölt az űrrepülő útjáról. Aztán felolvasták a Szovjetunió mi­niszterelnökének üzenetét, ame­lyet a világ minden kormányá­hoz intézett. Meghallgatták még egyszer a rendkívüli hírt, azután elbúcsúz­tak. — Akkor megegyeztünk, Er­zsiké tanító néni — mondta bú­csúzóul Bujdosó és megérintet­te Sütős karját. — Gyerünk, mi­előtt még keresésünkre indul­nának... Egyik délután a baromfifar­mon hangos csetepaté zajlott le. Amíg a torony helyére került, Igen sok feladattal kellett megbirkózni. Hogy a munkálatok minél gyorsabban haladjanak, a román mélyfúrók leg­jobbjai jöttek segíteni. Negulescü Ion mérnök, Vasile Virgiliu fúrómester, Marion Ion és Chirita Ion techniku­sok tapasztalataikat átadták az első hazai, külön erre a célra szervezett termálvlzkutató brigádnak. Akik talán a legjobban drukkoltak: Szebeni Pál főgépész és Gergely József gépkezelő az ég és föld közötti tornyot figyelik. Áll a torony. A torony és a gépek szerelésével csakhamar elkészültek. Ezután jött a nagy pillanat: felbúgtak a motorok, bekapcsolták a csörlőt és a tornyot kétszáznál több néző szeme láttára, végső helyére emelték. Rövidesen hoz­zálátnak a fúráshoz. Kétezer-kétezer- kétszáz méterről 70—80 fokos meleg vizet hoznak majd a felszínre, amely- lyel a Gyulai Kertészeti Vállalat üvegházait fűtik. A termálvízfűtés évente csaknem egymillió forint fű­tőanyag-megtakarítást jelent, ugyanak­kor a jelenlegi ablakfelületet lényege­sen tovább bővíthetik. Dupsi Károly Vasilie Virgiliu fúrómester a vezérlőasztalnál. Az ő hozzáérté­sének engedelmeskedett az a hatalmas erő, amely a 40 ton­nányi tornyot csőrlővel végső helyére emelte.

Next

/
Thumbnails
Contents