Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1963-11-03 / 259. szám
*6». november 3, 6 Vasárnap Cikkeink nyomán t Nem keseregnek már! A Békés megyei Népújság október 17-i számában riport jelent meg gyárunk 16 ipari tanuló fiataljának nehéz lakáshelyzetéről Kesergő fiatalok címmel. Örömmel közölhetem a T. Szerkesztőséggel, hogy a cikk nyomán megkaptuk a szükséges segí tséget A megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője: Nagy Ferenc elvtárs és a Vandháti úti fiú- kollégium igazgatója: László István elvtárs közbenjárására lehetővé vált, hogy fiataljaink november elsején beköltözhessenek Nem kerül Fodorék A Békés megyei Népújság 1963. október 17-i számában cikket közölt Csak egy kis emberség kell címmel. Ez a cikk arról szólt, hogy az ingatlankezelő vállalat kezelésében lévő, Bartók Béla út 4. szám alatti ház egyik lakója: Fodor Sándor panaszt tett a cikk szerzőjénél, mert tüzelőjüket ki akarják tenni a fáslkamra céljára 1964. április 15-ig átengedett felvonulási épületből. Ezzel a ténynyel kapcsolatban került szóba az emberség kérdése és az én nevem is: „.:. az ingatlankezelő vállalat igazgatója, Mázán András október 14-én kelt levelében arra kérte őket, hogy a fáskamrát, a kézbesítéstől számított egy nap alatt ürítsék ki, mert arra a városi tanács kivitelező részlege felvonulás céljából igény tart. Irta ezt anélkül, hogy megkérdezte volna az igazgató Fodorékat: él tudják-e rakni valahová a tüzelőjüket?’* A cikk egyéb megállapításaira nem akarok kitérni, az idézett résszel kapcsolatban viszont ki kell jelentenem: a felvonulási épüa Gyulai út 2. szám alatti kollégiumba. Étkeztetésükre a szlovák kollégiumban adtak lehetőséget. Fiataljaink megszabadultak az albérlet-dzsungeltól, megfelelő felügyelet mellett nyugodtan tanulhatnak. Szüleik nagy megnyugvással értesülték erről; Ezúton mondunk köszönetét a segítségért a szerkesztőségnek és azoknak, akik önzetlenül segítettek. Kardos Ernő főmérnök, Békéscsabai Konzervgyár az udvarra tüzelője let fásikamra céljára történő átengedését — annak alapján, hogy akkor még a kivitelező részleg a jövő évben szándékozta azt a négy lakást ott megépíteni, amihez azok sürgőssége miatt még az idén hozzákezd —, egyik beosztottam a tudtom nélkül, saját hatáskörében végezte. Az engedmény visz- szavonásáról szóló levelet pedig helyettem a vállalat műszaki vezetője írta alá, élve aláírási jogával — szintén a tudtomon kívül, távollétemben. A szerző a kérdéses cikk megjelenése előtt egy nappal telefonon felhívott, tájékoztatott az ügyről. Akkor én közöltem vele, hogy a felvonulási épületet valóban ki kell üríteni, de Fodorék tüzelőjét nem lehet a szabad ég alá kidobálni és sürgősen gondoskodunk tüzelőjének tárolására alkalmas helyiségről, s amíg ez elkészül, addig a tüzelő maradhat ott, ahol van. Mázán András a Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat igazgatója Kardoskúton csaknem 800-an fizetnek elő heti- és napilapra A 2060 lakosú Kardoskúton hét- százkilencvenen fizetnek elő heti- és napilapokra, ezenfelül naponta száz lapot adnak el a községben. Legtöbben az Orosházi Hírlapot, illetve a Békés megyei Népújságot olvassák. Százötvenöt az előfizetők száma, ötvenen pedig rendszeresen megvásárolják a lapot A kézbesítők közül legeredményesebben Törőcsik Lajos dolgozik, aki több mint tíz éve juttatja él naponta az újságot az olvasókhoz. Madarász Pál mindössze három hónapja került a postához, de a tanyavilág lakossága őt is megszerette, mert pontosan, lelkiismeretesen látja el feladatát. miftHtiiiiiiiiiiiHiiimuiiitimiiiiiintmiiiiiiimitiiiiiiiimiminminiiiKmiiwiiiHiiHiiiuiMiuuiiimtmiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiuHuiitiiiiiiiiiiimii Magdika egyik, délután a szokásosnál nagyobb örömmel, élénkebben rohant haza a napköziből. Sovány kis arcocskája szinte gömbölyűbbnek látszott a boldogságtól. Apró kezecskéivel átölelte édesanyja nyakát s gyorsan elújságolta: hetes lett a napköziben. Megmagyarázta azt is: egy hétig segít teríteni, mosogatni, törölgetni, s máris hozzálátott, hogy a világoskék karszalagót kimossa, kivasalja. Magdika és édesanyja igen jó barátnők, esténként beszámolnak egymásnak a nap apró eseményeiről. Hét végén érdekes vallomásba kezMagdika vallomása... dett a kislány, amint a napköziből hazatért: — Hát tudod anyukám, azért nem egészen helyes, hogy a napköziben a gyerekekre bízzák a mosogatást, törölgetést — ?... — A gyerek, ugye mégiscsak gyerek. Kicsi a keze,, könnyen kiesik belőle a vizes, síkos edény. Aztán hamar megtörténik a baj. Képzeld, ma H. Pannika mosogatott. Egyszer csak egy tányér a meleg vízben kétfelé vált, fele jobbra, fele balra úszott Azt meg kell ám fizetni!... Az pedig 2,90 forint. T. Bandi két csészét tört el, az csaknem öt forint. Az egyik kisfiúnak meg egy levesestál esett ki a kezéből, az 11,60 forint. Anyuka éppen válaszolni akart, hegy ugyebár felnőttekkel is előfordul ilyesmi, de Magdika hirtelen előállt, csodálkozó, szép szemeit anyjára szegezte s gyorsan, szinte hadarva vallotta: — És el is felejtettem mondani neked, hogy tegnap én is eltörtem egy tányért, az annyi mint 2,90 forint .., Ary Róza Róma Amikor a fiumicinoi repülőtérre robogott velünk az autóbusz, hogy az IL—18-assal hazautazzunk, furcsán megváltozott az addig vidám társaság hangulata. Csendesebbek lettünk. A közelmúlt emlékein merengve ültünk a helyünkön, s a szívünk egyre nehezebbé vált. Gondolatban búcsúztunk Rómától, a napfényes Olaszországtól, az olasz emberektől, frissen szerzett barátainktól. Ekkor Gino, a mi kedves idegenvezetőnk lágy baritonján rázendített: Arrivederci Róma... dalolta. Hangjában érződött Róma szeretete, s mi is éreztük, hogy valamennyin megszerettük Rómát, az olasz tájakat, azt, ami szép és jó volt ezen az úton. Élmények? Hát igen. Sokfélék, s nehéz kiválasztani belőlük a legjellemzőbbet, a legérdekesebbet, a ■legszebbet. Róma csodálatosan szép. A napfény városa. Nincsenek füstöt okádó gyárkéményei, a korom nem lepi be az évezredes műemlékek, az obeliszkek, emlékművek, szökőkutak fehér márványát és a modem Róma pasztellszínű palotáit. Róma reprezentatív város. Üj bérházai között és a nyüzsgő forgatagban csodálatosan hatnak a Forum Romanian nyugalmat sugárzó oszlopai, az épületmaradványok, a Colosseum és Róma régi, de még ma is díszes kapui, melyek a korabeli építészek művészetét hirdetik. Rómát járva mindig újabb és újabb élményekkel gyarapodtunk. Jártunk a Szent Péter-bazilikában, mely 116 évig épült, s olyan mesterek alkották, mint Raffaello és Michelangelo. A Tiberis partján láttuk az Angyalvárat, melynek egyetlen nevezetessége, hogy aki oda élve belépett, lemondhatott arról, hogy vissztérjen kedveseihez. Ide csak halálra- vagy életfogytiglani börtönre ítélteket hoztak. Jártunk a Pantheon-ban, a Capitolium terén, s a Vatikánban is. Városnéző sétánk alkalmával az egyik templomba akartunk bétér- ni. A csoport nőtagjait azonban udvariasan, de igen határozottan kiutasították a templomőrök, mivel ujjnélküli ruhában merészeltek megjelenni. Az olasz nőknek ugyanis csak fejkendőben és hosz- szú ujjú ruhában illik e szent helyre belépni. A vatikáni múzeum bejáratánál egy másik meglepetés várt ránk. Fényképezőgépeinket — legnagyobb sajnálatunkra — a falakon kívül kellett hagynunk. globálisan számolva, 13 forint. A legszebb élményt — bármennyire is hihetetlen — ez a látogatás nyújtotta, s mig az első percekben csodálkoztunk a nagyttömeg láttán, a folyosókat és termeket járva később megértettük e vonzás okát. A legtöbben a művészetért, a nagy alkotók műveiért keresik fel ezt az épületet. A folyosók szegleteiRómai szálláshelyünk. ben és a termekben cerberusként figyelő őrök állnak. Van mit őrizniük. Milliókat érő kincseket láttunk itt, kezdve az időszámításunk előtti II. század művészeinek alkotásaitól a XX. századig. savát. Az aréna romjait szemlélve, képzeletünk elé tárultak a gladiátorok küzdelmei és a vízi játékok, amelyek itt zajlottak le. „Avatása napján tízezer gladiátor küzdött és kilencezer vadállatot öltek itt meg...” — hallottuk idegenvezetőnk szavait, s megborzongtunk. A Colosseum évezredes falainál sok-sok küzdelem zajlott már le. A mai Róma is bővelkedik ilyenekkel. Amikor ott jártunk, éppen az építőmunkások sztrájkja kezdődött. Néhány héttel később pedig a Colosseumnál a munkások jogaikat követelve küzdöttek az iparmágnások érdekeit védő olasz rendőrséggel. A mai Rómát is volt alkalmunk látni utunkon. Jártunk a Via Ve- netón, ahol az esti órákban kígyóinak a káprázatos fények, s elegáns autók suhannak vagy ösz- szetorlódnak a nagy forgalomban. S felelevenedtek előttünk az „Édes élet” filmkockái. Láttuk az EUR-t — az új Rómát —, melynek modem bérpalotái tövében bádogból és lécekből összetákolt viskókban is emberek laknak. Voltunk moziban, ahol az előadásokra bármikor — a kezdési időtől függetlenül — beléphet az ember és ahol tökmagozhat, cigarettázhat, szemetelhet kedvére. Eljutottunk az operáig is, melynek műsorán naponta más szerzők — Verdi, Puccini, Leoncavallo — híres operái szerepelték. De ahhoz, hogy megnézzük, a mi zsebpénzünkből már nem futottá. Mint ahogy nem futja az olasz munkás fizetéséből sem. Egy jegy ára 3000—18 000 líráig váltakozó. Egy munkás havi átlagfizetése 70—80 ezer líra. Ki Az új Róma. Myron, Raffaello, Boticelli, Ro- selli, Michelangelo és más híres művészek festményei, freskói, szobrai találhatók a termekben, a Sixtusi kápolnában és máshol, Róma egyik leghíresebb műemlékéhez a Colosseum-hoz is elzatudná fizetésének egynegyedét egy operajegyért adni? Az olasz munkások többek között ezért is harcolnak. A küzdelem mindaddig tart, míg győz az igazság, s a napfény városában az addig árnyékban élő munkások is zavartalanul élvezhetik majd Mégis naponta ezren és ezren Iá- rándokoltunk. Megcsodáltuk a ha- annak éltető sugarát. togatnak el ide, holott a belépődíj zalttömbökből épült, hatalmas Kasnyik Judit sem csekély — 300 líra fejenként, pilléreket, melyek állták az idők (Folytatjuk)
