Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1963-11-03 / 259. szám
1983, november 3. 7 Vasárnap CSALÁD-OTTHON ízitúnko-k n. HWRON KIRÁLY ÍGÉRETÉHEZ HÍVEN, ELKÜLDTE ARC Uh MEGESNEK A KORONÁT, HOGY A NAGY TUDÓS MEGÁLLAPÍTHASSA ANNAK ÖSSZETÉTELÉT. LERESZELEK EGY TISZTA I ARANYPÉNZBŐL UGYANANNYIT, I MINT A KORONÁBÓL, AKKOR A I SÚLYUKNAK EGYEZNIE KELj lene: igen Ám de ezt hl- \eron megtiltotta ARCHIMEDES EGY ÚJABB KORONA ELKÉSZÍTSSERE GONDOLT, HOGY EZÁLTAL ÖSSZEHASONLÍTÁST NYERHESSEN, MAJD ELVETETTE EZT A MEGOLDÁSI LEHETŐSÉGET... g MAJA Fiúk és lányok — együtt látvány fogadott bennünket középiskoláink első osztályaiban az idén. Megváltozott a régi kép. Iskoláink egy részében csak fiúk, más részében csak lányok tanultak együtt. Most a fiúk és a lányok egy osztályba kerültek, együtt tanulnak, együtt töltik az- iskolaévet. Ez a szokatlan jelenség, a maga szo'katlanságán túl — sok szülőt még mindig foglalkoztat. Fogodó- óráimon még gyakran felteszik nekem édesapák és édesanyák a kérdést: Helyes-e ez a nevelő módszer? Nem zavarja-e meg a gyerekeket? Nem befolyásolja-e hátrányosan a tanulást és az előmenetelt? Kérdést kérdés követ s valamennyiből kiolvasható bizonyos aggodalom. Mi mást tehet ilyenkor a pedagógus, mint türelmesen válaszol a kérdésekre. A valóságnak mindenben megfelelő feleleteket ad. Kerüli a „tudós” érveléseket és a saját tapasztalataira hivatkozik. Én például a következőket mondottam egy kétségekkel birkózó édesanyának: Nézze asszonyom, én most elsősorban nem mint tanár szólok, hanem mint apa. Három gyermekem van. A legkisebb az idén lett elsős gimnazista. Fokozott figyelemmel kísérem magatartását az új körülmények között. Őszintén megmondom, minden rendben van, semmi nem utal arra, hogy a koedukáció, az együttnevelés károk okozója lenne.” A továbbiakban elmondottam, " hogy a gyermekeimet — két lányt és egy fiút — valójában eddig is a koedukáció elvei alapján neveltem. Nem sok különbséget tettem abban, ki miben segít a családi körön belül. Egyforma szorgalmat, kitartást, állhatatosságot kívántam mindegyiküktől. Közös kirándulásaink alkalmával ♦♦Hl m mindegyikük a maga hátizsákját cipelte a maga számára szükséges holmikkal. Ha netán elfáradtak, vidám szívvel biztatták és segítették egymást A fiam abban sem látott semmi különöset ha a leánytestvére magyarázott meg neki egy-egy fontosabb matematikai feladványt vagy nyelvtani tételt. Odahaza, a családunkban, sem én, sem a feleségem, nem tettünk különbséget gyermekeink között csak azért, mert az egyik fiú, a másik pedig lány. Természetesen, a nemüknek megfelelően adódtak olyan helyzetek, amikor a lányaim más utasítást kaptak édesanyjuktól, mint amilyet tőlem kapott a fiam. Mos, bizonyos különbségtevés ' marad az iskolai együttne- velésben is. Efelől minden egyes szülő egész nyugodt lehet. De ez a közös munka lényegén nem változtat. És a munka pozitív eredményét sem érinti. Tudom. Állandóan ellenőrzőm. Nálunk ugyanis családi szokás a nap eseményeinek esti közös megbeszélése. És szinte naponta azt tapasztalom, hogy különböző nemű gyermekeim milyen azonos szemlélet alapján- vagy mennyire egészséges vita szellemében ítélnek és értékelnek. A koedukáció folyamatában, persze, igen sok múlik a pedagógus hozzáállásán is. Ez azonban nem jelent különösebb problémát, hiszen a pedagógus iskolai és családi élete nem két külön világ életét jelenti. A gyakorló pedagógus az otthoni élet pozitív normáit alkalmazza az iskolai életben is. Arra törekszik, hogy a családi élet és az Iskolai élet ugyanazt a célt szolgálja: a gyermekek helyes nevelését, boldog, alkotó életének megalapozását. A gyakorló pedagógus ebbén az oktató- és nevelőmunkájában joggal támaszkodik a szülők segítségére. Együtt könnyebb megoldani még az úgynevezett kényes kérdéseket is. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az iskolai életben nem a különlegesen fiú- vagy a különlegesen leányproblémák a hangsúlyosak. Pontosabban: az iskolai nevelőmunka túlnyomó nagy része nem. ilyen kérdések megoldására kényszerül. Az együtt nevelődő fiúk és lányok gondolatvilágát — az esetek óriási többségében — a közös munka foglalkoztatja. Egy reggel, például, fiúk és lányok mögött lépkedtem az iskola felé s akaratlanul hallanom kellett, miről beszélnek. Az egyik kislány úgy vélte, hogy a történelem tanárának év elejei szigorúsága igen sok emberiességet és sze- retetet takart Két-három fiú csatlakozott ehhez a véleményhez. A z együtt nevelt fiúk és lá- ** nyok — ha úgy tetszik: lányok és fiúk — együttléte sok problémát old meg igen szerencsésen. Ezek mind elősegítik a tanulást és az iskolai munka fejlődésének egészét. Feltette azonban a kérdést az egyik édesanya: Mégiscsak előfordulhat olyan kérdés, amely kizárólag a lányokat érinti. Mit tesz az iskola ilyenkor? Jogos a kérdés, a felelet pedig igen egyszerű: A pedagógus éppen azért pedagógus, mert szakembere a nevelésnek. Ez pedig azt a biztonságot jelenti, hogy a gyakorlatában felmerülő problémákat vagy azonnal önmaga, vagy a tantestület tanácsa alapján ..pozitívan képes megoldani. A koedukáció sikere, termé- ” szetesen, mint minden más iskolai kérdésben, a szülői otthon és az iskola eredményes együttműködésén alapszik. Külön a fiúk, külön a lányok épp úgy nem nevelhetők teljes sikerrel az otthon segítsége nélkül, mint a fiúk és a lányok együtt. Az eredményes koedukáció tehát nemcsak a tanár és különnemű diákjainak kérdése, hanem a tanár és a szülők együttműködése is. Dr. D. P. Heteik óta betegszabadságon lévő munkatársammal találkozom: — Ezer éve láttalak! Hogy’ vagy? — Napról napra súlyosabban .., — Csak nem?! — De igen! Hetenként két kilót hízom... • A nagycenki lovas- verseny díjkiosztását látjuk a filmhíradóban. Mondom: látjuk. Az aláfestő hang mégis megmagyarázza: A ló kapja a szalagot, a lovas a serleget.” Az épületes szövegért ez a szpíker is megérdemelne egy ilyen ló-szalagot.;.. A képzelt beteg csak akkor érzi igazán jól magát, ha rosszul érzi magát.,. • Az angol válogatott —világválogatott labdarúgó-mérkőzés tv- közvetítése után hallottam: — Az angolok úgy fociztak, mint akik a labdarúgás centenáriumát ünnepük, a világválogatottak viszont úgy mozogtak, mintha százéveseik lennének... Az igényesség iránti érzékünk bámulatosan kifejlődött. Ebbéli igyekezetünkben olykor még a megszokott „profilt” is megcsúfoljuk: a kutyától elvárjuk, hogy ne harapjon, a haltól meg azt, hogy harapjon .,. — kazár — Hasznos tanácsok háziasszonyoknak Az egy darabban sütött marhahús nedvdúsabb lesz, ha előbb serpenyőbsn, kevés zsíron megsütjük úgy, hogy a felületén pirosra sült réteg képződjön. Ez a réteg megakadályozza, hogy a hús nedve kiváljon, amikor a sütőben tovább sütjük. • Ha az ebédről vagy vacsoráról megmaradt halászlé vagy sült hal, egy napig hűtőszekrényben eltarthatjuk. De mielőtt feltálalnánk, a halászlét forraljuk fel, a sült halat pedig még egyszer süssük át mindkét oldalán. * Ne öntsük ki azt a vizet, amelyben megtisztított zöldség főtt. Készítsünk belőle levest vagy mártást, mert a kifőtt zöldséglé sok tápanyagot tartalmaz. • Ropogósra süthetjük a szeletelt burgonyát, ha a fölszeletelés után megmossuk hideg vízben, tiszta kendőben megszárítjuk és úgy tesszük a forró zsírba. Arcátlan szerzet a gyalogos. Nem kérdi, amatőr vagy-e, vagy profi, csak megy, neki egyenesen az autónak. Fölborítja, megrongálja s a szerencsétlen autó már ócskavasnak sem jó. Meg kell azonban mondanom, hogy ez még nem a legnagyobb baj; nagyobb baj, hogy naponta nő a számuk. A múlt héten például egy randevúra igyekvő fiatalember elgázolt egy motorkerékpárost. Iszonytató! Másnap a fasorban egy nyugdíjas polgár egyszerűen felfordított egy dugig megrakott tehergépkocsit. A tettest nem fogták el — sikerült elmenekülnie. Még ez sem a legnagyobb baj. Még szörnyűbb, hogy kiskorú gyermekek, — látva a felnőttektől —, ugyancsak a legváratlanabb támadásokat intézik a jármüvek ellen. A kis Petju, a Marin Drinov u. 30-ból, ártatlanul játszadozott a ház előtt, majd se szó, se beszéd, felborította az arra járó gépkocsi-darut. Kérdem én, ki téríti meg a kárt? Nincs-e még itt a legfőbb ideje, hogy szigorú intézkedéseket foganatosítsanak a lelkiisGondolatok a gyalogosról Irta: Alekszandr Lazarov meretlen gyalogosokkal szemben, akik a teher- és személygépkocsi-vezetők százainak életét veszé.yez- tetik? Az emberiség történetében számos példát találhatunk arra, hogy a gyalogos kezdettől fogva réme volt az újonnan megjelent jármüveknek. Angliában az első mozdonyokat különleges harangokkal látták el, amelyek kilométerekkel előbb jelezték a vonat érkezését és mintegy könyörögtek a gyalogosoknak: —4 Kérem szépen, tisztelt gyalogos úr, hallgasson csak ide, jövök. Legyen olyan kedves, ne taszigál- jon! Nem méltó egy gentlemanhez! Nem véletlen, hogy a Ruszeba vezető vasútvonal kilométerekkel megkerüli Bjala városát. A vasút tulajdonosai el akartak kerüTni minden huzavonát a gyalogosokkal. Az emberek már annak idején is jól tudták, hogy a gyalogos csak akkor veszélytelen, ha járműben ül. És csak, ha messzire kikerülik és örökké résen vannak. Meg kell zabolázni a gyalogost! Meg kell kötözni és a fejébe kell verni, hogy az utcán, a téren, az úton nem arra való az autó, hogy játékszer legyen a gyalogos lába ügyében. Mivel ez különösen veszélyes, le kell vizsgáztatni és jogosítványt kell neki adni a gyalogláshoz. Feltűnő jellel kell ellátni. Viseljen lámpát, jelzéseket, stoplámpát és ha kihágást követ el, vegyenek el tőle betétlapot. Tiltsuk meg, hogy meg nem engedett sebességgel közlekedjék az utcákon és bármily kifogással keresztezze az úttestet. Álljon a járdán s ha a másik oldalra kell mennie, hívjon taxit. Az ember járjon autón! Fékez, wwwwvwvvvvv zük meg a gyalogost! Rettenetes dolgokat művel. Nézzék csak meg a gyalogost, amikor a stadionból jön ki. Hiszen, ha egyedül lenne, nem is lenne olyan veszélyes. De hát nincs egyedül, hanem vagy ötvenezren jönnek. Olyan a tolongás, hogy alig lehet megkülönböztetni a gyalogost az autótól. És ott tolongnak a nyomorult gépkocsivezetők és életük minden percben hajszálon függ. És a gyalogos? Rá se hederít, ide-oda bámészkodik, neveletlenül ide-oda futkároz azzal a kifogással, hogy úgy sincs mit csinálnia és igazán csoda, hogy eddig nem történt súlyosabb szerencsétlenség. Pedig olyan könnyű lenne megoldani az egész kérdést. Szánjanak magukba a gyalogos elvtársak és értsék meg, hogy a járdán kell állniuk, amíg az autósok elhaladnak. Itt csak két jelszó lehetséges: — Az ember járjon autón! — Az ember járjon gyalog! Az egyik jelszó hibás — majd meglátjuk, melyik! (Ford.: Péter Zsuzsa) nincs.' nincs megoldás > DE. HOGY ÁLLJAK U/ERON ELÉ ?! NEM FOGJA MEGÉRTENI, HOGY NINCS "DG- OLDÁSAZ EGÉSZ UDVAR ARRA FOG GONDOLNI, HOGY ARCHIMEDES NEM TUDJA MEGOLDANI A FELADATOT...
