Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1963-11-24 / 276. szám
wes. november 24. 3 Vasárnap A tótkomlósi Viharsarok Tsz hajfatóháza December 10-én 7000 lej saláta és 18 000 új karalábé kerül exportra. WWWVVWWWWtWWVmWWWWWMWWWWWW Több ezer holddal nőtt az öntözött terület megyénkben Az elmúlt 10 évben jelentősen megnövekedett a Körösviőéki Vízügyi Igazgatóság működési körzetében az öntözött terület. Az 1954. évi 10 092 holddal szemben az idén már 35 721 holdnyi területet öntöznek. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt években 1954-hez viszonyítva 3,5-szeresre emelkedett az öntözött terület. A növényekre olyan hatalmas mennyiségű víz jutott, hogy abból 20 kilométer hosszúságú és 10 kilométer széles, átlagosan két méter mély tavat tölthetnének fel. Levelező tagozat is lesz az Orosházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban Az Orosházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum takarmánygazdálkodási szakának levelező tagozatán 1964. február 1-ével megkezdődik az oktatás. Mindenki jelentkezhet, akinek másfél évi üzemi mezőgazdasági gyakorlata van, és érettségivel vagy azzal egyenértékű más bizonyítvánnyal bír. A legújabb rendelkezések értelmében a felvétel nincs korhoz és munkahelyhez kötve. Jelentkezni a felsőfokú mezőgazdasági technikumnál (Orosháza, Tolbuchin út) lehet írásban, a mai naptól kezdve. Az érdeklődőknek az intézet a szükséges jelentkezési űrlapokat, nyomtatványokat és tájékoztatót postán megküldi. — hr — közbe Vazul — megfigyeltük mi, hogyan kell kutat fúrni. — És a hordással meg a csép- léssél mi lesz? — Majd éjjel is dolgozunk — rántotta meg Vazul a vállát. Sütős diadalmasan nézett rá: — Na, ehhez mit szólsz? Bujdosó érezte, hogy valami nagyszerűt kellene mondani ezeknek az embereiknek vagy legalább a kezüket megszorítani. De csak egy félszeg mondat szakadt fel belőle: — Együtt.- talán együtt sikerük. Már visszafelé jöttek Sütőssel, még mindig a traktorosokról gondolkodott. — Álmodni se mertem, hogy ilyesmi lakik ezekben a gyerekekben — dör- mögte elégedetten... — Ki hitte ezt?... Te gondoltad? Sütős nem felelt a kérdésre. A hunyorgó csillagokat nézte és azt vette észre, hogy a szívét melegség járja át, talán meg- csuklana a hangja is, ha most meg kellene szólalni. * A lakodalom nagy eseménynek számított a tanyavilágban. Mindenki várta, hogy Veres Mihály kitegyen magáért, hiszen nem akármilyen menyet kapott: az aranyos kis „tanító nénit”. Marika nem tudta, mitől van, de a feszültség és nyugtalanság, amelyet mostanában mindig érzett lelkében, mintha eltűnt volna a lakodalom napjára. Olyasmi járt a fejében, hogy mégis jó tartozni valakihez, nem tengődni egyedül a világban. Eddig csak magáért tett mindent, ha örült, egyedül örült. De most már egy ember tőle várja a boldogságot... Ez a nap és a rákövetkező örökre megmaradt emlékezetében. Reggel korán keltek. Jóska ott volt már nyolc órakor ünneplőbe öltözve. Arca, mondhatni, túl komoly volt, türelmetlenül sürgette, hogy ő is öltözködjön és attól félt, valami szerencsétlenség miatt nem jön értük a taxi. Az izgalom persze felesleges volt, megjött a kocsi idejében. Egyik oldalon Erzsiké karolta, másik oldalon Jóska szorította a kezét. Elől pedig, a gépkocsivezető mellett Hegedűs Imre, a másik tanú ült. Aki meglátta őket, mosolygó arccal integetett, amíg a porfelhő el nem takarta előlük. Ezt az utat Magyartelekre megtette már sokszor, most mégis úgy nézte az elmaradozó fákat, mintha soha többé nem találkozna veliik. Butaság volt, jól tudta, mégis az motoszkált benne, visszafelé már nem ilyen, nek látja az ismerős tanyákat. Az esketés hamar megtörtént. Mindketten elrebegték az igent, megcsókolták egymást, azután a tanúk is őket. Erzsiké elpityere- dett, erre nála is eltört a mé-. esés..; A tanácsházától a fényképészEgység — premizálás — egyéni magatartás — szövetkezeti demokrácia A pártszervezet gondjai a végegyházi Szabadság Tsz-ben Nem különleges az az ellentmondás, amelyet Végegyházán a néhány évvel ezelőtt kitüntetett Szabadság Termelőszövetkezetben tapasztalhat a mélyebbre néző vendég. Nem különleges, mert hiszen minden dolognak két érvényes oldala van, amely, ha ellentmond is egymásnak, egyszerre igaz lehet. Bár azt is jól tudjuk, hogy az egyik oldal előbb-utóbb magába olvasztja a másikat s utána minőségileg is magasabb szintűvé válik az a bizonyos dolog. Így áll ellentétben egymással ebben a termelőszövetkezetben egyrészt az, hogy jó termelési eredményeket érnek el a Közös táblákon, másrészt pedig, hogy azok, akik ezt termelik, korántsem állnak olyan egységben még, ahogyan az kívánatos lenne. Erre éppen a legutóbbi közgyűlés világított rá nagyon élesen, amikor heves vitákba csapott a hamu alatt parázsló ellentét. A szövetkezet két közös gazdaságból egyesült. Az Új Élet-beliek még ma is „ti”, más szóval kissé idegenek maradtak a régi szabadságbeliek szemében. Ezt az elizoláltságot még mélyítette egyes vezetők széles körben elejtett megejegyzése, hogy „Miattatok ráfizet a közös”, vagy: „Azért termett kevesebb répátok, mert nem állt ott a hátatok mögött a vezetőség.” Akárhogy is vesszük, ebben erősen ludas az egész vezetőség, amely nem ismerte fel kellő időben, hogy milyen úton- módon lehet elősegíteni Végegyházán az egységes paraszti kollektíva kialakítását Egyetlen példán nézzük meg, hogy mire alapozzuk ezt a megállapodást. Köztudomású, hogy az egész ország területén, Mezőhegyes határában találhatók a legzsírosabb, legnagyobb humusz tartalmú termőföldek. A Szabadság Tsz I. üzemegysége ezeknek a földeknek a gazdája, a II. üzemegység területe pedig ennél sokkal rosszabb talajú földdel rendelkezik. Szemléltetésképpen: míg az I. üzemegység tábláin 59 mázsa kender termett holdanként, addig a II. üzemegység földjei — ugyanolyan ráfordítás mellett — csak 42 mázsás átlagot adtak. Hasonló az összehasonlítás a kukoricánál, cukorrépánál és más terményeknél is. Ezek után az ember természetesnek venné, hogy a talajszerkezettől függően állapították meg mindkét üzemegység részére az elérendő átlagokat, a túlteljesítés alapján pedig a premizálási feltételeket is. Erre annak idején Mészáros János, a tsz és egyben a község párttitkára felhívta Kerekes elvtárséknak, a tsz vezetőinek a figyelmét. Hasztalanul. — Rossz földek nincsenek — vélte Kerekes elvtárs, a tsz Kos- suth-díjjal kitüntetett elnöke. — De elhanyagolt földek vannak — érveltek a II. üzemegység képviselői. Ezeken a földeken ugyanis utoljára 1960-ban mélyszántottak, korábban a föld trágyázását is elhanyagolták. Nem beszélve arról, hogy valóban talajszerkezetük is rosszabb, mint a Szabadság Tsz régebbi földjei. A vezetőség azonban nem fogadta el az érveket, s egységesen állapította meg a tervet, majd a premizálás feltételeit mindkét üzemegységre. Ennek következtében aztán olyan áldatlan helyzet állott elő, hogy a II. üzemegységbeliek hiába dolgoztak talán többet is a rosszabb minőségű földeken, azokon természetszerűleg nem tudtak any- nyit termelni, mint az I-es üzemegységbeliek. Míg ezek. például kenderből holdanként 59 mázsát termelték, amazok, önhibájukon kívül — mert a szorgalomban nem volt hiány — csak 42 mázsát Következésképpen, ha egy I-es üzemegységbeli betakarított 800 ölet, azért 300 forint prémiumot kapott, míg ugyanennyi munka után a Il-es üzemegységbeli csak 40—50 forintot. hez siették, öreg, hófehér hajú bácsi jött ki elibük, látásból ismerte. A „műteremben” előbb a tanúkkal együtt, majd külön is lefényképezte őket Jósika megbeszélte vele az időpontot, amikor bejöhet a képekért és azt is, melyik felvételbői hányat készítsen. Hazafelé menet — erre emlékezett legtisztábban — férje a vállára hajtotta a fejét, dúdolga. tott valami dalt és percenként megcsókolta néhány szó kíséretében. Nem haragudott érte, csak valahogy feszélyezte mások jelenléte. Még ha Erzsiké lett volna egyedül, de ezt a Hegedűst háromszor se látta életében. Néha megrohanta valami megille- tődöttség, s eszébe jutott, hogy most már asszony, hivatalosan is. A fákról, az ismerős tájról egészen megfeledkezett, még egy árva pillantást sem vetett a tova. tűnő vidékre. Ennek a bejelentése váltott ki heves vitát a legutóbbi közgyűlésen, s élezte az ellentéteket egyrészt az I-es és Il-es üzemegységbeliek között, másrészt a Il-es üzemegységbeliek és a vezetőség, elsősorban Kerekes elvtárs között. A vita hevében — ahogyan ez lenni szokott—sok meggondolatlan szó repült el, sok, talán igaztalan, váddal illeték egymást, s a sértett felekben olyan meggyőződés alakult ki, hogy a vezetőség tudatosan kedvez az I-es üzemegységnek, mert maguk is szabadságbeliek, s a rokonaik is ott dolgoznak. Mindez azért következett be, mert a vezetőség annak idején nem volt hajlandó megfogadni a pártszervezet javaslatát a premizálás helyes megállapítás V ra, pedig ez a javaslat már akkor is a szövetkezeti gazdák nagy részének a véleményét tolmácsolta. A szövetkezet! demokráciával — más tényekből következtetve is — hadilábon áll a vezetőség. Ahol több száz ember dolgozik együtt, természetesen soha sem alakul úgy a helyzet, hogy mindenkinek száz százalékban igaza legyen, vagyis, hogy mindenki teljesen egyetértsen a hozott intézkedésekkel. De, ha meg sem hallgatja a vezető a javaslatokat, akkor óhatatlanul kialakul egy olyan helytelen vélemény, mint amilyet ebben a szövetkezetben is hallani lehet: „Nem megyünk a közgyűlésre. Ügy is az van, amit a vezetőség akar.” Aki pedig megmondja kereken a véleményét vagy tiltakozik a minősíthetetlen jelzők miatt, amellyel őt illetik, mint például Cséfai Mihály, azt'előbb- utóbb elmozdítják a munkahelyéről és máshová teszik. Mert nem ritka az olyan jelenség sem, amikor oktalanul megsértenek embereket, rideg, nem törődöm magatartással vagy durva jelzőkkel. Ez történt például Král Gyula tsz-darálós esetében is, aki Végegyházán spiortelnök. Párthatározat alapján a sportszövetségek, mint tömegszervezetek, pártirányítás alá kerültek. A megváltozott irányítás mellett azonban anyagi feltételek is szükségesek ahhoz, hogy mindenütt, így Végegyházán is, fellendüljön a sportélet. Ezt leginkább a szövetkezet tudná segíteni az erre a célra tervezett keretéből. A Szabadság Tsz ebben az évben csupán nyolcezer forint támogatást adott sportcélokra, ez az összeg pedig még a futballcsapat útiköltségét sem fedezte. Nagyobb segítségért állított be nemrégen Král elvtárs a tsz vezetőségéhez, s ott kereken megmondták neki: „ne is gyertek ide...” Ezért aztán, mikor a pártvezetőség foglalkozott ezzel a dologgal, itt is elhangzott a lemondó megjegyzés: „Hiába határozunk mi itt elvtársak, Kerekes elvtársék nem tartják magukra nézve kötelezőnek a határozatot”. Pedig lehet a járási tanács vagy pártbizottság tagia akárki, annak az alap>szervezetnek a határozata, amelyhez közvetlenül tartozik a Szervezeti Szabályzat értelmében rá is Vonatkozik. Aki felülállónak tartja magát mindenen, az előbb-utóbb szembekerül a környezetével, munkatársaival, az emberekkel, akikre pedig támaszkodnia kellene. A végeejvházi . Szabadság Termelőszövetkezet jó gazdasági eredményekkel dicsekedhet. A tervezett 45 forintos munkaegységértéket — már az eddigi eredmények is mutatják — elérik. De a fenti jelenségek, nem alaposan átgondolt intézkedések, s néhány vezető elvtárs magatartása miatt a tsz egyik üzemegységében ötven forintot érő lesz indokolatlanul a munkaegység, s a másik üzemegység dolgozói, akik ugyanolyan szorgalommal tevékenykedtek, a többtermésért csak 45 forintot kapnak. Ha a jobb munka alapján történne mindez, nem tennék szóvá. De helytelen intézkedés miatt történik, ez pedig nem járul hozzá a régi ellentétek kiegyenlítéséhez, sem az egység formálásához. Varga Dezső Odahaza, ap>ósáéknál már jókedvű volt a násznép. Két hektó bort" vettek erre az alkalomra — ezt Jóskától hallotta — attól kerekedett dúdoló hangulatuk. Az összegyűltek nagy részét ismerte, csak a férje más faluból jött rokonai voltak idegenek. Érdekes módon mégis úgy érezte, valami zajos, ismeretlen társaságba keveredett, ahol nem tudna mit kezdeni, ha Jóska nem lenne mellette. (Folytatjuk) Fuvarozásra alkalmas lovakat, valamint dömpereket könyvjóváírással átvesz az Építőipari Szállítási Vállalat (ÉPFU) Békéscsaba, Szerdahelyi utca 92575
