Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1963-11-19 / 271. szám

november 19. Kedd ILYEN LESZ A HÁZUNK Az Orosházi Városi Tanácshoz szinte naponta mennek: lakást kémek, sőt követelnek. Orvosi bizonyítványt, vállalati igazolást mutatnak fel. Igazán indokolt lenne, hogy lakáshoz jussanak. A válasz azonban csak ismétlő­dik: egyelőre nincs. így történik Nagy Dénes min­taasztalos, az Orosházi Vas- és Kályhaipari Vállalat dolgozója esetében is. Igaz, amikor néhány évvel ezelőtt megnősül, édesap­ja a házában átad neki egy szo­bát és egy előszobából rekesztett konyhát. Fedél alá kerül tehát a fiatal házaspár. Gondtalanul és az öregekkel jó egyetértésben él­nek, amíg gyermekük nem szü­letik. Sőt azután is megférnének, ha Nagy Dénes édesapja közben meg nem betegszik. A gyerme­kük féltése kényszeríti őket arra, hogy sürgősen lakás után nézze­nek. Ezt a nagy gondot azonban sok utánjárással sem sikerül megol­daniuk úgy, ahogy szeretnék. Megértik, a tanács, a jelenlegi vi­szonyok között nem tud részükre lakást biztosítani. Ez pedig nem valakinek a jó- vagy rosszakara­tán múlik, hanem a puszta té­nyen: nincs. Mit tegyenek? Gyermekük egészségéről van szó... Minél előbb új lakásba költöznek, annál biztosabban megelőzhető a baj. Tenni kell vajamit. Fiatalok még, mind a ketten dolgoznak... A keresetük csaknem háromezer fo­rint ,.. Nagy Dénes, a Székács József utcában édesapjától telket is kap. Legyen az övék. Ha akar­ják, építsenek maguknak egy kis családi házat. Számolgatnak.' A telek tehát megvan. Az asz- szony másfél éve dolgozik a gyógyszertárban. Már az első hó­naptól kezdve tarkarékba tették a fizetését. Nem azért, hogy há­zat építsenek. Mást akartak. Mindegy, a pénz rendelkezésükre áll. Ez azonban az építkezési költségekhez képest kevés. Esténként, amikor munka után hazakerülnek, mégis tovább szö­vik a terveket. A képzeletükben kialakdlt házat lerajzolják, for­málják. Mi volna a legcélszerűbb és legolcsóbb megoldás? Két szo­ba, fürdőszoba, veranda, széles, nagy ablakok ..: Az udvaron né­hány őszibarackfa és sok-sok vi­rág ... Milyen szép is lenne, ha ez az álom valóra válna. Szinte beleszeretnek ebbe a gondolatba. Egy nap aztán felkeresik az OTP orosházi fiókjának vezetőjét. Elmondják a tervüket, tanácsot, felvilágosítást kémek tőle. Meg­tudják, hogy a telken kívül kö­rülbelül 30 ezer forint szükséges az induláshoz. Az OTP 70 ezer forint hosszú lejáratú kölcsönt bo­csát rendelkezésükre. Harmincezer forint... Nagyon sok. Ennyi nem áll a rendelkezé­sükre. Honnan teremtsék elő? Hamarosan megtalálják a feleletet erre a kérdésre. Lemondanak a motorról, televízióról, sőt még az új rekamiét és a két fotelt is eladják. Aztán egy kicsit takaré­kosabban élnek, mint eddig. Tavasszal határoztak így és a nemrég még üres Székács József utcai telekre már hordják a tég­lát, az épületfát. Nagy Dénes ki­ásta a meszesgödröt is és napon­ta — munkaidő után — meszet olt. A vizet vederrel hordja. Sokszor este 7—8 óráig Ott van. Néha segít a bátyja is. Nagy Dénes a további tervéről beszél: Már megvan a 30 ezer forint — anyagban. Tavaszig még meg­szerezzük a parkettnek való fa­anyagot. Asztalos vagyok, télen elkészítem az ajtókat és ablako­kat meg a parkettát is. Amit csak tudok, magam csinálom meg, hogy minél olcsóbb legyen az építkezés. Tavasszal és nyáron minden szabad idejét ott tölti máj cl. Se­gít a kőműveseknek, ácsoknak, villany- és vízvezeték-szerelők­nek, lefesti az ajtókat, ablakokat, elkészíti a járdát és a kaput... Az irattárcájából elővesz egy gondosan összehajtott papírt. Szétnyitja. Ilyen lesz a házunk — mutatja derűs arccal, aztán részletesen mindent elmagyaráz. Látom, hogy az udvaron autó­garázst is terveznek. Rámutatok. — És ez? — kérdezem. — Erre csak később kerül sor. Néhány év múlva talán. De meg­lesz és autó is lesz benne — vá­laszol és mosolyog hozzá. Nagy Dénes bízik önmagában. Családja iránti szeretete és az a boldogság, amit az új lakásba va­ló beköltözés mindnyájuk számá­ra ígér, erőt ad neki a megfeszí­tett munkához és ahhoz, hogy sok mindenről, ami eddig meg­szokott volt az életében, lemond­jon. Csak egy időre. Ezerszeresen kárpótolja őt ezért az a szép la­kás, amit feléségével együtt oly sok gonddal, körültekintéssel ter­vezett meg és amelynek jövő ősszel már a lakója lesz a kis család. Pásztor Béla Sikeresen vizsgáztak Moszkvában a Csepel Művek új ipari varrógépei A KGST ajánlására Magyaror­szágon szakosítják kilencféle sza­bóipari gép gyártását. A Csepel Művek varrógépgyárában rekord idő alatt elkészültek kétfajta sza­bászgép és két varrógéptípus min­tapéldányai. Ezeket próbára ki­küldték Moszkvába, mert a szov­jet ruhaipar nagyobb mennyiségű gépet kíván vásárolni Magyaror­szágtól. Az újfajta pikírozógép és a gombfelvarró gép néhány minta- példányát Moszkvában próbálták ki. A gépek már túljutottak a pró­bára előírt 25 műszakon, s ered­ményeikről nagy elismeréssel nyi­latkozták az üzemek vezetői és dolgozói. A próbára küldött varrógépeket néhány hét múlva Moszkvából Csehszlovákiába szállítják, mert a csehszlovák külkereskedelem is jelentős rendelést kíván feladni. Rövidesen a román külkereskedel­Bébi télikabát Bébi átmeneti kabát 1—5 méretig 185,- 1—5 méretig 185,­— 450,— Ft-ig — 420,— Ft-ig 3186 mi szervekkel is tárgyalások kez­dődnek magyar varrógépek szál­lításáról. A csepeli varrógépgyárban tel­jes gépcsaládot akarnak kidolgoz­ni, amelynél az alkatrészek nagy­részt egyformák és így mód nyílik a nagy sorozatú gyártásra. (MTI) A KISZÖV és a KIOSZ jobban hangolja össze tevékenységét Ülést tartott a kisiparosok megyei választmánya Évente kétszer ül össze s tár­gyalja meg a kisipar helyzetét a KIOSZ megyei választmánya. Az első ülésre a tavaszon került sor, a másodikat hétfőn, 18-án délelőtt tartották Békéscsabán. A választ­mány tagjai mellett ott voltak a helyi csoportok titkárai, a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a népi ellenőrzés képviselői s részt vett az ülésen Sem&ei Ferenc, a KIOSZ országos központjának munkatársa is. A megyei vezetőség beszámoló­ját Plenter Lajos titkár tartotta. Elöljáróban az atomcsend-egyez- mény hatását és az országgyűlés legutóbbi ülésszakát méltatta. El­mondotta, hogy a megye kisiparo­sainak többsége helyesli a párt és a kormány politikáját, körülmé­nyeihez mérten igyekszik részt vállalni a falut, várost gazdagító, szépítő társadalmi munkákból. A megyei titkár ezután elemez­te a féléves eredményeket. A me­gyében az elmúlt hat hónap alatt a falvakban 78, a Városokban 19 iparengedélyt adtak ki. Azt lehet­ne hinni, hogy az új iparengedé­lyek kiadásával fokozatosan ki tudják elégíteni a lakosság javí­tási és szolgáltatási szükségletét. Ez csalóka hiedelem, mert az em­lített időszakban 228 iparenge­dély szűnt meg, s tulajdonosaik közül mindössze 38-an kerültek ktsz-ekbe, a többiek más munka után néztek. A kisiparosok lemor­zsolódása nehéz helyzetet jelent a falvak egy részében, s mihama­rabb gondoskodni kell az után­pótlásról. A cél az, hogy ne le­gyen falu cipész, borbély, szabó nélkül, város vízvezetékszerelők, tv-szerelők, elektromossági szere­lők nélkül. Azokban a községek­ben, ahol kevés a kisiparos vagy egyáltalán nincs, be kell szervezni a nyugdíjas kisiparosokat is. A tanácsoknak jobban fontolóra kell venni, hogy milyen szakmájú kis­iparosokra van szükség. Fel kell kutatni azokat, akik másodállás­ban javítást, szolgáltatást tudnak tenni a falvakban. Az ellátatlan községek lakói sokszor kénytele­nek kontárokkal dolgoztatni. Ad­dig, amíg a kisiparos-ellátottság nem rendeződik, csak , szélma­lomharc a kontárkodás elleni hadakozás. Üdvös lenne — hangsúlyozta a megyei titkár —, ha a KISZÖV és a KIOSZ jobban összehangol­ná a tevékenységét. Ha az össz­hang teljesebb, akkor nem fordul­hat elő az, hogy néhány község­ben a kisipari szövetkezetek és a kisiparosok minden javítási igényt kielégítenek, másutt viszont nem hogy szövetkezet, de kisiparos sincs. Plenter Lajos hangsúlyozta, hogy a beszámolási időszak alatt tovább javult az adófizetési kész­ség, egyre kevesebb azoknak, a száma, akiktől vissza kell vonni az iparengedélyt az adófizetés el­hanyagolása miatt. Közölte, hogy 1964. január 1-től több szolgálta­tás és javítás díját országosan rendezik. Befejezésül a szakmai továbbképzésről, a KlOSZ-akadé- miákról és a járási csoportok egészségesen fejlődő versenyéről szólt. A beszámolót vita követte, majd a választmány határozatokat ho­zott. Ezután jutalmat osztottak ki a legjobb helyi csoportok és já­rási csoportok vezetői között. GERŐ JÁNOS: (25) Bujdosó másnap kora reggel, miután ellenőrizte a fejest az istállóban, kilovagolt a Kos­suth határát jelző északi mes- gyeíkaróhoz. Egyenesen ült a nyeregben és az árok mélyén lustán úszó vizet figyelte. Ha valaki távol­ról szemmel tartja, azt gondol­hatta volna, hogy fürdésre al­kalmas helyet keres. Pedig az agronómusnak sokkal haszno­sabb dolgon járt az esze. Duz­zasztógátakat tervezett a csa­tornára. Primitiv, ősi módszer­rel akarta elkészíteni, hogy ne kerüljön pénzbe. Először Szakáll Jani bácsi ta­nyájával szemközt állapodott meg. Jegyezgetett valamit a no­teszébe, anélkül, hogy leszállt volna a nyeregből, aztán indulás­ra nógatta a lovát. „Ezt a tervemet vajon ki húz­za keresztül?” — gondolta, és kesernyés mosolyra húzódott a szája. Ebben a percben nevetsé­gesnek és ostobának tűnt előtte tegnapi viselkedése. Együtt kell dolgozzanak Szilasival, nem szabad kutya-macska barátság­ban élni. Ha nem érti meg, hogy jót akar, visszakozót kell .fújni. Egynéhányan úgysem válthatják meg a világot. Másfél kilométerrel lejjebb megtalálta az újabb alkalmas helyet. Olyan tanya közelében tervezte a 'duzzasztókat, ahol a legmegbízhatóbb tagok laktak. Mert ha valami felhőszakadás jönne, késlekedés nélkül utat kell engedni a víznek, nehogy elöntse a mély fekvésű művelt területeket. Errefelé a határ már benépe­sült. Tarka ruhák villantak a földek felett, lovak húzták gő­zölgő testtel az ekekapákat és a férfiak basszusa hallatszott messzirehangzóan. Káromkodás volt ez bizony, amolyan megszo­kott dolog. A lovakat biztatták így. Városi ember talán meg- botránkozott volna rajta, de Bujdosó ebben a környezetben nőtt fel, észre sem vette. Amint haladt a csatorna gát­ján, kilométereken át ez a kép fogadta. Az utolsó duzzasztót a köves­éitől nem messze, az úttörök földjével szemben tervezte. Itt csatlakozott két mellékág, ide kívánkozott a legerősebb elzáró. Szemlélődéséből a gyerekek zsivaja riasztotta fel. Marika is ott állt közöttük, csoportokra választotta a gyerekeket és uta­sításokat osztogatott. Bujdosónak nagyot dobbant a szíve. „Odamegyek’’ — határoz­ta el magát. A gyerekek mint régi isme­rőst fogadták. Közrevették, kérdezgették, némelyik pedig a szépen fejlődő krumplival dicse­kedett. Marika, miután tekintete ta­lálkozott Bujdosóével, egy kissé félrefordult és úttörőnyakkén­dőjét babrálta. Sután álldogál­tak egy ideig, míg végre Bujdo­só halkan elkezdte: — Itt lakunk egy tanyában és még vasárnap se látom. Pedig — ha még emlékszik rá — megállapodtunk egy hosszabb sétában. — Igen, emlékszem. De látja, nem került rá sor. Vasárnap egész délután a vőlegényemmel voltam, most meg itt van édes­anyám. — Háztűznézőbe jött? — Ügy is lehet mondani. „Rövidesen megtartják az es­küvőt” — gondolta letörve. Mindkettőjüknek kínos volt a bekövetkező csend. Marika a gyerekek felé fordult, tompa hangon kiáltott nekik valamit. — Látja, minden tanácsát megfogadtuk, szépen fejlődik a gazdaságunk — törte meg ez­után a csendet Marika. Tekintete rajtaragadt a férfin, látta a szemében felvillanó fényt. Olyan ismeretlen izgató érzés rohanta meg, amelyet még soha nem tapasztalt, a vő­legénye közelében sem. Nem lehetett ezt hasonlítani a csóko­lózások önfeledt pillanatához, a kéz a kézben való sétáik mámo­ros hangulatához. Nem ért hoz­zá a férfi, mégis úgy érezte, hogy testének égető melege át- áramlik belé és betölti egész lé­nyét. Ajka egy perc alatt kicse- repesedett, és nyakáról verej­tékének harmatcseppje gördült mellének két halma közé, ahol fehér blúza mohón beitta. Mindezt pontosan érezte, szinte beledermedt. Fájdalmasan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents