Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1963-11-16 / 269. szám
063. november 16. 3 Szombat Befejezték a mélyszántást a csárdaszállást Petőfi Tsz-hen 11 sertéstenyésztés időszerű feladatait vitatták meg a Körös-vidéki Mezőgazdasági Napokon részt vevő szakemberek A Körös-vidéki Mezőgazdasági Napok megnyitása alkalmával Csatári Béla elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese hangoztatta, hogy az állattenyésztésben, a szarvas- marhát sem elhanyagolva, előtérbe keU helyezni a sertés- és a baromfitenyésztést. Előbbit azért, mert csökkent a számuk, annak ellenére, hogy a következő években az eddiginél több hízott sertést vár a népgazdaság, utóbbit pedig azért, mert hazánkban is és világszerte is mind nagyobb a baromfihús fogyasztása. Szerkesztőségünkkel telefonon közölte a csárdaszállási Petőfi Tsz főkönyvelője, hogy november 13- án befejezték az összes betakarítási munkákat. Kétszáznvolcvan- kilenc holdon letörték a kukoricát, holdanként harmincegy mázsás fel gépüket, Vékony Béla tanyája mögött, az uborkaföldön. A bokrokban nem sok kárt tettek, igyekeztek minél kisebb területet legázolni. Vékony Béla — aki egyébként a kóborló gyíkot is képes volt agyoncsapni, ha a kertészetbe tévedt és csipkedte a veteményéket, — most nagylelkűen biztatta a kútfúrókat. — Ne törődjenek az uborkával! Majd ültetünk helyette másikat, csak a kút sikerüljön. Néhány gyerek is megcsodálta a ritka műveletet. Ezeket mór nem szívesen látta a bri- gádvezető. Egy ideig szótlanul kerülgette őket, aztán rájuk mordült: — Haladjatok • lucernát gyűjteni, amíg nem kell iskolába menni! De a gyerekek segítségére már nem volt szükség. A tagok kora hajnalban ellepték a lu- cemaföldet, némelyik családból hárman-négyen is. Várnagy Géza ötven emberre számolt tegnap, de annál jóval többen összejöttek. Kilenc órára már alig maradt valami a kétszázötven holdnyi területből. Az embermagasságú petrencék megszámlálhatatlan sokasága sorakozott, ameddig a szem ellátott. — Ilyet még nem pipáltam! — mondta Várnagy Gézának az öreg Kocsis Pál, amikor végigpillantott a szemet gyönyörködtető lucernaföldön. — Az uraság idejében is dolgozott együtt a nép, hanem így, még sosem. Amikor meg Bujdosó odaért hozzájide, így szólt: átlagtermést értek el. Ötven holdon termeltek cukorrépát. A Sar- kadi Cukorgyárnak 81 és fél vagonnal adtak át. November 15-én 1100 holdon be. fejezték a mélyszántást is. fásításkor. A megyében száz hektáron kerül sor erdőfelújításra, 230 hektáron pedig telepítésre. Ugyancsak 230 hektáron fásítunk. Üzemi fásítást 330 hektáron, közületi fásítást 230 hektáron végeznek. Most készítik elő a csemetéket a telepítésre, melynek egy részét már a felhasználási helyére szállították. Az 1963—64-es gazdasági évben 26 ezer köbméter fát termelünk ki. Jövő év október 1-ig 9500 köbméter ipari és 2700 köbméter tűzifát értékesítünk. d. s. lyükön maradt „csalikacsák’’ azonban nyugalmat, biztonságot ígértek, s ide iparkodtak leszáll- ni a megtévesztett szárnyasok, így a bárkából a vadászok játszi könnyedséggel lőtték le a megtévesztett vadakat. Az olasz vendégek nagy megelégedéssel távoztak a természetvédelmi területté nyilvánított biharugrai „vadvíz- országból”, mert rövid idő alatt 400-nál több vadlibát, vadkacsát,* tőkés-, cigány- és hegyirécét, sárszalonkát és barna rétihéját ejtettek. — Agronómus kartárs, mondanék valamit! Pali fiam a vontatóval hazavihetne bennünket Pusztaligetre. Mert vagyunk itt öreg csontok jó néhó- nyan, akik gyalogosan jöttünk. A magunkét már megtettük, állnak a petrencék. De ezek után már nehéz lenne az apostolok lován nekivágni az útnak. Az agronómus szívesen eleget tett a kérésnek. Kiadta az utasítást, azután sietett vissza a központba, hogy a napi postát átnézze. Az irodában Piroska, szokása szerint áthozta asztalához a napi leveleket, újságokat. Átnyújthatta volna egyetlen mozdulattal vagy odakészíthette volna előre. De ő akarattal úgy intézte, hogy odamenjen a közelébe, felhívja magára a figyelmet. Az utóbbi időben még a haját is másképpen fésülte. Rövidebbre nyíratta és tupíroz- ta, hogy fiatalabbnak látszon. Az új frizura kétségtelenül előnyére is vált. Kislányosabbá vált az arca, valahogy elvesztette vénlányos komolyságát. Ezt talán annak a belső láznak is lehetett tulajdonítani, ami egyre erőteljesebben' hatalmába kerítette. Valahányszor belépett a szobába az agronómus, lángolni kezdett az egész teste. A számok összefutottak a szeme előtt, nem tudott leírni egyetlen értelmes sort sem. Most az asztalnál ülő férfi fölé hajolt és tompa hangon magyarázott. Nagy, kemény mellei Bujdosó vállához értek, érezte, hogy a másik test remeg Megyénk szakemberei megragadták a Körös-vidéki Mezőgazda- sági Napok adta lehetőséget, azt, hogy kiváló tudósok és kutatók előadásaiból újabb ismereteket, tapasztalatokat szerezzenek tenyésztési munkájuk eredményesebbé tételéhez. Tizennegyedikén, csütörtökön és tegnap, pénteken délelőtt is zsúfolásig töltötték meg a megyei pártbizottság előadótermét azok, akik a baromfitenyésztésről és a sertéstenyésztésről akartak hallani és vitába bocsátkozni. Tegnap, pénteken délelőtt dr. Kertész Ferenc kandidátus, a Budapesti Állattenyésztési Kutató Intézet osztályvezetője tartott előadást a sertéstenyésztés és a hizlalás időszerű kérdéseiről. Bevezetőben elmondotta, hogy hazánkban a húsfogyasztás 65 százaléka sertéshús volt 1961-ben, s előreláthatólag 1965-ig 2,6 kilogrammal lesz nagyobb az egy főre eső sertéshúsfogyasztás. Elmondotta azt is, hogy a nemzetközi piacon is mind keresettebb a sertéshús, de csak a hús és nem a zsír, ezért törekedni keU arra, hogy zsírta- lan sertéshúst értékesítsenek a gazdaságok. Amint mondotta, egy kiló nyers sonkáért 4—5 kiló tiszta zsírt lehet kapni a világpiacon. A továbbiakban a tenyésztés legjobb módszereit ismertette, s azokat a fajtákat, amelyeket legérdemesebb tenyésztésre állítani. Hangsúlyozta azonban, hogy a legjobb fajtáktól is csak akkor nem bírt hátrább húzódni. így maradtak mozdulatlanul egy ideig. A beszélgetés is abbamaradt, csak szaggatott lélegzésük hallatszott. Az ablak előtt szekér haladt el. A kocsis fütyörészett és ostorát pattogtatta. A lovak megugrottak, a zörgés egyre távolodott. — Árpád! — suttogta a lány alig hallhatóan. A pillanat mámora őt is hatalmába kerítette. Megfordult és egyetlen mozdulattal magához rántotta a lányt. Bódultán szorította, majd erőszakosan a combjába markolt. Piroska ijedten kiszakította magát az ölelésből. — Árpád, nem szabad! Belátnak, kedves — tiltakozott cseppet sem szemrehányóan, inkább hálás hangon. Gyors mozdulatokkal szoknyáját igazgatta és az ablakhoz sietett, hogy meggyőződjön, nem volt-e fölösleges harmadik véletlenül. Bujdosó szótlanul nézte. Még mindig érezte testének forrősá- gát, hajának izgató illatát. A köd azonban, amely hirtelen elborította agyát, lassan tisztulni kezdett. Nem tett szemrehányást magának, csak elszomorodott és nem értette,, miért. A torkát valami nehéz keserűség fojtogatta. — Árpád, kedves, nem szabad — mondta újra Piroska. — A csacsiságot nem szeri-tem. — Elhallgatott. Közelebb lépett és megsimogatta a haját. (Folytatjuk) várhatnak jó eredményt a gazdaságok, ha életkörülményeiknek a legmegfelelőbb helyet, környezetet, s nagy fehérjeértéket tartalmazó takarmányt biztosítanak számukra. Beszélt a sertéstenyésztés egyik legfontosabb mozzanatáról, a fialtatásról is. Elmondotta, hogy nálunk nagyon drágítja a kocatartást az, hogy alig másfélszer fialtatják őket évente. A kétszeri fialtatást leginkább az gátolja, hogy a gazdaságok egy része nem rendelkezik olyan fiaztatóval, amelyben télen is veszteség nélkül lehetne fialtatni. Nagy érdeklődéssel meghallgatott beszéde után Kiss Endre, a Hidasháti Állami Gazdaság főállattenyésztője és Nagy Gábor, a tótkomlósi Viharsarok Tsz fóag- ronómusa tartott korreferátumot. Kiss Endre többek között kifogásolta az üzemi tervkészítés helytelen módszereit, s azt, hogy az állatállományról készített statisztikák nem fedik a valóságot. Többek között a malacelhullóst nem az első huszonnégy óra, hanem 10—12 nap múlva veszik nyilván* tartásba. A továbbiakban arról beszélt, hogy lehetetlennek tartja az eredményes munkát az olyan sertéstenyésztésben, ahol az elletőistálló, a süldő- és hizószállás nem száraz, partos helyen épült, s nem világos, napfényes az épület, nem fertőtleníthető bármelyik évszakban. Az állategészségügyről szólva megemlítette, hogy a megelőzés a koztu- datban az állatorvos kizárólagos feladataként szerepel, pedig ezt az irányítók és a dolgozók szakmai műveltségének és lelkiismeretességének mértéke szabja meg. Az állomány rezisztenciája, termelési kapacitása, takarmányozásának és gondozásának minősége szabja meg a szükséges állategészségügyi beavatkozások számát és a gyógyszerköltségek alakulását. Nagy Gábor arról beszélt, hogy szövetkezeteink zöme a sertéstenyésztés megkezdése előtt nem vette figyelembe a takarmány- és az alomszalma-készletet, a tenyészet helyét, nem tisztázta a tenyésztés célját és módszereit. Nem voltak tekintettel a szállításra és az ivóvíz biztosítására. A sokat kifogásolt szerfás tisztátokról elmondotta, hogy szövetkezetükben hatot üzemeltetnek, s téli időszakban sincs velük különösebb probléma, igaz ugyan, hogy infravörös lámpákat vásároltak, hogy a fiaztatóban megfelelő hőmérsékletet biztosíthassanak. A korreferátumok elhangzása után számos felszólalás hangzott el. Végh László állatorvos kifogásolta, hogy a gazdasági épület 1275 hízott sertést ad el az államnak a lőkosházi Haladás Tsz A lőkosházi Haladás Termelő- szövetkezet az idén nagy gondot fordít a sertéshizlalásra. Jelenleg az anyakocákkal együtt 1526 a tsz sertésállománya. Hizlalási tervük 1275. Eddig 1020 hízott sertést adtak el, és december 10-ig teljesítik éves tervüket. tervezői nem kérik ki a gyakorlati szakemberek véleményét, s ezért még az úgynevezett modem férőhelyek sem minden esetben megfelelőek a tenyésztés céljára. Dr. Földházi Sándor állatorvos az állatállomány vízellátásának fontosságáról beszélt. Elmondotta, hogy a sertéseknél a gyomor- és bélgyulladést a fagyos, hideg víz itatása idézi elő. A békéscsabai Kossuth Tsz-ben egy egyszerű megoldással a téli időszakban is melegített, vagyis langyos vizzel itatják az állatokat, ezzel szinte kizárták a gyomor- és bélgyulladást. Beszélt az almozás jelentőségéről is. Az Állattenyésztési Kutató Intézet kísérletei szerint a napi almozás három-, a kétnaponta történő almozás hét-, a háromnapon ta történő pedig 10 százalékos elhullást eredményezett a szopós malacokból. Baranyi József, a kevermesi Kossuth Tsz agronómusa megkérdezte: helyes-e, hogy a kontinens minden tájáról van már hazánkban sertésfajta? ö úgy látja, hogy ez nem helyes, hanem a sokfelé történő kapkodás, kísérletezés helyett most már határo- zottabb tenyésztési irányvonalat kellene megszabni. Ehhez kapcsolódva Szatmári Sándor, az ele- ki Lenin Tsz főagronómusa elmondotta: most már eljutottunk odáig, hogy az egyes növényfajták termelését nem erőltetik ott, ahol nem terem meg eredményesen. A sertéstenyésztést azonban minden szövetkezetben erőltetjük, azokban is, ahol ehhez nincsenek meg a szükséges feltételek. Ez is oka annak, hogy helyenként 20—25 százalékos sertéselhullás fordul elő. Szúcs István állattenyésztő, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának előadója elmondotta, hogy megyénkben átlagosan 14 hónapos a sertések hizlalási ideje. Azért, mert sok helyen még mindig süldőztetnek, takarmányhiányra és elégtelen férőhelyre hivatkozva. A kevésszeri elletés oka egyrészt a megfelelő téli fiaz- tatók hiányából, másrészt pedig az elletési terv hiányából adódik. Szerinte az elhullást nagyban növelte eddig az, hogy szövetkezeti tenyészeteink egy része még nem zárt, s a vásárolt süldőkkel behurcolják a fertőző betegségeket. Tvmkó Rudolf, a Szabadkígyósi Tangazdaság főállattenyésztője a brucellózis meggátlásának módszereiről beszélt, Gyebrovszki János szakállatorvos pedig arról, hogy a takarmánytápokból hiányzik még egy sor nyomelem, többek között só is. A délelőtti tanácskozáson részt vevők a délután folyamán a Hidasháti Állami Gazdaságba látogattak el, ahol Kiss Endre főállattenyésztő mutatta be a gazdaság sertéstenyészetét s a tenyésztés módszereit. Tegnap délelőtt, a növénytermesztési tagozaton, a városi tanács dísztermében dr. Bajai Jenő tudományos kutató a lucerna-, a széna- és a magtermesztésrői tartott előadást? Körösi Zoltán, a Felsőnyomási Állami Gazdaság főagronómusa és Lehoczki Mihály, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz főagronómusa tartott kor- referátumot. A megyei tanács előadótermében dr. Angeli T-am- bert, a Budapesti Kertészeti és Szőlészeti Főiskola docense tartott előadást a hajtatásos zöldségtermelésről, Barta Zoltán, a gyulai Vörös Csillag Tsz kertészeti mérnöke és Rajki János, a kondorosi Dolgozók Tsz kertésze pedig kor- referátumot. Hatmillió - háromszázezer csemetét ültetnek el jövő tavaszig megyénkben Mint az országban másutt, így Békés megyében is november második felében kezdődik a fásítás. Erről Kállay József elvtárs, a Békés megyei Erdőgazdaság főmérnöke a következő tájékoztatást adta: — Megyénkben ez év őszén és jövő év tavaszán 6 millió 300 ezer csemetét ültetnek el. Nagy meny- nyiségú tölgy, akác, nyár, hárs és kőris vár telepítésre. Ezenkívül még százhúszezer suháng és 23 ezer sorfa (koronás fa) kerül földbe. Körülbelül egymillió simadugványt is felhasználunk a Vadászat „csalikacsákkal” Érdekes új módszerrel vadásztak a napokban olasz vendégek a biharugrai „vadvízorezágban”. Az olaszok magyar kísérőik társaságában két haletető bárkán szálltak vízre. Mindegyik bárka közelében 30—30 felfújható műanyag kacsát raktak vízre. A megtévesztésig vadkacsákra emlékeztető „csalikacsákat” zsineggel egymáshoz fűzték és a bárkához kötötték. A vadászok nádpalló fedezék mögül riasztó lövést adtak le, s a megriadt vízvadak csoportosan szálltak a magasba. A heés ez olyan édesjói esett, hogy
