Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1963-11-16 / 269. szám

1963. november 16, 4 Szombat A<z Ztodtódi és 470 évvel ezelőtt, 1493 no- 1963. november 16., szombat. vemberében született Paracel­sus svájci alkimista, orvos, a középkor egyik legvitatottabb egyénisége. Az újabb kutatások kimutatták róla, hogy a kémia feladatának a gyógyszerek elő­állítását és nem az aranycsiná- lást tekintette. Ö írta le először a pestis és a szifilisz kórtüne­teit, valamint a gyógyászatban ö alkalmazott először kémiai Hton előállított gyógyszereket. * — 245 évvel ezelőtt, 1718 novemberében született Hatvani István, a legendás hírű magyar polihisztor. Több külföldi egyetemre hívták meg, ő azonban Debrecenbe tért haza, ahol a matematika, a fizika és a kémia tanára lett. Diákjai révén ördöngős mondák terjedtek el róla és a „magyar Faust”-ként emlegették. Regényes életét Lósy és Schmidt dolgozták fél. * Érdekes találmányok és felfedezések. — 155 évvel ezelőtt, 1808-ban több ritka fémet fedeztek fel: Louis Gay-Lussac fémkáliumos redukcióval előállította a bőrt, Humphry Davy angol kémikus pedig a kémia egyik akkori legújabb kutató módszerével, az elektrolízis segítségével elő­állította a stronciumot, a báriumot, a nátriumot és a kalciumot. Miért van torlódás piaci napokon a Békéscsaba központjába induló autóbuszokon ? Paracelsus Asztalra kiterített terv-térké­peik fölött folyik a beszélgetés, s közben hol ujjongó szavak, hol elkeseredett sóhajok hagyják el az ajkakat. Ha a múltról van szó, akkor a büszkeség, ha a jövőről, akkor a féltés dominál. Aztán egy óvatlan pillanatban a tanácstitkár ki is ejti pesszimizmusát: — Endrédnek van múltja, de nincs jövője. Ha nem is mondja ki, de érző­dik Czikkely Miklós tanácselnök szavaiból is a rosszallás: nem so­kat törődnek velünk, endrődiek- kel”. Alapos vagy alaptalan a meg­jegyzés és a pesszimizmus? Az biztos, hogy mindenképpen a fa­lu féltése indította a két vezetőt e türelmetlen szavakra. Sokat, sőt mindent akarnak Endrédnek — s mondjuk meg őszintén — nem is lennének jó vezetői a fa­lunak, ha könnyen belenyugodná­nak még abba is, amit jogosan hi­ányolnak. De ne menjünk a dolgok végé­re, szóljunk talán először Endrőd közelmúltjáról. Kezdem azzal, amit akkor mondott az elnök és a titkár, amikor elköszöntem tő­lük: A faluban ebben az évben több kislakás épült, mint negy­venöttől ötvenhatig. Negyvenöt előttröl beszélni sem lehet... Négy-öt év óta évente 60—70 kislakással növekszik Endrőd. Ha nem írná az újság, akkor is érez­heti mindenki, hogy ez óriási szám. De nemcsak szám! Politika is. Miben? Abban, amit monda­nak az endrődiek: az állam bízik az emberekben és hitelt ad — mi meg bízunk az államban... Mert, hát ez a közös bizalom sem volt meg mindig. A közelmúlt Nézzük csak meg a falu „film­jét”. Pergessük le a közelmúlt éveit. Mit építettek, mit kaptak, mennyit fejlődtek. Négytantermes iskola (600 ezer forint); — mozibővítés (300 ezer forint); — Endrőd—Törökszent- miklós közötti útépítés; — tizen­öt kilométer villamosítás a belte­rületén, nyolc kilométer a külte­rületen; — törpevízmű (kilenc régi kút mellé tizenkilenc új); — har­minc férőhelyes bölcsőde; • — parkosítás több ezer négyzetméte­ren; — járda, évenként négy-öt­ezer négyzetméter. Ha ezt valaki kevesli áz utób­bi néhány esztendő alatt, akkor menjen és váltson szót az end- rődiekkel: meggyőzik majd, hogy rengeteg anyagi hozzájárulás és sok-sok órás társadalmi munka fekszik a felsoroltakban. Állító­lag, a község munkásmoz­galmi múltjához méltó az a sok fáradtság, melyet községük szé­pítéséért, rendezettségéért tettek. Nem több, nem kevesebb — egy­formán büszkék mind a kettőre. És a közeljövő És a jövő? Aminek beszélgetése közben oly sokszor érződik a bizonytalanság. Itt hogyan állunk? Ha a terveket nézzük, akkor szin­te érthetetlen a pesszimizmus, az elkeseredettség. Az említett út épí. tésével a hármas-körösi hidat is „rendbe teszik” öt-hatmillió fo­rintos költséggel. — Jövőre már neonfény árad a főutcán. — Még ebben az évben megkezdik vagy talán már fel is szerelik a köz­ponti orvosi rendelőt. — Aztán új ruhába öltöztetik a művelődési házat is és természetesen építik az új járdákat az új településeken. Néhány szót a gazdasági fejlő­désről. A termelőszövetkezetek tovább növelik állóeszközüket, épületekkel, felszerelésekkel gaz­dagodnak. Két lényeges ipari „centruma” van a községnek, s mindkettő nagy lépéseket tesz előre. A cipész ktsz másfél millió­val „bővít”, a szabó ktsz pedig 100 főnek akar még munkát ad­ni, a jelenlegi 65—70 mellett. Mindez csak a közeljövő. Nem a távoli. Indokolatlan tehát a pesszimizmus? Igen, bizonyos fo­kig az. Nincs jövője Bndrődnek? De van ! Hát, akkor? Van egy-kót dolog, amiért jo­gos a vezetők türelmetlensége. Vagy ahogy Kulik István, a tit­kár megfogalmazta: A mostoha- ság bánt bennünket. Mit kívánnak az endrődiek? Három fő gondjuk van. Elő­ször az iskolák körzetesítéséről beszéltek. Mert emiatt fáj leg­jobban most a fejük. Tudni kell, hogy Endrőd lakosságának (ki­lencezer felett) 48,7 százaléka, te­hát majdnem a fele külterüle­ten lakik. Hat iskolában tanítják itt ' a gyerekeket. És képzeljék csak el: van olyan osztály a kül­területen, amelybe csupán egy gyermek jár. Az iskolások lét­száma általában eléri a 15—20 főt még egyelőre, de ez egyre csökken. Ha alul lesz a létszám a tizenkét főn, meg lehet szüntet­ni a tanyai iskolát. Igen ám, de akkor mit csinálnak a 8—10 gyér-* mekkel? Hogyan taníttatják őket? Tíz kilométerre járatni iskolába az apróságokat — a szülővel együtt a tanács vezetőinek is gondja. Született hát egy terv: harminc fős kollégiumot kellene létrehozni, hogy az iskolától tá- volesöket ott elhelyezhessék, s onnan járhassanak iskolába. Az ötlet jó, de nem bírják már köz­ségfejlesztésből a költséget... Se­gítséget várnak fentrőL A másik gond. Van termálvi­zük. Nyolcvanfokos, percenként 300 liter. A szakvélemény szerint kitűnő, összetételében gazdag me­leg víz. Folyik most a nagyvilág­ba, szeretnék hát megfogni. Eh­hez is pénz kell. A község veze­tői két évig győzködték a tsz- közgyűléseket, hogy a tagok tár­suljanak a hasznosításhoz. Két év alatt meggyőzték mind a hat szö­vetkezetét. Megegyeztek, hogy egy hajtatóházat építenek, s primőr áru termesztésére használják fel a vizet. A költség felét a MÉK, fe­lét a tsz-ek vállalták, ötmillió fo­rintot saccoltak. Aztán jött egy bizottság és megállapította: sza­márság az egész, mert messze van a vasútállomás. Fuccs lett az egésznek, annak a tervnek is, hogy egy köztisztasági fürdőt épí­tenek majd a hajtatóház mellett. Másutt drága pénzért fúrkál- nak a meleg víz után, Endrődön a meglévőt nincs miire használni... Meg a villany. „Az a baj, hogy volt néhány villanykörténk kezdet kezdetén. Bár ne lett volna...” Gyorsan meg is magyarázzák a furcsa óhajt. Amiatt a pár vil­lanypózna miatt „villamosított községnek” nyilvánították Endrö- döt és nem kaptak többet. Persze, most már jobban állnak, a belte­rületen nincs is különösebb gond­juk, de annál több van a külte­rületen, ahol mégis csak a lakos­ság fele él. Községfejlesztésből csepegtetik ide a fényt, de az na­gyon kevés. Meg kellene érteni őket: ezek a kültelepülések még 15—20 év múlva is lakott helyek lesznek. Addig is kell tehát vil­lanyfény. Mert c kinti gazdasági épületekben már van, de kell a lakóházakba is! Sokat kémek az endrődiek? Nem! Sőt, azt mondta a két ve­zető: — Legalább hallgatnának meg bennünket, aztán megértenénk egymást. De hát — sérelmezték ezt is — ötvenhat óta megyei ta­nácselnök még, nem járt nálunk... Pedig szívesen beszélnének ne­ki gondjaikról, s majd csak job­ban értenék egymás gondját: mit lehet, mit nem, mit tud adni az állam, s mit nem. Nem vészt jelző a hangulat Endrődön. De állítják, hogy saját erejük is megsokszorozódna, ha a külső erőből egy-egy kicsit töb­szervek erőfeszítése nyomán egy­re többen építkeznek, egyre töb­ben keresik a lehetőségét a saját Korszerű típusgyógyszertárt kapott Bélmegyer Átadták az elmúlt héten Bélme- gyeren a kilencszázezer forint költséggel épített új gyógyszertá­rat, melynek építési költségeit részben községfejlesztési alapból, részben állami hozzájárulásból fe­dezték. A modern gyógyszertár az ÉM „Falusi gyógyszertár lakással —MNOT 130” elnevezésű típus­terve alapján készült, s a néhány éve épített bucsai és gerendási egységek után ez a harmadik ilyen típusgyógyszertár a megyében. (A közeljövőben nyitják meg a negye­diket Sarkadkeresztúron.) A két szoba-összkomfortos lakással el­látott gyógyszertár megfelelő mé­reteivel, a helyiségek célszerű kap­csolódásával, modem belső be­rendezésével, jól felszerelt labo­ratóriumával tökéletesen kielégíti á korszerűség igényeit. Vajon szabad-e olyasmit pa­naszként felvetni, amiről már évek során sokszor beszéltek, ír­tak, vitatkoztak? Erre többek közt olyan válasz is adható, hogyha így van, akkor a panasz oka bizonyáira nem orvosolható, tehát felesleges napirenden tartani. Ám álljon itt maga a problé­ma és védje meg magát pro és kontra — ha tudja. Békéscsaba peremvárosaiból az iskolába menetel (és hivatalba já­rás) idején kétszeres tömegben igyekeznek az utasok autóbuszon a megyeszékhely szívébe. Az ész­szerűség legelemibb szabálya sze­rint elsősorban a nyolc órára a tantermek padjaiban és az író­asztalok mögött helyet foglalni akarókat kell céljukhoz juttatni. Ez általában sikerül is a csabai családi ház építésének. Az elmúlt években Gyulán is ilyen kezde­ményezésnek voltunk tanúi, ahol nemrégiben épült meg az első sorháztömb. Most az Országos Ta­karékpénztár és az iparcikk kis­kereskedelmi vállalat, valamint a Gyulai Lakásépítő Ktsz közösen rendez kislakásos társasház-épí- tési és lakberendezési kiállítást a Gyulán nemrégiben felépült sor­házakban november 23-tól. A ki­állításon bemutatásra kerülnek a korszerű családi társasházak és az üzletekben ma is vásárolható modem bútorok pedig a lakás be­rendezéséhez nyújtanak segítséget. autóbuszok hathatós közreműkö­désével; azonban akad hetente két nap, a szerda és a szombat, amikor a piacosok (vevők, el­adók) igyekeznek kora hajnaltól legalább délelőtt kilencig a bu­szokra várni, kosarakkal, s egyéb árubefogadó alkalmatossággal azokat megrohanni és elfoglalni. Csodálatosképpen ezek a megro- hanások éppen a fél nyolc körül közlekedő társas járműveket érin­tik. Mintha bizony nem a na­ponta lemaradó és elkéső tanu­lókra, tanárokra és tanácsi, üze­mi, vállalati alkalmazottakra vár­na a késésért járó elmarasztalás, hanem a piacra igyekvőkre. Kü­lönösen az V. kerületi népes városrészben botrányosak, (így igaz!) a szerda és a szombat reg­gel fél nyolc körüli buszra szál­lások. Nincs, nem akad olyan, aki pil­lanatig is kétségbe vonná az em­berek tetszés szerinti időben való autóbuszozásának jogát. A heti bevásárlás, a család élelemmel való ellátása is elsőrendű dolog. Nem is erről van szó, hanem a piacra menők belátásáról, hiszen az iskolások és az alkalmazottak között az ő hozzátartozóik is ott vannak. Milyen sokat segíthetné­nek nekik azzal, ha fél nyolc he­lyett a nyolcas busszal utaznának a piacra, mely akkor sem várja őket kevesebb áruval. Még valamicskét szeretnénk, ha ősrégi ötletként is említeni, gondolván, nem is lenne rossz megoldás. Például az egymaguk- ban futó reggeli buszok, így pél­dául a 3-as után, legalább piaci napokon akasszanak pótkocsit. Lehetséges ez vagy lehetetlen? A Békéscsabai Gépjavító Állomás felvesz DIESEL-ADAGOLÓ, FÉKEZŐ, JÁRMŰVILLAMOSSÁGI- SZERELŐ, ESZTERGÁLYOS ÉS MOTORSZERELŐ SZAKMUNKÁSOKAT. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a vállalat telephelyén, Békéscsaba, Szarvasi út. 92521 H. R. A BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR pósteleki üzeméhez érettségizett és hosszabb ipari gyakor­lattal rendelkező vezető adminisztrátort keres. Jelentkezni önéletrajzzal Békéscsabán, a személyzeti veze­tőnél lehet.- 92550 bet kapnának... Varga Tibor Kislakásos társasház és lakberendezési kiállítást rendeznek Gyulán Az elmúlt években különböző

Next

/
Thumbnails
Contents