Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1963-10-13 / 241. szám

1163. október 13. 3 Vasárnap Az üveggyártás Raelos&cillsöbb megkezdése előtt mimkaszearirezést! Jobbén az évben a mezőgazda­ság tízezer új traktort kap. Jzzel a traktorok száma — a se­lejtezéseket leszámítva — 55 ezer­re növekszik, s az egy traktoregy­ségre eső szántóterület a korábbi 160—170 holdról lecsökken 130— 140 holdra. Egy traktoregységre évi ezer normálhold teljesítményt szá­molva — célszerű kihasználással ennyit el lehet érni, sőt sokan en­nél jóval többet is elérnek — ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló fogatokat nem is számolva, minden hold szántónkra több mint hét normálholdnyi gépi mun­ka jut. Sajnos, a gépkihasználás nem valami jó, s egyelőre nem mutat javuló irányzatot, sőt inkább rom­lik. Bizonyításként álljon itt né­hány számadat: 1961-ben az orszá­gos átlagban egy traktoregységre 912 normálhold esett, a múlt év­ben alig 860 és ez évben is alig mutatkozik javulás. gulyosbitja a helyzetet, hogy amikor a gépállományunk gyenge kihasználásáról beszélünk, ugyanakkor fontos, alapvető me­zőgazdasági munkákkal elkésünk Az Orosházi Üveggyárban az építők és a gépszerelők minden erőfeszítése arra irányul, hogy az 1-es öblösüveg-hutában, amelynek a kádmedencéjében október 5-én gyújtották be a lángot, az előírt időben kezdhessék meg az üveg­gyártást. Addig már nem sok idő van hátra, de az a lendületes szorgos munka, amelyet a gyár­ban láthatunk, bizonyára ered­ményre vezet. Szerelik a vibrációs szitát, amely az előírtnál nagyobb szemcsé­jű szódát különválasztja. Ehhez egy porelszívó berendezés is kerül, amely megvédi a dolgozók egészségét, egyúttal pedig az elporzott anyagot újra feldolgozásra visszanyeri. Losonczi Pál földművelésügyi miniszter sajtótájékoztatója a Parlamentben Ellenőrzik a programvezérlésű automatikus mérlegsort, amely az üveg különböző alapanyagát a szükséges mennyiségben adagol­ja. Befejezés előtt az öttonnás marko- lós fúródaru nyolc méter magas­ban lévő irányítófülkéjének szere­lése. Ez a daru rakja ki a nyers­anyagot a vagonokból a tároló­helyre és a keverőüzem szállító berendezésébe. (Folytatás az 1. oldalról) Az állami támogatással termelő- szövetkezetekbe helyezett szakem­berek megállták helyüket, és ezt a támogatást a jövő évre szóló ha­tározat is megadja. Űj a most ki­adott rendelkezésben az, hogy szakmai vezetést csak azok vállal­hatnak, akiknek egyetemi, főisko­lai végzettségük van és legalább kétévi gyakorlattal rendelkeznek. Kivételesen alkalmazhatók vezető állásban technikumi végzettségűek is, de ebben az esetben már ötévi gyakorlat szükséges. Ez alól a sza­bály alól a megyei tanács végre­hajtó bizottsága kivételesen indo­kolt esetben felmentést adhat. Űj rendelkezés továbbá, hogy csak nagyon kivételes esetben, a földművelésügyi miniszter külön engedélyével lehet ter­melőszövetkezetbe elnököt ki­helyezni. A gyengébb termelőszövetkeze­tek irányítását másodállásban vál­laló termelőszövetkezeti elnökök és agronómusok 800—1500 forint állami támogatásban részesülhet­nek. Ugyanezt 32 összeget kapják azok a kutatóintézeti és állami gazdasági szakemberek is, akik másodállásként vezető állást vállal­nak a gyengébben gazdálkodó szö­vetkezetekben. Az eddigiek szerint a főiskolát végzett fiatal szakemberek csak állami gazdaságokban folytathat­tak termelési gyakorlatot, most a jól gazdálkodó terme­lőszövetkezetekben is elkezd­hetik a munkát, s megkapják ugyanazt a gyakornoki fize­tést, illetve állami támogatást, mint az állami gazdaságokban. Kimondja a határozat azt is, hogy a megyei tanács végrehajtó bizott­sága a munkájukat nem megfele­lően ellátó szakemberek jövede­lemkiegészítését időlegesen csök­kentheti, illetve véglegesen meg­unhatja. Kívánatos, hogy a szakemberek \ letelepedjenek a termelőszövetke­zetekben, ezért az űj kormányhatározat 80 000 forint állami támogatást biz­tosít szakemberek, agronómu­sok lakásainak építéséhez. A gazdaságilag meg nem erősö­dött termelőszövetkezetek állami támogatásának mértékére jellem­ző, hogy — bár az ilyen szövetke­zetek száma csökkenni fog — a támogatás összege ugyanakkora, mint tavaly. A gazdaságilag meg nem erősödött szövetkezeteket két csoportba sorolják. Az elsőbe azok tartoznak, amelyek kedve­zőtlen természeti és gazdasági okok miatt gyengék, a másodikba azok, amelyeknek jövedelme, gaz­dálkodási eredménye ugyan ala­csony, de ahol a gyenge gazdál­kodást főleg a meg nem felelő ve­zetés okozza. E felsorolásoknál a járási, illetve megyei szervek az ed­diginél nagyobb hatáskört kap­tak. Az első kategóriánál az álla­mi támogatás az anyagi körülmé­nyek, a második kategóriában a vezetés színvonalának megjavítá­sát célozza. A gazdaságiiag meg nem erő­södött termelőszövetkezetek tagsága jövedelemkiegészítést kaphat, s ennek felső határa a járási átlag 80 százaléka. Indokolt esetben a megyei tanács ezt a támogatást 100 százalékig is kiterjesztheti. Míg korábban a gyengébb termelőszövetkezetek az állami támogatás összegét csak az év végén kapták meg, most már a tervezéskor rendelkezésükre áll ez az összeg, úgyhogy a negyedévi hiteltervek kidolgozásánál tudják, milyen támogatást vehetnek igénybe. Losonczi' Pál miniszter végű) bejelentette, hogy az eddig ér­vényben lévő áruértékesítési ked­vezmény jövőre megszűnik és az eddig erre fordított összeget a kormányhatározat értelmében a szarvasmarhatenyésztés fejleszté­sére használják fel. (MTI) (talán az idén ez nem következik be) vagy az sem ritka, hogy azo­kat egyáltalán nem végezzük el. Az utóbbi négy évben például évi átlagban számítva egymillió hold őszi mélyszántást nem végeztünk el és a vetési tennivalókkal is sorra-rendre elkéstünk. Ezt az ellentmondást valaho­gyan fel kellene oldanunk. Jó len­ne, ha ezen az őszön már idejében a földbe kerülne a kenyérgabona és nagyon kívánatos lenne, ha elvégeznénk az őszi mélyszántást is. Az állandó lemaradások okát sokan abban jelölik meg, hogy még kevés a gép a mezőgazdaság­ban. Ezzel azonban addig nem na­gyon érvelhetünk, amíg a meglévő gépállományt megfelelően ki kell használjuk. jyjílyek a gyenge gépkihaszná- " lás okai? A mezőgazdasági üzemeket járva, a kérdést vizsgál, va általában a következő fő okok. ra hivatkoznak: traktoroshiány, kevés a munkagép, üzemzavar ese­tén lassú, nehézkes a gépjavítás; a kijavított gép sok esetben nem vá. lik üzembiztossá, nemritkán pár hét múlva újra elromlik. Sőt az is megesett, hogy javítás után a gép munkába sem tudott állni. Mindezekhez tegyük hozzá, hogy megítélésünk szerint a fő okok közé sorolható még az is, hogy sok üzemben okszerűtlen a gépi mun­kák szervezése. Mégis, a fenti okok ellenére is, a mezőgazdasági üzemek egy ré­szében miért tudják évről évre idejében elvégezni a vetést az őszi mélyszántást és más munkákat? Miért tudja például ‘azt megtenni a tiszaföldvári Lenin Tsz, amely most versenyre hívta ki az ország összes termelőszövetkezeteit? Túl. ságosan sok géppel rendelkezik ta­lán? Dehogy. Nálánál vannak jobb vonóerő-ellátottsággal bíró terme­lőszövetkezetek, amelyek rendre elkésnek a szántás-vetés tenniva. lóival. A tiszaföldvári Lenin Tsz- ben a siker titka inkább abban rejlik, hogy a rendelkezésre álló gépeket a legcélszerűbben igye­keznek dolgoztatni és ebből ere­dően természetesen a gépek ki- használtsági foka is megnő. A mit az alábbiakban el kívá­nunk mondani e kérdésről, az nagyrészt megtalálható a tisza. földvári Lenin Tsz-ben is. Vegyük először a traktoroshiányt vagy a kettős műszak megszervezését. A mezőgazdasági munkák természe­téből fakad, hogy olykor a rendel, kezésre álló gépeknek a nap 24 órájából legalább 20 órát üzemel­niük kellene, különösen az olyan kötött talajú, szárazra hajló ég­hajlatú vidéken lévő üzemekben, mint a tiszaföldvári Lenin: Külön­ben elszalasztják azt az időt, ami. kor a talaj legkevesebb erővel, a legeredményesebben művelhető. Talán éppen ezen a vidéken szü­letett meg az a paraszti szólás­mondás: „Aki szikes, kötött tala­jon gazdálkodik, az a nagy mun­kák idején ne aludjon”. Jó-jó — kérdezhetné valaki —, de hát honnan vegyünk traktoro­sokat ahhoz, hogy éjjel-nappal menjenek a gépek? Itt is azokra az üzemekre hivatkozhatunk, amelyekben már megoldották ezt a problémát. Az állandó, két mű­szakos munkát végző traktoros, brigád szervezése sehol sem kép­zelhető el. Ez a mezőgazdasági munkák idényjellegéből fakad. Néha még az egy műszak biztosí­tása sem lehetséges, például té­len, amikor az eke már kifagyott a földből. De tavasszal sem biztosít­ható két műszak, csak aránylag rö­vid ideig és akkor, ha az üzemek, ben ősszel jól dolgoztak, nem ma­rad szántanivaló tavaszra. Márpe. dig a traktoros állandó munkát, állandó elfoglaltságot kíván. Ezen úgy segítenek a traktorosok helyzetét megértő gazdaságokban, hogy amikor nincsen traktoros­munka, más elfoglaltságot bizto­sítanak számukra. Ha pedig szük­ség van rá, azonnal traktorra ül­nek. (Ez így történik a tiszalöld- vári Lenin Tsz-ben is.) A kétkedők erre ismét azt mondhatják: hát igen, de milyen szakember az, aki egyszer kapál, máskor traktorosmunkát végez, sem képesítése, sem meg­felelő gyakorlata nincsen. Való­ban, hogy valaki igazán jó, gya­korlott szakemberré váljon, ahhoz egy szakmában el kell töltenie 10—15 évet. Ám minden gépre nem ülhet ilyen szakember, mert nincs. Az iparban sem áll minden gép mellett mérnök, sőt hosszú gyakorlattal rendelkező szakem­ber sem, de miután megfelelő a munka szervezeti formája, a gé­pek különösebb zökkenők nélkül üzemelnek. Az ipar példája nyomán egyre több gazdaságban térnek rá arra a szervezeti megoldásra, amelyben a gépeket nem szórják szét a ha­tár különböző pontjaira — mint az a kisüzemi művelésnél szinte el­kerülhetetlen volt — hanem a gépi erőt egy táblára koncentrálják és szinte futószalagszerűen végzik a munkát. (Ezt láthatjuk a tisza­földvári Lenin Tsz-ben is.) Na­gyon sok előnye van az ilyen mun­kaszervezésnek és tegyük hozzá, hogy ez már a nagyüzemi gazdál­kodáshoz illő, illetve annak meg­felelő szervezeti forma. És ahol 15—20 traktor dolgozik egy táb­lán, ott már be lehet állítani 8— 10 kisebb képzettségű traktorost is, akik nem értenek ugyan a sze­reléshez, üzemzavar esetén a hiba megkereséséhez, a javításhoz, de már megtanulták a traktor veze­tését, kezelését, s elsajátították a balesetelhárítás tudnivalóit Az ilyen traktorosokra az em­lített szervezeti keretek között vigyázhatnak, hogy azok szaksze­rűen üzemeltessék a gépeket, sőt ily módon kifizetődő az is, hogy egy mozgóműhely egy-két szere­lővel ott álljon készenlétben a tábla szélén. Ily módon a munká­kat is könnyebben átcsoportosit- hatjuk, ha azt látjuk, hogy vala­melyik munkaszakasz lemaradt és akadályozza a többit. Ma pél­dául a szállítási munkák gátol­ják a -szántás-vetést, egy-két kö­zépnehéz traktort gyorsan átirá­nyíthatunk a szállítás területé­re. Ha közel dolgoznak egymáshoz a gépek, az üzemanyag kiszállí­tásához is jóval kevesebb erő kell és így a talaj munkát is a termés letakarítása után mindjárt elvé­gezhetjük. Addig, amíg ehhez a ta­laj állapota a legkedvezőbb, amíg a termés szárrészének árnyékolá­sa által visszatartott nedvesség ki nem párolog a talajból. ^ gépállományunk jobb ki­használását illetően termé­szetesen vannak olyan kérdések is, amelyeket az üzemen belüli szervezéssel nem lehet megoldani, de ötletes, szemfüles, előrelátó gazda ezeket is nagymértékben tudja ellensúlyozni, enyhíteni. Az idő sürget bennünket és a beta- karítás, a vetés meggyorsítását kívánja tőlünk. Ezért minden okos módszert, minden hasznos taná­csot érdemes elfogadni, hogy ide­jében, hogy elegendő kenyere le­gyen az országnak.

Next

/
Thumbnails
Contents