Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1963-10-04 / 233. szám
T9ff3. október 4. 4 Péntek Még szervezettebb és tervszerűbb irányítást Tanácskozás a pártsajtó terjesztéséről Ez az év ötéves tervünknek döntő esztendeje. Sok körülmény, mindenekelőtt tőlünk független objektív tényező, mint például a zord, a vártnál hosszabb tél úgy hozta-, hogy éppen ebben az évben nagyobbak az üzemek, szállítási vállalatok és egyéb termelőegységek gondjai, mint az ötéves terv előbbi éveiben. Örök igazság azonban, hogy a céltudatos emberek összefogása, közös erőfeszítése képes legyőzni minden nehézséget. Képes akikor, ha pontosan felméri, elemzi a helyzetet, világosan meghatározza a feladatokat, s az irányítás szervezettebbé tételével, va_ lamemnyi érdekelt, tehát az összes dolgozó mozgósításával következetesen halad a megjelölt cél elérésére. Így tették ezt Békéscsaba üzemeinek párt- és gazdasági vezetői, amikar a városi pártbizottság kéz. deményezésére összegyűltek, hogy megvitassák a téli szállítási koriá. tozások, valamint a szén- és anyaghiány következtében előállott komoly problémákat, amelyek nagymérvű elmaradást okoztak a termelésiben. Meg kell mondani, hogy néhány üzem és vállalat képviselői elég sötéten mérlegelték az ez évi kilátásokat, hangot adtak annak, hogy szinte lehetetlen pótolni az első féléves lemaradást. Ha százszázalékosan nézzük, nem nagy, amit pótolniuk kellene. Az építőipar az első fél év termelési tervét 9,7 százalékos hiánnyal teljesítette, míg a minisztériumi iparban 1,4 százalékos az elmaradás. De e számok mögött súlyos milliók rej. lenek, amelyeket nem „építettek” be vagy amelyék nem váltak közvagyonná. Csak néhány példát erre. Az elhúzódó tél miatt a megye téglaipara, — amely egyik legnagyobb alapanyagszállítója az ország építőipari üzemeinek — mint. egy 12 millió égetett tégla és cse- réphiánnyal zárta az első hat hónapot. Ez 8 millió forintos veszteséget jelentett a vállalatnak, nem beszélve azokról a veszteségekről, amelyek az égetések elmaradása miatt az építőipari vállalatokat érték. Ebből is következik, hogy az állami iparon belül az épí. tők maradtak el a legjobban. Az ÉM Békés megyei Építőipari Vállalat második negyedévi tervét 91 százalékra, a tatarozó pedig 80,9 százalékra teljesítette. Mintegy 6 millió forintos elmaradás mutatkozik a kötöttárugyár és a Bamevál építkezésein, késnek a kereskedelem raktárépítési munkái, s elmaradással kell számolni a lakások átadásánál is. il párt Központi Bizottságának határozata alapján hathatós intéz, kedésekre került sor az elmaradá. sok pótlásáért, amelynek lényege, hogy a második fél évben mintegy 26 millió forinttal magasabb terv- feladatot szükséges végrehajtani megyénkben is. Hogyan állunk e határozat realizálásával? A közös erőfeszítések, a szervezettebbé, tervszerűbbé vált irányítás, nem utolsósorban pedig a vállalatok jobb együttműködése azt tükrözi, hogy a város termelőegységei év végéig meg tudnák birkózni a nagyobb feladatokkal is. Igaz, hogy komoly nehézségek állnak még az üzemek előtt, de a harmadik negyedév mérlege már jelentős előrehaladást mutat az év eleji elmaradások pótlásában. Ha ez az ütem nem csökken, akkor nem „lehetet, len”, hanem nagyon is reális az éves terv teljesítése. Milyen tényezők járultak az előrehaladáshoz? Mindenekelőtt az, hogy az építő, iparban, s a közlekedési vállalatoknál bevezették a szombati, vasárnapi műszakot, sőt, ha a munka úgy kívánta, az éjjeli műszakot is rendszeresítették. Mindezt alapos felmérés előzte meg. Elmondhat uk: a jobb műszaki intézkedések sokban hozzájárultak ahhoz, hogy a lakásépítkezéseknél a kéthónapos elmaradás egy hónap alá csökkent. De a legfontosabb épüle. teket, amelyekbe technológiai sze. relést kellett végezni, — mint például az Orosházi Üveggyárban vagy a Békéscsabai Konzervgyárban— késedelem nélkül, határidőre átadták. Ugyanakkor azt sem lehet elhallgatni, hogy főleg a lakásépítkezéseken sok bosszantó hibával találkozhatunk. A minőségi munkával sajnos baj van, a gyorsaság a minőség rovására megy. A vásártéri épületek átadásakor — V/l és V/2-es tömbről van szó — sok bosszúságot okozott a lakóknak a parketta, a burkolómunka, s a vízvezetékszerelés hiányos elvégzése. Mindez arra inti az építő vállalatok vezetőit, hogy fokozzák az ellenőrzést és minden rendelkezésükre álló eszközzel azon munkálkodjanak, hogy az állandóan növekvő építőipari tevékenység a lehető legtökéletesebb legyen. Sok helyen magyarázzák azzal az elmaradást, hogy munkaerőhiány van. Tény, hogy az útépítőknél, a csatornaépítőknél, s általában a nehéz fizikai munkában, főleg szakterületen valóban mutatkozik létszámhiány. Kevés a szakmunkás. Ezt perspektiválisan is szükséges figyelembe venni az építőipar vezetőinek és arra törekedni, hogy minél több fiatal jelentkezzen a szakma valamelyik ágába tanulónak. De a pillanatnyi Egyes, bölcselkedésre hajla. mos emberek ma is szívesen hivatkoznak a latin közmondásra, amely így szól: „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna”. Ügy érezzük, hogy ennek a közmondásnak is, mint annyi más társának, a fénye ma már elhalványult vagy helyesebben: ez a közmondás is más értelmet kapott. Nem kétséges, hogy a tőkés világ erkölcsi fogalmai szerint „hallgatni arany”, s az a bölcs ember, aki a fal mellett meglapul, nem beszél, nem nyilvánítja véleményét, mert „mit lehet tudni” mi lesz a következménye vagy „a kő hol áll meg”. A szürke, a jellegtelen, a lapuló, a színét változtató kaméleon-ember kétségtelenül jobban érvényesül a tőkés világban. Sőt, karriert is csinálhat, ellentétben azzal az emberrel, aki az igazság érdekében hallatja szavát, s lassanként kiderítik róla — bármily messze essék is a szocializmus eszmevilágától —, hogy „kommunista agitátor”, akire jó lesz vigyázni... Vajon a szocializmus világának embere teljesen megszabadult-e a tőkés világnak ettől az önző, önmagát a közügyektől, a kollektíva ügyétől elkülönítő, „kezemet mosom” gondolkodáshelyzet is kötelezi a gazdasági vezetőket arra, hogy az adott körülmények között se éreztesse hatását a szakmunkás- s általában a munkaerőhiány. Szükséges mindent elkövetni a tervező tevékenység javítására, arra, hogy a lehető legjobban kihasználják a meglévő kis és nagy munkagépek kapacitását. Ezzel ugyanis pótolni lehet (legalább részben) azt a hiányt, ami építkezéseinken a nehéz fizikai munkák terén mutatkozik, A fentiekből következtethetünk arra, hogy a termelékenység kedvezőtlenül alakult az elmúlt időszakban. A város üzemei az önköltség növekedése miatt csaknem 15 millió forinttal kevesebb nyereséget fizettek be az államnak a tervezettnél. Év végéig azonban ebben is lehet pótolni a mulasztást. Ebhez az szükséges, hogy a pártszervezetek hatékonyan ellenőrizzék a gazdasági mutatók teljesítésének alakulását és adott esetben határozottan lépjenek fel a mulasztásokat elkövetők ellen. Hatékonyabban szükséges ellenőrizni a köny- nyűiparban a ruhagyár és kötöttárugyár termélő tevékenységét is. Annál inkább, mert az exporttervek túlteljesítése mellett a belföldi piacra gyártott áruk mennyisége csökkent ezekben az üzemekben. Az építőipar területén a kettős és vasárnapi műszakok további folytatása mellett arra szükséges törekedni, hogy nagyobb társadalmi támogatást kapjanak ezek a vállatok. Szakemberben is és rakodómunkásokban is. Hogyan érhető ez el? Ügy, hogy a nem építőipari vállalatoknál dolgozó, de építő- és szerelőmunkához értő szakembereket bocsássák az építőipar rendelkezésére, a nagy mennyiségű földmunkák, terep- rendezési, anyagmozgatási munkák elősegítésére pedig vonjanak be minél több önként jelentkező fiatalt. módjától? Vajon helyes erkölcsi norma-e a szocializmus embere számára is, ha hallgat, nem bírál, elhallgat bizonyos tényeket, nem tár fel hibákat, visszaéléseket, mert az adott helyzetben ez a legkényelmesebb, a legcélszerűbb számára? A kérdésre tagadólag kell válaszolnunk, de ha jobban belemélyedünk a probléma boncolgatásába, ez mégsem olyan egyszerű, mint először gondolnánk. Mert vannak esetek, vannak helyzetek, amelyek a szocialista ember számára is parancsolóan a hallgatást diktálják, s vannak esetek, amikor az individualista elkülönülés, a közűgyektől való távolmaradás, bizonyos tények felett való elsiklás egyenesen bűn számba megy. Ebben a vonatkozásban az egészséges közfelfogás kialakulását jelentős mértékben akadályozta a közelmúlt személyi kultusza. A személyi kultusz korszakában — éppúgy, mint a kapitalizmus viszonyai között — számos esetben a legcélszerűbb s a legokosabb dolognak a hallgatás látszott. Sokat, nagyon sokat beszéltek a bírálatról, de aki bírálni merészelt, hibákat tárt fel — különösen, ha egyes vezetők, kiskirályok hibáiról volt Milyen szintű a pártlapok olvasottsága megyénkben? Hány családhoz jut el napról napra az újság? Hogyan lehet növelni az olvasók táborát? Milyen szervező munkát kíván az MSZMP Politikai Bizottsága júniusi határozatának végrehajtása a falvakban, városokban? Ezekről a fontos kérdésekről volt szó csütörtökön délelőtt a me. gyei pártbizottság tanácskozótermében rendezett értekezleten, Békéscsabán. A megbeszélésen pártmunkások, tanácsi vezetők, lapter. jesztők, postások vettek részt. Az elemző beszámolót Zalai György elvtárs, a megyei pártbizottság titkára tartotta. Számokkal, tényekkel bizonyította, hogy megyénkben nagyon sok kívánnivalót hagy még maga után a Nép- szabadság és a Békés megyei Népújság terjesztése. Különösen a falvakban van nagy szükség körültekintő, állandó és folyamatos szervező munkára. A megyében 131 ezer család él, s nagyon sok család nem olvas újságot. Minden A népgazdaság távlati tervezéséhez teljes részletességgel ismerni kell, hogy az ország szakember-gárdája milyen szakképzettséggel rendelkezik, s milyen foglalkozásokban helyezkedik el jelenleg. Megállapítására a Központi Statisztikai Hivatal most országos felmérést kezdett. Ennek során minden állami és szövetkezeti vállalatnál és szervnél kimutatják a felső- és középfokú végzettségű szakemberek számát, vala. mint képzettségük és tevékenységi körük szerinti megoszlását. A felmérés teljes részletességgel csak a műszakiakra terjed ki. Az iskolai végzettség alapján az összes szakembereket 50 féle szakképzettségi kategóriába sorolja; ezek közül 37 a mérnöki és technikusi. A statisztika választ ad szó — annak könnyen betörték a fejét. S ma bármennyire szabad is a bírálat, s ma bál-mennyire is igényli államunk és társadalmunk a bírálatot, egyesek még mindig nem tudtak szabadulni a személyi kultusz korának álszent, a bírálatot fennen hangoztató, de a valóságban azt teljesen elfojtó gondolkodásmódjától. Sajnos — bár jelentékenyen kisebb számban — még mindig vannak olyan esetek, amelyek az embereket a bírálattól visszahúzzák, s egyes akamokok ellenállása „jobb belátásra”, óvatos hallgatásra készteti azokat, akiknek száján ott ég az őszinte bíráló szó! A napi sajtó még mindig hírt ad olyan ügyekről, amelyben a bírálók, a hibák fel- tárói húzták a rövidebbet s hosszú időn keresztül nekik kellett nemegyszer komoly erkölcsi és anyagi hátrányokat, igaztalan hajszát elszenvedni. A kritika elfojtásának néhány szórványos esete, a hivatali hatalommal való visszaélés néhány elriasztó példája semmi esetre sem késztetheti a dolgozókat arra, hogy hallgassanak, az igazságot magukba fojtsák! Ma már erős kritikai szellem alakult ki közéletünkben. A hivatalokban komolyan foglalkoznak a panaszokkal, a hibákat felfedő bejelentésekkel, s mint a sajtó hasábjairól Is kiderül, a kritika el- fojtói, az önző akamokok, a doltíz családra egy Népújság, s minden 5—6 családra egy Népszabadság jut. Az arányon lehet változtatni, ha a falusi pártszervezetek, falusi vezetők lelkiismeretesebben foglalkoznak egész éven át a párt. sajtó terjesztésével, s mindenekelőtt ők mutatnak példát. A tanácskozáson többen hangsúlyozták, hogy az előfizetési kampányok nélkül eredményesebben lehet terjeszteni a lapokat. Ezek a határidőhöz kötött kampányok csak látszateredményeket hoznák. A jövőben következetes felvilágosító, meggyőző munkával, jobban meg lehet értetni az emberekkel azt, hogy a világ eseményeinek, az ország és a megye fejlődésének ismerete, tájékozottság a mai ember szükséglete. Az olvasók táborának gyarapítása nemcsak a postások feladata, a járási, városi, községi pártbizottságoké, pártszervezeteké is. A pártsajtó terjesztése igen fontos pártpolitikai munka. Az eddigiek, nél jóval többet szükséges törődni vele. , majd arra is, hogy a szakemberek milyen beosztásban dolgoznak. A beosztást nem munkakör szerint állapítják meg, mert ez túlságosam szerteágazó, s foglalkozásonként nem egységes, hanem a tevékenységi kört veszik alapul. A felmérés adatait a jövő év elejére összesítik, s ezzel fontos kiinduló anyagot adnak a húszéves távlati terv munkaerőgazdái, kodási részéhez Mivel azonban teljes, országos jellegű adatfelvételről van szó, ami mintegy 300 000 —400 000 embert érint, csak kevés ismérvre terjedhet ki. Ezért úgy tervezik, hogy a szakemberekre vonatkozó, s a népgazdasági tervezést érintő egyéb kérdések megválaszolására a későbbiekben reprezentatív adatgyűjtést végeznek (MTI) gőzök jogos kívánságait semmibevevő emberek, a néptől elszakadt demagógok nem kerülhetik el sorsukat! Mégis azt kell mondanunk, hogy a mai körülményeink között is vannak helyzetek, amelyekben akár közügyről, akár magánügyről van szó — hallgatni kell. Mert a bírálat szabadsága sem jelentheti azt, hogy államunk s közéletünk a szaoad fecsegést, a vénasszonyos szófe- csérlést, a rosszindulatú suttogást, a pletykák terjesztését megengedi. Tervjelentéseknek társaságban való ismertetése, bizalmas hivatali dolgoknak „kuriózumként” való elbeszélése, hivatali jellegű belső viszályoknak elmondása semmi esetre sem illik bele a kritika szabadságát hangoztató, a tények valódiságához ragaszkodó gondolkodásmódba. Az sem helyes, ha családi életükben megbotló vagy családi életükben szerencsétlenül járó becsületes emberek problémáit közhírré tesszük, különösen akkor nem, ha ebben bennünket nem a segítés szándéka vezet. Az is hibás szemlélet, hogy munkahelyünkön — s ez elsősorban a vezetőkre vonatkozik — tényékként fogadjunk el olyan bejelentéseket, amelyeknek valódiságáról nem győződtünk meg, magát az érdekelt dolgozót nem hallgattuk meg s V. D. Hallgatni, elhallgatni... Országos adatgyűjtés a dolgozók iskolai végzettségéről
