Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1963-10-04 / 233. szám
IMS. október 4. \ 5 Péntek Ősz a könyvtárakban Az eszmei offenzfva lényeges és nagyon fontos szakasza a könyvtári munka, hiszen az ideológiai tevékenység felpezsdítésének fő célja egész népünk szocialista tudatformálásának meggyorsítása. £s ha ez a fő célja — márpedig ez —, akkor a könyvtárak nagy felelőssége kézenfekvő. Ez az ősz nagy feladatokat hozott és intő figyelmeztetéseket: ineg kell keresni a könyvtári munka új útjait-módjait, érdekes ötleteket találni, hogy új olvasók százait vonzza a könyvtár magához, és e százakon keresztül újabb százak és ezrek közeledését egyengesse. Gondoltunk-e már arra, milyen „érzékeny műszer” — ahogy Kiss István írja a Könyvtáros c. folyóiratban — a könyvtár? Mert nézzük csak: ha eszmei offenzívánk jó, hatásos, eredményes: ez — különösen nagyobb forgalmú könyvtárakban —, azonnal lemérhető. A forgalomról és a forgalom áramába kerülő könyvekről készített statisztika napnál világosabban mutatja be az adott terület lakói kulturális — szellemi igényének alakulását. Ha eszmei offenzívánk nem megfelelő, nem eléggé hatásos; pontosan megmutatja a stagnálást, vagy a polgári-kispolgári nézetek befolyásának erősödését. Ezt az egyszerű „felmérési” lehetőséget látva, önmagától adódik a kérdés: vajon községeinkben, faivainkban felhasználták-e már a könyvtárat megbízható értesülések szerzésére? Vajon kért-e már a községi pártszervezet vagy a tanács vb ilyen adatokat a népkönyvtártól, hogy igencsak megbízható képet alkossanak az egész lakosság szellemi igényeinek színvonaláról, a tudat szocialista formálódásának helyzetéről? A többszörös kérdésre sajnos, sok helyen nemmel válaszolnának, nemcsak azért, mert több az ügyet minden oldalról meg nem vizsgáltuk. Semmi sem áll távolabb tőlünk, mint a régi, rossz értelemben vett éberség hangoztatása, S ennek közéletünkbe való visz- szacsempészése. De azért — valljuk meg őszintén —ellenség most is van, még ha nem is beszélünk róla... az ellenség számára az elfecsegett tervjelentések, a belső hivatali viszályok ma is értékesek lehetnek. A bé^ kés egymás mellett élés elvének megvalósítása nem jelentheti azt, hogy most már nem veszünk tudomást arról: az imperialistáknak ma is megvannak a maguk ügynökei, emberei, akiknek ma is minden gondolatuk a szocializmus világának megsemmisítése. (Ma, amikor magyar állampolgárok gyakrabban fordulnak meg Nyugaton, ennek a helyes értelemben vett, a szocialista ha- zafiságból táplálkozó éberségnek fokozott jelentősége van!) A békés élet, a felszabadult légkör, a félelemtől mentes viszonyok semmi esetre sem jelenthetik azt, hogy most már mindenki gátlás nélkül bármit beszélhet, hivatali vagy államtitkokat fecseghet el, a jólérte- sültség látszatát keltve olyan belső hivatali vagy üzemi kérdésekről ejthet el megjegyzéseket, amelyek semmiképp sem tartoznak az illetéktelenek elé. Még a valóságos hibák, hiányosságok feltárása is helyesebb, ha a terközségünkben még mindig mostoha körülmények jutnak a könyvtár és könyvtáros számára, hanem azért is, mert a példamutatás is sántít, nem hatékony és nem termékenyítő. De vegyük az ellenkező példát: Újkígyóson — igaz, hogy kis helyiségben —, de valóságos minta-könyvtárat rendezett be a tanács, de ugyanakkor rendszeresen folyósítják a könyvvásárlásra tervezett összegeket. Olyan tanácsi vezetőnk is egyre több van. aki beiratkozott olvasója a könyvtárnak, és nemcsak Jókait, vagy jobb esetben Mik- száthot olvas. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy egyelőre kevesebben vannak azoknál, akik nem törődnek a példamutatással, és nem is lobbant még fel bennük az igény arra, hogy rendszeresen olvassanak, megismerjék a magyar és a világirodalom eseményeit, problémáit. Ha ma még „nem is dől ösz- sze” emiatt a világ, holnap viszont már helyrehozhatatlan hiányosság lesz, és egy kissé szégyellni való dolog is, ha valakit majd a mostani „több- ség”-hez sorolnak. Ezért kell már most, ezen az őszön nagy dolgokat elkezdeni és véghezvinni. Az eszmei offenzíva csatasorában a könyv az előretolt állásokban foglal helyet, és tömegek ízlését, ítélőképességét, világnézetét van hivatva formálni. Ezt az erejét kihasználni kellenek a jó tervek, a színvonalas ötletek, módszerek, új utak keresése, hogy gyorsan felszámolhassuk kulturális életünk lemaradását a gazdasági fejlődés mögött. Az idei ősz ilyen igényekkel jelentkezik valamennyi könyvtárunkban s valamennyi könyvtárosunk előtt. Tenni érte kötelesség, sokat tenni: a megbecsülés legszebb példáit teremtheti meg. Sass Ervin melési értekezleteken, a vállalatvezetőség vagy a pártvezetőség szobájában történik (feltéve, hogy nem szubjektív árulkodás- ról, rosszindulatú „fúrásról” van szó), mint baráti társaságban, kisvendéglőben, eszpresszóban, ahol nemcsak az illetékeik tudomására jutnak a dolgok! Ezzel korántsem akarunk senkit sem elijeszteni attól, hogy a hibákról, a visszaélésekről beszéljen, csupán azt tartanánk helyesnek, ha ezt a megfelelő helyen és megfelelő módon, a szocialista bírálat fegyvereivel tenné. Sőt: bármennyire nehéz és kényelmetlen is ez adott esetben, fel kell lépni az ellen a felfogás ellen, amely rosszul felfogott humanizmusból, baráti érzésből, félelemből vagy gyávaságból arra késztet egyes embereket, hogy a hivatal, az üzem életét érdeklő fontos tényeket, nyilvánvaló visszaéléseket, a munkát akadályozó intézkedéseket elhallgasson. Hányszor találkozunk az üzemben vagy hivatalban olyan hangokkal — különösen egy-egy súlyosabb hiba vagy visszaélés után —, hogy „erről mindenki nyíltan beszélt”, „hosszú ideje tudott dolog volt, csak...” Ez a „csak” még ma is akadályoz egyes embereket abban, hogy őszintén beszéljenek, mert a múlt tapasztalatain okulva a következményektől tartanak, s csak akkor bátorodnak fel, amiA test és értelem szép összhangjáért Sok ezer éve köztudott, hogy az mi társadalmunkban, melyben a emberi test és értelem olyan ne- fiatalságnak a közösség értékes mes nyersanyag, melyből ihletett részévé nevelése nem néhány zista az egyetlen fiú. Él-hal a balettért és méltán, hiszen igazi tehetség. Róna Viktor, a világhírű magyar balett-táncos a példaképe. Sajnos, akad néhány szülő, akik nem értékelik gyermekük ilyen irányú tehetségét és előfordul, hogy „öreg már az ugra-bugrálás- hoz” kijelentéssel éppen akkor szüntetik be lányuk, fiúk balettre járását, amikor azok több évi tanulás után tudásuk gyümölcsének a betakarítása előtt állnak. Ugyanakkor az iskolák testnevelő tanárainak az a véleménye, hogy a jó tornászok többsége a balettiskolába járók közül kerül ki. Ők már a balettiskola negyedikesei. Aradszky Katalinnak. Barcs Évának, Kovalcslk Évának, Nagy Ágnesnek, Perlaki Katinak, Román Zsuzsának és Szathmári Ilonának nemcsak vérévé vált a balettszerű mozgás, de már ott tartanak, hogy egyéni tehetségükkel, ügyességükkel maradéktalanul képesek a közös bemutatást szolgálni. nevelők nagyszerű ifjúságot formálhatnak. Különösen igaz ez a ábrándozó vágyálma csupán, hanem törvény és gyakorlat. Az emberformálás égjük ismert és hatásos módja a balett. Segítségével már egészen kicsi korban elsajátítható a kecses tartás, a fegyelmezett viselkedés, a jó modor A kísérőzene adta ritmus és daliam is mély nyomot hagy a növendékben. Kellemes megjelenésű, zenekedvelő emberré finomulnak azok is, akiknek a balett- tanulás végcélja nem feltétlenül az opera színpada. Békéscsabán, a Balassi Bálint Művelődési Otthonban Kabódi Sándomé balettmester vezetésé, sével, 1957. óta működik balettiskola. Négyévestől tizennyolc esztendős korig tanulnak itt a nö. vendékek. Egy kivételével, mind lány> Gál András, csabai gimnaA korlát segítsége nélkül is nagyszerűen végzi a gyakorlatokai Lovas Rozália, Mónus Sára éa Várhelyi Klára. A csabai Jókai Színház is figyelemmel kíséri a növendékek fejlődését, előmenetelét, hiszen zenés darabjainak táncbetéteiben gyakran szerepelteti őket A negyedik évfolyamos Kovalcsik Éva mosolya és tekintete ezt feje. zi ki: Magaménak érzem és nagyon szeretem a balettet. kor a lavina már elindult... S csak akkor döbbennek rá arra, hogy ma már nyugodtan beszélhettek volna, amikor a hibák, a visszaélések elkövetői már hosz- szabb ideje komoly károkat okoztak! El kell jutnunk odáig, hogy a hibákat ne kívülről, a felső ellenőrző szervek, a visszaéléseket ne a rendőri szervek hanem elsősorban az arra illetékes üzemi, hivatali kollektíva leplezze le, s ne hunyja be a szemét olyan jelenségek előtt, amelyekről hallgatni: bűn! Állami, társadalmi életünkben, az üzemi, hivatali kollektívákban — ott, ahol ez még kellőképpen nem fejlődött ki — mindent el kell követnünk egy olyan egészséges közmorál kialakításáért, amely egyre határozottabban, egyre nagyobb biztonsággal tud különbséget tenni a hallgatás és az elhallgatás között! Hallgatni ott, ahol ez szükséges s közérdek és nem elhallgatni tényeket, amelyek mindenképpen a nyilvánosság, az illetékes kollektíva vagy felettes szervek elé tartoznak! Ez a gyakorlatban — különösen ott, ahol a személyi összefonódás egyeseket meghátrálásra késztethet — időnként még nehéz, de a jelek arra mutatnak, hogy ennek az egészséges közfelfogásnak kialakításától már korántsem vagyunk távol! Szekeres Károly Bánszky Rózsa, Mónus Sára, Várhelyi Klára és Demény Tünde olyan könnyed mozdulattal állnak a korlátnál, akár az igazi balerinák. El is engedhetnék, hiszen már hatodikosok. Szöveg: Huszár Rezső Fotó: Kocziszky László Felveszünk változó munkahelyre VASSZERKEZETI LAKATOS, CSŐSZERELŐ LAKATOS, AUTOGÉNHEGESZTŐ ÉS VILLANYHEGESZTŐ SZAKMUNKÁSOKAT. Jelentkezés: Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat orosházi kirendeltsége, Orosházi Üveggyár területén. _________________________ 84910 i \
