Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1963-10-22 / 248. szám

1963. október 22. 4 Kedd / dl íetedik tHMáwutfi Tények és érvek a fogyasztásról Október húszadika. Az év negy­venharmadik vasárnapja. Hogy a cím mégis más csoportosítást sej­tet, annak az a titka, hogy ezen a napon is dolgoztak megyénk ópí- tőmunkásai. A kormány — a terv. lemaradás, az adósság törlesztésé, re — nyolc munkával töltendő va­sárnapot engedélyezett az építő­iparnak. Intézkedéséből a népgaz­dasági tervek teljesítéséért érzett felelősség és a humanitás csen­dül ki. Humanitás, a szó legjobb értelmében. Lehetett volna tíz. tizenkét vasárnapot is kérni az építőiktől, de ez túl nagy kérés lett volna. A kormány tudja, hogy pi­henni is kell azoknak, akik egy- végiében tizenkét napokat húznak le az emelkedő falak, malteros- ládák mellett, etnelődaruk fülké­jében. Az első vasárnapot július 26-án dolgozták végig. A másodikra augusztus 11-én, a harmadikra 25- én, a negyedikre szeptember 8-án, az ötödikre 22-én, a hatodikra ok­tóber 6-án került sor. A hetedik, re most vasárnap. Reggel 4 órától Milyen volt ez a vasárnap Bé­késcsabán? Ahogy az órák pallérozták a na­pot, úgy ébredezett a város, Az utcákon összehúzták magukon a kabátot az emberek. Foga volt a hamisítatlanul őszi reggelnek. A meleg szobákból csak akkor moz­dultak ki szívesen az aprók és nagyok, amikor már a háztetőle fölé emelkedett a nap korongja, kék-tisztára derült az ég, lehetett sütkérezni egy kicsit a bágyadt ra­gyogásban. A hajdan volt vásártéren, az új lakónegyedben reggel négy órakor a pirkadat már munkában találta a Vári-brigádot. A V/6-os, 50 laká. sós épület második emeletén sze­relték az előregyártott blokkokat és igazították, rakták a födémpa­nelokat. A V/9-es, pasztellszínű épület kéthetes lakói ámulva néz­ték őket, amikor 7—8 óra tájban kiálltak napfürdőzni a festéksza- gú erkélyekre. Hat órakor surrogni kezdtek a szállítószalagok a V/7-es és V/8- as épület alapjainál. A Reinhardt- brigád egy része az alapok szige­teléséhez kezdett hozzá, a Szász­brigád tizenegy tagja pedig a ha- rán üközőket tömítette földdel és ásta a V/8-as épület alapjait. Az iskola épületének második eméle. tét a Sviszt-brigád tizenkét tagú kóműves-kolleiktívája vette birto­Belgrad Az Ekonomska Politika című belg­rádi gazdasági hetilap megállapítja, hogy az idei magyar—jugoszláv áru- csereforgalom alakulása nagyon ked­vezően értékelhető. A Magyarországra irányuló jugoszláv kivitel eléri a húsz­millió dollárt, a Magyarországról tör­ténő jugoszláv behozatal pedig mint­egy 25 millió dollárra tehető. A jugoszláv lap az árucsere fejlődé­kába. A Nagy-brigád a politechni­kai termek belső vakolását kezd­te meg. Reggel hét órakor — az ácsokkal együtt, akik a szuperett mellett dolgoztaik — százhúsz em­ber munkájának zaja, beszédének muzsikája űzte a csendet erről a környékről. A tehergépkocsik, vontatók fürgén hordták az előre­gyártott elemeket a vasútról. A darusok egyáltalán nem unatíkoz- taik. I három Mátyás A város túlsó szegletében, az ifjúsági lakótelepen tíz óra tájban jártam. Azt vártam, hogy szorgos igyekezettel vasárnapi műszakkal találkozom itt is. Csalódtam. Az építő- és épületkarbantartó ktsz dolgozói közül csak Zahorán Má­tyás vasbetonszerelő dolgozott a vízhordó fiúval: Bálangó Mátyás­sal együtt, ki a közelben lakik, s eljött tennl-venni, segíteni, ellesni a szép szakma mesterfogásait. A harmadik Mátyás Darabos Mátyás volt, az anyagok ősz hajú őrzője. Az épülő házak környéke azért nem volt csendes. A jövendő „honfoglalók” közül kijöttek vagy tízen-tizenöten és salakkal töltöt­ték fel a földszinti szobák meny- nyeze tőnek vasbe tonelem-közei t, ásták a vízvezetéket. Flenderék, Gyebrovszkiék, Várhelyiék és Szászék a vasárnapi pihenés, lus­tálkodás helyett derekasan dol­goztak. Az építőknek kár volt elszalasz­tani a szép időt. Az itteni építke­zés a rapszodikus anyagérkezés miatt amúgy is él van maradva. Az átadási határidő eltolódását csökkenteni lehetett volna a va­sárnapi munkával. B tetón A város főterén, a gimnázium tőszomszédságában az iparitanuló­iskola új épületén a Szegedi­brigád öt kőművese és hat segéd­munkás dolgozott. Szegedi Lajos, Hankó György, Tóth András, Vin- cze Imre, Nemes Sándor és a töb­biek reggel hat árakor kezdtek. A segédmunkások ezen a vasárna­pon négy órakor keltek, hogy Bé­késről idejében megérkezzenek. Az emberek a tetőn dolgoztak, a körpárkányt készítették. Talán még gyorsabban dolgoztak, mint egyik-másik hétköznapon. Nem volt anyaghiány. Elmondották, hogy a tetőn már csak a vízvezető csatorna elkészítése, a szigetelés és a tetőzárás van hátra. Ezen a héten megkezdik a külső-belső vakolást. sének szempontjából jelentősnek tart­ja, hogy Magyarország első ízben im­portált Jugoszláviából papírféléket vegyi anyagokat, egyes mezőgazdasági gépeket, borpárlatot és bizonyos köz. j fogyasztási cikkeket. Ugyanakkor Ju- j goszlávia ugyancsak az idén vásárolt először jelentős mennyiségben Ma- '■ gyarorezágtól vegyi- és gyógyszer­ipari termékeket, tehervagonalkatré­szeket és csapágyakat. (MTI) A Békési Nyomda pincéjében történtekről még a’ szomszédos házak lakói sem tudtak semmit, Pedig érdekes, örvendetes ese­mény zajlott le itt vasárnap dél­előtt és délután. Az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Válla­lat szerelői már a kora reggeli órákban megkezdték az utolsó si­mításokat a hőközpontban. A szerelési munkálatokat Zá­rton István fóépítésvezető irányí­totta. Deltáiban beszélgettem vele a hegesztőpisztolyők ívlángjának villogása mellett a pincében, örömtől sugárzó arccal újságolta el, hogy a Bocskai utcai erőmű- gép hálózattól épített vezetékben délelőtt fél 11 órakor megtartot­ták a rozsdamentesítést, a hiva­tást. A tíz és fél atmoszférája gőzt Szendi Béla, az erőmű főgépésze, telepvezetője indította útnak. A hivatás kitűnően sikerült. R pincében A szerelőit közül hatan a hűköz. pontban dolgoztak, nyolcán pe. dig a légtelenítő vezetéket bontot­ták le és a kondenz-edényeket kö­tötték be. Az egymillió 300 ezer forintos beruházással épített veze. ték és hőközpont hétfőn már üze­melt. A vasárnap délutáni órák­ban a nyomda helyiségeiben meg­történt a próbafűtés. A radiáto­rokban cirkuláló forró gőz barát­ságos meleget árasztott szét a termekben. Ebben az üzemünk­ben ezen a télen már nem lesz szükség szénre, szeneskamrára. A legolcsóbb fűtőanyaggal fűtenek. A vasárnapi műszak végén, dél­után két órakor a vásártéri lakás- építkezés „főparancsnokával”, Wábel Ferenc építésvezetővel számvetést rögtönöztünk a mun­kával eltöltött vasárnapokról. Jú­lius végétől vasárnap délutánig, a becslés szerint 1300 ember dolgo­zott a lakótömböknél és az isko­lánál. Az egy főre jutó termelé­si érték csaknem ötezer forint A vasárnapi szorgoskodással idáig 800—850 ezer forintot törlesztettek ezen az építkezésen az építőipari vállalat adósságából. (2) Benézett az egyik istállóba, majd találomra nekivágott a ha­tárnak. Az első dűlőúton befor­dult. — Ez lesz a hazám legalább két évig, ez az akácfás tanya­világ — állapította meg kis nosz­talgiával. A szél bebújt kabátja alá, megcsiklandozta bőrét. Szaporáb­ban kezdett lépkedni, közben fi­gyelmesen nézte a lankák tete­jén az őszi vetéseket, zöld fű ágaskodását az árokparton. Or­rát megcsapta a tavasz keser­nyés illata, s régen tapasztalt el­fogódottság lett úrrá rajta. A központtól egyre távolabb került s jóformán észre sem vet­te, már egy nagy akácos erdő mellett haladt tova. Hallotta a fejsze csattogását a fák között, de talán fel se figyelt volna rá, ha hirtelen abba nem marad a zaj. Talált egy kis csapást, azon begyalogolt a sűrűbe. Itt már hatalmas nyárfák ágaskodtak, alattuk bokrok vontak szinte át­hatolhatatlan hálót. Az ágak ki­hajlottak az ösvényre is, éles karmokkal útját állták. Átgázolt néhány kökénybokor között és a völgyben csakhamar Régi igazság, hogy elosztani, elfogyasztani csak azt lehet, amit megtermelünk. A termelés mennyiségétől, ütemétől, gazda­ságosságától függ a nemzeti jö­vedelem alakulása, és egyéni jólétünk grafikonjának mozgása is. A Kossuth Könyvkiadó na­gyon hasznos füzetecskét bocsá­tott ki nemrég a fentiek szemlél­tetésére. A termelés mennyisége álta­lában a terv szerint alakult ha­zánkban, s az elmúlt 12 évben a lakosság fogyasztása is meg­kétszereződött. A fogyasztás ösz- szetétele azonban nem alakult megfelelően, s ezt akkor vesszük leginkább cszre, ha az adatokat összehasonlítjuk más országokéi­val. Legtöbbet — a jövedelem át­lag 53 százalékát — élelmisze­rekre költjük és alacsony az ipari cikkek, a ruházat és a tar­tós fogyasztási cikkek aránya. Egy átlag amerikai lakos össz- fogyasztásának például csak 27 százaléka az élelmiszerfogyasztás, pedig a táplálkozás színvonala ott jobb, mint nálunk. Ugyan­akkor sokkal nagyobb összeg jut keresetéből egyébre, többek kö­zött háztartási gépekre, jármű­vek, lakberendezések stb. vá­sárlására. Ausztriában 47, Fran­ciaországban 41, Svédországban 37 százalékos az élelmiszerfo- gyaaztás, a többi, iparcikkek és egyéb szolgáltatások fogyasztá­sár* jut. Az „egyébből” sok min­denben jól állunk a legfejlettebb Egy ötven férőhel y es tehén is­tálló már régebben elkészült a vésztői Petőfi Termelőszövetke­zetben. Hogy növelni tudják a te­henek számát, az istállót to­megpillantott egy parasztot. A kis kajla bajuszú ember éppen hasábfákat pakolt az ott álldogá­ló szekérre. A paraszt, amint megpillantot­ta az idegent, abbahagyta a munkát. Jól megszemlélte, aztán hátat fordított és újrakezdie a rakodást. Bujdosó közelebb ment, kö­szönt. A paraszt is bólintott. Megér­tette, hogy nem térhet ki a to­lakodó elől, ezért most már úgy helyezkedett, hogy szemmel tarthassa. — A szövetkezet erdeje ez? — kérdezte az agronómus. — A miénk. Negyvenöt óta a miénk — bizonykodott az «Ti­ber. — Még az uraság idejében ültettük, a cselédség telepítette, kérem. Bujdosó megkerülte a szeke­ret és elolvasta oldalán a fel­iratot. — Ez a szekér nem a termelő- szövetkezeté! — szólt meghök- kenve. Kicsikét hallgattak, a aztán a gazda kényszeredetten elmoso­lyodott. — Ahogy vesszük. A tsz-é, mert én beléptem á Kossuthba még ötvenkilencben. De a sze­tőkés országokhoz viszonyítva is. Lakbérre például a fogyasztás­ból csupán 6 százalék esik ná­lunk, míg Amerikában 17, Svéd­országban 15, Angliában pedig 13 százalék. S az élelmiszerek egy főre jutó fogyasztásában is általában előrébb vagyunk sok fejtett tőkés országnál. Cukor­ból, zsírból, gabona- és rizster­mékekből, gyümölcsfélékből, tej és tejtermékekből elértük, sőt az ötéves terv végére el Is hagyjuk az európai Közös Piac­hoz tartozó tőkés országokat. A tartós fogyasztási cikkek terü­letén azonban rosszul állunk az összehasonlításban. E „szűk keresztmetszeteinken” változtat majd a második ötéves terv sikeres végrehajtása, amely­nek kapcsán a nemzeti jövede­lem 6,4 százalékkal nő. A távlati tervünkben pedig az egy főre jutó fogyasztás 15 év alatt meg­négyszereződik, s nem lesznek már a ma még annyira bosszan­tó hiánycikkek, mint például a kevés és drága bútor, háztartási gép, jármű stb. Mindez azonban, s általában gyorsabb előrehaladásunk a ter­melés növekedésétől függ. Ha azonban dolgozunk, ha minősé­gileg kifogástalan termékeket gyártunk, ha anyagi javainkkal takarékoskodunk, s a termelés önköltségét csökkentjük, akkor nemcsak gyorsítjuk a fogyasztás növekedését, hanem olcsóbbá is tesszük áruinkat. vábbi ötven férőhellyel bőví­tik. Az istálló önitatós rendszerű, magtárpadlásos lesz. Az új épület már tető alatt van és az év végére átadják rendeltetésének* kerefk meg a lovak kint vannak a tanyákon, mindenkinél a sa­játja. Nincs nagy istállónk, ké­rem, ahová összehozhatnánk az igásjószágokat. Bujdosó gyanút fogott. Nem tetszett neki a sunyi kis ember. Bár a magyarázata igaznak tűnt, mégis érezte, hogy valami nincs rendben. — Hová viszi a fát? — kér­dezte erélyesen. — Ahhoz az elvtársnak mi kö­ze? — kérdezte vissza a szekér tulajdonosa. Hangja váratlanul éles volt, szinte gúnyos, mint aki tudja, hogy idegennek nincs itt semmi keresnivalója. — Mi közöm?... Csupán annyi, hogy én vagyok az új agronó­mus. A kis kajla bajuszú úgy meg­lepődött, hogy szólni se bírt hir­telen. — Mondja már, hová viszi a fát? — nógattrf az agronómus. — Viszem haza... agronómus kartárs. A vezetőség megszavaz­ta még a tél elején, de még nem érkeztem rá elvinni... Ne hara­gudjon, hogy nem ismertem meg, de még nem találkoztak. Hangja megint őszintének ha­tott. A szeme is olyan ártatlan csodálkozással nézett rá, hogy hinni kellett neki. Nem akart már az első nap melléfogni és feleslegesen ellenséget szerezni. Most már csak a rend kedvéért kérdezte: — Jelölt fa? Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat kardoskúti telepéne azonnali felvételre keres kútjavító, kútkezelő és csőszerelő segédmunkásokat. 52701 Az Ekonomska Politika a jugoszláv—magyar árucsereforgalom alakulásáról Pallag Róbert GERŐ JÁNOS: Afniiz nincstdivény* Bővítik a tehénistállót a vésztői Petőfi Tsz-ben

Next

/
Thumbnails
Contents