Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1963-09-08 / 211. szám

1963. szeptember 8. 2 Vasárnap Fokozzuk a politikai munka hatékonyságát a hivatali pártszervezetekben írta: Barna Pál, a megyei pártbizottság munkatársa A hivatali pártszervezeteink, nek bizonyos tekintetben más feladataik vannak, mint a gazdasági szerveikben működő pártszervezeteknek. A lényeg azonban a hivatali pártszerveze­teknél is az, hogy a pártmunka hatékonyságát kell állandóan nö­velniük. Igen gyakran felmerül: melyek azok a területek és fel­adatok, ahol a pártmunka haté­konyságát feltétlenül növelni kell. Megítélésem szerint ezek a követ­kezők: 1. a szakmai munka fokozottabb se­gítése; 2. a vezetés színvonalának növelése; 3. a tömegkapcsolat erőteljes fej­lesztése. A szakmai munka segítségével kapcsolatosan a hivatali pártszer. vezetéknek kettős feladatuk van: egyrészt a párt és a kormány jog­politikai irányelvei és határozatai alapján ellenőrizni a politikai irányelvek érvényesülését és az el­lenőrzés tapasztalatai alapján elemezni, javaslatokat tenni a hivatalvezetésnek a hibák meg­szüntetésére — a munka megja­vítására. Másrészt mozgósítani és nevelni a párttagokat, a párton, kívülieket a határozatok megérte­tésére és végrehajtására. A tapasz, tálatok alapján a hivatali párt­szervezetek nem minden esetben találják meg a pártellenőrzésnek azt a helyes és célravezető formá­ját és módszerét, amellyel a leg­hatékonyabban tudnák segíteni a hivatali munka különböző terüle­teit. E gondolatkörben szeretnék néhány általánosítható módszerre utalni H ivatali pártszervezetek ne a szakmai munkát ellenőriz­zék, hanem azt, hogy a szakmai munkában miként érvényesülnek a párthatározatok, a marxista jogpolitikai elvek Ha pártszerve­zeteink ezt teszik, nem érheti őket az a vád, hogy beavatkoznak a szakmai munkába és a hivatal­vezetés helyett dolgoznak. Helyes munkamódszer az, ha mindig a területre vonatkozó párthatároza­tok gyakorlati megoldásának helyzetét vizsgálják és ellenőrzik. Az ellenőrző munka során kon­centrálni kell bizonyos alapvető kérdésekre és területekre. Ha egy adott időszakban például a társa­dalmi tulajdon védelme van elő­térben, akkor elsősorban e terü­lettel kell foglalkozni. Egy-egy területen belül sem kell az ösz- szes kérdéseket boncolgatni. Ha valamely vonalon a fő veszély a liberalizmus és a szubjektivizmus vagy a politikamentesség, akkor elsősorban az ezekkel kapcsolatos elvi-politikai kérdésekkel foglal, kozzanak a pártszervezetek. Az ellenőrző munka fő módszere min­dig az emberekkel való beszélge­tés legyen. agyobb létszámú pártszerve­zeteknél helyes, ha a fonto­sabb kérdésekkel brigádvizsgálat formájában foglalkoznak. Kisebb létszámú pártszervezetek eseté­ben sem helyes elvetni a fent em­lített vizsgálati formát — azonban itt helyes, ha a pártszervezetek azokba a vizsgálatokba kapcso­lódnak be, melyet a hivatalveze­tők vagy a felsőbb szervek tarta­nak. A pártszervezetek által folyta­tott vizsgálatból kritikai elemzés­sel le kell vonni a megfelelő ta­pasztalatokat és következtetése, két. Éneikül a pártszervezetek vizsgáló munkája nem sokat ér. Ezután kerülhet sor arra, hogy a pártvezetőségek vagy a taggyűlé­sek hoznak konkrét határozato­kat a hibáik kijavítására, a mun­ka megjavítására. Sajnos, egyes hivatali pártszervezetek — vi­szonylag jól működő pártszerveze­tek is — gyakran elsiklanak a helyes javaslatok felett vagy nem tesznek konkrét intézkedést a fo­gyatékosságok megszüntetésére, vezetés színvonalának nö­velésében a hivatali párt- szervezeteiknek szintén kettős fel­adatuk van. Egyrészt saját veze­tési színvonaluk emelése, más­részt fokozottabb segítés a szak­mai vezetés színvonalának növe­léséhez. Helyes elv és gyakorlat az, ha a leglényegesebb kérdése­iket a pártvezetőség kollektíván vi_ tat meg és a párttitkár ezt a kol­lektív véleményt képviseli minden jelentős fórumon. (Hivatalvezetés, pártrendezvények, kollégiumi ülé­seken, stb.) Csak így válhat a ve­zetés színvonalasabbá és így nö­vekszik a pártvezetés, illetve a pártszervezet tekintélye. Gyakran találkozunk még nap­jainkban is a kollektivitás elvé­nek szűk értelmezésével. Egyes pártszervezetekben a kollektív ve­zetést úgy értelmezik, hogy a párttitkár megbeszél „minden fontos” dolgot a hivatalvezetővel s ezután tájékoztatja a vezetősé­get a megállapodásokról. Ez a gyakorlat helytelen és nem kol­lektív vezetés, inkább annak meg­sértése. A másik hiba e területen az elemző, értékelő munka gyen­gesége. Pártszervezeteink tagjai többségében jól látják a negatív jelenségeket, szóvá is teszik azo­kat, azonban nem elemzik és nem értékelik mélyrehatóan a jelensé­geket, így nem tudják feltárni az okokat, képtélen levonni a fő elvi következtetéseket, így természete­sen lassú a hibák megszüntetése. Jennek oka egyrészt abban van, hogy a pártszervezetek, il­letve a pártvezetőségek nem kon. centráiják eléggé munkájukat a leglényegesebb elvi és politikai kérdésekre, gyakran nem tudják a lényegest a lényegtelentől elvá­lasztani. Másrészt a vezetőségi ta­gok egy jelentős része kevés gon­dot fordít a gazdasági élet megis­merésére, kulturáltságuk fokozá­sára. Megfeledkeznek arról a fon­tos körülményről, hogy napjaink­Fontos párttiirténeii munkák jelennek meg a Kossuth Könyvkiadónál dicső múltú kommunista párt tör­ténetét. A Finn Kommunista Párt törté, netét a párt vezető funkcionáriusai állították össze. A finn kommu­nisták a pártnak 1918-ban történt megalakulásától 1944-ig illegali­tásban, többnyire súlyos üldöztetés közepette dolgoztak. Ezért kevés írásos dokumentum maradt fenn az illegalitás időszakából, amely­nek eseményeit a szerzők jórészt személyes visszaemlékezések alap­ján rekonstruálták (MTI) A Kossuth Könyvkiadónál szep­temberben három fontos párttör­téneti munka jelenik meg. Nagy érdeklődésre tarthat számot .A német munkásmozgalom rövid története című kötet, mert annak az országnak a munkásmozgalmát ismerteti, ahonnan a tudományos szocializmus, Marx és Engels ta­nítása elindult diadalútjára. „A Spanyol Kommunista Párt története” a pártnak 1920-ban tör. tént megalakulásától az 1961. ja­nuár 6. kongresszusig fogja át e ban az élet megismerése nélkül nem lehet eredményesen dolgozni. A VIII. kongresszus határozatai, ból pártszervezeteinkre háruló harmadik igen fontos feladat, a tömegkapcsolat fejlesztése. E téren szintén kettős tennivalójuk van a pártszervezeteknek. Egyik a pár- tonkívüli dolgozókkal való szoros, termékeny kapcsolat megteremté­se. A másik, ami nem választható el az elsőtől, a tömegkapcsolat szakadatlan erősítése és támogatá­sa. A kérdés az, hogyan fejleszt­hetik és szilárdíthatják a hivatali szervek tömegkapcsolataikat? Egyrészt úgy, hogy munkájukat gyorsan és bürokráciamentesen végzik, s határozataik, döntéseik találkoznak a dolgozó nép igaz­ságérzetével. Másrészt, ha a dol­gozóik széles rétegeivel közvetlen kapcsolatért: alakítanak ki. A híva. tali munka végzése során a leg­kisebb hiba vagy mulasztás igen káros lehet a tömegkapcsolat megszilárdítására és fejlesztésére. Ezért igen fontos feladata a párt- szervezetnek, hogy ezt megértes­sék mindenkivel, de elsősorban a kommunistáikkal. Ami a dolgozókkal való közvet­len kapcsolat megteremtését il­leti, megyénkben sem állunk rosz- szul, azonban annyira jói sem, hogy nemjcell már tenni semmit. További erőfeszítésekre van szük­ség, mind a pártszervezetek, mind a hivatalvezetés részéről, hogy nap mint nap megnyerjük a dol­gozók bizalmát és megfelelő fi­gyelmet fordítsunk az emberek tudatának szocialista kialakításá­ra Ez azért is jelentős, mert az élettől elszakadt hivatalvezető nem tud eredményesen munkál­kodni pártunk VIII. kongresszusá­nak határozatai erőteljesen hangsúlyozzák, hogy a párt csak akkor küzdhet céljaiért eredmé­nyesen, ha élvezi a széles dolgo­zó tömegek bizalmát és cselekvő támogatását. Ezt igazolják elért nagyszerű eredményeink, amelyek elsősorban a nép növekvő egysé­gének, a párt és a tömegek kö­zötti kölcsönös bizalomnak és a dolgozók alkotó munkájának kö­szönhetők. NAPTAR 1963. szeptember 8., vasárnap. — 35 évvel ezelőtt, 1928 szep­temberében emelkedett először levegőbe Asbóth Oszkár heli­koptere Budapest külterületén. Maga a feltaláló így számol be nagy jelentőségű kísérletéről: „Sohasem felejtem el azt a pil­lanatot, amikor helikopterem elhagyta a talajt. Már előre ki­számítottam, hogy ez akkor fog bekövetkezni, ha a motor fordu­latszáma eléri az 1100-at. 1080- nál a gép acélcsöváza könnye­dén megremegett. Még néhány fordulat, a gép egyszerre több métert ugrott a magasba és ott mozdulatlanul lebegett. A piló­ta, Hosszú István gázt adott és a gép tovább emelkedett.” Asbóth helikoptere több mint 200 felszállást hajtott végre, 29 Asbóth helikoptere órát töltött a levegőben és vízszintes haladás esetén 20 km sebességet ért el. A leg­hosszabb repülése 53 percig tartott. — 15 évvel ezelőtt, 1948-ban e napon alakult meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Érdekes találmányok és felfedezések — 305 évvel ezelőtt, 1658-ban fedezte fel Johann Glauber né­met kémikus azt, hogy az ezüstnitráttal bevont anyagok a fény hatására megfeketednek. A fénynek ezt a kémiai hatását a fényképezésnél használják fel. * — A búvárharang első gyakorlati alkalmazását 1660 körül Phipps nevű angol kovács végezte, aki ezzel a tengerbe süllyedt hajókról kincseket hozott fel, állítólag 200 ezer íontnyi érték­ben. Múzeum Adenauer barátai múzeumot akarnak létesíteni s benne el­helyezni a kancellár tízegynéhány észtén, dős uralkodásának emlékeit, valamint azokat az ajándéko­kat, amelyeket hiva­talos külföldi útjain kapott. Nem tudjuk, mi­lyen lesz ez az intéz­mény, olyan száraz-e, mint maga az öreg vagy érdekesebb, Olyan lesz-e, mint a párizsi Louvre vagy a londoni British Mú­zeum vagy talán a régiségeknek szeré­nyebb tára készül. Hitelessé azonban mindenképpen csak akkor válik, ha hű lesz a fogalomhoz, ha valóban letűnt idők emlékeit mutatja majd be, — mint min. den becsületes múze­um. Ha az elmúlt kancellárkodás do­kumentumai és a haj. dán volt külföldi uta. zásokról hozott tár. gyak mellett az ade- naueri politikát is itt lehet majd csak megtalálni — múzeu­mi tárgyként. Akkor lenne ennek a múze­umnak értéke. (T. I.) N. Toman: Katasztrófa nem lesz, ha... Regény Fordította: Sárközi Gyula 28. A józan ész diadala Grand-City azonban még min­dig aggodalomban élt, jóllehet kétségtelenné vált, hogy a leg­főbb veszélyen már túlvannak. A lakosság tudta, hogy az asteroi- dot szétlőtték, apró részekre da­rabolták, s hogy e darabok nagy része elégett a légrétegben, má­sik része meg az óceánba hul­lott. Csupán jelentéktelen ré­szük érte el mégis a tengerpar­tot, sőt Grand-City keleti város­részét. Ezzel az aprósággal meg a meteoritporral, amely még mindig a levegőben lebegett, akár nem is törődhettek volna, ha nem lett volna radioaktív. A város lakosai, akik bomba­biztos óvóhelyeken és más me­nedékhelyeken ücsörögtek, ébe­ren hallgatóztak mikor hangzik fel a riadó lefújását jelző sziré­nabúgás. A radioaktivitást kuta­tó katonai osztagok a különféle indikátorok, röntgenméterek és radiométerek segítségével átfé­sültek már minden teret, sugár­utak utcát és udvart. Ott, ahol radioaktivitást fedeztek fel, nyomban barrikádokat állítottak fel. Ahol pedig fertőzöttség nem volt vagy csak megengedhető mértékű volt, szabad közleke­dést jelző táblákat állítottak fel. A felhőkarcolók teteién leve­gőpróbákat vettek. Ugyanezt csinálták a ballonszondák is. Szerencsére a szél az óceán felé hajotta a port és így a radio­aktív meteoritpor fő tömege nem jutott a szárazföld belsejébe. Csupán este tizenegy órakor fújták le a riadót. De a forgal­mat egyelőre nem minden utcán engedélyezték. A Függetlenség téren, ahol a „Kozmosz” étterem állt, az út szerencsére szabaddá volt téve. Kerry, John, Charles Cunning és a neje kihasználták az alkalmat és siettek, hogy mi­előbb elfoglalják a helyüket a szolgálatkész vendéglős által már rég elkészített esküvői asz­tal mellett. Éjfélkor pedig a központi rá­dióállomás bemondója, miután közölte, hogy szerencsésen sike­rült elhárítani a Grand-Cityt fenyegető katasztrófát, sok bol­dogságot kívánt az ifjú házasok­nak: Kerry Dampsay-nek és John Moon-nak, akinek a lako­dalmán a hangulat most érte el tetőpontját. — Ezzel az esküvővel váro­sunk élete ismét a szokott med­rébe került vissza — fejezte be a bemondó ünnepélyesen a sza­vait. Runshell tábornok, aki még mindig vezérhajóján tartózko­dott, ahonnan az asteroid-dara- bok rakétázását irányította, e' rádióadás után mélyet sóhaj­tott. — Még jó, hogy ezen a napon jó szóval emlékeztek meg ezek­ről az igaz hazafiakról, mert holnap bizonyára már eszükbe sem lógnak jutni. Holnap a la­pok és a rádió már más hősö-

Next

/
Thumbnails
Contents